10. Disturb

Sziasztok!!
Pár hetes késéssel, de megérkezett az új rész, remélem tetszeni fog!! Kellemes olvasást, ha van kedvetek komizzatok!!
Puszi!! =)

Másnap reggel vidáman pattantam ki ágyamból, úgy terveztem, hogy a délelőttöt Nahuel-lel töltöm, míg a délutánt a falkával, így fent tudom tartani az egyensúlyt. Gyorsan összekaptam magam és megreggeliztem, majd Nahuel-hez mentem, aki a kertben üldögélt.
- Szia Nahu, valami baj van?
- Szia Nessie, semmi gond, csak nemrég beszéltem Huilen-nel, és most egy kicsit hiányzik. – mondta őszintén, és láttam rajta, hogy szomorú. Szorosan magamhoz öleltem, mert nagyon sajnáltam, hogy Huilen nem jött vele, bár nem túlzottan örültem volna, ha valakinek baja esik a környéken, és valószínűleg azt már a falka sem tolerálta volna.
- Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy talán haza kellene mennem…
- Megérteném… de azt tudnod kell, hogy nagyon hiányoznál. Őszintén szólva, nem szeretném, hogy hazamenj Nahu. – mondtam, de kissé elpirultam. – Szeretlek. – böktem ki végül.
- Én is szeretlek Nessie. – s ezúttal ő húzott magához. Apró puszit nyomott az arcomra, ami most nagyon jól esett.
- Nem mész el, ugye? – kérdeztem, félve a válaszától.
- Még egy ideig biztosan nem. – mosolygott.
- Na és, mit szeretnél ma csinálni? Még csak kilenc múlt, szóval van időnk.
- Mit szólnál, ha csak megnéznénk valami filmet. Most nem igazán vágyom nyüzsgésre. – mosolygott.
- Oké… - kuncogtam, s bementünk, hogy kiválasszuk mit is akarunk nézni. Végül az én szobámban kötöttünk ki, mivel Emmett nem hagyott békén, és egy filmből kettő lett. Elheverésztünk, Nahu vállára dőlve néztünk először egy vígjátékot, majd egy romantikusdrámát.
- Ez jó volt. – nyújtóztam nagyot.
- Nem igazán az én stílusom, de nem volt rossz. – mosolyodott el.
- Mennem kellene. – jegyeztem meg kissé keserűen, így hogy belegondoltam, Nahuel lassan el fog menni, nem nagyon akartam elszakadni tőle.
- Menj csak! Nem szeretném, hogy a barátaid azt érezzék, elhanyagolod őket.
- Legalább te megérted. – mondtam savanyúan, s keltem ki mellőle. Gyorsan összeszedelődzködtem, és elindultam La Push-ba, de most Missy-hez mentem.
- Szia Missy! Nem zavarlak?
- Nem, dehogy! Gyere be! – tárta szélesre az ajtót. – Egyébként nemsokára megyek Kimékhez, úgy beszéltük meg, hogy ott találkozunk, aztán majd eldöntjük, hogy mit csinálunk.
- Az jó. – mosolyogtam.
- Te is jössz, ugye? – kérdezte, s úgy láttam nem biztos a válaszomban, amit nem tudtam mire vélni.
- Persze, csak kilencre otthon kell lennem. – forgattam szemeim.
- Hát igen, azt hiszem Bella és Edward kissé szigorú, de biztos csak azért, mert féltenek.
- Biztos… - kuncogtam. – De miért nem voltál biztos benne, hogy veletek tartok? Máskor jóformán meg se kérdeztétek. – mondtam, miközben leültünk ágyára.
- Hát… ígérd meg, hogy nem fogsz haragudni. – nézett rám félve.
- Nem fogok! – tettem egyik kezem szívemre, s a másikat a magasba emeltem.
- Észrevettük, hogy mostanság sokat vagy Nahuel-lel… és… sokat is beszélsz róla… ami nem baj, csak… érzel iránta valamit? – kérdezte meg végül, s nem tudtam haragudni rá, amiért megkérdezte, hiszen ugyanez a kérdés engem is foglalkoztatott pár napja.
- Nem tudom, úgy értem szeretem őt, az biztos, csak azt nem tudom, hogyan. Mert amikor vele vagyok, akkor olyan jól érzem magam, nem is gondolok Jake-re, viszont, ha Jacobbal vagyok, akkor nem gondolok Nahu-ra. Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy most hogyan is van ez az egész. No meg Jacob néha úgy kezel, mint egy gyereket, amit néha aranyosnak találok, máskor meg az idegeimre megy, Nahuel viszont felnőttként tekint rám, de nála meg olyan érzésem van, hogy talán többet is akar… tudod…
- Mármint szexet? – kérdezte somolyogva.
- Igen, azt. – nevettem el magam én is, de a végére már egy fintorrá torzult.
- Ezt csak te tudhatod, de tisztában vagy Jake érzéseivel, szóval lassan döntened kell… - mutatott rá.
- Tudom… - feleltem savanyúan. – Csak…
- Szia kicsim, akkor indulhatunk? – hallottam meg Seth mély hangját.
- Várj, ez jó lesz! Menj az ajtó mögé! – suttogtam barátnőmnek, aki engedelmeskedett. – Mondd neki, hogy jöjjön be!
- Bejössz? Itt vagyok a szobámban, csak még nem öltöztem fel. – kiáltotta, ez több volt, mint amit vártam. Egy percbe sem telt, hogy Seth benyisson.
- Ó, szia drágám, hogy tetszem? – pózoltam neki, s változtattam el hangomat. Meglepődött képét látva kitört belőlem a röhögés, és ezt csak az tetőzte, mikor megláttam, hogy egy póló van a kezében, vagyis nem éppen erre számított. – Bocs édes, ma nincs kedvem. – legyintettem kezemmel, ekkor már Missy is előjött nevetve az ajtó mögül, s megölelte Seth-et, aki ugyanúgy lefagyva állt ott.
- Ez nem volt szép! – röhögött már Seth is.
- Szép nem volt, de hogy vicces igen, az biztos! – vigyorogtam.

Együtt indultunk el Jaredékhez, s már majdnem mindenki ott volt, leszámítva Paul-t és Rachel-t, no meg Jake-et.
- Sziasztok! – jöttek be sorban, de nem számítottam még valakire, pedig logikus lett volna, hogy ő is jön, csak hát, hogy pont velük?! Sokat hallottam már Leah-ról, tudtam, hogy nem valami elbűvölő a természete, de azért adni akartam neki egy esélyt, hogy rácáfolhasson erre, így miután köszöntem Rachel-nek és Paul-nak, Jacobhoz mentem.
- Sziasztok! – köszöntem, s nyomtam egy puszit Jake arcára.
- Szia! – köszönt, s mért alaposan végig Leah, de annyira főlényesnek éreztem, hogy kissé meglepődtem. Mindenesetre megpróbáltam elkergetni ezen érzéseim és gondolataim, hogy idő előtt ne ítélkezzem.
- Örülök, hogy téged is megismerhetlek végre. – mosolyogtam, mert ez tényleg így volt.
- Aha.  – mondta, majd visszafordult Jacobhoz, és valamit magyarázni kezdett. Álltam még ott egy darabig, de mivel rájöttem, hogy aligha tudok hozzászólni a beszélgetéshez, Seth-hez mentem.
- Ugye tudod, hogy a nővéred nem valami… kedves. – fújtattam.
- Nekem mondod?! Kibírhatatlan. – forgatta a szemeit.
- Úgy látszik, valaki mégis kibírja. – mondtam dühösen, s ekkor összenézett Paul-lal, de nem foglalkoztam vele különösebben.
- Azt hittem, most, hogy visszajött, jobb lesz valamivel, de semmit sem változott. – magyarázta.
- Hát nem tudom milyen volt azelőtt, csak annyit tudok, amennyit meséltek, de… áhh! – fortyogtam. – Na mindegy, nem érdekel. Ti normálisak vagytok, szóval… csak kibírom valahogy. – mosolyodtam el. Beszélgetni kezdtünk mindenféléről, s mesélés helyett, most inkább megmutattam nekik, hogy Seth-et, hogyan tréfáltuk meg. Ilyenkor hasznosnak éreztem képességem, de egyébként elég ritkán használtam, mivel a Renée-vel töltött évek alatt abszolút nem használhattam.
Háromnegyed kilenckor végül elköszöntem, s haza indultam.
- Jó éjt Jacob! – adtam arcára egy puszit, szándékosan őt hagytam utolsónak.
- Jó éjt Nessie! – mosolygott, majd tovább diskurált Leah-val. Meglepetten léptem ki a házból a verandára, hiszen azt reméltem felajánlja, hogy hazavisz. Már éppen kiléptem volna az esőre, mikor kinyílt az ajtó.
- Majd ÉN hazaviszlek! – mondta valószínűleg direkt hangosabban Seth, s emelte ki az én szót.
- Köszönöm. – mondtam halkan.
Az utat hazáig csendben tettük meg, csak akkor szólaltam meg, mikor kiszálltam.
- Köszi Seth! – öleltem magamhoz, majd adtam arcára egy puszit.
- Szívesen! – mosolygott. – Jó éjt! – mondta még, mikor kiszálltam.
- Neked is! – azzal befutottam a házba…