Szerencsére nem volt dugó, így egész gyorsan odaértem az irodához. Végiggondoltam még egyszer az egészet, pro és kontra, de úgy éreztem jól döntöttem. Útközben rá kellett, hogy jöjjek, abszolút nem érdekel, hogy mit gondolnak most rólam. Legutóbb meglehetősen csinos voltam, most pedig sportos. Besétáltam az előtérbe, ügyvédem már ott várt:
- Szervusz Alan! – üdvözöltem őt.
- Szia Ronnie, jó újra látni! – mosolygott. – Akkor mehetünk? Már bent vannak, csak gondoltam én inkább megvárlak itt.
- Persze menjünk! – így bementünk, s beérve egy kicsit meglepődtem, mert sztárunk is ott ácsorgott.
- Jó napot! – köszöntünk egyszerre Alannel.
- Nektek is! Foglaljatok helyet, mondta Joanna. Minden elő volt készítve, a másik ügyvéd teljesen felesleges volt. Végigolvastuk a szerződést, meglepődtem a kimondottan magas összegen, persze annyira ez nem zavart. Az egyetlen dolog, ami egy kicsit szíven ütött, az a próbák kezdete, és a rengeteg kötelezettség volt, mindennek ellenére nagyon jó ajánlatot tettek elém, és Alan sem talált benne semmi kivetnivalót, így aláírtam a szerződést.
- Az ügyvédúrra már nincs szükség, ha gondolja elmehet, viszont Ronnie, te itt tudnál még maradni?
- Persze! Akkor Alan köszönök mindent! Viszlát!- köszöntem el tőle.
- Én köszönöm! Viszlát, és sok sikert! – mondta, majd sietősen távozott.
- Mindjárt jövök! – mondta Joanna, majd saját ügyvédjükkel együtt kiment, így kettesben maradtunk Taylorral, de nem szóltunk egymáshoz, csak óvatosan méregettük egymást. Nem sokkal később visszajött a már megszokott csapat, és leültek.
- Szóval lenne pár dolog. – kezdett bele Erik. – Először is, itt a forgatókönyv, olvassátok el. Aztán, Taylor tudom, hogy te nem értettél egyet a szereplőosztással, de hidd el, ez így lesz jó. Nem kell szeretnetek egymást, de nagyjából nyolc hónap múlva kezdődik a forgatás, és addigra egy összeszokott párost szeretnénk látni, szóval, ha nem is a nap huszonnégy órájában, de elég sokat kell együtt lennetek.
- Erről nem volt szó! – vágott közbe Taylor.
- Még nem fejeztem be! Szóval két hét múlva elkezdődnek a táncórák, a részvétel kötelező, de ez már benne van a szerződésben! Ezért is kaptatok magasabb fizetést. Körülbelül egy hét múlva nyilvánosságra hozunk pár infót a filmmel kapcsolatban, úgyhogy valószínűleg már a próbák kezdetekor sok fotós fog ólálkodni körülöttetek, nem szeretnénk semmiféle kellemetlenséget, szóval normálisan kell viselkednetek egymással. – nézett komolyan ránk. – Nem bánnánk, ha a próbákon kívül is találkoznátok, hogy egy kicsit jobban megismerjétek egymást. Taylor nem lenne rossz, ha egy kicsit belehúznál edzés terén… - kezdett bele Erik, de most én vágtam közbe.
- Ne haragudj, de ezzel nem értek egyet! Mikor látsz te olyan táncost, aki egy kigyúrt állat? Mert én nem találkoztam olyannal! Én szívesebben beülök egy olyan filmre, ami valóságszerű, és nem totál mű. Taylor szerintem épp elég izmos. – mértem végig az említett személyt, aki csak egy kis mosolyt eresztett meg. - Csak akkor kell kondiba járnia többet, ha már csak két-három hónap van a forgatás kezdetéig. Nem kell megfogadni a tanácsom, de ne felejtsétek el, hogy engem nem Hollywood nevelt ki! – fejeztem be.
- Akkor legyen így, de ha már a hollywoodi kinevelésnél tartunk! Ronnie leszel szíves kicsit csinosabban öltözködni.
- Na azt leshetitek! Az, hogy szerepelek a filmben nem azt jelenti, hogy az életben egy hülye, hisztis cicababa sztárocskát kell alakítanom. Úgy öltözöm, ahogy kedvem van, és erről nem vagyok hajlandó vitázni, mert tényleg nincs benne a szerződésben. A filmbe majd azt veszem fel, amit ti adtok rám, a promon és az egyéb efféle rendezvényen majd kiöltözöm. – zártam le.
- Úgy látszik, nem könnyítitek meg a dolgunkat! Akkor is, ha nem is mindig, de azért öltözz csinosabban!
- Szerintem semmi gond nincs a ruhájával. Olykor egy melegítő felső és egy farmer sportcipővel szexibb. Bár ez lehet, hogy csak az én véleményem… - szólat meg Taylor.
- Jó akkor ezt a témát most mellőzzük. Szeretnénk pár személyesebb dolgot megtudni rólad Ronnie, mondjuk, írhatnál magadról pár sort, ez két dolog miatt fontos: az első és talán legfontosabb: úgy tudom nincs menedzsered, ezért szeretnénk megbízni valakit, hogy mindenben segítsen neked, és Taylor neked is szólok, úgy beszéltem meg a sajtósoddal, hogy Ronniet is segíti egy ideig.
- Nem kell nekem általatok menedzser! Tudom kit szeretnék felkérni erre, ne haragudjatok! – szóltam közbe.
- Jó, akkor majd az ő adatait is írd le, rendben? – csak bólintottam, úgyhogy folytatta. – Szóval két hét múlva kezdődnek az edzéseitek, és beszéljétek meg, hogy mikor jó mindkettőtöknek, szóval heti két edzés egyenlőre, azt hiszem, ezt lehet tartani, csak mindig beszéljetek össze, és szóljatok a tanárnak, tudom Tay neked ott a promo, pontosan ezért szeretném, ha összebeszélnétek. Azt hiszem mindent elmondtam, de ha nem, akkor majd később. – zárta le végre mondókáját.
- Ha más tényleg nincs, akkor én mennék… - álltam fel.
- Nyugodtan, de még most beszéljétek meg, mikor mentek. Itt van a papír, hogy mi jöhet egyáltalán szóba, ott van rajta a pontos cím, meg úgy minden. A forgatókönyvet olvasgassátok! Szisztok! – köszönt el tőlünk, s máris munkánk látott a kis csapat, így Taylorral együtt csendben távoztam.
Az előtérben megálltunk, mindketten a kapott „órarendet” tanulmányoztuk.
- Neked mikor lenne jó? – kérdeztem meg végül én.
- Mondjuk csütörtök-péntek? A reggeli órákban persze.
- Nekem jó, akkor két hét múlva!
- Aha! – azzal elindult kifelé. Követtem majd sietősen ültem be autómba, mert cseperegni kezdett az eső, ami szeptember végén nem is olyan meglepő. Hazafelé azon gondolkodtam, hogy milyen gyorsan történt minden. Szeptember tizenkilencedikén voltam a meghallgatáson és ma, vagyis huszonhetedikén nyélbe is ütöttük. Mattet nem hívtam fel, mivel valami fotózáson volt, és csak hat körül végez. Hazaérve ledőltem pár órát aludni, de abból jó pár óra lett, fél hétkor ébredtem föl. Nekiültem írni magamról pár sort, nehéz volt mindent leírni magamról, hiszen az életem kellett megosztanom idegenekkel, és nem sokkal később sikerült is elakadnom, s egy negyed órás töprengés után feladtam, így gyorsan kezembe kaptam telefonom és tárcsáztam.
- Szia!
- Szia, végeztetek, aláírtad a szerződést?
- Igen, aláírtam, ami azt illeti tényleg nagyon jó ajánlat volt. De most másról szeretnék veled beszélni, átjössz, vagy átmenjek?
- Átmegyek, de ugye nincs semmi baj?
- Nem nincs, de… mindegy, majd ha ideértél megbeszéljük.
- Oké, máris indulok! Akkor nemsokára! – azzal bontotta a vonalat.
~¤¤~
- Szia, miért volt ilyen sürgős, hogy idejöjjek? – hajolt le hozzám kedvesem egy rövid csók erejéig.
- Amiről tegnap beszéltünk… - néztem komolyan rá. – Szóval lehet, hogy nem volt igazam… nem tudom, mi legyen! Írnom kell magamról, és mindent tudni akarnak.
- Nézd, tudod, hogy mi az én véleményem erről! Felhívom Amandát, és meglátjuk, ő mit mond. Jó lesz így? – bólintottam egyet, adott egy puszit a homlokomra, és kiment telefonálni. Körülbelül két perc múlva visszajött, a telefonját pedig kihangosította.
- Szia Amanda! – köszöntem neki.
- Szia! Először is gratulálok! Másodszor pedig szerintem nem okoz gondot, hogyha nyilvánosságra hozzuk a kapcsolatotok. Szerintem két hét elég, hogy mindent leszervezzünk! Úgyhogy nyugodtan írd le, meg fogják érteni! Nekem most mennem kell, Matt majd hívlak! Sziasztok!
- Szia! – köszöntünk el egyszerre.
- Akkor most már papíron is együtt vagyunk, még ha nem is olyan értelemben! – nevettem el magam.
- Így van! Tudod mennyivel könnyebb lesz így minden?! Sokkal! Nem kell vigyáznunk semmire! Igaz, még úgy két hétig ki kell tartanunk, de azt már egy lábon is kibírjuk, nem? De most mesélj, mi volt?
- Hááát, megkaptuk a forgatókönyvet, amit természetesen senkinek nem adhatok oda, még neked sem! Igazából semmit sem mondhatok el a filmről, még a szereplőket sem, bár nem is tudom, kik játszanak még benne. Két hét múlva kezdődnek az edzések, eleinte csak heti kettő lesz, aztán a forgatás közeledtével természetesen egyre több, és képzeld, azt mondták, hogy öltözzek csinosabban! – ekkor kedvesemből kitört a nevetés. – Naa, ne nevess, és ne mondd, hogy te előre megmondtad!
- Jó-jó, bocs, de tényleg így volt! Ha esetleg ez megnyugtat, akkor szólok, én így szeretlek, ahogy vagy! – ha ilyeneket mondott, mindig kis bűntudatom volt, de nem tehettem róla.
- Ez tényleg megnyugtat! – adtam neki egy puszit. – Itt maradsz?
- Ezt meg kell gondolnom! – mondta tetetett mélázással. – De azt hiszem igen!
- Na azért! Főzök valami vacsit.
- Oké, addig, ha nem bánod elintézek pár telefont! – bújt ki a segítség alól, jellemző. Na, nem mintha bántam volna, mert Matt rémes szakács!
- Nem, dehogy! – mondtam, majd kicsoszogtam a konyhába. Nem tudtam eldönteni, mit dobjak össze, végül a tejfölös-mustáros csirke, és a rizs mellett döntöttem, az elég gyorsan megvan.
Nagyjából negyvenöt perc múlva el is készültem, gyorsan megterítettem, majd bementem szólni Mattnek.
- Szívem, kész a kaja. Gyere enni! – szóltam be neki halkan, mivel még telefonált. Mutatta, hogy egy pillanat, így visszabandukoltam az asztalhoz, és kiszedtem az adagokat, majd leültem. Nem sokkal később Matt is csatlakozott, így enni kezdtünk. Jó hangulatban telt a vacsora, teli ettem magam.
- Ez finom volt! – dicsért meg, miközben összeszedtem a tányérokat, és betettem a mosogatógépbe.
- Akkor jó! - mentem oda hozzá, s lágyan megcsókoltam. Ahogy szétváltak ajkaink láttam szemeiben a tüzet. – Tegnap valamit elkezdtünk, nem emlékszel mi volt? - mosolyodtam el, mire felkapott és a hálószobába cipelt. Ismét egy felejthetetlen éjszakát töltöttünk együtt, s fáradtan feküdtem mellkasára.
~¤¤~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése