27. Rendezkedés

Reggel jó kedvel és frissen ébredtem, egyszerűen úgy éreztem semmi nem ronthatja el kedvem. Rögtön kipattantam az ágyból, majd a szokásos fürdőszobai teendők után kimentem, hogy csináljak egy teát. Valami még mindig nem tetszett a lakásban, de egyszerűen nem tudtam rájönni, s már a teám szürcsöltem mikor, mint a villám, úgy jutott eszembe a megoldás, igaz kissé időigényes feladat. Ettem egy kis gabonapelyhet, majd a szekrényemhez mentem s felvettem egy egyszerű hosszú fehér atlétát, ami éppen takarta sortom. Mivel nem tudtam, hogy pontosan hogyan is akarom csinálni, ezért elővettem egy papírt és tollat, majd felskicceltem a lehetőségeket, de mégis a második variáció tetszett a legjobban. Elekeztem kipakolni a törékeny és nehezebb dolgokat, amitől meglehetősen elfáradtam és le is izzadtam. Nem tudom mióta pakolászhattam, igaz néha jót nevettem egy-egy elfelejtett tárgyon, illetve a képeknél is elidőztem, mikor csöngettek. Az ajtóhoz szaladtam, s meg sem nézve, hogy ki lehet kinyitottam:
- Szia… Liam. Hát te? – kérdeztem lihegve.
- Szia Ronnie, ne haragudj, én nem akartam zavarni… - mosolygott cinkosan, s nézett végig rajtam.
- Nem zavarsz, én csak… - mondtam volna, de közbevágott.
- Nem kell megmagyaráznod. – mosolygott még mindig.
- És akarsz segíteni?
- Segíteni?
- Hát, ha már itt vagy. – mosolyogtam angyalian.
- Várj, mit is csinálsz te pontosan?
- A szobám rendezem át, pakolom a cuccaim. – néztem rá értetlenül.
- Jah, vagy úgy. De szívesen segítek. – vigyorgott, s jött el mellettem.
- Miért, mit hittél? – kérdeztem, de nem felelt, csak kissé zavartan pillantott rám, mire leesett. – Te komolyan azt hitted… Jesszusom, nem dehogy! Mármint persze nem lenne rossz, de nem!
- Jó-jó, inkább hagyjuk! Szóval, nagy átalakítás? – vigyorgott.
- Valami olyasmi. De honnan tudtad, hogy itt lakom?
- Megmondtam! Végigcsöngetem, ha kell az egész háztömböt! – mondta büszkén, egy hatalmas vigyor kíséretében.
- Igazán? – néztem rá felvont szemöldökkel.
- Nem, igazából egy hölgy éppen ment el, őt kérdeztem meg. – nevetett.
- Tudtam, hogy szólnom kellett volna a szomszédoknak, hogyha egy őrült pasas keres, akkor elköltöztem… - mondtam bosszúságot színlelve. – Na de, akkor kezdhetünk is?
- Felőlem. – volt vállat.
- Akkor gyere. – indultam el szobám felé, ahol most óriási káosz volt.

- Mit pakolhatok?
- Fogj egy dobozt, és bármit.
- Oké… - azzal felvett egy dobozt, és a komódom felé lépett.
- Azt lehet nem… - mondtam, de már kihúzta a fiókot, és nevetésben tört ki.
- Öhm, szép darab. – mosolygott, ahogy elővett egy tangát.
- Köszönöm. De majd azt kipakolom én.
- Ó, pedig szívesen megcsináltam volna én… - röhögött még mindig.
- Harmadjára találkozunk, te meg a bugyiimat fogdosod. Tudhatsz valamit… - nevettem már én is.
- Hát, mit is mondhatnék. Döglenek utánam a nők… - mondta nagyképűséget játszva.
- Ezzel azt hiszem, nem vitatkozom. De ha minden nőnél csak eddig jutsz…  - húztam tovább.

Gyorsan telt az idő, már délután fél négy volt, mikor mindent elrendeztünk, de végig beszélgettünk, és ökörködtünk.
- Mit szólnál, ha átmennénk hozzám, átöltöznék és elmennénk valahová enni?
- Vagy mi lenne, ha rendelnénk egy pizzát, és itt maradnánk? – mosolyogtam.
- Ahogy szeretnéd! – mondta, majd leült a kanapéra.
- Kérsz még inni?
- Öhm igen, jöhet bármi. – így kimentem és töltöttem neki gyümölcslevet.
- Tessék.
- Köszi.
- Szívesen. Itt a papír, te milyet kérsz? – toltam elé a lapot. Végignézte, választott, így tárcsáztam és leadtam a rendelést.
- Egy egész pizzát meg fogsz enni? – kérdezte kételkedve.
- Persze, miért?
- Semmi… - mondta mosolyogva. – Mit csinálsz holnap?
- Még nem tudom.
- Nincs kedved eljönni velem valahová?
- Attól függ…
- Mondjuk egy parti este?
- Még kitalálom. – mosolyogtam, de tényleg nem tudom, hogy el akarok-e vele menni, vagy sem.
Tovább beszélgettünk, majd ahogy kihozták a pizzát enni kezdtünk.
- Huhh, teli vagyok, ez jól esett. – mondtam elégedetten. Nem mondott semmit, csak felnyitotta a dobozom tetejét, s vissza kellett fognom magam, hogy ne törjek ki nevetésben képe láttán.
- Te komolyan megettél egy egész pizzát?
- Nem, igazából a felét a kutyámnak adtam. – nevettem el magam. – Már miért ne ehettem volna meg?!
- Én csak… szóval te is olyan vékony vagy és azt hittem, hogy salátán kívül nem eszel semmit, vagy legalábbis nem sokat. De hogy fért ez beléd?
- Nem tudom, éhes voltam? – nevettem el magam.

Fél kilenc körül úgy döntött ideje mennie, pedig tényleg nem zavart, jól éreztem magam a társaságában.
-  Mégegyszer köszönöm, hogy segítettél, örülök, hogy átjöttél.
- Szívesen. Ha máskor is valami őrült ötleted támad, tudod a számom. Jut eszembe, akkor, holnap este?
- Még nem tudom, de ígérem, majd hívlak.
- Oké, akkor jó éjt!
- Neked is! – mondtam, de már félig behajtottam az ajtót. Ahogy becsuktam, csak mosolyogtam, valahogy annyira jó kedvem volt. Percekig csak álltam egyhelyben, majd arra eszméltem, hogy csörög a mobilom. Nagynehezen előkotortam a kanapé alól, valószínűleg lelökhettem, csak azt nem tudom mikor?!
- Hallo, tessék?
- Szia Ronnie!
- Ó, szia Tay, mi újság?
- Én is pont ezt akartam kérdezni. Egyébként semmi különös. Hát te mit csinálsz?
- Átrendeztem a szobám, de most éppen semmit.
- Ááá, értem, és milyen lett?
- Jó. Végre olyan, mint amilyet akartam. – mosolyogtam. – De ha jól sejtem, nem a szobámról akarsz velem beszélni. – nevettem el magam.
- Igaz. Csak meg akartam kérdezni, hogy mit csinálsz holnap…
- Gondolom, mindjárt megtudom… - kuncogtam, mire végre ő is elnevette magát.
- Mit szólnál, ha a többiekkel találkoznánk Gabrielnél? Nem túl sokan, csak Kris és Rob, Kellan, Alex, meg még pár olyan ember, akit nem ismersz még.
- Jól hangzik.
- Oké, akkor holnap hívlak, hogy mikor megyek érted.
- Rendben, jó éjt, holnap találkozunk! Szia!
- Szia! – azzal letettem. Örültem, hogy velük lehetek, szerettem azt a társaságot.
Még gyorsan lezuhanyoztam és hajat mostam, majd megszárítva azt ledőltem, s hamar álomba merültem…

Reggel, vagyis délelőtt, mivel már fél tíz is elmúlt, mikor kinyitottam szemem. Mivel nem terveztem semmit, ezért ettem egy keveset, majd összeszedtem a holmim, és a táncterem felé vettem az irányt. Most csak háromnegyed ötkor jöttem el, hogy el tudjak készülni, igaz Taylor még nem hívott. Hazafelé tartottam, mikor eszembe jutott, hogy Liamnek még nem is válaszoltam és le kellene mondanom a ma estét. Hazaérve ez is volt az első dolgom:
- Szia Liam, Ronnie vagyok.
- Ó, szia! Azt hittem már elfelejtettél.
- Nem, dehogyis! Szóval…
- Nem jössz, ugye?
- Hát igen, közbejött valami… - mondtam kis bűntudattal.
- Akkor gondolom, majd összefutunk.
- Héhé, álljon meg a menet. Én nem lekoptatlak, csak a ma este nem jó. Mondj egy másik napot és ígérem, elmegyek.
- Holnap egy ebéd? – kérdezte, de kihallottam hangjából, hogy mosolyog.
- Rendben. Hová megyünk?
- Azt majd meglátod! Fél egyre érted megyek!
- Oké. Nekem most mennem kell. Holnap találkozunk! Szia!
- Szia! – gyorsan letettem, majd ugyanilyen tempóban lezuhanyoztam, hogy biztosan elkészüljek. 

Kényelmesen öltöztem fel, majd leültem lap-topom elé, és felnéztem a közösségi portálokra, majd válaszoltam néhány fontosabb e-mailre. Chrissie is írt, de mivel Mattről kérdezősködött úgy döntöttem, jobb lesz, ha majd felhívom. Tévézni kezdtem, de megcsörrent telefonom.
- Szia, készen vagy?
- Szia, igen. Tőlem jöhetsz! – mosolyodtam el.
- Már itt vagyok a ház előtt.
- Oké, akkor megyek. Egy perc! – mondtam még, s kinyomtam. Felvettem cipőm, felkaptam táskám és az ajtó bezárása után rohantam is lefele. Nagy lendülettel pattantam be Taylor mellé, majd a köszönés után el is indultunk.
- Szóval, mit fogunk csinálni?
- Még nem tudjuk, de nem fogunk unatkozni, ebben biztos vagyok! – mosolygott.
- Én is.
- Holnap elutazom. Igazából ezért van ez a kis összejövetel.
- Gyorsan telik az idő. Olyan furcsa lesz, hogy nem lógsz folyton a nyakamon. – mondtam, igazából örültem, hogy jóban vagyunk, de ilyen vagyok, nem hagyhatok ki egy csípősebb poént sem.
- Hát igen, nem is tudom, mihez kezdesz majd nélkülem. De viccet félretéve, erre van a telefon és néha lesz egy kis szünetem. – mosolygott.
- Az jó. Ennek örülök.
- Akkor hívhatlak?
- Amikor csak szeretnél. – mondtam, de kissé zavarban voltam. Nem akartam ennyire megnyílni senki előtt, abból mindig csak a baj van. Ezen gondolkoztam, majd megérkezve Gabrielhez szótlanul mentünk be a már jókedvű társasághoz…