Ezután a táncparkettre terelt, s meglehetősen sok emberrel táncoltam, mivel a szülinapossal mindenki akart. Sikerült kicsit jobban megismernem Matt legközelebbi barátait, aminek mindketten nagyon örültünk. Körülbelül két órája táncolhattam, mikor feltűnt, hogy Matt és David is egy bokszban ücsörög, így odamentem hozzájuk, de társasággal voltak, Gabriel és Taylor ült ott velük, és még valaki, akivel nem találkoztam eddig.
- Ne üldögéljetek, gyertek táncolni.
- Most nincs kedvem! – mondta David. – Majd kicsit később.
- Matt, légyszi! Gyere! Nincs kedvem csupa idegennel táncolni!
- Elfáradtam, kicsit pihenek! Egész idáig táncoltam, komolyan! – mondta, de sejtettem mi az igazság.
- Taylor viszont biztosan szívesen táncolna, mert itt nyavalyog, hogy nincs egy normális lány sem, akivel táncolhatna. – ajánlotta fel Gabriel.
- Most inkább kihagyom, táncolunk majd eleget a következő hónapokban!
- De nem arra kértek, hogy a szabadidőtökben is kell? Mert én úgy tudom, és a siker érdekében…
- Rosszul tudod! – szólalt meg végre Taylor is.
- Jajj kicsim, nem fogsz belehalni egy táncba!
- Jól van, na! – mondtuk egyszerre Taylorral, amin mindketten egy kicsit elmosolyodtunk. Felállt, majd mintha együtt mennénk táncolni indultunk el, de a tömegbe vetve magunk különváltunk. Nem sokkal később egy kis kör alakult ki a táncparkett közepén, barátaimnak köszönhetően. Fergeteges lett a hangulat, sorra mentek be az emberek, nem számított ki milyen jó, csak a hangulat kedvéért. A végén kisebb verseny alakult ki, majd engem is belöktek, így én is megmutattam valamit abból, amit tudok, ezután Taylort is sikerült valahogy betuszkolniuk. Váltott a zene, a kedvenc számom szólalt meg, minek hatására önfeledten táncolni kezdtem, észre sem véve, hogy bekerültem a körbe, s csak akkor eszméltem fel, mikor már Taylorral együtt mozogtam a zene ritmusára, s a szám végével megtapsoltak minket. Furcsa érzés volt vele táncolni, annak ellenére, hogy milyen személyisége van, mintha ezer éve együtt táncolnánk, olyan összhang volt köztünk. Leültem a bokszba, ahol nemrég még kedvesem is volt, pár perccel később már az előbbi társasággal élveztem a bulit. Sokat poénkodtunk, mindeközben David, és Matt sem vetette meg az alkoholt, Gabrielről nem is beszélve, s szép lassan fogyatkozni kezdett a tömeg, majd már csak kis csoportunk maradt.
- Most pedig, az utolsó szám következik! – mondta be a dj. Mattre majd Davidre néztem, de használhatatlanok voltak. Lemondóan néztem magam elé, mikor Taylor felállt, s kézen ragadva felhúzott, s a terem közepére érve táncolni kezdtünk. Kezemet nyaka köré fontam, majd fejem vállára döntöttem. Nem értettem miért teszi ezt, de most jól esett, és nem akartam a miérteken agyalni.
- Ugye tudod, hogy csak azért táncolok veled, mert ma van a szülinapod, és megsajnáltalak! – mosolyodott el.
- Ühüm! De maradj csendben! – pirítottam rá. A számnak vége lett, így hátra mentem a táskámért, s visszaérve tapasztaltam, hogy Tay és Gabriel felszívódtak. Jellemző, rám hagyják a piszkos munkát, de szerencsémre sikerült a két férfit kiterelnem a kocsiig. Először Matt lakásához hajtottam.
- Szerintem egyedül is fel tudtok menni, én most hazamegyek! Holnap csak akkor gyertek át, ha már kijózanodtatok! – osztottam ki őket, s amint kiszálltak elhajtottam. Öt előtt pár perccel hazaérve jól esett lezuhanyozni, majd befeküdni az ágyba. Hamar elnyomott az álom…
Tizenegy után telefonom csörgésére ébredve kissé morcosan másztam ki az ágyból, s meglepődtem, mikor Amanda szólt bele:
- Szia Ronnie, nem tudod, hogy mi van Mattel? Nem veszi fel a telefonját! – tért rögtön a lényegre.
- Szia, valószínűleg olyan mélyen alszik, hogy nem kel föl rá, ennyi. Valami gond van?
- Nem semmi, igazából veled is meg tudom beszélni, sőt így gyorsabb is lenne. Egy fél órán belül ott vagyok nálad! – még válaszolni sem volt időm, letette. Hát ez remek! Egész nap, mint egy zombi járkálhatok… A fürdőszobai dolgok elintézése után gyorsan felöltöztem, majd kimentem teát csinálni, s éppen azt iszogattam, mikor Amanda kopogtatott, így gyorsan ajtót nyitottam.
- Szia! Gyere be! – tártam szélesre az ajtót.
- Szia, nem maradok sokat, de köszi! – indult el be, majd leült a kanapéra. – A lényegre térve, beszéltem Mattel, és azt mondta, hogy menedzsert keresel, és ő nagyon örülne neki, ha én vállalnálak el. Tudja, hogy sok meló bla-bla-bla, de akkor is. Nem tudom neked szólt erről? – megráztam fejem, így folytatta. – Szóval te mit szólsz hozzá?
- Nézd Amanda, én tényleg nagyon kedvellek, és profin végzed a munkád, de nekem egyenlőre nincs szükségem menedzserre. Először én is rád gondoltam, de most még el tudom intézni a saját dolgaim.
- Hogy őszinte legyek nagy kő esett le a szívemről! Mert a kedvetekért segítettelek volna téged is, de az biztos, hogy nem lett volna egyszerű, és lőttek volna a magánéletemnek. Egyébként hallom jól sikerült a buli, még egyszer boldog szülinapot, és ne haragudj, hogy nem tudtam ott lenni! Készült pár kép rólatok az éjjel, úgyhogy most megy a találgatás. – mosolyodott el.
- Még egyszer köszönöm, és semmi gond! Megértem, mindenkinek szüksége van pihenésre! A sajtót illetően pedig erre vártunk nem?
- Igen, így van. Nekem most mennem kell. Ha Matt jelentkezik, szólnál neki, hogy feltétlen hívjon fel? – állt fel.
- Persze, szerintem amint felébred, idejön!
- Tényleg, hogy tetszett az ajándékod?
- Jobb nem is lehetett volna!
- Ennek örülök! De most tényleg rohanok! Szia! És vigyázz magadra!
- Úgy lesz, te is! Szia! – csuktam be az ajtót. A konyhába mentem, hogy kerítsek valami harapnivalót, de nem találtam semmit, így rendbe raktam külsőm, s a közeli hipermarkethez hajtottam. Rengeteg dologra volt szükség, így közel egy óra volt, míg összeszedtem mindent. A pénztárnál álltam, mikor csörögni kezdett mobilom, de látva, hogy Matt keres kinyomtam. Gyorsan bepakoltam autómba, majd miután felvittem a vásárolt dolgokat, és kipakoltam, visszahívtam Mattet.
- Szia, miért hívtál?
- Szia, hol voltál? Miért nyomtál ki?
- Szóval fáj a fejed, totál másnapos vagy! Azért ne rajtam töltsd ki, jó? Vásárolni voltam, és éppen a pénztárnál álltam, mikor hívtál. Amanda üzeni, hogy mindenképpen hívd föl!
- Ne haragudj, de tényleg majd’ szétrobban a fejem, azért hívtalak, hogy átmegyünk, csak előbb elugrunk a gyógyszertárba. Amanda nem mondta miért kell felhívnom?
- Nem, viszont tisztáztuk a menedzser dolgot. Azt beszéltük meg, hogy egyenlőre nincs szükségem rá, most még tudom intézni magam is.
- A te döntésed! Na csókollak kicsim, nemsokára ott vagyunk!
- Oké, szia! – azzal letettem. Mivel már nagyon éhes voltam, szinte rávetettem magam az imént vásárolt péksüteményre. Jóllakva ültem le a TV elé, de nem tudtam sokáig élvezni a sziesztát, mert ismét csörögni kezdett mobilom, s egy kicsit kezdtem ideges lenni emiatt.
- Szia Ronnie, Jennifer vagyok, ne haragudj, hogy zavarlak, tudunk most beszélni?
- Szia Jennifer, persze, mondd!
- Szóval Taylorral mit beszéltetek meg, mikor mentek edzeni? Csak azért, mert Anne és Rich is odamennének úgymond felmérni a helyzetet.
- Ümm, csütörtök reggel tíztől, péntek tizenegytől.
- Köszönöm, és még valami! A menedzseredről nem adtál le semmit.
- Mert egyenlőre magam intézem a dolgaim, ha netalán nem bírom majd, akkor alkalmazok csak valakit.
- Értem. Majd lenne még valami, amit meg kéne beszélnünk, de lehet, jobb lenne személyesen.
- Mivel kapcsolatban?
- Mattel kapcsolatban, de akkor elmondom most. Néhányan nem igazán örültek a kapcsolatotoknak. Tudod ez bonyolult, és az éjjeli képek csak tetőzték a dolgokat.
- Ez az én magánéletem, ehhez senkinek semmi köze. – keltem ki magamból.
- Részemről mindegy, de majd te is megtanulod, hogy ez nem olyan egyszerű. De tényleg hagyjuk most, majd máskor megbeszéljük. Szia!
- Szia! – azzal vonalat bontottam. Füstölögtem még egy kicsit, de rá kellett jönnöm, hogy nem várhattam mást. Matt mellett sok mindent megtanultam, úgyhogy jobb lesz, ha nem idegeskedem, ha már a saját bőrömön tapasztalom a dolgokat. A stúdióknak a pénz a lényeg, ez mindig is így volt, tehát fontos az image, sok egyéb dologról nem is beszélve. Ismét elterültem a kanapén, s pár percre el is bóbiskolhattam, mivel Matt simogatására eszméltem föl.
- Szisztok! – köszöntem nekik, majd felülve kedvesemet egy apró csókra húztam magamhoz, aztán bátyámnak adtam két puszit.
Vidáman telt el a nap, rengeteget beszéltem Daviddel, s halkan pityeregem, mikor kivittük a reptérre. Hazaérve sem éreztem magam jobban, s szomorúan aludtam el párom karjai közt.
~¤¤~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése