Epilógus

Sziasztok!
Megérkezett az epilógus is, igazából ez egy kis elszámolás, történés nincs nagyon benne, azért remélem tetszeni fog nektek!
Holnaptól már a Jacob-Renesmee sztorira koncentrálok, és aki ezt a történetet szerette, remélem szeretni fogja a következőt is, és kárpótolhatom a fél happy end miatt.
Reggel jön a DreamDust - Álompor prológusa!! :)
Puszi!! =)

Két év telt el azóta, hogy megjelent az első albumom, s egy év a másodiktól számítva. Sikerem kimagasló, minden egyes dalom top-tízes, de többsége a slágerlisták elején kötött ki. Az első album háromszoros platina lett világszerte, s ugyan akkor még csak előzenekarként, de turnéra indultam, ami hat hónapig tartott, a világ valamennyi országába betérve ezzel. A második albumom viszont akkora sikert hozott, hogy már egy önálló, saját világkörüli turnéra mehettem, ami jelenleg is tart, imádom minden egyes elemét, energikus show, rengeteg ember, s kedvemre választhattam az előzenekarok közül, már a táncosaimat is én válogattam össze, ami már csak azért is fontos, mert így Sofiát magam mellett tudhatom. Úgy látszott a szerencse nem kerül el mostanság, végre révbe értem, életem maga volt a tökély, egy apróbb kis hibát leszámítva. Egy apró, ám nem elhanyagolható dolog. Két év után is sóvárogva gondoltam a Taylor-ral töltött időkre, nem tudtam kitörölni őt, szívem egy jelentős darabját nála hagytam, s már sosem kaphatom vissza. De hiszem, hogy ennek így kellett lennie, hiszen boldog. Debivel még mindig, szinte minden nap beszélek, meglepő módon egyáltalán nem haragudott, elmondtam neki az igazi okot, elfogadta, s mivel arra kértem, hogy Taylor ne tudjon a beszélgetéseinkről, hallgat, mint a sír. Nagyon megszerettem őket, és így első kézből értesülhettem arról, mikor Taylor jobban lett, amikor újra eljárt otthonról, s végül, amikor újra barátnője lett. Mi tagadás, fájt, de neki is tovább kellett lépnie, hiszen én is megtettem, a szakításunk után hét hónnappal ismét Liam mellett találtam meg a helyem, s azóta is jó a kapcsolatunk, ő semmi komolyat nem akar még, hiszen a saját karrierjére koncentrál, ahogy én is. Szeretem ezt csinálni, amikor a színpadon vagyok, vagy csak énekelek, egy teljes egésznek érzem magam. Ha lejövök… egy részem hiányzik, s hiányozni is fog, nemcsak Taylor miatt, mert nem csak őt kellett feláldoznom. Az élet egy olyasvalamit vett el tőlem, ami elengedhetetlen volt a sikerhez, hiszen ha nem történik az a baleset, talán sosem jutok el idág. De ha ez kell a sikerhez… talán megéri… Út a sikerig. Az én történetem, az én, saját, viharos történetem. De az enyém, én választottam, én alakítottam. Siker, melyet mindig is akartam. Siker, melyet megkaptam. Siker, mellyel boldog lehetek. Hogy elégedett is? Nem tudhatom, az idő talán választ ad rá, s csak remélem, hogy engem fog igazolni…

Vége