20. Fluctuation

Mikor lementem s belenéztem a dobozokba, már egy szelet sem maradt, és ahogy elnéztem az itthon levőket, mindenki színültig teli volt, így most elvetettük az ötletet, miszerint ma bulizunk egy kicsit, amúgy is már tizenegy is elmúlt, és még mire összekészülünk, a többiek meg visszaérnek a sétáról?! Visszavánszorogtam a szobánkba és gyorsan befejeztem, amit elkezdtem, miközben először Jake zuhanyozott majd ahogy Embry és Leah is kijött a fürdőből én is bementem. Átdörzsöltem minden egyes porcikám a só miatt, megmostam a hajamat is, és most nem szárítottam meg, hanem csak alaposan átdörgöltem, ebben a hőségben úgyis hamar megszárad. Még belebújtam a köntösömbe, s csak így mentem ki, majd ahogy letettem a holmim, lementem egy üveg vízért, hogy éjjel ne kelljen mászkálnom. Visszaérve gyorsan letettem, majd tétován megálltam az ágy előtt, végül levetettem magam rá, és aludni próbáltam, ahogy a szobatársam is.
Pár perc múlva már Jake horkolását hallhattam, ami valóban nagyon hangos volt, de egyáltalán nem zavart, sőt, talán még nyugtatólag is hatott rám. Valamiért még sem tudtam elaludni, egyre csak gondolkoztam azon, hogy mit is érzek a szomszéd szobában fekvő férfi iránt, és a tőlem olyan messze lévő Nahuel irányában, de nem jutottam semmire. Fél kettőkor azonban meguntam a fekvést, így kimentem az apró erkélyre, és a tengert kezdtem bámulni, hátha így majd rájövök valamire. Pár perc múltán azonban feltűnt, hogy abba maradt a horkolás, majd lépteket hallottam, így gondoltam, hogy Jake hozzám tart.
- Nem tudtál tőlem aludni? – kérdezte mögülem, így gyorsan megfordultam, de nem számítottam rá, hogy ennyire közel van hozzám, testünket csupán egy centi választhatta el egymástól, ami miatt a szokásosnál is jobban fel kellett rá néznem.
- Nem, csak…  - motyogtam. – rólunk gondolkoztam. – mondtam ki végül.
- Rólunk? – kérdezte, miközben egyre közelebb hajolt.
- Igen, rólunk. Kettőnkről.
- És mire jutottál? – kérdezte kíváncsian, lehelete már az én számat súrolta. Ismét valami nagyon különöset éreztem, a gyomromban mintha pillangók repkedtek volna, a lábam megremegett, s kissé szédülni kezdtem, tekintete a szemem és a szám között ugrándozott, tudtam mit szeretne, s ahogy Bella is mondta, ha a megfelelő személy az, akkor nem félünk, és ez velem sem volt másképp, félelem helyett inkább izgatott voltam.
- Nem tudom. – vallottam be – Csak… olyan komplikált az egész. – fordítottam el a fejem, mintha csak a távolba merednék.
- Nem komplikált, inkább különleges. – mondta lágyan, majd kézen ragadott és a szobám felé húzott.
- Nem tudok aludni. – mondtam csendesen, így megállt.
- Valami bánt, ugye?
- Nem tudom… valami… érzem, hogy nincs minden rendben, és ez zavar. Csak olyan… furcsa érzésem van. – magyaráztam.
- Hát… ha rájössz mi az, én szívesen meghallgatom. De most aludnod kéne, hogy holnap kipihent legyél.
- Igazad van. – mosolyodtam el, s együtt a szobámba indultunk. – Köszönöm. – mondtam még mielőtt lefeküdtem volna.
- Természetes. – somolygott, s várta meg, míg magamra húzom a vékony plédet, majd hajolt le, s nyomott egy puszit az arcomra.
- Jó éj Jacob! – mondtam boldogan.
- Jó éjt Nessie! – felelte, s éreztem, most, hogy teljesen megnyugodtam, már nagyon álmos vagyok, de valahogy nem volt kényelmes az ágy, így fészkelődni kezdtem.
- Abbahagynád?! Más talán aludna! – vágta oda Leah.
- Bocs, nem akartalak felkelteni.
- Persze! – mondta ironikusan.
- Tényleg nem.
- Befognád?
- Te beszélsz még mindig. – kuncogtam, de tudtam, hogy ezt még visszakapom, de meglepetésemre nem szólt egy szót sem, így kicsit még mocorogtam, s végre sikerült elaludnom…

Reggel különösen boldogan és izgatottan ébredtem fel. Nem tudtam abbahagyni a mosolygást, de milliónyi kérdés felmerült bennem. Vajon, hogy lesz ezután, miként fogunk viszonyulni egymáshoz, de ami a leginkább aggasztott: mi van Leah-val? Pár percnyi gondolkozás után eldöntöttem, hogy egyelőre nem foglalkozom az utóbbival, lesz, ami lesz. Gyorsan szekrényemhez mentem, fogalmam sem volt arról, hogy mit vegyek föl, végül találomra kivettem egy lazább ruhát, majd azzal a fürdőbe vonultam, s amint kész voltam, gyorsan bedobtam a szobába a pizsim, majd reggelizni indultam.
- Jó reggelt! – nyomott egy puszit azonnal az arcomra Jake, ahogy kimondta.
- Neked is! – mondtam vigyorogva, most valahogy minden magától értetődően jött, s Jacobbal kézen fogva mentünk le, aminek eredményeképp a fiúk kurjongatni kezdtek. Leültünk reggelizni, s azon agyaltam, hogy mit csináljunk ma, de nem sok ötletem volt.
- Mára mit terveztetek? – kérdeztem meg végül.
- Arra gondoltunk, hogy lemegyünk a partra, aztán este meg, vagy elmegyünk valahová szórakozni, vagy itthon bulizunk egy kicsit.
- Jól hangzik. – mosolyodtam el. – Akkor szerintem kapjuk össze magunk, és menjünk. – indultam el fel a szobánkba, s felérve gyorsan elővettem egy bikinit, majd a fürdőbe vonultam, hogy felvegyem. Gyorsan megigazítottam még a hajam, majd lesiettem a többiekhez, s pár perc múlva lementünk a partra.
- Jössz? – kérdezte Jake, egy labdával a kezében.
- Majd kicsit később. – mosolyogtam, s nyomtam egy puszit az arcára. Elfeküdtem, s élveztem, hogy a nap finoman simogat, reméltem, hogy sikerül sokat barnulnom, mert egyhamar nem lesz rá lehetőségem, s csak úgy egy óra múltán döntöttem úgy, hogy beállok játszani velük.
- Játszhatok? – kérdeztem meg Seth-et.
- Persze! Srácok! Nessie is játszik! – kiabálta.
- Akkor csináljunk új felosztást, mert Kim is beáll. – mondta Jared, így a fiúk kicsit közelebb mentek egymáshoz, s azt kezdték el tárgyalni, hogyan is lenne a legjobb minket szétosztani.
- Jake és Nessie nem lehetnek együtt! – hallottam meg Embry-től.
- Miért ne? – kérdezte Jake.
- Mert ti ketten kicsináljátok a másik csapatot. Mindketten állati jók vagytok, szóval külön lesztek! – jelentette ki.
- Felőlem. – mentem oda mosolyogva. – Mi lenne, ha az én csapatomban lenne: Embry, Seth, Kim, Collin és Rachel? Szerintem így egyenlő az erőmegoszlás…
- Oké. – vágta rá azonnal Leah, s mivel a többieknek is megfelelt, játszani kezdtünk. Már az elejétől kezdve éreztem, hogy Leah kispécizett magának, állandóan olyan erővel ütötte a labdát nekem, hogy kissé fájt, ami nem kis szó! Már egy órája játszhattunk, amikor az utolsó ütés eldöntötte a játékot, Jake csapata nyert két ponttal.
- Én mindig nyerek. – mondta önelégülten Leah, egyenesen nekem célozva.
- Csak vigyázz, meg ne üsd a bokád. – löktem oda, s mentem vissza a táskához, hogy igyak. Még egy jó ideig maradtunk, majd visszamentünk az apartmanba, mindenki fáradtan dőlt le a szobájában.
- Ugye tudod, hogy hiába szeret téged? – szólalt meg Leah az ajtóból, s csukta be maga mögött.
- Mire gondolsz? –néztem rá értetlenül.
- Arról, hogy te sok olyan dolgot nem adhatsz meg még neki, amit esetleg más igen…
- Mi egyáltalán nem... – kezdtem bele, de közbe vágott.
- Lehet, hogy szeret, de ő is férfiból van, és hogy is mondjam… vannak bizonyos szükségletei, amit te nyilvánvalóan nem adhatsz meg neki… és ahogy eddig tette, most is meg fogja tenni, hogy máshol keresi majd… ezt a boldogságot. – mosolyodott el gúnyosan.
- Azt kétlem. – mondtam magabiztosan, de fogalmam sem volt, hogy mit gondoljak erről.
- Várd ki a végét. – mosolygott még mindig. Nem akartam vele egy légtérben maradni, féltem, hogy olyat mondok, vagy mondd, ami akár tönkreteheti a nyaralást, így halkan lopóztam le a lépcsőn, s ahogy kijutottam a házból, emberi tempóban kezdtem futni a strand felé…

19. Easiness

Sziasztok!
Meg is hoztam az új részt, remélem tetszeni fog! :)) Ne haragudjatok, hogy ilyen soká jött a friss, de zsúfoltak a napjaim, mindenesetre igyekszem! A „The Success itself”-re is hozom pár napon belül az új részt! Kellemes olvasást!

Puszi!! =)

Reggel is vidáman szálltam ki az ágyból, és figyeltem, ahogy Jacob alszik, de mivel nyolc óra is elmúlt, így felkeltettem őt is.

- Jake, ébresztő! Hahó, kelj fel! Jó reggelt! – ráztam őt, de csak valamit morgott az orra alatt, és hátat fordított. Gondoltam ideje, hogy újabb pontot szerezzek, így leszaladtam a konyhába, fogtam egy poharat, amit megtöltöttem vízzel, visszarohantam és az egészet Jacobra öntöttem. Kipattant az ágyból, és csibészesen elvigyorodott, mire futni kezdtem előle, be a fürdőbe, az ajtót pedig magamra zártam.
- Nyisd ki, vagy én teszem meg!
- Hülye lennék kinyitni! – nevettem. – És azt hiszem kettő-egy az állás.
- Persze, mikor alszom, nem tudok mit csinálni, ez nem ér.
- De ér! – kuncogtam tovább.
- A-a!
- De! – mondtam, s folytattuk még ezt egy darabig.
- Abbahagynátok?! Mint két gyerek, úgy viselkedtek! – hallottam meg Leah hangját.
- És amúgy is készülődnötök kell, tíz perc és indulunk! – kiáltott fel Missy, de hallottam, hogy nevet.
- Kijössz? – kérdezte Jake.
- Fegyverszünet? – ajánlottam fel.
- Csak míg el nem készülünk. – mondta mosolyogva, ahogy kinyitottam az ajtót.
- Oké… - somolyogtam én is. A szobába mentünk, én a bikinik között kezdtem válogatni, mert azt már tudtam, hogy mit veszek fölé. Végül kiválasztottam egy türkiz alsós és fehér pántnélküli bikinit, és az ágyra dobtam, majd egy egyszerű laza ruhát tettem ki mellé.
- Na sikerült? – kérdezte Jake.
- Ühüm. Azt hiszem nem kellett volna ennyit hoznom, akkor talán nem válogattam volna ennyit. – kuncogtam.
- Lehet. – mondta, s nézett engem. Kérdően néztem rá, hátha leesik neki, hogy előtte már aligha öltözhetek, s úgy egy perc elteltével végre föleszmélt.
- Ó, ne haragudj! Kimenjek? – kérdezte.
- Elég, ha elfordulsz. – mondtam neki, így száznyolcvan fokos fordulatot vett, én meg gyorsan átöltöztem.
- Mehetünk! – jelentettem ki, mire megfordult, és kitárta előttem az ajtót, így táskámat magamra kaptam, és levonultunk a többiekhez, akik látszólag már csak ránk vártak. Előkotortam a napszemüvegem, illetve ellenőriztem, hogy mindent eltettem, majd elindultunk. 

Szép lassan sétáltunk miközben beszélgettünk, és meglehetősen hangosak voltunk, mivel mindenki minket bámult. Ahogy egy bolt elé értünk néhányan közülünk bementek, hogy üdítőt vegyenek, majd haladtunk tovább. Úgy tízpercnyi séta után kiszúrtam a házat, ahol már a ma éjszakát is töltjük, s mikor odaértünk ezt meg is jegyeztem.
- Ma este, ha minden igaz, akkor ide fogunk költözni. – mondtam vigyorogva.
- Tengerparton leszünk? – kérdezte Missy.
- Bizony! – feleltem, majd indultam tovább. Újabb öt perc után viszont megálltam, mert elérkeztünk a sziklás részhez. – Itt vagyunk. Srácok szerintem vegyétek fel a lányokat, mert… hát ti is látjátok. – somolyogtam. Óvatosan ereszkedtünk le a meredek sziklás lejtőn, ha egy kicsit meredekebb, akkor talán már sziklafalnak mondható.
- Igazad volt, nagyon jó! – vigyorgott Seth. – Itt aztán senki sem fog minket zavarni.
- Remélem. – mosolyogtam. Leterítettem a plédem, rádobtam a törülközőm és táskám, hogy mégse a homokra tegyem. A ruhám madzagjával kezdtem szenvedni, túlságosan meghúztam a csomót, de elszakítani azért nem akartam. Már vagy egy perce ügyködhettem, mikor feltűnt, hogy Jacob figyel, s egy újabb perc után sikeresen kioldottam, így kibújtam ruhámból, s nem tudtam megállni, hogy szemem sarkából ne Jacobot figyeljem, aki engem nézett, alaposan végigmért, s a különös, furcsa dolog mellett játékos csillogás volt szemében. Ahogy földet ért a ruhám, abban a pillanatban kicsúszott a talaj a lábam alól, szó szerint, ugyanis Jake felkapott a vállára, és a víz felé futott velem.
- Jake, hé, tegyél le, hallod! Tegyél le! – kiáltottam, miközben a hátát csapkodtam. Úgy éreztem vészesen közel vagyunk, így magatehetetlenül lógtam rajta, s nem tudtam nem észrevenni fenekét, amire, mint egy utolsó próbálkozásként rácsaptam egyet, de egy másodperc múlva éreztem a kicsit hűvös vizet, de most különösen jól esett. Pár másodpercig lent is maradtam, csak az után jöttem fel, hogy kissé lehűltem.
- Akkor kettő-kettő? – vigyorogtam Jacobra.
- Igen. De azt hiszem, ma éjjel nem alszom a hátamon, de ami ennél rosszabb, hogy a fenekemet sem érzem. – mondta mosolyogva, miközben a hátsóját dörzsölgette.
- Ne haragudj, de a formás hátsódat kár lett volna kihagynom! – kuncogtam, mire meglepetten nézett rám, de én csak felvontam egyik szemöldököm és tovább mosolyogtam.
- Jöttök játszani? – kérdezte Seth.
- Én igen. – mondtam azonnal, s mentem oda hozzájuk. Embry és Leah kivételével mindenki játszott, ők ketten beszélgettek a parton, ami egy kicsit meglepett, de nem igazán foglalkoztam vele.

Órákig labdáztunk a vízben, majd a parton is, aztán megint a vízbe vettük az irányt, csak akkor már másfajta játékkal és immáron mindnyájan játszottunk. Mikor ezt is szép számmal meguntuk, akkor én kimentem a partra, hogy végre napozzak is egy kicsit, így hasra vágódtam, és kikapcsoltam felsőmet, hogy a helyén is barnuljak egy keveset. Nem sokkal később először a hideg krémet éreztem meg, majd két forró kezet, ami a hátamba masszírozta, s önkénytelenül is elmosolyodtam. Óvatosan kinyitottam szemeim, s mosolyom még nagyobb lett, ahogy Jacobot megláttam.
- Mmm, ez jó… köszönöm. – motyogtam.
- Szívesen… ha már a múltkor nem tettem meg. – mondta, s mélyen a szemembe nézett, mely már nem úgy tekintett rám, mint két nappal ezelőtt, amikor erre kértem. Ahogy befejezte lefeküdt mellém a plédre, behunyta szemeit, és ő is élvezte a napot, ami már nem tűzött annyira, de még így is rettentő hőség volt.
- Szerinted, mostmár minden rendben lesz? – kérdeztem tőle.
- Nagyon remélem.
- Én is. Bár azt hiszem, lehetett volna ennél rosszabb is.
- Például?
- Például, ha hazamegyek.
- De nem tetted.
- Nem, mert nem tudtam itt hagyni a formás feneked. – kuncogtam.
- Csak a fenekem?
- Jó, a bicepszed is közrejátszott. – nevettem még mindig.
- Na azért. A végén még megsértődnek, és ezt találják csinálni. – csapott ezúttal ő a fenekemre, de pont csak annyira, hogy megérezzem.
- Akkor talán szándékosan meg kellene sértenem őket. – dobtam fel a labdát, kíváncsi voltam, meddig megy el most, hogy megbeszéltük a dolgokat.
- Talán azt kéne tenned. – somolygott.
- Bekapcsolod? – kérdeztem, amint Jared és Kim is kijött a vízből, ők voltak már csak, akikre vártam.
- Persze. – felelte, majd teljesítette kérésem.
- Nem akarok ünneprontó lenni, de haza kellene mennünk, hogy összepakoljunk, és átmenjünk a másik apartmanba. – mondtam úgy, hogy mindenki meghallja, így mindenki szedelődzködni kezdett. Ahogy készen lettünk, hazamentünk, és pakolni kezdtünk, örültem, amiért nekem nem kellett már a ruháimat összecsomagolnom, mert így a konyhai dolgokkal foglalkozhattam, illetve felhívtam az irodát, hogy mikorra mehetünk, de volt egy kis gond.
- Most akkor van ház, vagy nincs? – kérdeztem a nőt idegesen.
- Van, ott van a másik mellett, csak rosszat írtunk fel önöknek, így más a szobafelosztás.
- Miért?
- Mert ebben nem két darab két ágyas, egy három ágyas, és három francia ágyas szoba van, hanem négy darab francia és két darab két ágyas.
- Máshol esetleg nincs…
- Ez az egyetlen, amit üres még.
- Akkor… majd visszahívom. – morogtam, s nyomtam ki. Telefonáltam párat, hátha van még más cégnek kiadó apartmanjuk, de ekkora létszámot nem tudtak fogadni, ami nem éppen meglepő. A többiek már a nappaliban vártak, így lementem hozzájuk, és felvázoltam a helyzetet.
- Az a gond, hogy nincs más apartman, és ebben rossz a szobafelosztás, mert négy francia és kettő két ágyas szoba van, szóval vagy valahogy megoldjuk, vagy esetleg szállodába mehetünk, de ami megfelelő lenne, az elég nyüzsis helyen van, szóval… ötlet? – néztem körbe.
- Nagyon egyszerű, valakik együtt alszanak, ennyi. – mondta Paul.
- Én ugyan nem alszom együtt senkivel. – vágta oda Leah durcásan. Pár perc csend következett, mikor Jake megköszörülte torkát, és rám nézett.
- Mit gondolsz, megtűrsz magad mellett? – kérdezte, s mintha félt volna a választól, az én szívem pedig vad dübörgésbe kezdett.
- Vagy mi lenne, ha Nessie-Leah egy, Embry-Jake kettő, és mi Collin-nal bevállaljuk a francia ágyast, ha nagyon nem férünk el, akkor valamelyikünk a kanapén vagy a földön alszik. – ajánlotta fel Brady, s én ugyan átkoztam ezen gondolata miatt, de nem mutattam ki, s mivel mindenkinek megfelelt, ismét telefonáltam, hogy akkor kell a ház, a nő pedig nem győzött hálálkodni. 

Taxit hívtam, hogy mégse kelljen annyit cipekednünk, s odaérve megkaptuk a kulcsokat, így bementünk felfedezni ideiglenes otthonunk. Ha lehet, ez még szebb volt, mint a másik, a nappali nagyon hangulatos volt, ablakai a tengerre néztek, a konyha valamivel kisebb volt, de nem is kellett nagyobb, s lent és fent is volt egy fürdő, illetve lent négy szoba volt, fent pedig kettő. Mindenképpen fent akartam lenni, így azonnal felmentem, és lefoglaltam véleményem szerint a legjobb hálót, ugyanis ennek volt erkélye, ami szintén a tengerre nézett, s a szomszéd szobával közös volt, egyszerűen imádtam. Mellénk Jake és Embry költözött, aminek nagyon örültem. Vissza leszaladtam, hogy a konyhába kipakoljak, rendeltem vacsorát, aztán a bőröndjeimhez siettem, hogy azt mostmár a nyaralás végéig kipakoljam, s ezúttal az Alice által bepakoltat is kifosztottam. Meghallottam a csengőt, így leviharoztam, hogy én nyithassak ajtót, kifizettem és átvettem a pizzákat, amiket az asztalra pakoltam le.
- Gyertek, kaja! – kiáltottam, s egy percen belül már mindenki evett, ami nem csoda, főleg, hogy még a fiúk sem ettek valami sokat ma. Elővettem tányérokat, a sajátommal pedig felmentem a szobánkba, s egy széket húztam az erkély elé. Pár perc múlva lépteket hallottam, így hátrafordultam, s örültem, amiért Jacob feljött.
- Mit csinálsz itt egyedül? – kérdezte.
- Csak nézem a tengert, annyira gyönyörű.
- Valóban az, de azért én tudnék olyat mondani, ami sokkal szebb, és még közelebb is van. – nézett rám jelentőségteljesen, mire az összes vér az arcomba tódult.
- Nem maradsz itt velem?  - kérdeztem meg végül, ahogy ki akart menni.
- Ha szeretnéd. – mosolyodott el, s húzott mellém egy széket. Tovább ettünk, mindketten hallgattunk, de ez a csend nem volt kínos, hanem jóleső és meghitt volt. Ahogy befejeztem, az ölembe tettem a tányérom, s csak Jacob nevetésére figyeltem fel.
- Mi az? – néztem rá értetlenül.
- Csak egy kis krém van a szád szélén. – kuncogott tovább, én meg sikeresen elpirultam és a számhoz kaptam.
- Nem ott. – hajolt közelebb, s törölte le óvatosan ő, de nem ült vissza, ugyanolyan közel maradt, s mélyen a szemembe nézett. Szívem vadul vert mellkasomban, ahogy egyre közelebb hajolt.
- Ti is jöttök sétálni? – szólt be Kim, mire gyorsan szétrebbentünk.
- Öhm, én most kihagynám. – feleltem.
- Én is. – mondta Jake, s Kim lépteivel a pillanat varázsa is elballagott. 

18. Back for...

Sziasztok!!
Meg is hoztam az új részt, nem is fűznék most hozzá semmit. Kellemes olvasást, ha van kedvetek, komizzatok!!
Puszi!! =)

Ahogy kiértünk és szép lassan elkezdtük a procedúrát, egyre inkább azt éreztem, hogy nem mehetek el, itt kell maradnom, nem Nahuel-lel kell lennem, s mikor már a beszállást kezdtük, még erősebb lett ez az érzés. Minden próbálkozásom ellenére nem tudtam tőle szabadulni, s kis idő múltán felülkerekedett rajtam.
- Én sajnálom, de… de…nem mehetek veled Nahuel. – mondtam neki, s öleltem magamhoz, de ő csak állt, mint a cövek. – Szeretlek! – suttogtam még a fülébe, s óvatosan megcsókoltam, ami nagyon jól esett, sokkal jobban, mint a volt barátommal, de nem akartam neki magyarázkodni, így kiviharoztam egészen az ügyfélfogadóig. Fájt így otthagyni őt, de hittem abban, hogy bíznom kell a megérzéseimben ahhoz, hogy helyesen cselekedjek, márpedig a megérzéseim ezt súgták. Visszakértem a csomagjaim (egy kis fizetség ellenében leszedték a gépről), és egy taxit kerestem, hogy visszamehessek. Rosszul éreztem magam Nahuel miatt, de nem lett volna helyes vele mennem, mert nem ő az, akivel lennem kell, és volt még néhány dolog, amit le kellett tisztáznom magamban. Ahogy megálltunk és kifizettem a sofőrt, feltéptem az ajtót, kivettem a csomagjaim és a házba siettem.
- Nessie? De te hogyan? – kerekedtek el a nappaliban lévő Seth szemei.
- Én… nem tudom. – vigyorogtam rá.
- Úgy örülök, hogy itt maradsz velünk! – mondta, miközben megemelt, s szorosan maghoz húzott.
- Seth, ne ölj meg! – nevettem, mire óvatosan letett. A többiek is előkerültek, jó hangulatban telt el a délután, már csak két valaki hiányzott, illetőleg nekem csak egy…

Késő este volt már, mikor úgy döntöttünk, hogy aludni megyünk, s megkértem Embry-t, hogy költözzön át Nahuel szobájába, mivel amint Jake hazaért, beszélni akartam vele. Lezuhanyoztam, de nem akartam feltúrni az egész bőröndöm, így csak egy póló és nadrág merítette ki a pizsama fogalmát, ledőltem az ágyba, olvastam, felhívtam az otthoniakat, majd megint olvastam, aztán ettem, s már fél három is elmúlt, amikor úgy döntöttem, hogy jobb lesz aludnom, hiszen az sem biztos, hogy hazajönnek. Először azt hittem, dühös vagyok emiatt, sőt, talán az is voltam, de a dühöt valami egész más váltotta fel, talán sértettség. Mindenesetre muszáj volta aludnom, hiszen a virrasztásom miatt nem fognak hamarabb hazaérni, így hamar elnyomott az álom…
Zajt hallottam odakintről, mintha valaki suttogna, gyorsan felültem az ágyban és megdörzsöltem a szemeim. Láttam, hogy lassan kinyílik az ajtó, s hogy Jake lép be rajta háttal. Amint elköszönt Leah-tól és a szobába fordult észrevett, hogy az ágyon ülök, de nem tudtam mozdulatlan maradni, egyszerűen a nyakába vetettem magam.
- Jajj, Jake, én úgy sajnálom, ne haragudj rám. – mondtam a könnyeimmel küszködve.
- Nessie?! – kérdezte és mondta egyszerre, szorosan magához ölelt, olyan jól esett, hogy végre itt van, s a maradék sértettségem is eltűnt. – De te mit keresel itt? Rég Forks-ban kéne lenned! – mondta, de éreztem, hogy boldog.
- Nem tudtam elmenni, egyszerűen nem tudtalak itt hagyni téged… és a többieket. – tettem gyorsan hozzá.
- Örülök, hogy itt vagy! – tolt el magától annyira, hogy a szemembe nézzen. Arca csak úgy ragyogott, szeme jobban csillogott, mint szokott. Kissé furcsán éreztem így magam, nem rosszul, de olyan… kínosan talán, amit nem igazán értettem, de próbáltam nem elpirulni, noha mindenem égett.
- Én is… - mondtam, majd visszahúztam magamhoz. Hosszú percekig tarthatott így, ő nem akart letenni, én pedig nem akartam elengedni, s csak akkor jeleztem, hogy másképp talán mégis kényelmesebb lenne, mikor zsibbadni kezdtem. Az ágyhoz mentem vele együtt, majd egymással szemben ülve mindketten csak kerestük a szavakat.
- Hol voltatok? Persze, csak akkor mondd el, ha…
- Igazából… nem szeretném most elmondani… - felelte. Úgy éreztem, mintha ismét facsartak volna egyet a szívemen, de nem akartam elrontani ezt a pillanatot, így csak bólintottam egyet, és lenyeltem a gombócot a torkomban. –  Tudod, te sem gondolhattad komolyan, hogy köszönés nélkül elmegyek… - kuncogtam, próbáltam menteni a menthetőt.
- Igen, én is ebben reménykedtem.
- Szóval erre ment ki a játék?! – kérdeztem nevetve.
- Természetesen! Ez volt a célom! – mosolygott. Hirtelen ötlettől vezérelve vetettem rá magam, s ültem rá csípőjére, ami nagyon tetszhetett neki, mivel csak vigyorgott.
- Ugye tudod, hogy könnyen fordíthatnék a helyzeten? – húzta fel egyik szemöldökét.
- Valóban? Én nem hinném. – mondtam magabiztosan, de tudtam, hogy igaza van. Erősebben nyomtam az ágynak, hogy bizonyítsam, ennél többre is képes vagyok, de kezeit kiszabadította, és csiklandozni kezdett, így hamar fordult a kocka, igaz, ő csak mellettem térdelt. Hiába próbáltam szabadulni, sehogy sem ment, a hasam már fájt a nevetéstől, amit mellesleg próbáltam visszafogni, hogy a többieket ne keltsük fel, a könnyeim folytak, de csak nem hagyta abba.
- Oké-oké, nyertél! – mondtam ki végül.
- Biztos? – kérdezte mosolyogva.
- Igen! Egy-egy az állás! – kuncogtam. – Remélem senkit sem keltettünk fel! – néztem rá, de nem tudtam letörölni a vigyort a képemről.
- Hát… én is… bár nem hiszem, hogy alszanak… - forgatta szemeit, mire ismét felnevettem. 

Kezdtem úgy érezni magam, mint egy tinédzser lány, aki minden vihog… hát nem éppen szívmelengető dolog, engem legalábbis kimondottan idegesített. – De… már csak egy kérdésem van… ha te itt vagy… akkor hol van Embry? – kerekedtek el szemei. – A te helyeden? – mosolyodott el.
- Nem… nem akartam megkockáztatni, hogy Leah lenyakazzon… szóval Nahuel szobájában van. – mondtam kissé szomorúan, de aztán ismét elmosolyodtam. –  Annak ellenére, hogy kecsegtető volt a dolog, még Embry is hajlandó lett volna a helyemre feküdni, mert biztosra vette, hogy Leah álltában fog felrobbanni. – kuncogtam, mire Jake csak egy rosszalló pillantást vetett rám, így témát váltottam. – Úgy beszéltük meg, hogy holnap elmegyünk arra a partszakaszra, amit mondtam. Ti jöttök? – kérdeztem, direkt többes számot használva.
- Ti?
- Hát te és Leah. – mondtam, mintha ez egyértelmű lenne.
- Leah nevében nem beszélhetek, de azt hiszem, én megyek. – mosolygott, s ezen mondata nagyon boldoggá tett.
- Az jó!
- De most nem vágtatsz haza, ugye? – kérdezte csibészesen.
- Nem tervezem… - kuncogtam.
- Helyes! Szerintem ideje lenne aludnunk. – mosolygott.
- Igen, valószínűleg nem ártana. – vigyorogtam én is, majd még mielőtt bármit is mondhatott volna, visszabújtam az ágyba, és elfészkeltem magam.
- Itt alszol?
- Ühüm, nem baj?
- Nem, dehogy. – nézett rám furcsán. Vetkőzni kezdett és egyszerűen nem tudtam levenni róla a szemem, izmos testét pásztáztam, holott láttam már így, ráadásul még el is pirultam. Mikor nadrágját vette volna le mégis elfordultam, nem akartam, hogy teljesen zavarban legyek.
- Jó éjt Nessie! – hallottam egész közelről, majd éreztem meg Jake ajkait az arcomon.
- Jó éjt Jacob! – mosolyogtam elégedetten, hiszen mostanáig nem kaptam tőle jó éjt puszit, mindig én adtam neki. Mosollyal az arcomon aludtam el…