Ahogy a ház felé sétáltam már nyílt is az ajtó, és barátnőm a nyakamba ugrott.- Szia! Úgy hiányoztál már! Annyi mesélnivalóm van! Biztos neked is! Na de mondd, miért hívtak be ma? – ezek szerint Matt árulkodott.
- Szia! Ha nem fojtasz meg, akkor elmondom. – nevettem el magam.
- Jajj, ne haragudj! Gyere be, amúgy is hűvös van egy kicsit. Gyere! - kezdett el befelé húzni. Azonnal a nappaliba terelt, ahol kedvesem és szülei beszélgettek.
- Sziasztok! – köszöntem nekik.
- Szia Ronnie, jó újra látni! Te is régen látogattál már meg minket! – jött oda hozzám Matt édesapja, Steve két puszi erejéig.
- Tudom, de mostanság elég elfoglalt voltam… - füllentettem egy kicsit, mert egészen más dolog állt a háttérben, s ahogy Mattel összetalálkozott tekintetem, minden kétségem eloszlott afelől, hogy beavatta-e őket a dologba.
- Szervusz drágám! – köszönt párom édesanyja, Monica is.
- Szia édesem! – lépett mellém Matt, egy rövid csókkal üdvözölve, majd körülölelve derekam a kanapé felé húzott, s szorosan maga mellé ültetett.
- Na de mondd már, hogy miért kellett bemenned az irodába?! – sürgetett Hilary.
- Na, erre én is kíváncsi vagyok! – jelentette ki kedvesem.
- Hááát, azért kellett bemennem, mert egy nagyobb szerepet ajánlottak, és én elfogadtam, így holnap reggel nyélbe is üthetjük a dolgot. – meséltem boldogan, elhallgatva ezzel egy-két információt, de párom biztosan kiborult volna, ha elmondok mindent.
- De miféle szerep? – kérdezte kíváncsian Matt.
- A főszereplőnek szánt színésznő végül visszamondta az ajánlatot, így én kaptam meg. – nevettem el magam a végén.
- Ez fantasztikus! – ugrott ismét nyakamba barátnőm, s ha éppen nem ülök, biztosan felborultam volna. – Nagyon ügyes vagy!
- Mi is gratulálunk! – mondta Matt édesanyja Steve-vel karöltve.
- Mindig is tudtam, hogy isteni vagy! – húzott magához kedvesem, s ezúttal egy szenvedélyesebb csókot váltottunk.
- Ezt mindenképpen megünnepeljük! – mondta Hilary izgatottan.
- Nem igyunk előre a medve bőrére! Csak holnap kapom meg a szerződést, és nem tudom, mi szerepel benne. Holnap lesz csak biztos a dolog, úgyhogy legalább addig várjunk. Legközelebb megünnepelhetjük, feltéve persze, hogy a szerződés rendben van.
- Igazad van Ronnie, nem szabad előre örülni, mert a végén visszaüthet a dolog! – mondta olyan bölcs hanglejtéssel kedvesem édesapja, hogy alig tudtam megállni, hogy ne röhögjem el magam, de mikor Matt-ből kitört a nevetés, akkor már én sem tartottam tovább, s Hilary és Monica is csatlakozott hozzánk.
- Ne haragudj apa, de ez tényleg nagyon furcsán hangzott. – nevetett tovább Matt, mire Steve is elnevette magát.
Kellemesen telt az este további része is, ott vacsoráztunk, majd kilenc előtt pár perccel elköszöntünk, és hazaindultunk. A két autóval egymás mögött haladtunk, körülbelül az út felénél járhattunk, mikor felhívtam kedvesem.
- Szia, valami baj van? Nem látlak. – kérdezte kissé aggódva.
- Szia, nem, semmi gond, csak meg akartam kérdezni, hogy hozzád, vagy hozzám? Nekem meg kellett állnom tankolni, mert Santa Monica felé inkább siettem.
- Jól van, de most inkább hozzád. Beszélnünk kell!
- Rendben, akkor otthon találkozunk!
- Oké. – azzal bontottam a vonalat. Megtankoltam, és indultam is tovább, volt egy sejtésem, hogy miről szeretne velem beszélni.
Leparkoltam szokásos helyemre, s már rohantam is fel.
- Megjöttem! – kiáltottam belépve a lakásba, gyorsan kibújtam csizmámból, amúgy sem szerettem efféle cipőkben járkálni, inkább a sportcipőt részesítem előnyben. Matt a nappaliban ült és TV-t nézett, de ahogy beléptem kikapcsolta. Odamentem, adtam neki egy puszit, majd leültem mellé.
- Szóval meg kéne beszélnünk ezt a dolgot… – kezdett bele, de közbevágtam.
- Tudom, de te is tudod, hogy nem csak én nem akartam, hogy a kapcsolatunk nyilvános legyen. A menedzsered is egyetértett, mert addig, míg szabad prédának titulálnak, megdöglenek érted a nők, és a firkászok kreálhatják a sztorikat. Szép apránként kell előállnunk vele, és nagyon jól kell időzítenünk! Tudom, hogy mostanában állandóan követnek, de ha eddig sikerült kikerülnünk, akkor továbbra is menni fog. Pontosan ezért mondtam a szüleidnek azt, hogy sok dolgunk, mert ők nem értik ezt a titkolózást.
- Igazad van, ne haragudj!
- Haragudni? Miért? Inkább egy hatalmas köszönöm jár neked!
- Valóban? – nézett rám kissé értetlenül.
- Ha te nem vagy, akkor holnap nem mennék aláírni egy szerződést!
- Igaz is! Van is egy ötletem, hogyan köszönhetnéd meg! – hajolt egyre közelebb hozzám, de mielőtt ajkaink találkozhattak volna felálltam és nevetve futni kezdtem.
- No megállj csak, elkaplak, és jajj neked! – kezdett el futni ő is, majd még a szobám ajtajához sem értem, mikor két kezével körülölelve derekam, megállított és maga felé fordított.
- Megjöttem! – kiáltottam belépve a lakásba, gyorsan kibújtam csizmámból, amúgy sem szerettem efféle cipőkben járkálni, inkább a sportcipőt részesítem előnyben. Matt a nappaliban ült és TV-t nézett, de ahogy beléptem kikapcsolta. Odamentem, adtam neki egy puszit, majd leültem mellé.
- Szóval meg kéne beszélnünk ezt a dolgot… – kezdett bele, de közbevágtam.
- Tudom, de te is tudod, hogy nem csak én nem akartam, hogy a kapcsolatunk nyilvános legyen. A menedzsered is egyetértett, mert addig, míg szabad prédának titulálnak, megdöglenek érted a nők, és a firkászok kreálhatják a sztorikat. Szép apránként kell előállnunk vele, és nagyon jól kell időzítenünk! Tudom, hogy mostanában állandóan követnek, de ha eddig sikerült kikerülnünk, akkor továbbra is menni fog. Pontosan ezért mondtam a szüleidnek azt, hogy sok dolgunk, mert ők nem értik ezt a titkolózást.
- Igazad van, ne haragudj!
- Haragudni? Miért? Inkább egy hatalmas köszönöm jár neked!
- Valóban? – nézett rám kissé értetlenül.
- Ha te nem vagy, akkor holnap nem mennék aláírni egy szerződést!
- Igaz is! Van is egy ötletem, hogyan köszönhetnéd meg! – hajolt egyre közelebb hozzám, de mielőtt ajkaink találkozhattak volna felálltam és nevetve futni kezdtem.
- No megállj csak, elkaplak, és jajj neked! – kezdett el futni ő is, majd még a szobám ajtajához sem értem, mikor két kezével körülölelve derekam, megállított és maga felé fordított.
Mohón tapadt ajkaimra, majd végigsimítva hátamon és fenekemen, s ahogy combjaimat felemelte köréfontam lábaim, így indult el az ágyhoz. Finoman helyezett le, s csókunk egyre hevesebb lett, amit csak akkor szakítottunk meg, mikor levette rólam felsőm, és sietve bújtatta át fejét sajátján, hogy immáron meztelen felsőtesttel feszüljön nekem. Kezei a nadrágom gombjánál matattak, majd mikor sikerült kigombolnia azt, egy gyors mozdulattal húzta le rólam, s ismét tüzes csókban forrtak össze ajkaink. Én is kigomboltam nadrágját, majd lábaimmal toltam le róla. Mindeközben gyakorlott mozdulttal pattintotta ki elöl kapcsos melltartóm, így ajkai már felváltva tapadtak az apró, érzékeny bimbókra, amit halk sóhajjal jutalmaztam. Kezei alsóbb régióknál kalandoztak, s a vékony pántot kettészakítva levette utolsó ruhadarabom. Ahogy nekem feszült éreztem, hogy alsónadrágja már igen szűk számára, így gyorsan megszabadítottam az utolsó textiltől, ami utunkba állt, s rögtön egy gyors, határozott mozdulattal csúszott belém. Kemény férfiasságát már magamba érezve csókolóztunk, miközben ujjaimmal a hajába túrva, alkarommal húztam magamhoz közelebb. Ütemet váltott, s férfias lökéseitől, egyre sűrűsödő hullámokban tört rám a kéj, s ajkaival eközben felváltva kényeztette melleimet. Körmeim a hátába mélyesztve jeleztem, hogy lassítson. Változtatott, de a lassabb, viszont mélyebbre hatoló mozdulatok újabb halk nyögéseket váltottak ki belőlem. Testünk remegve várta a beteljesülést, s egy utolsó, kemény lökéssel, görcsös rándulásokkal robbant ki belőle a gyönyör, miközben gerincem ívbefeszült, a vele egy időben rám törő extázistól.
Fáradtan hanyatlott mellém, s boldogan feküdtem mellkasára.
Fáradtan hanyatlott mellém, s boldogan feküdtem mellkasára.
- Holnap akkor kelned kell?
- Ühüm! Csak emiatt úsztad meg ennyivel. Mondjuk úgy, hogy ez volt az előjáték. - néztem föl rá.
- Ahogy akarod! – nevetett, majd egy újabb csókot váltottunk, beállítottam 6:30-ra az ébresztőm, s boldogan feküdtem vissza kedvesem mellkasára. Reggel a korai kelés miatt első utam a konyhába vezetett, ahol gyorsan lefőztem egy kávét Mattnek, majd csináltam egy teát magamnak. Miközben azt iszogattam, megnéztem az e-mailjeim, de semmi érdekeset nem találtam. Ezt befejezve a fürdő felé vettem az irányt, s gyorsan lezuhanyoztam, s magam köré tekerve a törülközőt battyogtam ki felöltözni.
- Jó reggelt! – köszöntött kedvesem, így odasiettem hozzá, és egy puszit nyomtam arcára.
- Igazán jó! Hozom a kávéd! – mondtam még, de ekkor már a szoba ajtajában voltam. – Tessék!
- Nagyon köszönöm! Életmentő!
- Szívesen! De lenne egy kérdésem! Mit szokás ilyenkor felvenni. Úgy értem nem kell nagyon kiöltöznöm? Nem olyan, mint egy felvételi, nemde? - kérdeztem komolyan.
- Nocsak, csak nem érdekel, hogy mit gondolnak rólad? – kuncogta orra alatt.
- Nem, vagyis de, vagy nem. Nem tudom! Csak nem akarom kellemetlenül érezni magam.
- Akkor azt hiszem kénytelen leszel hozzászokni a tűsarokhoz! – nevette el magát.
- Na azt már nem! Én nem fogok mindennap tűsarkúban lejteni! Az ki van csukva!
- Szívem ne húzd fel magad, de tényleg rá leszel kényszerülve! Szerintem ma vegyél fel egy fekete nadrágot valami elegánsabb felsővel, a cipőt pedig úgy is tudod…
- Tudod mit?! Ha kellek nekik, akkor így is elfogadnak! Ha nem, akkor nem veszítettem semmit! – fakadtam ki, így hát egy egyszerű farmerbe, egy atlétába és egy melegítő felsőbe bújtam bele, a kedvenc sportcipőmmel, s kedvesemtől elbúcsúzva már indultam is.
- Ühüm! Csak emiatt úsztad meg ennyivel. Mondjuk úgy, hogy ez volt az előjáték. - néztem föl rá.
- Ahogy akarod! – nevetett, majd egy újabb csókot váltottunk, beállítottam 6:30-ra az ébresztőm, s boldogan feküdtem vissza kedvesem mellkasára. Reggel a korai kelés miatt első utam a konyhába vezetett, ahol gyorsan lefőztem egy kávét Mattnek, majd csináltam egy teát magamnak. Miközben azt iszogattam, megnéztem az e-mailjeim, de semmi érdekeset nem találtam. Ezt befejezve a fürdő felé vettem az irányt, s gyorsan lezuhanyoztam, s magam köré tekerve a törülközőt battyogtam ki felöltözni.
- Jó reggelt! – köszöntött kedvesem, így odasiettem hozzá, és egy puszit nyomtam arcára.
- Igazán jó! Hozom a kávéd! – mondtam még, de ekkor már a szoba ajtajában voltam. – Tessék!
- Nagyon köszönöm! Életmentő!
- Szívesen! De lenne egy kérdésem! Mit szokás ilyenkor felvenni. Úgy értem nem kell nagyon kiöltöznöm? Nem olyan, mint egy felvételi, nemde? - kérdeztem komolyan.
- Nocsak, csak nem érdekel, hogy mit gondolnak rólad? – kuncogta orra alatt.
- Nem, vagyis de, vagy nem. Nem tudom! Csak nem akarom kellemetlenül érezni magam.
- Akkor azt hiszem kénytelen leszel hozzászokni a tűsarokhoz! – nevette el magát.
- Na azt már nem! Én nem fogok mindennap tűsarkúban lejteni! Az ki van csukva!
- Szívem ne húzd fel magad, de tényleg rá leszel kényszerülve! Szerintem ma vegyél fel egy fekete nadrágot valami elegánsabb felsővel, a cipőt pedig úgy is tudod…
- Tudod mit?! Ha kellek nekik, akkor így is elfogadnak! Ha nem, akkor nem veszítettem semmit! – fakadtam ki, így hát egy egyszerű farmerbe, egy atlétába és egy melegítő felsőbe bújtam bele, a kedvenc sportcipőmmel, s kedvesemtől elbúcsúzva már indultam is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése