33. Kulcs

Sziasztok!
Hát itt az új rész, amivel is azt hiszem megnyertem egy fogadást! :)) Előre figyelmeztetek mindenkit 18+ szóval ennek fényében olvassátok! Ha van kedvetek komizzatok, kellemes olvasást!!!
Puszi!! =)

Elővettem a keresett tárgyat, s a markomban elrejtve mentem vissza. – Ezt még vacsi előtt oda akartam adni. – mondtam, miközben végig szemébe néztem, s kezemet felé nyújtottam. Kissé lassan, de felemelte ő is, s nem bírtam ki nevetés nélkül. – Nyugi, nem valami döglött állatka! – kuncogtam tovább, majd beleejtettem a kulcsot kezébe. Meglepetten nézett rám, majd hatalmas vigyor ült ki arcára, s kezemnél fogva ölébe húzott. Szenvedélyesen csókolóztunk, majd apró csókokkal halmozta el arcom, illetve nyakam. A kulcsot zsebébe csúsztatta, így immáron egyik keze hajamban kalandozott, másikkal pedig derekamnál fogva húzott magához egyre közelebb. Megpróbáltam egy kicsit visszanyerni önuralmam, s mikor nagynehezen sikerült, finoman eltoltam magamtól, s csalódott képét látva, magamban nagyot nevettem, de kívülről jelét sem adtam ennek.

- Menjünk be, megmasszírozlak. – mondtam, s kimásztam öléből. Kézen fogva mentünk be, majd gyorsan alsógatyára vetkőzött, s hason fekve terült el az ágyon. A tévét kinyomtam, halk zenét kapcsoltam be, a fényeket pedig éjszakaira állítottam. Rám sem pillantott, ahogy levettem ruhám, s mindössze fehérneműm maradt rajtam, majd a fürdőből masszázsolajt hoztam, s ráültem combja felső részére. Finoman kezdtem el masszírozni hátát, annak minden egyes négyzetcentiméterére kitérve.
- Megfordulsz? Nem szeretném kitörni a kezed. – kértem kuncogva úgy öt perc múltán, majd felemelkedtem róla, s megtámaszkodtam két térdemen. Teljesítette kérésem, s megfordulva felcsillantak sötét szemei, tekintetével végigsiklott a testemen, szinte áhítatos buzgalommal itta látványomat. Visszaültem rá, s elégedetten nyugtáztam, hogy miközben két karjával foglalatoskodtam, folyamatosan engem pásztázott. Egy kevés olajt folyattam tenyerembe, majd finoman hasába kezdtem masszírozni.
- Gyönyörű vagy! – bókolt, s mosolygott.
- Úgy gondolod? – húztam egy kicsit, de nem álltam meg.
- Még a vak is látja. – mondta még mindig bazsalyogva. Egyre feljebb haladtam, így egyre jobban rá kellett hajolnom. Mikor már vállaihoz értem, magához húzott, s egy szenvedélyes csókban forrtunk össze. Hosszasan nem is csináltunk semmi mást, majd fordított a kockán, így már ő került felülre, mélyen szemembe nézett, s látva, hogy szabad az út, csípőjét úgy helyezte, hogy éreztem, a vágy már hatalmas benne, de mindezt addig nem akarta éreztetni, míg nem biztos benne, hogy én is akarom őt. Szám és nyakam között ingázott ajkaival, egyik kezével már keblem kényeztette, majd megszabadította az azt fedő ruhadarabtól, így már szájával is besegített. Egyre lejjebb haladt, elidőzött hasamon, majd combjaim halmozta el csókokkal. Ismét feljebb jött, kezével viszont lentebbi régiókba vándorolt, igaz csak a szöveten keresztül. Egy nagyobb sóhaj hagyta el szám, ami úgy vettem észre, nagyon tetszett neki. Magamhoz húztam egy csókra, majd kihasználva meglepődöttségét most én kerültem felülre, s halmoztam el csókokkal. Mikor alhasához értem, egyik erogén zónáját véltem felfedezni, így azon hosszasan időztem el. Egyre nőtt benne a vágy, s mivel úgy gondoltam, ezt a lépést nekem kell megtennem, levettem róla az utolsó ruhadarabot is, s finoman markoltam rá férfiasságára. Nem tartott sokáig, mivel hónom alá nyúlt, s felhúzott magához, majd ismét maga alá gyűrt, egy újabb mély csókban forrtunk össze, teste nekem feszült, már mindennél jobban magamban akartam érezni őt, de még mindig váratott magára. Kutató ujjai körberajzolták a mellemet, majd lejjebb siklottak, s végre megszabadított az utolsó textiltől, ami közénk állt. Ismét összeforrtak ajkaink, s kissé zihálva váltunk el, ahogy mindkettőnknek elfogyott levegője, így levándorolt kulcscsontomhoz, ami halk sóhajokat váltott ki belőlem. Egyik kezével csípőm alá nyúlt, mire készségesen dereka köréfontam lábaim, zöld utat adva ezzel neki. Lassan hatolt belém, s mindvégig szemembe nézett.
- Szeretlek! – mondta ki először, továbbra is tartva a szemkontaktust, mely most színtiszta szerelmet sugárzott, s amitől olyan boldog voltam, mint még sosem.
- Én is! – bukott ki belőlem. Ismét megcsókolt, gyengéden ringatózott bennem, s ha mozdulata öntudatlanul felgyorsult, megálljt parancsolt magának, nehogy idejekorán végelegyen, pedig testét majd’ szétvetette az elfojtott gerjedelem. Egyre közelebb éreztem a beteljesülést, s ahogy változtatott tempóján hátam ívbe feszült, a gyönyör néma sikolyként emelkedett a mellkasomban, hogy aztán a felső ívpontján hirtelen elengedjen, s visszafojthatatlan sikolyával hangosan is kiszakadjon belőlem. Visszahuppantam az ágyra, s pár másodperc múlva vadul húzott csípőmnél fogva ölébe, az extázis őt is elárasztotta, ámulva néztem arcát, ugyanolyan jó volt nekem is, mint neki. Hosszú másodpercekig, csak szenvedélyesen ölelt, majd immáron egy sokkal lágyabb csókra hajolt hozzám, hogy aztán pihegve gördüljön mellém. Miután kissé kifújtam magam, lecsúsztam ágyékához, hogy a kielégítés ezen módjával is örömöt okozzak neki. Férfiasságának nem kellett sok idő, és ismét használatra kész volt, pár percen belül pedig ismét halk sóhajok szakadtak fel torkából, s remegve robbant ki belőle a kéj. Elégedetten csusszantam fel mellé, s dőltem vállára. Finom csókra vont magához, s csak néztük egymást mosolyogva, nem szóltunk egy szót sem, nem volt szükségünk szavakra, mindent le tudtunk olvasni egymás arcáról és szeméből. Éreztem a kellemes fáradtságot, s egy vékony paplant kezdtem el keresni az ágy aljában.
- Mit keresel? – kérdezte rekedtesen.
- Egy vékonyabb takarót. – válaszoltam. Megláttam, hogy az ágy mellől kikandikál, így rájöttem, hogy lelöktük. Lehajoltam érte, s Taylor huncut kuncogásával kísérve vontam magunkra.
- Mi az? – kérdeztem vigyorogva.
- Megismételnéd ezt a kis jelenetet? Csak mondjuk visszafelé… - kuncogott tovább.
- Ennyire tetszett? – kérdeztem csibészesen.
- El sem tudod képzelni mennyire!
- Akkor azt hiszem, lehet róla szó! – mosolyogtam, majd adtam neki egy apró csókot, és mellkasára feküdtem. – Szeretlek! – mondtam még.
- Én is szeretlek! – mondta ki ismét, ami újra hatalmas örömmel töltött el. – Jó éjt kicsim!
- Neked is! – suttogtam, s éreztem, hogy szemhéjam egyre nehezebb…

Reggel, még mindig Taylor mellkasán feküdve, lágy simogatásra ébredtem. Finoman járt keze fel-alá a hátamon, s néha, mikor keze oldalamhoz tévedt, s csiklandós részeimen haladt végig, nem sok kellett, hogy kitörjön belőlem a nevetés, de visszatartottam, mivel nem akartam, hogy abbahagyja.
- Tudom, hogy fent vagy! – mondta rekedtesen, de hangjából kihallottam, hogy mosolyog. Nem szóltam semmit, úgy tettem, mintha még mindig aludnék. Nem hagyta abba a cirógatást, de egyre többször tért ki oldalamhoz. Már majd szétpukkadtam a kitörő nevetéstől, tudtam, hogy direkt csinálja, így egy hirtelen mozdulattal, egész testemmel felé kerekedtem, s két kezét arca mellé szorítottam.  Tudtam, hogy ha akarna, könnyen fordíthatna a helyzeten, de úgy látszott nagyon tetszik neki. Nem tudtam abbahagyni a mosolygást, egyre közelebb hajoltam szájához, s mikor már csak egy centi választott el minket, ajkaim után kapott, de elrántottam a fejem. Folyamatosan a szemébe néztem, újra meg újra közel hajoltam, de nem engedtem, hogy megcsókoljon. Mikor ezt meguntam, apró csókokat leheltem szája köré és nyakára, s úgy látszott ez már kikészítette, mivel már csak azt vettem észre, hogy én kerültem alulra. Nem várt sokat, vadul tapadt ajkaimra, majd egyre lágyabb lett, végül finoman lehuppant mellém.
- Jó reggelt! – mosolyogtam rá boldogan.
- Jobb nem is lehetne! – bazsalygott ő is.
- Ezzel vitatkoznék… - mondtam huncutul, s figyeltem kissé meglepődött arcát. Feljebb csúsztam, hogy megcsókoljam finoman, majd egyre szenvedélyesebben, kezem már hajában kalandozott, s egyre inkább megértette mire is gondoltam…

- Azt hiszem, igazad volt. – mondta egy hatalmas vigyor kíséretében, még kissé pihegve.
- Akkor jó. – mosolyogtam.
- Ez… ez… ez az éjjel és reggel… - kezdett bele, láttam rajta, hogy a megfelelő szavakat keresi.
- Nekem is. – vigyorogtam. Még egy ideig összebújva heverésztünk, majd megelégelve ezt, úgy döntöttem csinálok valami reggelit. Adtam neki egy puszit, s a takarót magam köré csavarva bementem a fürdőbe, elintéztem a szokásos teendőket, majd felvettem köntösöm és kimentem a konyhába. Nem volt kedvem sokat pepecselni, így csak egy sima sajtos omlettet ütöttem össze, ami húsz perc múltán el is készült, így egy tálcára tettem, öntöttem ki még gyümölcslevet, s bementem a szobába.
- Húúú, köszönöm! – mondta Tay vigyorogva, miközben felült. Beletettem ölébe, majd én is melléültem és enni kezdtem. Bekapcsoltam a tévét, s egy mesecsatornánál állapodtam meg, nem bírtam lekattanni róluk. Tovább falatoztam, s néztem a Tom&Jerry-t, ami az egyik kedvenc mesém. Éreztem, hogy Taylor engem bambul, s úgy három perc múltán már kimondottan idegesített.
- Mi az? – néztem rá mosolyogva.
- Csak furcsa, hogy még mindig meséket nézel… - mondta csodálkozva.
- Túl gyerekes? Ha te valami mást szeretnél nézni, akkor… - kezdtem el, de közbevágott.
- Nem, nem gyerekes. Illetve lehet, hogy az, de én is szeretem őket, és ugyan nem akarlak és nem is tudnálak hasonlítani az előző barátnőimhez, de a legtöbb nem nézett magától mesét. – mondta mosolyogva.
- Hidd el, egy idő után idegesíteni fog! –nevettem.
- Nem hiszem. – bazsalygott, majd odahajolt egy puszi erejéig. 

Miután befejeztük a reggelizést, kivittem a tálcát és visszafészkeltem magam.
- Bármeddig el tudnám ezt viselni. – mondtam elégedetten.
- Én is. – felelte, s hosszú percekig csak egymás felé fordulva néztük egymást. Mindenféle dolog eszembe jutott, majd a tegnap estére gondolva beugrott csalódott arca a kanapén, s nem bírtam megállni, hogy ne nevessem el magam.
- Mi az? Mi olyan vicces? – kérdezte ő is önkénytelenül mosolyogva.
- Semmi… - próbáltam lenyelni nevetésem, ami kis időre sikerült is, de aztán ismét kitört belőlem.
- Na, mondd csak! – nézett rám kíváncsian.
- Csak eszembe jutott, milyen képet vágtál tegnap este a kanapén, mikor eltoltalak magamtól és mintha vigaszdíjnak szánnám, felajánlottam, hogy megmasszírozlak. – röhögtem mostmár önfeledten.
- Na várj csak! – kiáltott fel, s ült rám, persze olyan óvatosan, hogy nehogy fájjon. Elkezdett csikizni, amitől csak még jobban nevettem, s ott ficánkoltam alatta, mintegy magatehetetlenül, s mikor kezeimmel én is megpróbáltam csiklandozni őt, akkor egyik kezével mindkét csuklómat átfogta, s másik kezével folytatta, amit elkezdett. Nevetésemtől már a könnyeim is potyogni kezdtek, s mikor úgy gondolta elég lesz a bosszúból, finoman rám dőlt, hogy aztán egy lágy csókban forrjunk össze. Percekig, de talán órákig folytathattuk ezen tevékenységünk, mikor kelletlenül elváltunk egymástól.
- Megyek, letusolok. – mondtam, majd egy apró csókot nyomva szájára összeszedtem a szükséges dolgokat, és bevonultam fürdőmbe. Nem terveztem, hogy sokáig állok a víz alatt, így gyorsan mostam meg hajam és mosakodtam meg, majd egy törülközőt a hajamra, egyet pedig magamra csavarva kiszálltam. Megszárítkoztam, majd hajammal kezdtem el bíbelődni, megpróbáltam kifésülni, de nem ment, így hajbalzsamot permeteztem rá, és a hajvégeimet olajjal itattam át. Már valamivel könnyebb volt kifésülnöm, de még így is megszenvedtem vele. Szokás szerint rengeteg haj volt a fésűmben, ezért kivéve azokat a szemetes felé igyekeztem. Persze nem vettem számításba, hogy a balzsamból a kőre is került, így az már életveszélyesen csúszós lett, s nekem sem kellett több, az első lépésnél megcsúsztam, hogy aztán egy sikollyal kísérve, hangos puffanással érjek földet.
- Jól vagy? – rontott be azonnal Taylor. Nem tudtam megszólalni, csak röhögtem a földön feküdve továbbra is. Odajött mellém, s csak értetlenül nézett rám.
- Csak elcsúsztam, semmiség. – mondtam még mindig kissé nevetve.
- Ezen nevetsz? – kacarászott immáron ő is velem.

Taylor szemszög

- Ezen nevetsz? – kérdeztem én is, már vele együtt kuncogva.
- Igen. – mondta még mindig kacarászva. Imádtam benne, hogy saját magát is képes kinevetni, és nem dúl-fúl, ha valami béna baleset éri.
- Nem fáj semmid? – kérdeztem aggódva azért.
- Nem. – vont vállat, s ült föl. Segítettem neki felállni, s azonnal a felmosóért nyúlt. – Na jó, egy kicsit a farcsontom, de nem vészes. – magyarázta, miközben feltörölte a semmit. Értetlen képemet látva megmagyarázta, hogy mit is csinál. – Kicsit gubancos volt a hajam, ami az éjszaka fényében nem meglepő. – mondta egy elfojtott mosollyal. – Szóval fújtam rá egy kis balzsamot, a padlóra is került és nem kicsit csúszós lett. – fejezte be.
- Értem. – kuncogtam az elképzelésen, majd mentem vissza a szobába. Visszadőltem az ágyra, s tovább tévéztem, de nem sokkal később megcsörrent a telefonom…