52. Just a little game...

Amikor végzett elfeküdtem az egyik törülközőn, és Jake-re néztem. Saját magát kente be éppen, s nem győztem magamba inni a látványát. Feszes teste gyönyörű barna volt, a haját kiszívta a Nap, így valamelyest halványult, és sötétbarnán meredezett az ég felé. Izmai játékát figyeltem, amikor felém kapta a fejét, és a szemembe nézett. Bár nem mondott semmit, tisztán láttam rajta, hogy még mindig nem tudja hogyan kezelni a helyzetet.
- Tudod, nem bánom, hogy nem egy szabad strandra mentünk – mosolyodtam el.
- Miért is?
- Mert a végén még lecsaptak volna a kezemről… a pasik. Egy ilyen szépfiút ritkán találni itt – vigyorogtam ezúttal már szemtelenül. Szemét összehúzta, és kissé mérgesen meredt rám, miközben elmosolyodott, majd teljesen ellazult az arca.
- Én legalább efelől nyugodt lehetek. Sok szép lány mászkál errefelé – vont vállat, mire elfintorodtam. Nem tetszett a gondolat, hogy ezt észrevette. – Talán mégis át kéne nézni valahová – gondolkozott el.
- Nem szép dolog másokat dicsérni a barátnőd társaságában Jacob Black – álltam fel mérgesen, és indultam el felé. Kikaptam a kezéből a flakont, és egy adag krémet nyomtam a tenyerembe. – Fordulj! – parancsoltam rá, és nem ellenkezett, tette, amit mondtam. Talán kissé erőssebben kezdtem belemasszírozni a bőrébe a naptejet, mint az szükséges lett volna, de nem panaszkodott. – Különben is! A görög nők háromnegyed részének akkora hasa van, mint egy vemhes lónak, a maradéknak pedig plöttyedt feneke – füstölögtem, mire Jacobból kitört a nevetés. – Ne nevess, ez nem vicces!
- De, nagyon is az – fordult meg, s nézett le rám somolyogva. – Csak kíváncsi voltam a reakciódra… ami meglehetősen vicces – húzott magához.
- Nem Jake, ez nem az! – ellenkeztem, miközben megpróbáltam eltolni magamtól.
- Ez azt jelenti, hogy te nézheted a „szépfiúkat” és úgy egyáltalán a férfiakat, nekem pedig csukott szemmel kell járnom?
- Nem ezt mondtam! – förmedtem rá.
- De-de, erre utaltál – feszítette tovább a húrt, és már leplezetlenül vigyorgott. Sikertelenül próbálkoztam azzal, hogy távol tartsam magamtól, így feladtam, de a tenyerem továbbra is a mellkasán pihentettem.
- Engedj el! – néztem fel rá.
- Nem – mondta egyszerűen, ezzel tovább dühítve.
- Jake, nem mondom még egyszer!
- Ahogy én sem – mondta még, majd a térdem alá nyúlt, és a vállára kapott. A felsőtestem magatehetetlenül lógott le a vállán, de éreztem, hogy biztos kezekkel tart a combomnál fogva.

Azonnal a tenger felé kezdett futni, és bár a racionális felem tudta, hogy csak játszik, a még mindig zabos felem cselekvésre sarkalt. Amennyire tudtam, feljebb tornáztam magam a hátán, és óvatosan beleharaptam a vállába, vigyázva, hogy az agyaraimmal véletlenül se sértsem fel a bőrét, csippentettem össze azt. Mély mordulás tört fel a torkából, s a következő pillanatban már a vízben voltunk mindketten. Ahogy a felszínre értem, azonnal magához húzott, s sötét tekintetét az enyémbe fúrta.
- Remélem nem azt vártad, hogy mint egy zsák, hagyom, hogy a vízbe dobj – mondtam durcásan.
- Ez meg sem fordult a fejemben – felelte, s szinte ugyanabban a pillanatban lecsapott az ajkaimra. Minden gondolatom szertefoszlott, csak Jake ajkai léteztek, a kezei a derekamon, és izmos teste, amihez egyre szorosabban préselődtem. Csak egy perccel később fogtam fel, hogy mit is csinál éppen, s ez kijózanított. Kezeimet a mellkasának feszítettem, és megszakítottam csókunkat, habár továbbra is átkarolva tartott. Kissé zihálva vettem a levegőt, s amikor valamelyest sikerült rendeznem a légzésem és a gondolataim, mérges tekintetem rá emeltem. Vigyorogva nézett le rám, mire nem tehettem róla, én is elmosolyodtam. Nem tudtam nem viszonozni az örömét, amikor annyira édesen nézett rám, s ezer wattos mosolya csak nekem szólt.
- Akármennyire is mosolygok Jacob Black, még mindig állati mérges vagyok rád! De a kölyökkutya képed megint olyan dolgokat vált ki belőlem, amiket nem akarok – nevettem el magam.
- Jóllakott óvodás, kölyökkutya… hogy is van ez? Legközelebb kiscica leszek, és célhoz is értünk – grimaszolt. Természetesen a mondanivalóm leglényegtelenebb részét ragadta meg. Nagyot sóhajtottam, és szemforgatva hozzábújtam.
- Örülj neki, hogy nem valami csúszómászóhoz, vagy rágcsálóhoz hasonlítottalak – mosolyogtam fel rá, amit viszonzott, majd egy apró puszit nyomott a számra, mire visszahajtottam a fejem.
- Amit mondtam, nem gondoltam komolyan – suttogta a fülembe kis idő múltán.
- Tudom… ahogy én sem gondoltam komolyan. Már egy ideje nem nagyon veszek észre senkit… rajtad kívül – motyogtam vissza.
- Nessie, nekem soha nem létezett más rajtad kívül. Ha úgy tetszik, csukott szemmel jártam. Talán ezért is koppantam néha olyan nagyot – jegyezte meg keserűen.
- Ezt hogy érted? – néztem fel rá kissé aggódva.
- Sehogy, nem érdekes.
- Nekem nagyon is az!
- Jól van… csak… most már tudom, hogy ostobaság volt, de amikor Nahuellel láttalak, vagy Adriannel, sok olyan dolog megfordult a fejemben, ami nem túl szép – vallotta be, mire a bűntudat nagyerővel lecsapott rám.
- Sajnálom – suttogtam.
- Ne tedd – rázta meg a fejét. – Ha nem így történik, talán minden másképp alakult volna – vont vállat. Ezzel nem tudtam szembeszállni, de a bűntudatom egy kis része továbbra is mart belülről.

Mindenesetre nem akartam ilyen állapotban tölteni a délutánt, így elengedtem Jacobot, és beljebb úsztam. Könnyedén tartotta a tempómat, végéig mellettem maradt, s amikor eléggé mélynek éreztem a vizet, hirtelen felé fordultam, és a fejénél fogva lenyomtam a víz alá, majd amilyen gyorsan csak tudtam távolodni kezdtem tőle úgy, hogy folyamatosan hátra pillantottam. Tudtam, hogy szándékosan nem jött fel a felszínre, és valószínűleg már a nyomomban van, így gyorsabb tempóra kapcsoltam. Egy fél perc sem telt el, amikor elkapta a lábam, és lerántott magához. Egy darabig lent tartott, majd amikor a felszínre húzott, csiklandozni kezdett. Nevetve próbáltam szabadulni, de akármennyire ficánkoltam, nem sikerült.
Egy perccel később elengedett, és gyors tempóban úszni kezdett. Egy ideig próbáltam tartani vele az iramot, ennek ellenére egyre távolabb került tőlem, ez pedig nagyon nem tetszett.
- Na, mi van? Feladtad? – kérdezte játékos mosollyal az arcán.
- Közel sem ismersz, ha ez egyáltalán megfordult a fejedben Jacob! – kiáltottam utána, mire felnevetett. Hirtelen ötlettől vezérelve megálltam, és egy hangos „Áú!”-t követően a lábamhoz kaptam, úgy tettem, mint akinek szörnyen görcsöl a vádlija. Jake, ahogy azt sejtettem, azonnal felém kezdett úszni.
- Mindjárt ott vagyok, maradj a felszínen! – utasított, s noha a hangja nyugodt volt, az arcán láttam az aggodalmat.
- Nagyon fáj, de megpróbálom! – feleltem kissé eltúlzott szenvedéssel a hangomban. Amikor mellém ért, azonnal át akart karolni, de még mielőtt ezt megtehette volna, elmosolyodtam. – Viszont te nem biztos, hogy nem merülsz el! – nyomtam le a víz alá, majd amilyen gyorsan csak tudtam, úszni kezdtem a part felé. Jake kis idő múltán ismét feltűnt, és értetlenül nézett utánam, tisztán látszott az arcán, mikor jött rá, hogy az egész csak átverés volt.
- Jössz te még az én utcámba, Nessie! Ez nagyon nem volt fair! – kiáltotta utánam. Nevetve kászálódtam ki a partra, és fordultam meg, hogy szembe kerüljek vele.
- Sosem mondtam, hogy sportszerűen fogok játszani! – mondtam, mikor már csak alig tíz méter választott el tőle.
- Ahogy én sem – mosolyodott el zsiványan…