7. Meeting

Sziasztok!
Meghoztam az új részt, remélem nektek is tetszeni fog.(Nem tudom miért, de ez az egyik olyan rész, amivel összességében elégedett vagyok...) Kellemes olvasást, illetve az előző részhez köszönöm Fruzsinak a komit!!! :))
Puszi!! =)

Reggel boldogan keltem fel, s ahogy összekészülődtem, megreggeliztem, felhívtam Missy-t és Kim-et, hogy mi lenne, ha találkoznánk, amit örömmel fogadtak.
- Edward!
- Igen? – termett mellettem.
- Tudom, hogy nem szívesen teszel ilyet, de elkérhetném a Volvót, és elmehetnék Missy-vel és Kimmel egy kicsit?
- Hová mentek? – kérdezett vissza.
- Csak beülnénk valahová meginni valamit, aztán arra gondoltam, hogy meglátogatom Charlie-t, gondolom, örülne már nekem, vagy másfél hete nem látott. – kuncogtam.
 - Jól van, de kilencre légy itthon! – mondta, s egy szempillantás alatt odahozta a kulcsot, és a kezembe nyomta.
- Természetesen! – ígértem meg boldogan, s azonnal a garázsba mentem. Mielőtt elindultam felhívtam a lányokat, hogy nemsokára ott vagyok értük, aztán elindultam. Alig léptem át a sebességkorlátozást, noha imádtam száguldozni, de nem akartam eljátszani a család bizalmát, így inkább követtem a szabályokat. Hamar odaértem Kim-hez, majd Missy-hez, s végül egy forksi kávézóba mentünk, s mivel az eső nem esett, ezért kiültünk.
- Képzeljétek! Ha minden igaz, akkor nagyjából egy hét múlva odaköltözöm Jared-hez! – nevetett Kim.
- Na, ez nagyon jó! Azt hittem, hogy sosem jön el ez a nap! – kuncogott Missy.
- Hát, már én is azt hittem. De azt mondta, hogy azért csak most, mert nem akarta rám erőltetni. Mintha annyira győzködnie kellett volna bármi miatt is! – forgatta szemeit Kim.
- Azért ne felejtsd el, hogy neki sem lehet könnyű… mármint nem tudhatja, hogy csak miatta teszed vagy, mert valóban ezt szeretnéd. – néztem rá komolyan, de erre mindkét lány azt a „neked elment az eszed” pillantást küldte felém. – Ne csináljátok ezt! Tudjátok, hogy így van!
- Majd megérted, ha te is szerelmes leszel! – kuncogott Missy. – Tényleg, erről jut eszembe… azt mondtad, amikor meséltél, és Edward bejött, hogy majd folytatod! Szóval! Halljuk a szaftos sztorikat!
- Akkor most el kell, hogy keserítselek titeket csajok, mert nincsenek szaftos sztorik… - mondtam őszintén.
- Akkor nem szaftos?
- Az sincs. – mondtam ki kissé nehezen.
- Nem volt még barátod? – kérdezte meglepődve Kim.
- Egy volt ugyan, de nem tartott sokáig, és nem igazán tudtam iránta a barátságon kívül többet érezni. Valahogy… olyan bűntudatom volt valami miatt, amit nem is értettem. – mondtam, s vártam, hogyan reagálnak. Egy pillanatra összenéztek, s ha nem várom és figyelem őket ennyire, talán fel sem tűnik, de így igen.
- És Jake-kel mi van? – kérdezte ismét Kim kissé félve.
- Nem tudom, tudjátok… amit most elmondok, nem adhatjátok tovább senkinek! Még Seth-nek és Jared-nek sem! – nyomatékosítottam szavaim.
- Rendben. – mondták szinte egyszerre.
- Ez nekem kevés, meg kell ígérnetek!
- Ígérem! – mondta ki először Missy, majd Kim is.
- Szóval… tudok a bevésődésről… mármint, hogy Jake… szóval értitek. – mondtam kissé bátortalanul. Mindkettőjüknek szinte tátva maradt a szája, elkerekedtek a szemeik, és megesküdtem volna rá, hogy még a lélegzetük is elakadt.
- De honnan? – érdeklődött Missy egy perc után.
- Bella és Edward mondta el.
- És te…
- Nem tudom. Tegnap, amikor megmutatta, hogyan gurítsak, akkor valami olyat éreztem, amit még sosem. Leírhatatlan érzés volt! – mondtam izgatottan, mire végre ők is felengedtek és elnevették magukat.
- Szóval, akkor talán te és Jake… - nézett rám kérdőn Missy.
- Nem tudom… várni szeretnék még mindenképpen, mert nem tudom eldönteni, hogy ez csak azért van, mert így kell lennie vagy, mert valóban szeretem. Bella azt mondta, hogy ezt én döntöm el, és semmi sem kötelező, de bennem mégis van egy kis kétség. Meg akarok győződni arról, hogy valóban ezt szeretném… illetve őt. Talán mással is meg kéne próbálnom… - néztem rájuk félve.
- Azzal Jake…
- Tudom, erre én is gondoltam. De Jacob még mindig úgy tekint rám, mint egy gyerekre, és talán, ha látná, hogy randizom, akkor másként viszonyulna hozzám.
- Lehet , hogy igazad van. – adott igazat nekem Kim, így egy kicsit megnyugodtam. – Mindenesetre én nagyon örülnék nektek! – vigyorodott el, s ezen én is csak mosolyogni tudtam.

Hosszú órákig beszélgettünk még mindenféléről, amit a fiúk előtt nem akartunk kitárgyalni, mert igen, vannak ilyen témák is.
- Képzeljétek! Holnapután eljön hozzánk Nahuel!
- Ki? – kérdezték egyszerre.
- Amikor a… amikor kicsi voltam, és sokan jöttek el. Aki olyan félvér, mint én… - mondtam halkan, hogy meg ne hallják a körülöttünk lévők.
- Jah, vagy úgy! – bólogatott Kim. – Nem találkoztam vele, de meséltek róla.
- Aham, nekem is. – helyeselt Missy is.
- Igazából várom már. Kíváncsi vagyok, hogy ő milyen lehet. – mosolyodtam el.
- Hát biztosan hasonlít rád…
- Nem olyan biztos, hiszen én nagyon megváltoztam és talán pont emiatt érdekel annyira, mert így megtudhatom, hogy én milyen lettem volna. – vontam vállat.
- Ez logikusan hangzik. – mondta Kim. – Viszont szerintem ideje lenne mennünk. Főleg, ha még Charlie-hoz is be akarsz ugrani. – s mivel ebben igaza volt, kifizettem a fogyasztásunk, és hazavittem őket. Ezután elmentem Charlie-hoz, s egészen háromnegyed kilencig vele és Sue-val beszélgettem.
- Hát akkor, jó éjt! – mondtam még nekik, majd elindultam haza...

- Sziasztok, megjöttem. – köszöntem, amint beléptem otthonomba. Azonnal észrevettem, hogy nálunk van valaki, s ahogy odanéztem a kanapéra egyértelművé is vált, hogy Nahuel az. Odamentem, hogy végre én is megismerhessem fajtársam.
- Szia Renesmee vagyok. – nyújtottam neki kezet.
- Nahuel, örülök, hogy végre megismerhetlek! – mosolyodott el. Ezek szerint ő is kíváncsi volt már rám… ez azért hízelgő volt számomra. Mindnyájan leültünk, és beszélgetni kezdtünk Nahuel-lel, s rá kellett, hogy jöjjek, nagyon különbözünk egymástól, bár ez inkább nekem köszönhető, mintsem neki. Aztán ahogy eljött az éjfél, úgy gondoltam ideje aludnom, így elköszönve tőlük felmentem a szobámba…