7. Kétely

Mivel még csak fél kilenc volt, mikor hazaértem, gyorsan összepakoltam az edzőcuccom, majd leszaladtam boltba, és megvettem mindent, amire szükségem lehet. Hazaérve még mindig rengeteg időm volt tizenegyig, és furcsa mód remek hangulatom volt. A tegnapi nap történéseire visszaemlékezve, előkerestem mobilom, hogy figyelmeztessek valakit, ma már nem ússza meg egy apró hazugsággal a késést, bár megfordult a fejemben, hogy túlságosan is bizalmatlan vagyok. A számom titkosítottam, így egy kicsit kételkedtem benne, hogy felveszi, de ma úgy látszik, mázlim van.

- Igen, ki az? – szólt bele álmosan, így rá kellett jönnöm, nem volt alaptalan feltételezésem.

- Jó reggelt csibemadár! Csak jelezném, hogy ma tizenegykor edzésünk van, és ha akár egy percet is késel nagyobb gondod is lesz annál, hogy szétrúgom a hátsó feled. – mondtam mosolyogva az elképzelésen.

- Csibemadár? Már becézgetsz? Fogadok folyton rajtam jár az eszed! De nem kértem ébresztést. – válaszolt gúnyos hanglejtéssel fűszerezve, mindennek ellenére ma az sem zökkentett ki jókedvemből.

- Tíz óra múlt pár perccel, úgyhogy jó lesz, ha igyekszel. – azzal bontottam a vonalat, majd egy másik számot tárcsáztam.

- Szia szívem, merre jársz? – szólt bele kedvesem vidáman.
- Szia, még otthon vagyok, de lassan indulnom kell edzésre. Ma este ráérsz?
- Igen, ha minden igaz.
- Akkor átjössz?
- Persze, ez nem kérdés. Vigyek valamit?
- Csak magadat hozd! Akkor este találkozunk! Szeretlek, csók!
- Én is, csókollak kicsim! – majd letette.

Megittam teám, majd felkapva táskám, indultam is, hogy legyen időm átöltözni még azelőtt, hogy Lautner odaér. Így háromnegyed előtt valamivel már ott is voltam, s a gyors átvedlést követően kimentem a terembe, ahol Viviane már a zenét állítgatta.

- Szia, Taylor?

- Szia, nem tudom, de szerintem hamarosan itt lesz.

- Oké, még van öt perc tizenegyig, de szeretném időben kezdeni, mert aztán sietnem kell. – mondta, mire csak bólintottam egyet, és leültem az egyik székre. Két perccel később Lautner is befutott, már átöltözve, így időben kezdhettük az órát.

Totálisan lefárasztott az edzés, nagyon élveztem, de ma már nem kímélt minket trénerünk, bár nem bántam, mert van hova fejlődnünk. Az óra végeztével gyorsan mentem öltözni, majd kifelé menet meglepődtem, hogy Taylor még ott van.

- Be kell mennünk az irodába. – tért rögtön a lényegre.

- Miért?

- Nem tudom, valamit meg akarnak beszélni velünk.

- Hát jó, akkor ott találkozunk.

- Autóval vagy? – bólintottam, így felvette táskáját, és kifelé vette az irányt, én pedig követtem. Egész gyorsan eljutottunk az irodáig, együtt sétáltunk be.

- Sziasztok! Üljetek le! – köszönt egy ismeretlen személy, de úgy tűnt Tay már találkozott vele, a háttérben pedig Erik foglalatoskodott valamivel. – Nem húzom az időt, a lényegre térek. A Breaking Down Los Angeles-i premierje november 8-án lesz, addig Taylor sokat fog utazni, szóval próbák kilőve. De ez nem jelenti azt, hogy nem találkozhattok. – pirított ránk. - Ronnie te is ott leszel a premieren, Karen majd felhív, és mindent elmagyaráz.

- De nekem miért kell elmennem?

- Majd később megérted! Szóval Karen majd hív, sok dolgod lesz addig.

- Kísérőt hozhatok? – tettem fel a számomra egyértelmű kérdést.

- Hát ezt majd Karennel lerendezitek. Minden nap ott lesz veled, és segít, amiben tud, mondhatni ő lesz a mindenesed. Asszisztens, sajtós, bizalmas. Mindent meg kell tanulnod a premierig. – furcsán nézhettem, így folytatta. – Hogy is mondjam? Olyan vagy, mint egy csiszolatlan gyémánt, de ha egyszer kezelésbe vesznek, akkor te leszel a legszebb, legragyogóbb. – mondta bűbájos arccal, de tudtam, hogy mindenkinek ezt mondja, még ha jól is esett volna ezt gondolni.

- Ez betanult szöveg ugye? Valami újat találj ki, mert ezzel nem sikerült levenned a lábamról. – mondtam kissé csípősen, de a végén elmosolyodtam.

- Én megmondtam, hogy nem egyszerű eset. – szólt oda Erik.

- Valóban. Taylor te már nagyjából tudsz mindent, de amit nem, azt majd később a te sajtósod elmondja. Akkor ennyi lenne. Majd később találkozunk. – így a gyors elbúcsúzás után távoztunk. Hazasiettem, majd a gyors zuhanyzást követően nekiláttam a vacsorának. A levessel kezdtem, annak több idő kell, majd a főételt is megcsináltam. Már fél kilenc volt, de Matt sehol, amit nem tudtam mire vélni, így inkább felhívtam:

- Szia? Hol vagy?
- Szia kicsim, ne haragudj, de még legalább fél óra, míg odaérek. Majd elmagyarázom, de most le kell tennem. Csók! – azzal le is tette. Szuper! Ez az én szerencsém, még a kaját is melegíthetem újra, mert mire ideér, tutira kihűl. Bosszankodásomból a telefonom csörgése zökkentett ki, de ismeretlen volt a szám.

- Hallo? Tessék?
- Szia Ronnie, Karen Leroy vagyok, a holnapi nap miatt hívlak. – szólt bele egy kellemes hang.
- Szia, a holnap miatt?
- Igen, gondoltam találkozhatnánk. Remélem szóltak neked!
- Igen, csak nem gondoltam, hogy már holnap találkozni fogunk, de nekem jó. Hol találkozzunk?
- Mit szólnál, ha én mennék át? Nem akarok tolakodó lenni, de így egyszerűbb lenne minden. – mondta, egy kicsit sokkolt, de hogy értette, hogy egyszerűbb? – méláztam.

- Jó persze, gyere nyugodtan, mondjuk kettőkor?
- Az tökéletes. Akkor holnap megyek, sok megbeszélni valónk van. Jó éjt!
- Neked is! Szia! – nem értettem mi ez az egész. Én csak egy szerepre jelentkeztem, erre az egész életemet felforgatják. Mindig is ezt akartam, de most, hogy itt van az orrom előtt egy kicsit megijedtem.  Sokáig méláztam még ezen, majd ránézve az órára jöttem csak rá, hogy Mattel már több mint egy órája beszéltem. Így hát, eltettem a kaját a hűtőbe, és elmentem zuhanyozni. Jól esett a forró víz, ellazította az izmaimat, és teljesen kitisztította az agyam, nem törődtem semmivel, csak a zuhanyzás kellemes élményével, nem is tudom meddig állhattam így, mikor feleszméltem, így befejezve a mosdást, kikecmeregtem. Nem volt kedvem hajat szárítani, így csak átdörzsöltem gyorsan, majd óvatosan kifésültem. Ezt befejezve, kimentem a nappaliba megnézni hátha megjött kedvesem, de még mindig sehol, így egy forró tea kíséretében bementem a szobámba, és ledőltem az ágyba. Olvasni kezdtem a forgatókönyvet, már nem hiányzott sok az újbóli befejezéséhez, de az álommanó erősebbnek bizonyult, így letéve azt, elvackoltam magam, és mély álomba szenderültem.

~¤~

Kellemes simogatásra ébredtem az éjszaka közepén, de föleszmélve azonnal elhúzódtam. Mérges voltam, mert külön készültem az estére, megígérte, hogy jön, és nem tartotta be. Ráadásul egy SMS-t sem volt képes írni.

- Mi a baj? – kérdezte azonnal, értetlen képe láttán önkéntelenül is kitört belőlem az ironikus és kissé gúnyos nevetés.

- Komolyan kérdezed? Hogy mi a baj? Tudod te, mennyi az idő?

- Fél három lesz pár percen belül. – húzta féloldalas mosolyra száját, de most nem voltam vicces kedvemben.

- Pontosan. Mikor mondtad, hogy még fél óra?! – háborodtam fel. – Szerinted én egy örökkévalóságig fogok várni rád? Akkor nagyon tévedsz! – láttam, hogy megbántottam, de nem érdekelt, ő is beletaposott a lelkembe.

- Ne haragudj, én nem akartam… - kezdett bele.

- Matt csak ezt ne! Mi a szarnak van mobilod, ha annyira nem veszed a fáradtságot, hogy egy nyamvadt SMS-t írj, hogy nem jössz?!

- Itt vagyok nem? Nem tehetek róla, hogy a fotós éjszakai képeket akart, és nem engedtek el.

- Igen, de mikor? Nekem rég aludnom kéne, ahelyett, hogy itt idegesítem magam.  Majd holnap megbeszéljük! Menj haza!

- Nem maradhatok?

- Ha maradni akarsz, akkor zuhanyozz le, és vesd le ezt a ruhát, de gyorsan, mert bűzlesz a cigitől és a piától. – néztem rá komolyan, pontosan tudtam, hogy nem a fotózás tartott ilyen sokáig. Bólintott egyet, majd hallottam, ahogy megnyitja a csapot. Megpróbáltam visszaaludni, de nem ment. Sajnáltam szegényt, mert tudom, milyen ritkán van ideje a haverjaival kirúgni a hámból, és ezt még számon is kérem rajta, úgy, hogy ő egy szót sem szól vissza. Egy igazi házisárkány vagyok!

Sejtettem mennyire fájhat a feje, így felkapcsoltam a villanyt, és az éjjeliszekrényem fiókjából előkotortam fájdalomcsillapítót, majd kimentem a konyhába, és egy pohár víz kíséretében letettem a pultra. Visszamentem a szobámba, aztán a villany lekapcsolása után visszafeküdtem aludni. Nem sokkal később hallottam, hogy Matt kijött a fürdőből, majd kiment a konyhába. Amint bebújt mellém az ágyba, és tartotta a „ez a te térfeled, ez az enyém” elvet, így odabújtam hozzá.

- Nem haragszol? – kérdezte tőlem bűnbánó hangsúllyal.

- Nem, dehogy. Inkább te ne haragudj! Olyan vagyok, mint egy sárkány, sajnálom. Örülök, hogy jól érezted magad! Csak tényleg írhattál volna egy SMS-t, vagy felhívhattál volna.

- Ne haragudj, kiment a fejemből. Észre sem vettem, hogy elszaladt az idő.

- Semmi baj.

- Nem ez nagyon is baj! Láttam, hogy készültél a mai estére, én pedig csak magammal foglalkoztam. – fordult meg, hogy velem szembe kerüljön. – Ez így nincs jól.

- Egyezzünk meg abban, hogy kvittek vagyunk, oké? Te csak magaddal törődtél, én meg házisárkány voltam. Na?

- Jó. Ez így jól lesz. – mosolyodott el, majd lehajolt, és megcsókolt. Egyre hevesebb lett, s már a combomon csúszott egyre feljebb keze, mikor föleszméltem. Finoman eltoltam magamtól, így nem vette észre célzásom.

- Ma nem lehet, sajnálom. Holnap, illetve ma korábban kell mennem terembe, hogy időben visszaérjek. Ne haragudj. – néztem rá bűnbánóan.

- Nem baj. Megértem. De miért kell visszaérned? – dőlt le mellém, s tette fel az oly egyértelmű kérdést.

- Karen átjön. Most találkozunk először, ő lesz az én mindenesem. De majd máskor elmondom, délutánra én is többet fogok tudni.

- Oké. – mondta, majd adtam neki egy gyors puszit, és elfészkeltem magam. Nem sokkal később az álomvilág mély tengerében találtam magam…