- Nem mondod komolyan?! – nézett rám Nikki.
- De. Sohasem szerettem az alkohol ízét sem, csak a hangulat miatt pedig nem innék. Az már régen rossz…
- No csak, még egy anyuci-kedvence! – nevette el magát Alex, jelentőségteljes pillantást vetve Taylorra, s ahogy ránéztem a döbbenetet véltem felfedezni arcán. – Na jó, hát akkor egészségetekre! – mondta, majd lehúzta a pohár tartalmát.
- Szóval milyen film is lesz, amiben együtt játszotok? Azon kívül, hogy táncos. Mert Tay ennél többet nem árult el.
- Én sem tudok többet mondani. Csak a szokásos. – emeltem égnek a tekintetem, mire mindenki nevetni kezdett velem együtt.
- Na igen, azt sejtettük. – mondta Kellan. Sokat röhögtünk együtt, teljesen belefeledkezve az idő múlásába, de két órával később mindenki lankadni kezdett.
- Akkor én megyek is, muszáj aludnom, mert mindjárt kidőlök.
- Igen, én is megyek. – hangzott el a többektől is.
- Hol laksz? – tette fel a kérdést Kellan, így a gyors választ követően lemondóan folytatta. – Akkor nem velünk jössz. De mehetsz Taylorral, neki jó arra is. – tette hozzá.
- Nekem mindegy. – mondtam, Alex már telefonált is az autókért, amik öt perccel később meg is érkeztek. Elköszöntem mindenkitől, Taylort leszámítva, de mikor már kint voltam utánam szólt.
- Mindjárt megyek, váltok pár szót Gabbel. – vetette oda válla fölött visszanézve, így bólintottam egyet, majd kimentem az előszobai részhez. Hallottam, hogy valamiről diskurálnak, nem tudtam felülkerekedni kíváncsiságomon, így erősen koncentrálnom kellett, hogy halljam.
- Ő más, hidd el. Nem úgy viselkedik, mint azok a lányok. Ha nem lennél vele ilyen ellenséges, te is rájönnél.
- Elégszer pofára ejtettek a hozzá hasonló nők. Ismerem a fajtáját, egy meneten kívül többet nem érnek.
- Nagy barom vagy, ugye tudod?! Szerinted csak megjátssza magát? Mert nekem nem úgy tűnt!
- Nem vagyok barom, csak volt alkalmam kiismerni az efféle nőket. Addig tartják fent a látszatot, míg meg nem kapják, amit akarnak, aztán kidobnak. Nem számít nekik semmi, csak a hírnév és a pénz. Nem hiányzik egy újabb csalódás.
- Aha, és honnan veszed, hogy ő ilyen? Mennyit beszéltél vele? Mert szerintem én többet! – mondta gúnnyal fűszerezve Gabriel.
- Épp eleget. Szerinted miért mondta, hogy az egész élet egy színjáték? Szerinted miért van Mattel együtt? Ha Matt nincs, akkor nem jut be a meghallgatásra. Csak azt ne mondd, hogy mert szereti, és ez csak egy véletlen. Ennyire naiv te sem lehetsz. Gazdag és fantasztikus szülők, elkényeztetett élet, majd züllés és hírnevet akar, mert „ő ennél többre vágyik”. Az nem elég neki, hogy szeretik. Szerinted miért nem fejezte be a sulit? Van rá ötletem! Sokszor láthattuk ezt.
- Jó haver, te tudod, de nekem nem ez jött le. De, mint mondtam, a te dolgod. – zárta le Gab. Elindultak kifelé, így halkan a bejárati ajtóhoz siettem és a telefonommal kezdtem babrálni.
- Akkor mehetünk? – kérdeztem teljes nyugalommal, mintha mi sem történt volna.
- Igen! – mondta, így lementünk az autóhoz, majd beszállva ránk telepedett a csönd. Nem volt kínos, de nem szerettem ezt. – Akkor szombaton a 9:20-assal indulunk New Yorkba, 7:30-ra a reptéren kell lennünk ugye?
- Nem tudom. – mondtam ledöbbenve. – Karen nem mondta, hogy én is megyek! – néztem rá értetlenül.
- Értem. – mosolyodott el. – Egyébként hogy érezted magad? – kérdezte egy ásítás közepette.
- Jól, pár dolgot leszámítva.
- Mint például?
- Hát a sikítozás, na az brutális volt. Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen nehéz. Pedig Matt mellett megtanulhattam volna.
- Nem olyan rég vagytok együtt ugye?
- 7 éves korom óta ismerem. 18 voltam, mikor úgy összejöttünk. Szóval két éve vagyunk együtt igazán. – adtam meg a pontos választ, kis döbbenetet véltem felfedezni arcán, de amit Gabrielnél mondott, ezt megmagyarázta. Megállt az autó, így elköszöntem.
- Akkor majd találkozunk, nem tudom mikor, majd kiderül. Szia!
- Szia! – így kiszálltam, és elindultam felfelé. A lakásomba érve még inkább rám telepedett a fáradtság, már reggel hat óra volt. Óvatosan bújtam ki cipőmből, nem léptem bele papucsomba, jól esett mezítláb mászkálni. Odatettem egy teát főni, s nem törődve a korai idővel felhívtam Mattet.
- Szia, remélem nem haragszol!
- Szia, nem dehogy! – mondta álmos hangon.
- Csak szólni akartam, hogy most értem haza, még csak most fogok lefeküdni, aludni. – ásítottam hatalmasat.
- Oké, akkor majd este megyek át. Vagy várj, az nem jó, mert fotózásom lesz, aztán egy partyra kell mennem. Mit szólsz a szombathoz?
- Nem tudom még. Lehet, a New York-i premierre is el kell mennem. – mondtam kissé szomorúan, és elkezdtem lehámozni magamról ruhámat, majd belebújtam köntösömbe.
- Lehet? Még nem tudod? Bár meg sem lepődöm! Egyébként nagyon szép voltál! Láttalak ám! Jól érezted magad? – kérdezte kíváncsian.
- Igen jó volt, bár nem tudom, hogy te hogy’ bírod az állandó mosolygást, és pózolást. Engem kicsit kiakasztott.
- Hozzá lehet szokni. – nevette el magát.
- Remélem. De neked hogy’ telt a napod?
- Elmentem edzeni, aztán találkoztam a haverokkal. Semmi extra.
- Á értem! Na jól van, hagylak aludni, akkor más nem majd hívlak. Puszi!
- Szeretlek, szia édesem! Csók! – azzal letettem. Kimentem a konyhába, és lassan szürcsölni próbáltam forró teámat, de mivel még ihatatlan volt, így inkább a zuhanyozás mellett döntöttem. Szétbontattam a hajam, ami már nem volt egy egyszer művelet, de mikor végeztem, a sok vacaktól amit rátettek, csomókban állt, így kifésülése lehetetlennek tűnt. Elővettem a sminklemosót, s azzal is jóideig szenvedtem, de megérte, a zuhany frissítő hatása most aranyat ért, a hajammal kellett a legtöbbet foglalkoznom. Miután egyszer megmostam, kinyúltam hajkefémért, óvatosan kezdtem kifésülni, de nem ment, így megmostam még egyszer, majd egy tíz perces pakolást tettem rá. Ezután már sikerült kifésülnöm, de azért tettem rá balzsamot, majd miután kicsit áttöröltem, hajvég ápolót. Nem volt kedvem megszárítani, így kimentem megittam teámat, majd befeküdtem ágyamba, amit puhábbnak és kényelmesebbnek éreztem, mint valaha. Hamarosan el is nyomott az álom…
Dél után valamivel, a telefonom csörgésére ébredtem, akárki is legyen az, a pokolba kívántam. Előkutatva az idegesítő szerkezetet, mérgesen vettem fel a telefont.
- Szia, mondd!
- Szia, még aludtál? Ne haragudj, ha felkeltettelek. Csak…
- Holnap reggel 7:30-ra a reptéren kell lennem és átjössz, hogy segíts, tíz perc múlva itt vagy. Eltaláltam?
- Honnan tudod, hogy te is jössz New Yorkba? Igen, mindjárt nálad vagyok, de még legalább tizenöt perc. – zárta le.
- Taylor mondta reggel. Akkor nem sokára találkozunk, szia! – azzal letettem. Gyorsan elintéztem a fürdőszobai dolgokat, majd felöltöztem és kiviharoztam a konyhába. Odatettem a vizet forrni majd miután bugyogni kezdett, beletettem a teafüvet, s látva, hogy hamarosan lemerülök, töltőre tettem telefonom. Épphogy kiértem a konyhába, már kopogott is Karen, amiért most szörnyen hálás voltam, mert nem bírtam volna elviselni a csengő hangját.
- Szia! Gyere be!
- Szia! Csak nem teát csinálsz? – szagolt bele látványosan a levegőbe, majd adott két puszit.
- De teát csinálok, kérsz?
- Igen, köszi! – azzal elindultunk a konyhába, majd egy csészét és egy bögrét elővéve kiöntöttem a forró italt. – Szóval, hogyhogy Taylorral voltál reggel? – húzta fel egyik szemöldökét. Valóban nem tudhatta, mert ő tizenegy körül lelépett a partyról.
- Átmentünk Gabrielhez.
- Kik? – vágott közbe.
- Nikki, Jackson, Kristen, Alex, Kellan, Ashley, Rob és persze Taylor. Beszélgettünk, nevetgéltünk ilyenek.
- Aha, képzelem! Ti ártatlan szentek! – nevette el magát, mire én is elmosolyodtam. – Ismerem őket, mint a rosszpénzt! – legyintett egyet.
- Szóval reggel öt után jöttünk el, és mivel Taylor is erre lakik, ezért vele jöttem, ő pedig rákérdezett, hogy akkor 7:30-ra kell-e kint lennünk. Ennyi az egész. De nekem miért is kell mennem?
- Értem. Mert egy, nem árt, ha megismeri az arcod a nagyvilág. Kettő, mint mondták sok időt kell együtt eltöltenetek, hogy jobban megismerjétek egymást. Nehéz úgy együtt játszani valakivel, hogy nem is ismered, plusz a ti esetetekben még rühellitek is egymást… és különleges dolgot akarnak látni a vásznon, valami meséset. Hát ezért! De most sok dolgunk van!
- Mint például?
- Hát összeszedni a dolgaid, ami már egy külön procedúra.
- Hány napra megyünk? – kérdeztem kissé értetlenül.
- Öt. Szóval kell pár dolog, bár úgy gondoltam elmehetnénk vásárolni. – nézett rám csillogó szemekkel.
- Ha gondolod. De minek megyünk öt napra, nem sok az?
- Hát szombaton 9:20-kor indul a gép öt óra tizenöt perces az út, tehát ha minden igaz, akkor helyi idő szerint fél hatra megérkezünk és mire a szállodába érünk lesz fél hét is. Vasárnap tudsz pihenni, vagy meglátogathatod a családod, úgy tudom ott élnek, biztos örülnének neked.
- Igen, biztos. De most kihagyom, mert utána mindig szarul érzem magam. – füllentettem.
- Hétfőn van az ottani premier, gondolom akkor sem fogtok hamarabb elaludni, így ha minden igaz, akkor szerdán délután a 4:45-össel jövünk vissza, tehát itteni idő szerint nyolcra itt vagyunk. – zárta le, majd elmondta mi minden várható a következő napokban, közben pakolni kezdtünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése