Prológus

  Korán kellett kelnem a mai meghalhatás miatt, s kilépve a házból a hajnali hideg pírt csalt arcomra, sikerült kifognom egy újabb esős napot bár ez szeptember végén nem meglepő, így sietve ültem be autómba. Nagy nap volt a mai, egy nagyszabású hollywoodi film meghallgatására mehettem, melynek lehetőségét barátomnak köszönhettem. Izgatott voltam, de a legkevésbé sem ideges. Nem szoktam stresszelni efféle dolgokon, mert bukni nem bukhatok semmit, tehát mindenképpen győztes vagyok. Utálok veszíteni, legyen akármiről is szó, ez a túlzott versenyszellem pedig olykor segített, máskor nem. Remélem tényleg olyan jó film, mint amilyennek párom, Matt beharangozta. „Ez pont neked való! Hidd el! Ha szeretnéd, elintézem, hogy behívjanak egy meghallgatásra. Ennyit tudok ígérni, a többi csak rajtad múlik már” – idéztem fel magamban az estét, mikor izgatottan jött át hozzám. Később, mint kiderült, mindegy, hogy mit válaszoltam volna rá, mert már lebeszélte a dolgot.

  No de a film! Nem igazán tudtam róla bármit is. Ha jobban belegondolok, csak annyit mondtak el róla, hogy táncolni tudni kell hozzá, és körülbelül fél-egy év múlva kezdődik a forgatás. A többit csak akkor tudhatom meg, ha beválogatnak. Egy mellékszerepre jelentkeztem, nem nagydolog, de nem lenne rossz szerepelni egy filmben. Nem ez minden vágyam, de remélhetőleg adna egy löketet a „karrieremnek”. Eddig csak kisebb darabokban szerepelhettem, mivel nem jártam semmilyen tánciskolába, és persze a papír számít, nem az, hogy mit tudsz. Utálom ezt a világot, könyörtelen és utálkozó. Így hát csak a táncnak éltem, meg akartam mutatni az embereknek, hogy mindig van választásuk, és ki kell használni az adódó lehetőségeket. Ennek megfelelően élek, a többi csak másodlagos lehetett. Matt- tel való kapcsolatom sem szerelem a részemről, hogy ő mit érez, arról fogalmam sincs, de mit várhat az ember egy szupermodelltől? Eleinte csak néha jártunk össze, tekintve, hogy ő rengeteget utazott a munkája miatt, és csak jól éreztük együtt magunkat az ágyban. Ez mindkettőnknek tökéletesen meg is felelt, majd egyre többet voltunk együtt, és beszélgettünk. A szimpla szórakozásból barátság majd abból egy kicsit több lett. Karrierje egyre feljebb ívelt, mégis családom elvesztésekor mellettem állt, és kihúzott mély apátiámból. Hát ezért voltam hálás neki, szerelmes nem vagyok, de kétségkívül nagyon szeretem, és fontos nekem.

  Közben meg is érkeztem, nem volt egyszerű parkolóhelyet találni… de erre számítottam, így még éppen időben futottam be. Leadtam a papírjaim, és leültem a várakozóba, mivel azt mondták, hogy „kis” csúszásban vannak, így legalább két óra még, míg sorra kerülök. Megbeszéltem Matt- tel, hogy telefonálok miután végeztem, de őt ismerve, ha nem hívom őt körülbelül egy másfél óra múlva, akkor ő kezd hívogatni, így inkább írtam neki egy SMS-t. Fél óra múlva ráuntam az ücsörgésre, így elmentem az öltözőkhöz, ahol rajtam kívül még úgy 6-an várakoztak, de már mindenki melegített, gyakorolt, arról nem is beszélve, hogy át voltak ölözve, így hát én is gyorsan átvedlettem, és elkezdtem egy kicsit melegíteni. Nem csináltam koreográfiát, csak az örök-kedvenc számom hoztam el egy CD-n. Arra bármikor tudok táncolni, mert nagyon felpörget, pedig már öt éves, azaz 2008-as. Kíváncsi voltam mi mindent fognak kérni, mivel tényleg nem tudtam semmit.

  Már vagy másfél órája melegíthettem, mikor végre sorra kerültem, én volta az utolsó, s belépve a terembe meglepő látvány fogadott. A szereposztókon, a két koreográfuson, a produceren és a marketingesen kívül bent ült még valaki, meglehetősen unott pofával, szóval nem sejtetett jót a dolog… Vagy a többiek voltak borzalmasak, vagy egyszerűen nem érdekli a dolog.
- Jó napot! – köszöntem az engem elbíráló személyeknek.
- Szia! Neved?
- Veronica Harris. De ha kérhetem, akkor csak Ronnie.
-  Rendben, szóval nem jártál tánciskolába, de még színészetire sem. – na, már megint ide lyukadtunk ki. Miért ez mindenkinek az első kérdése?
- Nem, valóban nem jártam efféle iskolába, de szerintem nem ezen múlik, hogy ki, hogyan tud táncolni, vagy színészkedni. Hiszen ha jobban belegondolunk, mindennap egy szerepet játszunk, nemde? - halk kuncogást hallottam, de lekötött a következő kérdés.
- Miért jelentkeztél erre a szerepre?
- Őszintén?
- Természetesen.
- Mondhatnám, hogy a remek forgatókönyv miatt, de ennek hiányában ezt kizárhatjuk. Vagy megtetszett az alap-sztori, de mivel még semmit sem lehet tudni a történetről, ezért ez is ki van csukva. Mindössze annyit tudunk, hogy kell néhány táncos. Az életem a tánc és a helyzet az, hogy azokon a helyeken ahol jártam ugyanaz volt az első kérdés, mint itt. Mivel a válaszom nem volt, így rögtön el is köszöntek. Szóval annak reményében jöttem ide, hogy beválogatnak, és talán kapok pár lehetőséget.
- Először a szabadstílusú koreográfiát szeretnénk megnézni, aztán a kötelező elemeket.  – mondták, így gyorsan odaadtam a CD-t. Beálltam a helyemre, és ahogy megszólalt Kevin Rudolf és Lil Wayne közös száma a Let It Rock elkezdtem. Csak élveztem a számot, sikerült teljesen kikapcsolnom, úgy telt el ez a három perc, hogy fel sem tűnt. A szám befejeztével végignéztem a „zsűrin” de nem tudtam semmit sem leolvasni arcukról, ami nem kecsegtetett jóval.
- Akkor most a kötelező elemek jönnek. – mondta az egyik koreográfus, így hát abba is belekezdtem, gyorsan végigcsináltam a gyakorlatot, nem okozott nehézséget.
- Hol tanultál táncolni? Jártál valamilyen egyesületbe, vagy csoportba?
- Két évvel ezelőttig nem jártam sehová, most pedig egy kicsi csoport tagja vagyok. Azelőtt pedig mindent a TV-ből tanultam.
- Köszönjük szépen, hogy befáradtál, majd értesítünk! – elköszöntem, visszavettem CD-m, és visszasiettem az öltözőbe, visszaöltöztem, majd kifelé menvén már hívtam is Matt-et.
- Szia! Hogy sikerült? – támadott le rögtön, mosolyra húztam szám.
- Szia! Hát nem valami jól, szerintem buktam a dolgot… Még a szabadon választott koreográfiát sem csinálhattam végig! – mondtam neki fancsali hangon, de nem hagyhattam ki, muszáj volt egy kicsit megtréfálnom, jobban izgult, mint én.
- De miért mi történt? Komolyan nem tudom elhinni! Majd beszélek én…
- Matt állj le, nyugi! Nem volt semmi gond, de komolyan mondom jobban izgultál, mint én! – nevettem. - Szóval semmi extra nem volt, itt legalább végigcsinálhattam a gyakorlatot. Nem tudom mi a véleményük, de hamarosan úgy is kiderül. Bár egy valamit nem értettem. Hogy került oda Taylor Lautner? Ő is szerepel a filmben?
- Kérdésedre válaszolva nem tudom. De csak, hogy tudd, ezt még egyszer visszakapod! – nevette el magát ő is. – Komolyan elhittem, amit mondtál! Találkozunk ma?
- Szeretnéd? – húztam egy kicsit az agyát.
- Szerinted?
- Hát jó, akkor nálad vagy nálam?
- Nálam. Mostanság úgy is mindig én mentem, kell a változatosság.
- Hát jó, mikor menjek át? Vacsit vigyek?
- Gyere olyan 8 körül, ha az jó. Vacsit ne hozz, majd rendelek valamit.
- Oké, fél 9-re ott leszek. Csókollak.
- Én is. – mondta, majd bontottam a vonalat. Órámra pillantva nagyon meglepődtem, mert már háromnegyed négyet mutatott. Sietve tettem meg az utat autómig, nem sokkal később már otthon is voltam. Kicsit pihentem, majd elkezdtem készülődni, hogy időben odaérjek Matt-hez. Lezuhanyoztam, majd kiválasztva a megfelelő ruhát felöltöztem. Egy kis sminket is feldobtam, majd összepakoltam pár holmit holnapra és indultam is.