11. Prospects

Haliho!!
Megérkezett az új fejezet, remélem tetszeni fog. Kellemes olvasást, ha van kedvetek lepjetek meg pár komival.
Puszi!! =)

P.S.: Az e-mailekre, amiket a nyaralásom alatt kaptam, illetve a napokban, szépen, sorban válaszolok!! :)

Másfél hét múlva

Az elmúlt napok rendkívül eseménydúsak voltak, legalábbis számomra. Annyi időt töltöttem Jacobbal, hogy már Rosalie kezdett kissé féltékeny lenni, és az új, nagyon jó barátommal, Nahuel-lel. Mivel Nahuel vadászni volt az egész családdal, egyedül Esmee maradt itthon, illetve Carlisle a kórházban dolgozott, Jake jött át, és vele beszélgettem órákig. Vele kapcsolatban pedig nem tudtam dűlőre jutni. Nagyon megszerettem őt, imádtam vele lenni, sokszor alig vártam, hogy újra lássam, és az idő teltével ő is egyre oldottabb lett, így egyre többet szórakoztunk is, ami miatt néha rosszul éreztem magam, máskor meg kicsattantam az örömtől. Leginkább az zavart, hogy mindig másképp viszonyult hozzám. Olykor távolságtartó és kiismerhetetlen volt, máskor meg simulékony és az én Jacobom, aki egy kicsit sokat aggodalmaskodik és pesztrál. De azt nem tudtam megérteni, hogy miért nem mondja el, hogy én vésődtem belé, én vagyok, aki hozzá rendeltetett. Igaz, kapcsolatunk baráti, bármit elmondhattam neki, és ő is mindent elmondott, de valahogy néha mégis az volt az érzésem, hogy valamit elhallgat előlem. S végre a falkás dolog is megoldódott, mert Sam azt mondta, hogy még egy ideig vállalja az alfaságot, vagy legalábbis addig, amíg Jake el nem dönti, hogy mit akar. Ugyan azt hitték, hogy nem lehet két alfa a falkában, de tévedtek, nagyon is lehet. Vagyis Sam és Jacob is alfa volt, noha, még nem volt veszély, ami miatt esetleg vita lett volna közöttük… mert hát akkor… arról jobb nem is beszélni. Merengésemből Jake ébresztett föl, óvatosan megrázott.
- Hahó, Nessie, itt vagy? – lengette meg kezét arcom előtt nevetve.
- Jah, igen, persze, csak egy kicsit elbambultam.
- Vettem észre. – nevetgélt, s én sem bírtam ki, hogy ne mosolyogjak.
- Mit is kérdeztél?
- Hogy mit terveztél mára?
- Arra gondoltam, hogy átugrok egy kicsit Kimhez, már rég beszéltünk.
- Elvigyelek?
- Csak ha nem gond! – mosolyogtam.
- Nem, amúgy is útba esik.
- Akkor köszönöm! – azzal felrohantam a táskámért, majd vissza le az autóban várakozó Jacobhoz. – Egy pillanat! – szóltam oda neki, a táskámat bedobtam az ablakon az anyósülésre. Beszaladtam a házba, egyenesen a dolgozószobába.
- Szia Esmee! Csak azért jöttem, hogy szóljak, elmegyek Kimhez.
- Szia kincsem, rendben menj csak!
- Majd jövök! – mondtam még, majd visszaszaladtam a kocsihoz, és bevágódtam Jacob mellé.

Az úton beszélgettünk mindenféléről, majd megérkezve Kimhez gyorsan elbúcsúztam. Az ajtóhoz siettem, bekopogtam, s kissé meglepődtem, hogy Jared nyitott ajtót, hiszen ilyenkor nem szokott itthon lenni.
- Öhm, szia Jared, Kim itthon van? – öleltem meg közben.
- Szia Nessie, itthon van, gyere csak be. – állt félre az ajtóból, így beslisszoltam.
- Szia Nessie! – jött ki az egyik szobából Kim.
- Szia, nem zavarok, remélem. – mondtam, majd Jaredre néztem, aki csak megrázta fejét.
- Te sosem zavarsz! – mondta barátnőm, majd a kanapéhoz húzott.
- Én elmentem Paulékhoz, majd jövök! – mondta Jared, valószínűleg érezte rajtam, hogy csak Kimmel szeretnék most beszélni.
- Szóval, minek köszönhetem a látogatásod?
- Semmi különös, csak már vagy egy hete nem beszéltünk, és gondoltam…
- Baj van? – kérdezte komolyan.
- Igazából nem tudom… csak… Jake amióta Leah hazajött annyira furcsa. Folyamatosan ügyelek rá, hogy nehogy valami olyat mondjak, amivel megbánthatnám, de mintha mindig sikerülne az ellenkezőjébe trafálnom.
- Például? – húzta fel kíváncsian szemöldökét.
- Valamelyik nap átjött, éppen az ebédemet csináltam. Megkérdeztem tőle, hogy eszik-e velem, mire beleegyezett. Aztán segített, minden tök jó volt, de szóba jött a falka, és mikor megemlítettem neki, hogy Seth, Embry, Quil és talán még Leah is az ő falkájának része, hát úgy elkomorodott. Aztán múltkor, amikor Seth vitt haza… sosem csinált ilyet, egészen addig, míg Leah haza nem jött. – magyaráztam, s ekkor furcsa dologra lettem figyelmes. Kim félrekapta tekintetét, s mintha el is pirult volna kissé. – Miről maradtam le? – kérdeztem, s elhatároztam, hogy így vagy úgy, de kiszedem belőle.
- Semmiről. Én sem értem Jacobot. – mondta, majd felállt. – Kérsz valamit?
- Nem, kössz! – vágtam rá. – Kim, ha nem mondod el, hogy mi a franc ütött belétek, akkor esküszöm, hogy soha többet nem állok szóba veled. – mondtam nyomatékosan.
- Erről jobb, ha nem tudsz, hidd el. A te érdekedben. Ha Jake akarja, akkor majd elmondja.
- Kim! – néztem rá dühösen, s álltam fel. – Mondd már végre, mert én nem tudom, mit csinálok!
- Jól van! De ha bárkinek is el mered mondani, hogy elárultam, akkor én nem állok szóba veled! – vágta oda idegesen.
- Jól van, csak mondd már!
- Amikor te elmentél Renée-hez, akkor Jacob nagyon el volt keseredve, nagyon szeretett téged, úgy járt és kelt, mint egy zombi. Aztán eltelt pár hónap, és valamiért Leah nem változott át többet, olyan lett, mint egy átlagos emberi nő. Azt tudnod kell, hogy egyedül vele beszélt normálisan Jake, szóval meglehetősen sokat voltak együtt… - itt kissé megtorpant, de nem értettem, hogy ennek mi a lényege, így csak vártam. – Leah mindennél jobban akart egy kisbabát, főleg miután megtudta, hogy Emily terhes. Már nem szerette annyira Samet, de úgy gondolta, hogy egy gyerek értelmet adhatna az életének. Már csak egy apa kellett, illetve valaki, aki képes megtermékenyíteni, s mivel Jacobot minden téren alkalmasnak vélte…
- Hogy mi? – hőköltem hátra még ültömben is. – Leah-nak Jacobtól van gyereke? – hüledeztem. Nem értettem, hogy Jake egyáltalán, hogyan mehetett bele ilyenbe, mikor elvileg engem rendelt hozzá a sors. Szinte kiborultam, kapkodva vettem a levegőt, forgott velem a világ.
- Hé, Ness, várd ki a végét! – próbált megnyugtatni. Bólintottam, így folytatta. – Szóval ott tartottam, hogy Leah Jacobot szúrta ki magának, aki nemet mondott. Aztán volt egy buli, és Jake többet ivott a kelleténél, mondhatni Leah leitatta őt. Mindnyájan láttuk, hogy együtt távoztak, de senki sem gondolta, hogy Jake ennyire el van ázva. Jaredtől tudom, és megkért, hogy senkinek se mondjam el, de látták Jake fejében, pont a napokban, amikor újra egyesült a falka, hogy aznap éjjel… szóval Jake jóformán nem tudott magáról, Leah meg kihasználta alkalmat. De mégis a legfurcsább az, hogy nem úgy gondolt vissza erre, mintha haragudna, vagy bánná, hanem sóvárgóan. És most leszögezem, Leah-nak nem lett gyereke Jake-től. Nem jött össze nekik. De azért az furcsa, hogy ezek után ugyanolyan barátok, sőt, most hogy Leah visszajött, egyáltalán nem zavarja. – mondta, s engem újabb sokk ért. Jacob nemhogy nem haragszik Leah-ra, de még kívánja is?! És most, hogy visszajött, vajon miért van annyit vele? Egyszerűen nem tudtam elképzelni ezt a helyzetet, ez sok volt nekem így egyszerre.
- Ne haragudj, de most el kell mennem… - motyogtam magam elé.
- Nessie, én…
- Semmi baj, komolyan! De megtennél nekem valamit? – néztem rá esdeklőn.
- Persze, bármit.
- Ne mondd el senkinek sem, hogy tudok róla, rendben? Még Jarednek sem! – nehezen, de bólintott, így otthagytam a szobában, és futásnak eredtem. Úgy terveztem az erdőben lévő tisztásra megyek, ott általában sikerült gondolkodnom, és tisztáznom magamban a dolgokat. Odaérve csak leültem egy sziklára, és annyira összehúztam magam, amennyire csak tudtam. Igazából nem értettem, hogy miért zavar ez az egész annyira, hiszen ezt akartam. Hogy ne legyen kötelező nekem Jacobbal lennem, és úgy látszik ez így is van. De ez hogy a francban lehet? Vajon Jake már Leah-t szereti? Vagy… vagy csak pusztán testi vágy? Nem értettem semmit, legfőképp magamat és ez nagyon zavart.  Órákig ülhettem ott, már beesteledett, mikor valaki hirtelen megszólalt:
- Hé, mi a baj? – odakaptam a fejem, s megnyugodtam, hogy csupán Nahuel az.
- Semmi baj, csak gondolkoznom kell.
- Valóban semmi? Akkor ez itt mi? – nyúlt arcomhoz, és törölt le róla valami nedveset. Odakaptam én is, majd rájöttem, hogy még azt sem vettem észre, hogy sírok.
- Csak… azt hiszem, át kell értékelnem pár dolgot.
- Az nem mindig baj, sőt. De ha bármiben segíthetek – karolta át vállam. – akkor én itt vagyok, tudod.
- Kösz Nahuel! – mosolyogtam rá.
- Na és, jutottál már valamire az utazással kapcsolatban?
- Hát… igazából igen. De nem hiszem, hogy anyáék belemennek.
- Már megint mit vettél a fejedbe? – nevetett fel.
- Az eredeti terven változtattam egy kicsit. Tudod, az volt a kifogásuk, hogy napfény, meg minden. Szóval, hogy nem tudnék mit csinálni. Aztán amikor valamelyik nap, a falkával voltam, és azt beszélgettük, hogy milyen jó lenne egy közös nyaralás vagy túra, eszembe jutott, hogy mi lenne, ha velük mennék. Tudom, hogy sokan lennénk, de…
- Kikre gondoltál?
- Quil és Claire, persze csak ha elengedik, Jared és Kim, Paul és Rachel, Seth és Missy, Embry, Brady, Collin, Jake na és persze te, feltéve, ha van kedved. – mosolyogtam.
- Szóval rám is gondoltál?
- Persze!
- Hát, sok szerencsét hozzá! De mindenesetre megéri megpróbálni. – mosolygott.
- Reménykedem benne, hogy megengedik. Amúgy is! Renée és Phill ott lennének egy köpésre.
- Mindenképpen meg szeretnéd oldani, igaz?
- Igen! – vágtam rá magabiztosan. – Szóval nem is tétlenkedem, inkább hazamegyek, és elmondom… - mosolyogtam. Mindketten felálltunk, és rohanni kezdtünk. Gyorsan megérkeztünk a nagy fehér házhoz, s mindenkinek köszöntem, de anyáékat sehol sem találtam.
- Bella és Edward? – néztem Alice-re.
- A házikóban. – felelte.
- Köszi! – indultam el, de egy pillanatra mégis visszafordultam, mert utánam szólt, de olyan halkan, hogy alig hallottam.
- Nagy fejfájást okoztál, tudod-e?! Kerüld meg a dolgokat, akkor menni fog. De erről pszt! – mosolygott.
- Köszönöm! – suttogtam én is, majd útnak indultam. Két perc sem kellett és már a házban voltam, leültem a kanapéra, és vártam, míg előjönnek. Úgy sejtettem, valamit megzavarhattam…

- Szia kicsim! – ölelt meg anya.
- Sziasztok! – köszöntem én is, majd még apát is megöleltem. – Beszélhetünk?
- Persze! – azzal mindketten leültek velem szemben. Emlékeztettem magam arra, amit Alice mondott.
- Szóval gondolkodtam, és rájöttem, nagyon hiányzik már Renée. Tudom, hogy ti nem jönnétek velem, de én már nagyon meg szeretném látogatni. – mondtam esdeklően.
- Jajj édesem, akkor mész, amikor csak szeretnél. – mondta anyám kissé elérzékenyülten.
- Szóval elengednétek? – kérdeztem, úgy tettem, mintha rendkívül hálás, és izgatott lennék.
- Nessie, ennek semmi akadálya. Csak annyit kérünk, hogy nagyon vigyázz magadra. – mondta apám.
- És mi lenne, ha elkísérne valaki, vagy valakik?
- Mire gondolsz? – kerekedtek el anyám szemei.
- Én csak arra, hogy… esetleg a falkából néhányan eljöhetnének. Tudom, hogy sokan vagyunk, de már annyira ki akarnak kapcsolódni, és Görögország remek hely erre! – néztem rájuk kérlelően.
- Meghiszem én azt! Ezt most verd ki a fejedből Renesmee Carlie Cullen, mert erről szó sem lehet! – mondta dühösen apám.
- De miért? Egyedül elengednétek, de már másokkal nem?
- Nem bízom meg bennük, túlságosan komolyan tudják venni a szórakozás fogalmát!
- De hiszen ott lenne Renée is!
- Inkább ti vigyáznátok anyámra, mint ő rátok! – vágta oda Bella.
- Igen? Ezt pont ti mondjátok? Ti is ketten utaztatok el egy hétvégére hozzá, akkor nem értem, hogy én miért ne tehetném meg?! – keltem ki magamból.
- Az más volt! Megóvni akartam anyádat, és nem bulizni vittem. Azonkívül, egy vámpírnál jobban senki sem vigyázhatott rá.
- És ha eljönne velünk egy vámpír? – kérdeztem rá, nem értették mire akarok kilyukadni, de nekem már egy komplett tervem volt.
- Kire gondolsz?
- Nahuel-re.
- Ő nem vámpír.
- De mindig azt mondtátok, hogy pontosan olyan, sokkal inkább hasonlít rátok, mint egy emberre, és hogy ő mennyire felelősségteljes, példát vehetnék róla. Akkor hazudtatok? – kérdeztem rá, s alig tudtam visszatartani egy mosolyt.
- Nem erről szó sincs, ezt még mindig fent tartjuk.
- Hát akkor, miért ne jöhetne el ő ügyelni ránk? Ha valami gond lenne, ti is tudjátok, hogy szólna. – emeltem fel szemöldököm. Nem szóltak semmit, csak néztek maguk elé.
- Még meggondoljuk. – szűrte apám a fogai közül.
- Köszönöm! – ugrottam bele szüleim nyakába.
- Még nem engedtünk el. – mondta szigorúan.
- Nem is azt akartam, csak azt, hogy gondoljátok legalább meg, és ne zsigerből vágjátok rá, hogy nem. – feleltem komolyan.  – De én most megyek is, fáradt vagyok már! Jó éjt! – mondtam, s adtam nekik egy-egy puszit. Ugyan itt is volt szobám, de jobb szerettem a nagyházban aludni, no meg úgy gondoltam, hogy ez egy jó pont is nekem: hagyom a szerelmeseket turbékolni.
Visszaérve ettem, majd letusoltam, s lefeküdtem. Az álom nem sokat váratott magára…

Másnap reggel kissé nyúzott voltam, nem igazán aludtam jól. Ahogy összeszedtem magam és elkészültem lementem reggelizni, s az asztalnál Edward és Bella várt, olyan szigorú arckifejezéssel, hogy szinte tudtam a választ. Aztán Alice elém tette a reggelim, rám kacsintott, amiből azonnal tudtam, hogy nyert ügyem van. Enni kezdtem teljesen faarccal, nem akartam, hogy rájöjjenek, én már tudom a válaszukat. Ahogy befejeztem és elpakoltam magam után, visszaültem eléjük, és kíváncsian vártam mit is mondanak.
- Nézd kincsem. – kezdte Bella. – Gondolkoztunk, és arra jutottunk, hogy bizonyos feltételek mellett elmehetsz. – mondta ki, mire ismét a nyakukba borultam. Ugyan tudtam, hogy ez lesz a válasz, most mégis hatalmas öröm árasztott el, és valóban hálás voltam, amiért elengednek.
- De! Mint mondta édesanyád, csak bizonyos feltételek mellett!
- Persze, bármiben benne vagyok!
- Először is, semmi alkohol. Másodszor Nahuel is veletek megy mindenhová és szót fogadsz neki. Harmadszor pedig maximum két hetet maradhattok, nem többet. – kezdte el sorolni, de én akkor ott, még a csillagokat is leígértem volna neki az égről, nemhogy ilyen apróságokat…

10. Disturb

Sziasztok!!
Pár hetes késéssel, de megérkezett az új rész, remélem tetszeni fog!! Kellemes olvasást, ha van kedvetek komizzatok!!
Puszi!! =)

Másnap reggel vidáman pattantam ki ágyamból, úgy terveztem, hogy a délelőttöt Nahuel-lel töltöm, míg a délutánt a falkával, így fent tudom tartani az egyensúlyt. Gyorsan összekaptam magam és megreggeliztem, majd Nahuel-hez mentem, aki a kertben üldögélt.
- Szia Nahu, valami baj van?
- Szia Nessie, semmi gond, csak nemrég beszéltem Huilen-nel, és most egy kicsit hiányzik. – mondta őszintén, és láttam rajta, hogy szomorú. Szorosan magamhoz öleltem, mert nagyon sajnáltam, hogy Huilen nem jött vele, bár nem túlzottan örültem volna, ha valakinek baja esik a környéken, és valószínűleg azt már a falka sem tolerálta volna.
- Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy talán haza kellene mennem…
- Megérteném… de azt tudnod kell, hogy nagyon hiányoznál. Őszintén szólva, nem szeretném, hogy hazamenj Nahu. – mondtam, de kissé elpirultam. – Szeretlek. – böktem ki végül.
- Én is szeretlek Nessie. – s ezúttal ő húzott magához. Apró puszit nyomott az arcomra, ami most nagyon jól esett.
- Nem mész el, ugye? – kérdeztem, félve a válaszától.
- Még egy ideig biztosan nem. – mosolygott.
- Na és, mit szeretnél ma csinálni? Még csak kilenc múlt, szóval van időnk.
- Mit szólnál, ha csak megnéznénk valami filmet. Most nem igazán vágyom nyüzsgésre. – mosolygott.
- Oké… - kuncogtam, s bementünk, hogy kiválasszuk mit is akarunk nézni. Végül az én szobámban kötöttünk ki, mivel Emmett nem hagyott békén, és egy filmből kettő lett. Elheverésztünk, Nahu vállára dőlve néztünk először egy vígjátékot, majd egy romantikusdrámát.
- Ez jó volt. – nyújtóztam nagyot.
- Nem igazán az én stílusom, de nem volt rossz. – mosolyodott el.
- Mennem kellene. – jegyeztem meg kissé keserűen, így hogy belegondoltam, Nahuel lassan el fog menni, nem nagyon akartam elszakadni tőle.
- Menj csak! Nem szeretném, hogy a barátaid azt érezzék, elhanyagolod őket.
- Legalább te megérted. – mondtam savanyúan, s keltem ki mellőle. Gyorsan összeszedelődzködtem, és elindultam La Push-ba, de most Missy-hez mentem.
- Szia Missy! Nem zavarlak?
- Nem, dehogy! Gyere be! – tárta szélesre az ajtót. – Egyébként nemsokára megyek Kimékhez, úgy beszéltük meg, hogy ott találkozunk, aztán majd eldöntjük, hogy mit csinálunk.
- Az jó. – mosolyogtam.
- Te is jössz, ugye? – kérdezte, s úgy láttam nem biztos a válaszomban, amit nem tudtam mire vélni.
- Persze, csak kilencre otthon kell lennem. – forgattam szemeim.
- Hát igen, azt hiszem Bella és Edward kissé szigorú, de biztos csak azért, mert féltenek.
- Biztos… - kuncogtam. – De miért nem voltál biztos benne, hogy veletek tartok? Máskor jóformán meg se kérdeztétek. – mondtam, miközben leültünk ágyára.
- Hát… ígérd meg, hogy nem fogsz haragudni. – nézett rám félve.
- Nem fogok! – tettem egyik kezem szívemre, s a másikat a magasba emeltem.
- Észrevettük, hogy mostanság sokat vagy Nahuel-lel… és… sokat is beszélsz róla… ami nem baj, csak… érzel iránta valamit? – kérdezte meg végül, s nem tudtam haragudni rá, amiért megkérdezte, hiszen ugyanez a kérdés engem is foglalkoztatott pár napja.
- Nem tudom, úgy értem szeretem őt, az biztos, csak azt nem tudom, hogyan. Mert amikor vele vagyok, akkor olyan jól érzem magam, nem is gondolok Jake-re, viszont, ha Jacobbal vagyok, akkor nem gondolok Nahu-ra. Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy most hogyan is van ez az egész. No meg Jacob néha úgy kezel, mint egy gyereket, amit néha aranyosnak találok, máskor meg az idegeimre megy, Nahuel viszont felnőttként tekint rám, de nála meg olyan érzésem van, hogy talán többet is akar… tudod…
- Mármint szexet? – kérdezte somolyogva.
- Igen, azt. – nevettem el magam én is, de a végére már egy fintorrá torzult.
- Ezt csak te tudhatod, de tisztában vagy Jake érzéseivel, szóval lassan döntened kell… - mutatott rá.
- Tudom… - feleltem savanyúan. – Csak…
- Szia kicsim, akkor indulhatunk? – hallottam meg Seth mély hangját.
- Várj, ez jó lesz! Menj az ajtó mögé! – suttogtam barátnőmnek, aki engedelmeskedett. – Mondd neki, hogy jöjjön be!
- Bejössz? Itt vagyok a szobámban, csak még nem öltöztem fel. – kiáltotta, ez több volt, mint amit vártam. Egy percbe sem telt, hogy Seth benyisson.
- Ó, szia drágám, hogy tetszem? – pózoltam neki, s változtattam el hangomat. Meglepődött képét látva kitört belőlem a röhögés, és ezt csak az tetőzte, mikor megláttam, hogy egy póló van a kezében, vagyis nem éppen erre számított. – Bocs édes, ma nincs kedvem. – legyintettem kezemmel, ekkor már Missy is előjött nevetve az ajtó mögül, s megölelte Seth-et, aki ugyanúgy lefagyva állt ott.
- Ez nem volt szép! – röhögött már Seth is.
- Szép nem volt, de hogy vicces igen, az biztos! – vigyorogtam.

Együtt indultunk el Jaredékhez, s már majdnem mindenki ott volt, leszámítva Paul-t és Rachel-t, no meg Jake-et.
- Sziasztok! – jöttek be sorban, de nem számítottam még valakire, pedig logikus lett volna, hogy ő is jön, csak hát, hogy pont velük?! Sokat hallottam már Leah-ról, tudtam, hogy nem valami elbűvölő a természete, de azért adni akartam neki egy esélyt, hogy rácáfolhasson erre, így miután köszöntem Rachel-nek és Paul-nak, Jacobhoz mentem.
- Sziasztok! – köszöntem, s nyomtam egy puszit Jake arcára.
- Szia! – köszönt, s mért alaposan végig Leah, de annyira főlényesnek éreztem, hogy kissé meglepődtem. Mindenesetre megpróbáltam elkergetni ezen érzéseim és gondolataim, hogy idő előtt ne ítélkezzem.
- Örülök, hogy téged is megismerhetlek végre. – mosolyogtam, mert ez tényleg így volt.
- Aha.  – mondta, majd visszafordult Jacobhoz, és valamit magyarázni kezdett. Álltam még ott egy darabig, de mivel rájöttem, hogy aligha tudok hozzászólni a beszélgetéshez, Seth-hez mentem.
- Ugye tudod, hogy a nővéred nem valami… kedves. – fújtattam.
- Nekem mondod?! Kibírhatatlan. – forgatta a szemeit.
- Úgy látszik, valaki mégis kibírja. – mondtam dühösen, s ekkor összenézett Paul-lal, de nem foglalkoztam vele különösebben.
- Azt hittem, most, hogy visszajött, jobb lesz valamivel, de semmit sem változott. – magyarázta.
- Hát nem tudom milyen volt azelőtt, csak annyit tudok, amennyit meséltek, de… áhh! – fortyogtam. – Na mindegy, nem érdekel. Ti normálisak vagytok, szóval… csak kibírom valahogy. – mosolyodtam el. Beszélgetni kezdtünk mindenféléről, s mesélés helyett, most inkább megmutattam nekik, hogy Seth-et, hogyan tréfáltuk meg. Ilyenkor hasznosnak éreztem képességem, de egyébként elég ritkán használtam, mivel a Renée-vel töltött évek alatt abszolút nem használhattam.
Háromnegyed kilenckor végül elköszöntem, s haza indultam.
- Jó éjt Jacob! – adtam arcára egy puszit, szándékosan őt hagytam utolsónak.
- Jó éjt Nessie! – mosolygott, majd tovább diskurált Leah-val. Meglepetten léptem ki a házból a verandára, hiszen azt reméltem felajánlja, hogy hazavisz. Már éppen kiléptem volna az esőre, mikor kinyílt az ajtó.
- Majd ÉN hazaviszlek! – mondta valószínűleg direkt hangosabban Seth, s emelte ki az én szót.
- Köszönöm. – mondtam halkan.
Az utat hazáig csendben tettük meg, csak akkor szólaltam meg, mikor kiszálltam.
- Köszi Seth! – öleltem magamhoz, majd adtam arcára egy puszit.
- Szívesen! – mosolygott. – Jó éjt! – mondta még, mikor kiszálltam.
- Neked is! – azzal befutottam a házba…

Díjak és...

Sziasztok!!
Először is nagyon sajnálom, hogy nem tettem fel új részt az elmúlt 2hétben, de nem voltam net-közelben, így aztán esélyem sem volt, hogy új részt hozzak… :( Nagyon sajnálom, elnézést mindenkitől!!!
Ez a bejegyzés viszont még mindig nem az új részé, hanem a díjaké! :D Akkor haladjunk sorban:

Kaptam egy díjat Melii-től () ,Fruzsi-tól, HelloKitty-től, Mili-től és nem utolsó sorban Barbi-tól, amit nagyon-nagyon köszönök Nekik!!! :))

A DÍJ SZABÁLYAI:

1. Tedd ki a logót a blogodra

2. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!

3. Írj ki 7 dolgot magadról!

4. Küldd tovább 7 írónak (Linkeld a blogjukat!)

5. Hagyj megjegyzést a blogjukon, hogy meglepetés várja őket nálad!

Hét dolog rólam:

1.      Mostanában a Vámpírakadémiát olvasgatom.

2.      Két nap alatt sikerült kiolvasnom négy kötetet belőle, sajnos az ötödiket még csak elkezdeni volt időm, de majd MA!!! :D

3.      Sokszor az engem ért rossz dolgokat kicsit másképpen, de beleszövöm Taylor és Ronnie történetébe.

4.      Vegyes érzelmekkel készülök a sulira, egy részem még a nyár után epekedik, egy másik viszont már várja.

5.      Kíváncsi típus vagyok, emiatt sokszor bajba kerülök… :D

6.      Akiket szeretek, mindig megpróbálom megvédeni, szóban és… akár fizikálisan is…

7.      Már 2éve édesítőszerrel csinálom magamnak a kajákat/italokat, de ha más cukrot használ, akkor azért azt is megiszom. :)

Kaptam még egy díjat, ezt Naomi Stanley-től :DDDD (vicces így írni…) Nagyon köszönöm Neki!!!

Szabályok:

- Tedd ki a képet a blogodra!
- Köszönd meg annak, akitől kaptad a díjat!
- Írj le 6 dolgot magadról!
- Küldd tovább 5 blog írónak, linkkel együtt!
- Hagyj megjegyzést a blogjukon!

Hat dolog rólam:

1.      Görögországban sajnos rászoktam a jegeskávéra… (minimális kávé(csak az íze miatt), sok tej, édesítőszer, jég)

2.      Egyik kedvenc énekesnőm Nicole Scherzinger, de rajta kívül még rengeteg van.

3.      Michael Jackson (R.I.P.) örök kedvencem!

4.      Van egy elefántos, pihe-puha(sőt annál is puhább!) párnám, amit MINDENHOVÁ magammal viszek, ahol alszom.

5.      Imádok álmodozni, sokszor ez alapján folytatom a történeteim.

6.      Nem tartom magam kimondottan tehetséges írónak, de elsősorban a saját szórakoztatásomra írok.

Kaptam még egy díjat Viki-től, amit szintén nagyon köszönök!!

A szabályok:

- Tedd ki a logót

- Írj magadról egy kis szösszenetet
- Küldd tovább 5 írónak!

A szösszenet:
Elég sok mindent leírtam már magamról a díjak során, így talán rájöttetek már, hogy nem szeretem itt kivesézni az életem és a természetem, mindenesetre pár dolgot azért megosztok veletek: lobbanékony természetem van, gyorsan dühbe gurulok, de ha valami egyszerűen nem érdekel, akkor lehet vele évekig is piszkálni, akkor is nyugodt maradok. Ami a „humoromat illeti” azt mondják, fekete humorom van, amit sokan nem szeretnek/értenek, de aki igen, az rengeteget nevet mellettem, mert sosem tudom megállni, hogy ne szóljak oda valamit az aktuális témában… :DD Talán emiatt is nőtt a szívemhez Rose karaktere a Vámpírakadémiából, ő is olyasmi típus, mint én. Továbbá azt is mondják (ezzel kapcsolatban nem nyilatkozom, mert nem tudom megítélni), hogy nehezen lehet kiismerni, mindig olyan dolgokat teszek, ami mindenkit meglep, ez legalábbis a barátaim/ismerőseim véleménye, a családomat ezzel kapcsolatban még nem interjúvoltam meg. :D
Talán ennyi elég is egy szösszenetnek, aki elolvasta kicsit jobban megismerhetett. :))
Puszi Nektek!! :))

Akiknek tovább küldöm ezt mind:

Arya: http://aryabb.blogspot.com/
Dóri: http://thevampirediaries-fanfic.blogspot.com/
Stellyke: http://zoldszemek.blogspot.com/
Rosalie Hale: http://dobd-el-az-eleted-by-rosalie.blogspot.com/
Panka: http://angyalom22.blogspot.com/

Ezzel kapcsolatban ennyi, természetesen a díjak vissza is mennek azoknak, akiktől kaptam!

Puszi!! =)

Új blog!!! :))

Sziasztok!!
A kérdésetekre máris választ kaptok: másik oldalon fogom publikálni Taylor és Ronnie történetének folytatását. Amolyan elôzetesen már el is készítettem a blogot, ha van kedvetek nézzetek be oda is, pár új információt is találtok már rajta!!

http://taylor-and-ronnie.blogspot.com/

Puszi!! =)

Kérdés!! Fontos!!!

Sziasztok!
Most nem résszel jelentkezem, hanem inkább kérdésekkel, amire kb. három napon belül szeretnek választ kapni. :) Nagyon boldog voltam, amikor sorban kaptam az e-maileket, melyekben azt kértétek, folytassam a Road to Success-t, mert nem lehet így vége. Hát akkor nekik örömhírrel szolgálok, nincs vége Taylor és Ronnie történetének, tegnap megírtam az elsô két részt, annyi, hogy a második „könyv” címe: The success itself.
Mivel sokan az elejétôl fogva kíváncsiak voltatok (e-mailben és msn-en is kérdeztetek efelôl), hogy ki lenne Ronnie hangja, illetve kinek a dalait szántam neki, megkapjátok a választ, és ti dönthettek. Az elsô gondolatom az volt, hogy Rihanna dalai lennének a legmegfelelôbbek a történet szempontjából, így egy ideig ezt eldöntöttnek is vettem. De rájöttem, hogy rengeteg olyan dal van, amit nagyon szeretek, és kötôdik is a történethez, így a kérdéseim:

-Kinek a dalait szeretnétek akár magyarul is olvasni a történet során?
-Illetve, egy személytôl legyenek dalok, vagy több elôadótól készítsek válogatást?

Hogy ez miért fontos? Mert(mint írtam) készíteni fogok egy válogatást, melyben a dalok, illetve a magyar dalszöveg lesz megtalálható, és ezt letölthetitek.
Írjatok e-mailt: by_ariel@citromail.hu
Ha nincs kedvetek ehhez, akkor pedig komiban írjátok meg, mindkettô megfelel. A kérésem még az, hogyha nem csak egy személytôl szeretnétek dalokat, akkor írjatok címeket. pl.: Xy-tol a Zzs-t szívesen látnám a listán. Akármennyit írhattok, mert nem csak egy albumot tervezek. :)

Puszi!!! =)

9. Remorse

Sziasztok!!
Mivel ma nincs túl jó idô, és holnapra sem mondanak jobbat, gondoltam felteszem az új részt. Ez úton is köszönöm a jó kívánságokat, illetve az elôzô részhez érkezett komikat! Ha van kedvetek, akkor most is tegyétek meg ezt, kellemes olvasást!!
Puszi!! =)

Másnap reggel kissé fájt a fejem, de ahogy összekészülődtem már semmit sem éreztem belőle, így levánszorogtam reggelizni, ami ismét gabonapehely volt.
- Jobban vagy? – kérdezte aggódva Nahuel.
- Igen, igazad lett. Mostmár semmi bajom. – mosolyodtam el, noha nem éreztem úgy, ahogy mondtam.
- Helyes! – vigyorgott ő is. – Mit szólnál, ha ma elmennénk valahová? – kérdezte kíváncsian.
- Nagyon szívesen elmennék, de bizonyos szempontból igaza volt Jacobnak, amióta itt vagy, elhanyagoltam egy kicsit őket… és félre ne értsd, ez nem a te hibád… mármint azért egy kicsit a tiéd is. – húztam sunyi mosolyra a számat.
- Az enyém? – nézett rám meglepetten.
- Igen, mert ha nem szeretnék ennyire veled lenni, akkor több időt töltöttem volna velük. – kuncogtam.
- Akkor azt hiszem, ennek örülök. – mosolygott. Nem beszélgettünk tovább, én befejeztem a reggelim, ő pedig valamit olvasni kezdett.
- Elmentem, majd jövök! – mondtam még, majd futásnak eredtem. Először mindenképpen Belláékkal akartam beszélni, így arra vettem az irányt, s szokás szerint gyorsan odaértem.
- Sziasztok! – köszöntem nekik, amint beléptem.
- Szia Renesmee! – köszönt anyám, s ölelt meg.
- Szia! – mondta apám is.
- Csak azért jöttem, hogy elmondjam, ami tegnap este történt, mert gondolom, tudtok róla… - néztem rájuk kérdőn, mire Bella bólintott egyet, így elmeséltem nekik mi történt, és mire jutottam.
- Lehet, jobb lenne beszélnem Jacobbal… - szűrte fogai közül Edward.
- Szerintem meg nem. Nézd, ezt nekem kell megoldanom, és amúgy is részben igaza volt. Szóval megkérlek titeket, ebbe most ne szóljatok bele… - néztem rájuk kérlelően.

- Ha így szeretnéd. – mosolygott kedvesen Bella.
- Köszönöm! Akkor én most megyek is, szerintem csak este jövök haza.
- Rendben drágám, este találkozunk! – ölelt magához anyám. Azzal ismét futásnak eredtem, és azonnal Billyékhez vettem az irányt, mivel beszélni akartam Jacobbal. Ahogy odaértem, kissé megszeppentem, de aztán bekopogtam.
- Szia Nessie, hát téged is látni?! – mosolygott rám Billy.
- Szia Billy! Hát… úgy látszik. – mosolyogtam.
- Gyere be! – gurult arrébb, hogy elférjek mellette. Becsukva az ajtót, a felkínált hely felé baktattam, és leültem.
- Hogy vagy? – kérdeztem kíváncsian.
- Ó, nagyon jól, bár mostanság kicsit unatkozom. – magyarázta.
- Szóljak Charlie-nak, hogy menjetek többet horgászni? – vigyorogtam.
- Annak nagyon örülnék. Mondtam már neki, hogy ne lustálkodjon annyit, de tudod milyen! – forgatta szemeit, pont úgy, ahogy Jacob is szokta. – No, de minek köszönhetem a látogatásod? – kérdezte.
- Igazából Jacobbal kell beszélnem. – mondtam őszintén. – Még alszik? – érdeklődtem, igaz, nem hallottam hírhedt horkolását.
- Igen, úgy alszik, mint a bunda. Én is úgy egy órája néztem meg, hogy él-e még, mert nem hallottam őt. – nevetett fel.
- Megvárom, ha nem bánod.
- Dehogy bánom, legalább nem vagyok egyedül. – mosolygott. Beszélgetni kezdtünk, de egy fél óra múlva elkezdődött a meccs, én meg nem akartam őt hátráltatni a nézésében, s mivel ez most csak ismétlés volt, nem igazán kötött volna le.
- Nem bánod, ha kicsit ügyködöm nálatok?
- Ha szeretnél. – vont vállat, így takarítani kezdtem. Ketten laktak itt, s úgy láttam, hogy mostanság Rachel kicsit ritkábban járhat át, ráadásul a hűtőbe nézve is kiakadtam. Jacob nővére valószínűleg saját öccsére már nem volt hajlandó főzni, mivel csak egy-egy tálat láttam, amiket gyorsan a szemetesbe is dobtam.
- Nemsokára jövök! – mondtam, ahogy elindultam a boltba. 
Amint mindent összeszedtem, a pénztárhoz mentem, de nem szabadultam túl hamar, mivel Embry anyukájával kezdtem el beszélgetni.

Visszaérve Billyékhez kicsit csalódott voltam, hogy Jake még mindig nem kelt föl, így elpakoltam, és főzni kezdtem. A húst csináltam meg először, aztán rizst, ami úgy nagyjából negyven percembe telt, s már fél kettő is elmúlt. Billy-vel megebédeltünk, s ez után úgy döntöttem, hogy nem várok tovább.
- Azt hiszem, én most megyek. – mondtam. – Majd találkozunk. – öleltem meg őt.
- Vigyázz magadra Nessie. – felelte még, majd kiléptem a zuhogó esőbe.

Nem akartam még hazamenni, így a partra indultam, a ruhámnak és a hajamnak már úgy is mindegy volt. Leérve elámultam, hogy milyen gyönyörű a tenger még ilyenkor is, s most ülőalkalmatosság gyanánt egy sziklát tökéletesnek találtam. Leültem rá, összekuporodtam, mert még hideg volt, s csak bambultam kifelé a fejemből, mert nagyon rosszul esett, hogy Jake nem jött ki. Eddig sosem alszik, még akkor sem, ha éjszaka őrjáratozott, úgy gondoltam, tudta, hogy ott voltam, egyszerűen túl makacs volt ahhoz is, hogy beszéljünk, és ez nagyon rosszul esett. Nem értettem, mire jó ez neki, sokkal ésszerűbb lett volna, ha megbeszéljük és meghallgatjuk egymást.
- Szia, mit csinálsz itt? – hallottam meg hirtelen egy kellemes hangot magam mögül.
- Szia… csak… gondolkozom. – feleltem.
- Az esőben? – kérdezte.
- Tekintve, hogy nem voltál hajlandó velem beszélni, muszáj voltam eljönni, hogy akkor átgondoljam egy kicsit a dolgokat. – vágtam oda.
- Ácsi, aludtam, úgy elég nehéz beszélnem.
- Aha, persze. Reggel negyed tíztől ott voltam, és sohasem alszol ilyen sokáig. Sosem. Szóval, hacsak nem vettél be altatót, nem hinném, hogy aludtál.
- Egész éjjel Leah-val voltam, mivel hazajött. – vágta a képembe.
- Mikor őrjáratozni voltál, akkor sem aludtál ilyen sokáig.
- Miért nem keltettél fel, ha ennyire fontos? De ha annyira biztos vagy abban, hogy csak nem mentem ki, akkor miért nem jöttél be hozzám?
- Ezt komolyan kérdezed?
- Miért?
- Te felkeltettél egyszer is?
- Nem, de az más!
- Miért lenne más?
- Mert én reggel hétkor mentem, nem délben.
- Aha… - hagytam inkább rá.
- Miért akartál velem beszélni? Valami baj van?
- Azt hiszem, már nem érdekes. Megkaptam a válaszokat. – álltam fel, s indultam el, de elkapta a kezem, és szembe fordított magával.
- Én sajnálom, amit tegnap mondtam kislány. Nem gondoltam komolyan.
- Valóban? Nekem nem úgy tűnik.
- Tényleg. Csak… mérges voltam. – próbált a szemembe nézni, de én tüntetőleg elfordítottam oldalra a fejem. – Na, kölyök, ne csináld már ezt. – lépett mindig arra, amerre a fejem fordítottam, s ez elég vicces látvány volt, legalábbis ahogy ő csinálta. Próbáltam visszatartani a nevetésem, elkapta a fejem és maga felé fordította, így kénytelen voltam a szemébe nézni, ami mostmár csibészesen csillogott.
- Utállak Jacob Black! – tört ki belőlem a nevetés.
- Az jó, mert én is téged! – kuncogott, s vont hóna alá, ám még mielőtt elengedett volna, jól összeborzolta a hajam.

- Azt hiszem, mennünk kéne… - mondtam pár perccel később.
- Jól van. – felelte, s indultunk el hozzájuk…

~**~

8. Anger

Másnap reggel kissé nyomottnak éreztem magam, így heverésztem és tévéztem, majd olyan fél tíz körül lementem reggelizni.

- Szia Nessie! – jött be Nahuel a konyhába.
- Ó, szia Nahuel! Sikerült aludnod? – kérdeztem kíváncsian, hiszen még én sem tudtam az első pár napban normálisan aludni.
- Hát, nem igazán… - mosolyodott el. – De azért nem volt olyan vészes. – tette még hozzá.
- Te kérsz? – néztem rá érdeklődve, ugyan tudtam, hogy az állatvért jobban szereti, de a rendes ételeket is fogyasztotta.
- Nem, köszi! – rázta meg fejét, így fogtam magam, és a pulthoz ültem. – Jó étvágyat!
- Köszi, van! – mosolyodtam el, s kezdtem el enni a müzlim.
- Tudod, annyira furcsa, hogy egy kis baleset ennyire megváltoztathat… - merengett el egy percig.
- Hát igen, szerintem is… - kuncogtam, be kellett, hogy valljam, azért tetszett a dolog, hogy még egy olyan lény nincs, mint én. Míg ettem és azután is beszélgettünk, sok mindent megtudtam a fajunkról, illetve arról a fajról, amibe eredetileg tartoztam volna. Amit viszont megfigyeltem, hogy Nahuel-nek állandóan jó kedve volt, folyamatosan mosolygott, amitől én is kicsit derűsebb lettem.
- Nincs kedved sétálni? – kérdeztem meg pár óra múlva.
- De szívesen. – egyezett bele, s amint összekaptam magam elindultunk…

Egy hét múlva

Amióta Nahuel megérkezett rengeteg időt töltöttem vele, olyan volt számomra, mintha évek óta ismerném, s rá kellett jönnöm, ugyan sok mindenben különbözünk, de legalább annyi hasonlóság is van köztünk.
- Mehetünk? – kérdeztem, ahogy lejött a lépcsőn.
- Persze! – felelte, így kocsiba ültünk, és Port Angeles felé vettük az irányt, hogy szórakozzunk is egy kicsit, hiszen már nagyon régen voltam moziban, és mikor felvetette az ötletet, akkor kaptam az alkalmon. Fél úton lehettünk, mikor megcsörrent a mobilom, s azonnal tudtam, hogy ki lehet, hiszen rá külön csengőhang volt beállítva.
- Szia Jake, mi újság? – szóltam bele boldogan.
- Szia Nessie, nincs kedved lejönni La Push-ba? Itt vagyunk Jaredéknél, tudod, kicsit megünnepeljük ezeket a lökötteket. – mondta valószínűleg mosolyogva. Basszus, hogy ezt elfelejtettem! Pedig soha nem történt velem ilyen… egészen idáig.
- Ami azt illeti, éppen Port Angeles-be megyek Nahuel-lel… mozizunk egyet.
- Aha, jó, akkor jó szórakozást. Szia! – mondta, majd letette a telefont. Iszonyú bűntudatom volt, amiért ilyesmit elfelejtettem.
- Baj van? – kérdezte Nahu.
- Éppen Kimmel és Jareddel kellene ünnepelnem… - hajtottam le fejem.
- Hazamenjünk? – kérdezte kissé keserűen.
- Nem… mostmár menjünk és érezzük jól magunk! – erőltettem mosolyt arcomra.

A vígjáték, amit megnéztünk elég jó volt, no meg a popcorn-csata is, amit úgy a film felénél követtünk el, és mivel nálam volt a doboz, egyértelműen én nyertem.
- És most, hová? – kérdezte kíváncsian.
- Mi lenne, ha hazamennénk? Ígérem, majd bepótoljuk, csak tényleg ott kellene lennem velük. – néztem rá bűnbánóan.
- Jól van. – mosolygott, s nem tudtam eldönteni, hogy most csak megjátssza, vagy valóban nem haragszik. Egész gyorsan hazaértünk, elkéredzkedtem, hogy kivételesen kicsit később legyen a takarodóidő, s miután átöltöztem és meggyőződtem róla, hogy elfogadhatóan festek, futva tettem meg az utat. Kissé félve mentem az ajtóhoz és kopogtam be, hiszen jogosan haragudhattak volna rám.
- Szia Nessie! – nyitott ajtót barátnőm, és ölelt meg.
- Szia Kim! Ne haragudj, hogy csak most! – kértem elnézést.
- A lényeg, hogy itt vagy! – mosolygott. Beljebb mentem, s szerencsére a többiek sem orroltak meg rám, egy személy kivételével, de mivel nem jutottam a közelébe, mert a többiekkel beszélgettem, ezért úgy döntöttem, jobb kivárnom, hogy ketten legyünk.
Tizenegy körül kezdett szétszéledni a társaság, s amúgy is úgy gondoltam, ideje hazamennem, így elbúcsúztam tőlük, majd szép lassan kisétáltam. Sejtettem, hogy utánam jön, s igazam lett, épphogy kitettem a lábam a házból, már hallottam, hogy jön.
- Gyalog jöttél? – kérdezte, így megfordultam.
- Igen. – bólintottam egyet.
- Hazaviszlek. – mondta, még csak fel sem merült benne, hogy nem szeretném. Beültem mellé a kocsiba, s úgy öt percig szótlanul ültünk, mikor már nem bírtam tovább és megszólaltam:
- Ne haragudj már rám! Komolyan sajnálom!
- Nessie meg kell értened, hogy egy sajnálom nem elég mindig. Megbántottad őket, és ezen nem változtat semmi.
- Ők képesek voltak megbocsátani, hát te miért nem? – kérdeztem durcásan.
- Talán ideje lenne kicsit felelősségteljesebben viselkedned. - dörmögte.
- Mit akarsz ezzel mondani? – néztem rá meglepetten.
- Azt, hogy kicsit másokra is gondolhatnál, nem csak magadra… – vágta oda, s állította le a motort, mivel megérkeztünk.
- Sajnálom, ha így gondolod… - mondtam könnyezve. – Jó éjt Jake! – adtam a szokásos puszit az arcára, majd kiszálltam, s a ház felé siettem.
- Nessie! – szólt utánam, de nem álltam meg, csak felviharoztam a szobámba, és magamra zártam az ajtóm. Gyorsan átöltöztem, és ledőltem az ágyamba, de könnyeim ahelyett, hogy apadtak volna, minduntalan potyogtak. Többen is próbálkoztak, először Rosalie, Alice, Esmee, de még Emmett-et is ideküldték, hiába mondtam, hogy hagyjanak most békén.
- Nessie! Bejöhetek? – szólt be Nahuel.
- Nahuel most hagyj, oké? Majd jobban leszek… - mondtam neki.
- Nessie, hidd el, hogy akkor leszel jobban, ha elmondod mit történt! – ellenkezett, s mivel úgy gondoltam, hogy addig nem hagynak, ameddig valakivel nem beszélek, így beengedtem őt, de azonnal visszabújtam az ágyamba, magamra húztam a takaróm, fejem pedig párnáim közé temettem.
- Elmondod, hogy mi történt? – kérdezte lágyan, miközben hátamat kezdte simogatni. Mikor kissé megnyugodtam, felültem, és elmeséltem neki, hogy mi is történt.
- Nessie, emiatt ne sírj! Nem igaz, amit Jacob mondott, ezt mindenki tudja. Valószínűleg csak azért mondta, mert mérges volt, bár jegyzem meg, ettől még nem szép, hogy így beszélt veled. Szóval ne sírj, nyugodj meg.
- De Nahu, te nem láttad, hogy hogyan mondta! Hidd el, nagyon is komolyan gondolta!
- Szerintem az lesz a legjobb, ha alszol rá egyet, reggel majd másképp fogod látni! – mosolyodott el.
- Neked legyen igazad! – somolyogtam már én is.
- Na ez már mindjárt jobb! Jó éjt Nessie, álmodj szépeket!
- Te is Nahuel! – feleltem, majd kiment, így visszafészkeltem magam, s ahogy javasolta, megpróbáltam elaludni…

Holiday!!! :))

Hey Guys!! :)
Ahogy a cím is jelzi, nyaralni megyek, szombaton utazom. Tömörebben nem is írhatnám... tudom, van mit tanulnom még bloglélektanból... PRÓBÁLKOZOM!! :DD 

 Jó, tudom, a kérdés, mit jelent ez Nektek? A lényeg, hogy hetente EGY ÚJ RÉSZ MINDENKÉPPEN LESZ, azt még nem tudom, hogy melyik napon, de biztosan hozni fogom!!! :)
Szóval a lényeg, hogy 2-3 hétig nem leszek, vagyis nem tudok majd mindennap válaszolni a kérésekre/kérdésekre, csak akkor, amikor kedvem/erőm/időm lesz arra, hogy leüljek, és firkáljak Nektek pár sort. Azért megpróbálom minél többször rászánni magam, ígérem! :)

Még annyi, hogy valószínűleg szombaton hozom az új részt, de ezt nem ígérem!!

Puszi!! =)

7. Meeting

Sziasztok!
Meghoztam az új részt, remélem nektek is tetszeni fog.(Nem tudom miért, de ez az egyik olyan rész, amivel összességében elégedett vagyok...) Kellemes olvasást, illetve az előző részhez köszönöm Fruzsinak a komit!!! :))
Puszi!! =)

Reggel boldogan keltem fel, s ahogy összekészülődtem, megreggeliztem, felhívtam Missy-t és Kim-et, hogy mi lenne, ha találkoznánk, amit örömmel fogadtak.
- Edward!
- Igen? – termett mellettem.
- Tudom, hogy nem szívesen teszel ilyet, de elkérhetném a Volvót, és elmehetnék Missy-vel és Kimmel egy kicsit?
- Hová mentek? – kérdezett vissza.
- Csak beülnénk valahová meginni valamit, aztán arra gondoltam, hogy meglátogatom Charlie-t, gondolom, örülne már nekem, vagy másfél hete nem látott. – kuncogtam.
 - Jól van, de kilencre légy itthon! – mondta, s egy szempillantás alatt odahozta a kulcsot, és a kezembe nyomta.
- Természetesen! – ígértem meg boldogan, s azonnal a garázsba mentem. Mielőtt elindultam felhívtam a lányokat, hogy nemsokára ott vagyok értük, aztán elindultam. Alig léptem át a sebességkorlátozást, noha imádtam száguldozni, de nem akartam eljátszani a család bizalmát, így inkább követtem a szabályokat. Hamar odaértem Kim-hez, majd Missy-hez, s végül egy forksi kávézóba mentünk, s mivel az eső nem esett, ezért kiültünk.
- Képzeljétek! Ha minden igaz, akkor nagyjából egy hét múlva odaköltözöm Jared-hez! – nevetett Kim.
- Na, ez nagyon jó! Azt hittem, hogy sosem jön el ez a nap! – kuncogott Missy.
- Hát, már én is azt hittem. De azt mondta, hogy azért csak most, mert nem akarta rám erőltetni. Mintha annyira győzködnie kellett volna bármi miatt is! – forgatta szemeit Kim.
- Azért ne felejtsd el, hogy neki sem lehet könnyű… mármint nem tudhatja, hogy csak miatta teszed vagy, mert valóban ezt szeretnéd. – néztem rá komolyan, de erre mindkét lány azt a „neked elment az eszed” pillantást küldte felém. – Ne csináljátok ezt! Tudjátok, hogy így van!
- Majd megérted, ha te is szerelmes leszel! – kuncogott Missy. – Tényleg, erről jut eszembe… azt mondtad, amikor meséltél, és Edward bejött, hogy majd folytatod! Szóval! Halljuk a szaftos sztorikat!
- Akkor most el kell, hogy keserítselek titeket csajok, mert nincsenek szaftos sztorik… - mondtam őszintén.
- Akkor nem szaftos?
- Az sincs. – mondtam ki kissé nehezen.
- Nem volt még barátod? – kérdezte meglepődve Kim.
- Egy volt ugyan, de nem tartott sokáig, és nem igazán tudtam iránta a barátságon kívül többet érezni. Valahogy… olyan bűntudatom volt valami miatt, amit nem is értettem. – mondtam, s vártam, hogyan reagálnak. Egy pillanatra összenéztek, s ha nem várom és figyelem őket ennyire, talán fel sem tűnik, de így igen.
- És Jake-kel mi van? – kérdezte ismét Kim kissé félve.
- Nem tudom, tudjátok… amit most elmondok, nem adhatjátok tovább senkinek! Még Seth-nek és Jared-nek sem! – nyomatékosítottam szavaim.
- Rendben. – mondták szinte egyszerre.
- Ez nekem kevés, meg kell ígérnetek!
- Ígérem! – mondta ki először Missy, majd Kim is.
- Szóval… tudok a bevésődésről… mármint, hogy Jake… szóval értitek. – mondtam kissé bátortalanul. Mindkettőjüknek szinte tátva maradt a szája, elkerekedtek a szemeik, és megesküdtem volna rá, hogy még a lélegzetük is elakadt.
- De honnan? – érdeklődött Missy egy perc után.
- Bella és Edward mondta el.
- És te…
- Nem tudom. Tegnap, amikor megmutatta, hogyan gurítsak, akkor valami olyat éreztem, amit még sosem. Leírhatatlan érzés volt! – mondtam izgatottan, mire végre ők is felengedtek és elnevették magukat.
- Szóval, akkor talán te és Jake… - nézett rám kérdőn Missy.
- Nem tudom… várni szeretnék még mindenképpen, mert nem tudom eldönteni, hogy ez csak azért van, mert így kell lennie vagy, mert valóban szeretem. Bella azt mondta, hogy ezt én döntöm el, és semmi sem kötelező, de bennem mégis van egy kis kétség. Meg akarok győződni arról, hogy valóban ezt szeretném… illetve őt. Talán mással is meg kéne próbálnom… - néztem rájuk félve.
- Azzal Jake…
- Tudom, erre én is gondoltam. De Jacob még mindig úgy tekint rám, mint egy gyerekre, és talán, ha látná, hogy randizom, akkor másként viszonyulna hozzám.
- Lehet , hogy igazad van. – adott igazat nekem Kim, így egy kicsit megnyugodtam. – Mindenesetre én nagyon örülnék nektek! – vigyorodott el, s ezen én is csak mosolyogni tudtam.

Hosszú órákig beszélgettünk még mindenféléről, amit a fiúk előtt nem akartunk kitárgyalni, mert igen, vannak ilyen témák is.
- Képzeljétek! Holnapután eljön hozzánk Nahuel!
- Ki? – kérdezték egyszerre.
- Amikor a… amikor kicsi voltam, és sokan jöttek el. Aki olyan félvér, mint én… - mondtam halkan, hogy meg ne hallják a körülöttünk lévők.
- Jah, vagy úgy! – bólogatott Kim. – Nem találkoztam vele, de meséltek róla.
- Aham, nekem is. – helyeselt Missy is.
- Igazából várom már. Kíváncsi vagyok, hogy ő milyen lehet. – mosolyodtam el.
- Hát biztosan hasonlít rád…
- Nem olyan biztos, hiszen én nagyon megváltoztam és talán pont emiatt érdekel annyira, mert így megtudhatom, hogy én milyen lettem volna. – vontam vállat.
- Ez logikusan hangzik. – mondta Kim. – Viszont szerintem ideje lenne mennünk. Főleg, ha még Charlie-hoz is be akarsz ugrani. – s mivel ebben igaza volt, kifizettem a fogyasztásunk, és hazavittem őket. Ezután elmentem Charlie-hoz, s egészen háromnegyed kilencig vele és Sue-val beszélgettem.
- Hát akkor, jó éjt! – mondtam még nekik, majd elindultam haza...

- Sziasztok, megjöttem. – köszöntem, amint beléptem otthonomba. Azonnal észrevettem, hogy nálunk van valaki, s ahogy odanéztem a kanapéra egyértelművé is vált, hogy Nahuel az. Odamentem, hogy végre én is megismerhessem fajtársam.
- Szia Renesmee vagyok. – nyújtottam neki kezet.
- Nahuel, örülök, hogy végre megismerhetlek! – mosolyodott el. Ezek szerint ő is kíváncsi volt már rám… ez azért hízelgő volt számomra. Mindnyájan leültünk, és beszélgetni kezdtünk Nahuel-lel, s rá kellett, hogy jöjjek, nagyon különbözünk egymástól, bár ez inkább nekem köszönhető, mintsem neki. Aztán ahogy eljött az éjfél, úgy gondoltam ideje aludnom, így elköszönve tőlük felmentem a szobámba…