Délutánig aludtam a mai buli miatt, mivel Matt a szülinapom alakalmából szervezett nekem egyet, nem mindennap lesz az ember húsz éves. Ezzel még nincs semmi gond, de rengeteg olyan embert meghívott, akit nem is ismerek, mondván „hamarosan nyilvános lesz a kapcsolatunk, és ideje, hogy megismerjek egy-két embert, de legfőképp a barátait”, mivel azok közül csak páran voltak beavatva. Hát emiatt aludhattam kettőig, ami nem zavart, sőt felkelve egész jó kedvem volt, még a bulira is sikerült ráhangolnom magam. Lázasan kezdtem négykor készülődni, lefürödtem, megmostam a hajam, majd megszárítva azt, finoman behullámosítottam, így már csak valamivel a vállam alatt végződött. Az előző nap Mattel közösen vásárolt ruhát vettem fel, mivel ragaszkodott hozzá, hogy kiöltözzek, így a szürke ruhába gyorsan belebújtam. Ehhez méltóan az alapozás után fekete szemceruzával kereteztem szemem, majd egy szürkés, és nagyon sötétkék, már-már fekete port tettem szememre, amit füstösen satíroztam el, így számra csak áttetsző szájfény jöhetett szóba. Megigazítottam hajam, majd belebújtam magas sarkúmba, most valahogy még ez sem zavart. Elégedetten pillantottam a tükörbe, s mivel fél tízre ígérte kedvesem, hogy értem jön, de addig volt még fél órám, így sorban válaszoltam az SMS-ekre, majd az e-mailekre. Gyorsan elrepült az idő, mert csak akkor eszméltem föl, mikor a zárban kulcs csörgését hallottam.- Kicsim, merre vagy? Indulhatunk?
- Igen, egy pillanat, csak ezt még elküldöm. – gyorsan kiléptem, majd kikapcsoltam lap-topom, s siettem kifelé.
- Nagyon jól nézel ki! – mondta elismerően, majd odahúzott magához egy csókra.
- Köszönöm! Hozom a táskám, és mehetünk! – így berohantam szobámba, s leakasztottam még a kabátom, majd visszarohantam hozzá. – Akkor menjünk! – beülve az autóba, méginkább vártam, hogy odaérjünk. – Tudod, örülök ennek a bulinak! Tényleg! Szóval ezt is köszönöm!
- Érted mindent! De remélem azzal tisztában vagy, hogy nem ez az én ajándékom, illetve ez is, de nem ez az igazi!
- Neee! Ez nem ér! Tudod, hogy ezzel mindig milyen kíváncsivá teszel! – hangosan nevetni kezdett. – Ne nevess, mert ezt még visszakapod! Te is legalább annyira kíváncsi vagy, mint én! – nyelvet öltöttem rá, minek eredményeként mégjobban kitört belőle a nevetés. Megérkeztünk, izgatottan téptem fel az ajtót. – Úgy hallom, már szuper a hangulat!
- Remélem is! – fogta meg a kezem, s így besétáltunk.
Először a barátaim üdvözöltek, és köszöntöttek fel, aztán Matt elkezdett bemutatni a saját barátainak. Megközelítőleg száz-százötvenen jöttek el, így nem mindenkinek a nevét sikerült megjegyeznem, és (szerencsére) nem mindenkihez cibált oda.
- Jöhet az igazi ajándékod? – kérdezte mosolyogva.
- Ezt még kérdezed?!
- Hát jó, akkor gyere velem! – A hely hátsó részébe irányított, majd egy ajtón benyitva testvérem állít ott. Teljesen elérzékenyülve ugrottam nyakába, csak zokogtam.
- Hé ne sírj! Nincs semmi baj! – nevetett David.
- Örömömben sírok, te tökkelütött! – vágtam finoman fejbe, majd ismét átöleltem, s hosszú percekig csak csüngtem rajta, nem akartam elengedni. Ezután Matthez fordultam:
- Ez a legeslegjobb szülinapi ajándék, amit kaphattam! – léptem oda hozzá, egy rövid csók erejéig.
- Örülök, hogy örülsz! Akkor én most magatokra hagylak, beszélgessetek csak!
- Köszönöm! – mondtam még mindig szipogva.
- Mi újság hugi? Mi történt, mióta nem beszéltünk?
- Hát, ha tudnád, mi minden van! De anyáék hogy vannak? És Tobi?
- Jól vannak, de sejtheted, hogy nem tudják, hogy veled találkozom! Tobi is jól van, sokat viszem sétálni a parkba. De inkább mesélj te! Matt nem mondott el semmit!
- Főszerepet kaptam egy filmben! – mondtam nevetve.
- Gratulálok, de hogy, és milyen film? Ugye nem felnőtt ipar?! – kuncogott.
- Ha tudni akarod, de az! – mondtam teljesen komoly arcot vágva.
- Ezt most nem mondod komolyan!
- Dehogynem! A legkomolyabban! – mondtam még mindig faarccal. Képét látva nem bírtam tovább, elnevettem magam.
- Most min nevetsz?
- Ha látnád a képed! El sem tudom hinni, hogy bedőltél nekem!
- Ez nem ér! – nevetett ő is velem.
- Te kezdted! De komolyra fordítva a szót, egy nagyszabású táncos filmben szerepelek, Matt elintézte, hogy behívjanak meghallgatásra, és mivel a főszerepre szánt színésznő visszamondta a dolgot, így engem kértek fel. Körülbelül nyolc hónap múlva kezdődik a forgatás, és egyenlőre, csak heti két edzésünk lesz, az első három nap múlva! Persze ahogy közelítünk a forgatáshoz, egyre több lesz. Most csak ennyit mondhatok!
- Hát, keményfába vágtad a fejszéd, de örülök, hogy sikerült, azok után, hogy…
- Ezt a témát most hanyagoljuk, rendben? – vágtam közbe, nem akartam, hogy befejezze mondatát.
- Persze, ne haragudj!
- Semmi baj!
- Örülök, hogy végre neked is összejött és, hogy boldognak láthatlak újra, no meg, hogy egyáltalán láthatlak! – ölelt meg. – Mattel minden oké, ugye?
- Igen, jól megvagyunk.
- Akkor jó!
- Nálatok mi újság?
- Semmi extra, még mindig apa cégénél tengetem a napjaim, elvagyok. – vont vállat.
- Az jó, és a csajokkal mi újság?
- Áááá, azt inkább hagyjuk! Mondjuk úgy, hogy nincs állandó kapcsolatom, ha érted mire gondolok… - mosolyodott el.
- David William Harris, hogy lehet ilyen! Egyéjszakás kalandok?! Micsoda dolog ez? – mondtam tetetett felháborodással. – Jól teszed, használd ki, míg fiatal vagy, előbb-utóbb jön az Igazi, és nehogy akkor akard kiélni magad!
- Gyertek ki, holnap is van nap! Most bulizzatok! – nyitott be Matt.
- Meddig maradsz?
- Holnap este indulok haza, muszáj, apa így sem akart elengedni, de azt mondtam neki, hogy egy barátom nagyapja meghalt és most lesz a temetés…
- Ez talán egy fokkal jobb… - nevettem vele együtt.
- Tényleg csak egy fokkal! De menjünk ki, bár nem biztos, hogy így ki akarsz majd jönni.
- Miért mi a baj?
- Totál szétfolyt a sminked! – nevetett Mattel egyetemben.
- Akkor ti menjetek előre, én megigazítom. Sipirc! – zavartam ki őket.
Közel húsz perc kellett, míg sikerült a kívánt hatást ismét elérnem, de megérte, így kimentem a tömegbe, és a pulthoz igyekeztem, mikor összetalálkoztam egy nem kívánt személlyel.
- Te mit keresel itt? – kérdeztem Taylort.
- Ezt én is kérdezhetném!
- Én kérdeztem előbb!
- Egy barátomat kísértem el. Ismeri annak a csajnak a barátját, akinek a szülinapja van, és már én is találkoztam Mattel.
- Igazán?
- Nem, csak vicceltem. Szerinted? És te miért vagy itt? Úgy tudtam, ilyeneket nem engednek be, mint te. Hogy sikerült belógnod? – mosolyodott el gúnyosan. – Vagy valamelyik biztonsági megdugott, így beengedett?
- Téged kerestünk! – lépett oda hozzánk Matt és David.
- Ne haragudjatok, csak kicsit feltartottak!
- Nem baj, ez a te szülinapod, azt csinálsz, amit csak akarsz! – húzott magához kedvesem egy rövid csókra.
- Szia Taylor! Nem is tudtam, hogy te is itt vagy! – nyújtott kezet Matt neki. Visszafordulva most én mosolyodtam el gúnyosan, de ő faarccal válaszolt.
- Szia! – bezzeg neki elfogadta a kezét! – Gabrielt kísértem el, azt mondta jó buli lesz!
- Ti ismeritek egymást? – kérdezte Matt.
- Nem túl rég. Taylor lesz a másik főszereplő a filmben. – adtam választ kedvesemnek.
- Nem is mondtad!
- Ne haragudj, kiment a fejemből. – adtam meg az utolsó döfést, mire egy kis bosszúság futott át a férfi arcán.
- Három nap múlva lesz az első edzés nem, hugi? – mosolygott David, ő ismert annyira, hogy tudja, nem csak megfeledkeztem Taylorról, Matt viszont vagy nem vett tudomást ilyen dolgokról, vagy egyszerűen nem vette észre. – Mi még nem ismerjük egymást, David Harris vagyok, Ronnie bátyja. – mutatkozott be drága testvérem.
- Taylor Lautner. – fogott vele kezet.
- Ideje koccintani, szólok a pincéreknek, hogy kezdjék el kiosztani a pezsgőt! Mindjárt jövök! David elkísérnél? – bökte meg Matt őt.
- Persze, megyek. – velük együtt indultam el én is, annyi különbséggel, hogy a pulthoz igyekeztem.
- Egy ásványvizet kérek! - ültem le a pulthoz.
Nem sokkal később egy pasas telepedett mellém, nem volt ismerős, mégis úgy szólt hozzám, mintha már találkoztunk volna.
- Csak vizet iszik a szülinapos? Hát ez jó! – nevetgélt.
- Miért, mit kéne innom, mérget? – ezen csak mosolygott egyet.
- Nem, kivéve, ha meg akarsz halni, de ezt kétlem. Csak általában az ember ilyenkor annyi alkoholt iszik, amennyit csak tud.
- Ne haragudj, ismerlek?
- Még nem, de én téged igen. Gabriel vagyok.
- Áhh. – kortyoltam bele vizembe.
- Mi ez a mindent tudó áhh?
- Semmi, csak ez sok mindent megmagyaráz.
- Mint például?
- Hagyjuk.
- Ahogy akarod, de mondd, miért nem a tömegben táncolsz, elvégre az életed a tánc, nem?
- Mondd, miért nem kopsz már le? – elmosolyodott majd otthagyott. Hamarosan Matt tűnt fel a színen, s a kezembe nyomott egy poharat. Elmondta a köszöntőt, majd jelképesen felvágtam a tortát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése