tag:blogger.com,1999:blog-10224135617783987292024-03-22T01:58:53.829+01:00DreamDust - Álompor Jacob-Nessie storyArielhttp://www.blogger.com/profile/03284489649395713061noreply@blogger.comBlogger127125tag:blogger.com,1999:blog-1022413561778398729.post-49752437817802849172012-12-26T20:27:00.001+01:002012-12-26T20:27:15.525+01:0053. Heat<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="color: red; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-fareast-font-family: Calibri;">Sziasztok!<br />
Először is mindenkinek nagyon boldog karácsonyt és újévet szeretnék kívánni! :)<br />
Remélem, jól telnek/teltek az ünnepek. :D Szilveszterkor bulizzatok jót,
érezzétek jól magatok, de nagyon vigyázzatok is magatokra!<br />
</span><span style="color: red; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Másodszor pedig: feltettem az új részt, remélem, örültök neki, és
tetszeni is fog. :)</span><span style="color: red; font-family: 'Monotype Corsiva'; font-size: 14pt; line-height: 115%;">Jó olvasást, ha van kedvetek, komizzatok!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: red; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Puszi!! =)<o:p></o:p></span></div>
<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGgwKaXIDvxGY-cgALq9cC0KWh_D709urAwv-aVLoJS28qBZFjle6UbvXVfmcbItUY3XdevvNO3m_zJCBPlJIdsxzxNgMJ-AMdf7v6HAoE67ar8iWbSrejIirwYUX0nQmTiS-bRhTRlVY/s1600/VOGUE+Germany+July+2010+-+Cameron+Russell+by+Greg+Kadel+08.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGgwKaXIDvxGY-cgALq9cC0KWh_D709urAwv-aVLoJS28qBZFjle6UbvXVfmcbItUY3XdevvNO3m_zJCBPlJIdsxzxNgMJ-AMdf7v6HAoE67ar8iWbSrejIirwYUX0nQmTiS-bRhTRlVY/s320/VOGUE+Germany+July+2010+-+Cameron+Russell+by+Greg+Kadel+08.jpg" width="245" /></a><span style="font-family: inherit;">Talán a megérzéseim, vagy csak azért, mert eléggé ismertem már Jake-et, de futni kezdtem, tudtam, hogy megtorolja a kis játékom. Jacob persze utánam iramodott, és bár egy ideig meghagyta az illúziót, miszerint egyenlő ellenfelek vagyunk, egy perc múltán a kezei összezáródtak a derekam körül. A hátamat a mellkasához húzta, és meg sem próbáltam ellenkezni, behunytam a szemem, és vártam, hogy mit tesz.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Milyen büntetést érdemel az, aki ilyen könyörtelenül a szívinfarktust hozza a szerelmére? – suttogta a fülembe. A lehelete csiklandozott, ugyanakkor meg is borzongtatott, az egész testem libabőrös lett, a szívverésem pedig felgyorsult.<br />- Egy csókot… talán… - motyogtam erőtlenül. Minden érzékem kiéleződött, és meglepően furcsa dolgokra terelte a figyelmem. Mert éreztem Jake erőteljes szívverését a hátamon, a kezét a derekamon, a hüvelykujját, amellyel fel-le simogatott, és valószínűleg még csak nem is tudatosan, illetve a leheletét a nyakamon és a fülemen, én pedig csak hagytam, hogy elragadjanak az érzések. Halkan felnevetett, de ez nem a szokásos nevetése volt. Sötétebb tónusa volt, s olyan töltete, amitől a testem még inkább életre kelt, bűnös dolgokat ígért. – Jake… - suttogtam.<br />- Szóval, azt mondod, csók legyen a büntetés? Ahogy szeretnéd… - felelte, majd félrehúzta a nyakamból a hajam, s egy apró csókot lehelt a felszabadított felületre. Majd még egyet, és még egyet. </span><span style="font-family: inherit;"><br /></span><br />
<span style="font-family: inherit;">Hirtelen melegem lett, s a levegőt is szaporábban kezdtem venni. Tudtam, hogy Jake csak játszik, és tetszett is a dolog… de valami miatt mégis féltem. Nem Jacobtól, még csak nem is a csókjaitól. Az ígérettől, ami a hangjában volt. Ekkor értettem meg, hogy mitől próbált megvédeni Jake. Miért nem akart átlépni még azon a bizonyos határon, és miért nem engedte el magát teljesen a közelemben. Mert ő mindvégig tudta, amit én nem akartam beismerni. Még nem álltam készen rá, még nem voltam kész arra, hogy megtegyem a következő lépést a kapcsolatunkban. Szerettem őt, de ez az egész túl friss volt ahhoz, hogy máris egy ilyen fontos dologba belevessük magunk. Igen, Jake nem bízott magában, de legfőképp abban nem volt biztos, hogy ilyen gyorsan kell-e haladnunk.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Mindeközben folytatta a csókáradatot, és már a vállamon járt, amikor megszólaltam.<br />- Igazad volt – suttogtam. A fejem önkénytelenül is félredöntöttem, ahogy a nyakam oldalával kezdett foglalatoskodni, ezzel jobb hozzáférhetőséget adva neki.<br />- Miben? – kérdezte két csók között.<br />- Még… még nem állok erre készen – motyogtam.<br />- Mire? – kérdezte, s tudtam, hogy szándékosan értetlenkedik. Egy gyors mozdulattal megfordított az ölelésében, és előröl folytatta a nyakam kényeztetését, mindkét kezét körém fonta, tenyere a csípőcsontomon állapodott meg. Minden érintése jólesett, és válaszra lelt a testemben, de a lelkem egy része még félénken figyelt csak. Egyik kezem Jake hajába fúrtam, míg a másikat a hátára fektettem.<br />- A… szexre. Igazad volt, még nem állok készen rá – mondtam halkan, az arcom teljesen vörös lett. Jake mindentudóan pillantott fel rám, noha egy pillanatra sem hagyta abba, amit csinált.<br />- De?<br />- De nem akarom, hogy abbahagyd… ez jólesik – mormogtam.<br />- Sosem bántanálak, és sosem tennék olyat, amit nem akarsz – nézett a szemembe ezúttal.<br />- Tudom… még ha néha nem is vagyok tisztában azzal, hogy én magam mit akarok, te akkor is tudod – mosolyogtam fel rá. Egy pillanatra ő is elmosolyodott, majd lassan megcsókolt. Minden benne volt ebben, amire akkor csak szükségem volt. Szerelem, lágy gondoskodás, és egy csipetnyi szenvedély is.<br /></span><br />
<span style="font-family: inherit;">Amikor szétváltunk, a fejem a mellkasának szorítottam, míg ő az állát a fejemre támasztotta.<br />- Hogy értetted, hogy csókokkal büntetsz meg? – kérdeztem kíváncsian kis idő múltán, mire elmosolyodott.<br />- Szeretnéd tudni? – kérdezte, mire bólintottam. Lehúzott a homokba, és a hátamra fektetett. – Ha túl sok… szólnod kell. – Erőtlenül bólintottam, és amikor megcsókolt, átkaroltam a nyakát, úgy húztam magamhoz közelebb. Pár perc múltán elszakította magát tőlem, s még utoljára a szemembe nézett, mielőtt fejét oldalra döntötte, és az arccsontomon át a szememig, majd le az állkapcsomig elhalmozott édes csókokkal. Nagyon lassan haladt, minek eredményeképp az egész testem lángra kapott, az alhasamban pedig kellemes érzés támadt. Amikor ismét a nyakamhoz hajolt, egy halk sóhaj tört fel a torkomból. Azonnal elpirultam, s ezen az sem segített, hogy Jake felpillantott rám. Ez az egész új volt számomra, és semmit sem ért az, amit hallottam, vagy olvastam. Minden gondolatom összefolyt, annak ellenére is, hogy tudtam, ártatlan csókok ezek.<br />A kezei a csípőmet markolták, miközben áttért a kulcscsontomra, majd a nyakam alján lévő kis gödröcskén állapodott meg, s percekig ott is maradt, aztán lejjebb csúszott. Óvatosan felpillantott rám, s tudtam, hogy a szemem a kételkedés egy apró szikráját sem mutatják, mert akartam, hogy lejjebb menjen. Egy apró bólintásra volt csak erőm, mert nem mozdult, s tudtam, hogy biztosítanom kell róla őt, én is akarom. Csak ez után hajtotta vissza a fejét, s lassan, nagyon lassan haladt lefelé, a melleim közti kis völgyecskére. Az érzés, amely magával ragadott, elhomályosította előttem a világot, s egy percig is eltartott mire ismét rendesen kaptam levegőt. Jake hajába túrtam, s olyan közel húztam magamhoz, amennyire csak tudtam. Érzetem, hogy megremeg, s ezúttal belőle tört fel egy hangos sóhaj, amely egy bizonyos részemet elégedettséggel töltötte el. Kezei a csípőmről simogatva haladtak felfelé, s egy pillanatra megállt a mellem alatt a bordáimon, majd elhatározásra jutott… és nem haladt tovább.<br /></span><br />
<span style="font-family: inherit;">A csókáradatban is visszavonulót fújt, és az előző utón visszafelé haladva végül a számhoz ért. Kissé mérgesen hördültem fel, jelezvén ezzel nemtetszésemet, de amint Jake elmélyítette a csókunk, átkaroltam a vállát, és magamhoz húztam.<br />- Jake – mormoltam a szájába.<br />- Hmm?<br />- Nem akarom, hogy abbahagyd – panaszoltam halkan, mire felkuncogott.<br />- Tudod, a türelem nagyon fontos. És… ez büntetés lett volna, nem emlékszel? – mosolyodott el, mire egy cseppet sem nőiesen felhorkantottam.<br />- Galád vagy!<br />- Te pedig izgága – felelte, miközben ajkunkat ismét összeérintette.<br />- Ne próbáld elterelni a figyelmem!<br />- Sose tennék olyat – mondta, s inkább éreztem, mint láttam, ahogy elmosolyodik, de szinte abban a pillanatban meg is csókolt. Minden haragom elszállt, s hagytam, hogy elragadjon az egész. Örültem, hogy vele lehetek, hogy csókolhatom, élveztem az ujjaim közt selymesen elsikló haját.<br />- Jake – kezdtem, mire ismét elmosolyodott.<br />- Nessie… mondtam már, ez a büntetésed, fogadd el – mormolta.<br />- Nem, én… valami nyomja a hátam – suttogtam, mire felnevetett.<br />- Hát miért nem ezzel kezdted?! – kuncogott tovább, miközben feltérdelt. Úgy kaptam utána, mint éhes kutya a csontja után, nem akartam elszakítani magamtól. Azért, mert nem volt hajlandó tovább haladni, nem jelentette azt, hogy bizonyos kereteken belül folytassuk, amit elkezdtünk.<br /></span><br />
<span style="font-family: inherit;">Egy gyors mozdulattal a hátára döntöttem, és ráültem. Meglepetten nézett fel rám, majd a tekintete elsötétült, ahogy végignézett rajtam. Vágytól csillogó szemeit végül az enyémbe fúrta. – Mit tervezel? – kérdezte rekedten.<br />- Te felfedezted az én testem… most én jövök – mosolyogtam elégedetten, mire megvillant a szeme.<br />- Ezt szeretnéd?<br />- Igen – feleltem határozottan.<br />- Veszélyes játékot játszol – pillantott a csípőjéhez.<br />- Hogy? – kérdeztem értetlenül, majd lepillantottam, s rájöttem, hol is ülök éppen. – Ó! – csak ennyit tudtam kinyögni. – Le-leszálljak rólad? – kérdeztem motyogva.<br />- Nem kell. De… ne nagyon mocorogj – felelte mosolyogva. Jól szórakozott a zavaromon, bár a tekintetén láttam, hogy komolyan gondolja, amit mondott. Nem voltam hülye, tisztában voltam vele, hogy a vágynak nála sokkal láthatóbb jelei lehetnek, arról nem is beszélve, hogy ez milyen szenvedést okozhat neki utána. Így nagyon óvatosan hajoltam rá a mellkasára, s csókoltam meg gyönyörű mellkasát, mire összerándult. Felpillantva az arcára láttam, hogy a fogait összeszorítva uralkodik magán, de hagyta, hogy folytassam. Mellizmának minden egyes centiméterét felfedeztem, majd lejjebb csúsztam. Barna bőre tökéletesen feszült kockás hasán, s egy pillanatra elgondolkoztam, láttam-e már ennél szebb férfi testet. Nyilván nem, adta meg a választ az agyam, ugyanis nem ugrott be egyetlen kép sem, csal Jake létezett az agyamban. A bőre kissé sós volt még a víztől, de nem zavart, hihetetlen érzés volt csókolni, látni, ahogy összerándul, s felnézni az arcára, ami teljes önuralomról, ugyanakkor mérhetetlen szeretetről, és igen, vágyról tanúskodott.<br /></span><br />
<span style="font-family: inherit;">Ismét a csókjaimnak szenteltem minden figyelmem, s az alhasához érve rájöttem, már így is meglehetősen nagy kényelmetlenséget okoztam Jacobnak. Férfiassága keményen feszült a fürdőnadrágja vékony anyagának, amitől egy pillanatra megrémültem, de ezt egy szempillantás alatt valami, már mélyen gyökerező érzés váltotta fel. Az alhasamban lüktetést éreztem, a melleim elnehezültek, míg nőiességem középpontja szinte felkiáltott a kínzó vágytól. Mire ezt felfogtam, Jake felrántott magához, és vadul, szenvedélyesen vette birtokba a számat, úgy csókolt. Nyelvünk összegabalyodott, a testünk egymásnak feszült, Jake pedig erőteljesen szorított magához, mégis többre vágytam.<br />Egy gyors mozdulattal szakított el magától, és a hátamra fektetett, majd arrébb húzódott, de ő sem kelt fel, mindketten kapkodva vettük a levegőt, úgy feküdtünk a homokban.<br />Hirtelen nagyon is tudatában voltam annak, hogy milyen veszélyesen közel kerültem ahhoz, hogy a testi vágyaim felülkerekedjenek rajtam, annak ellenére is, hogy egy óra sem telt el azóta, hogy rájöttem, még nem állok készen arra, hogy lefeküdjek Jake-kel. Az arcom lángvörös lett, legszívesebben elbújtam volna.<br />- Én… sajnálom. Túl messzire mentem – motyogtam, óvatosan Jacobra pillantva.<br />- Tessék?! – Jake dühösen meredt rám, amit nem tudtam hova tenni. Egyszerűen nem értettem. – Nessie a francba is, ne mondj ilyet! Hogy hibáztathatod magad, amikor én voltam az, aki elveszítette az önuralmát! Úgy rántottalak magamra, mint egy darab rongyot, anélkül, hogy megkérdeztem volna, te ezt akarod-e.<br />- Hát ezzel nem volt gond, hidd el… - mormogtam.<br />- De akkor is – húzódott ismét közel hozzám, a nyakamnál fogva húzott magához, egy apró puszi erejéig. – Nem itt akarok veled lenni, és nagyon közel kerültem ahhoz, hogy mégis megtegyem. De a közeledben egyszerűen nem tudok ésszerűen gondolkozni.<br />- Ahogy én sem. Én nem akartam túlfeszíteni a húrt… hogy ez legyen – pillantottam le óvatosan, s amikor felnéztem, Jake már vigyorgott.<br />- Fogalmad sincs róla, hányszor szenvedtem én már így, igaz? – kérdezte csibészesen.<br />- Hát... nem nagyon – válaszoltam őszintén. Eszerint már máskor is megesett ez már Jacobbal, ami egy cseppet sem enyhített a bűntudatomon.<br />- Nessie, ez természetes. Az lenne a furcsa, ha nem ilyen hatással lennél rám, márpedig ha a közelemben vagy, határozottan hatással vagy rám… ami azt illeti, még akkor is, ha mérföldek választanak el egymástól. De ez nem jelenti azt, hogy bármit is el kellene sietnünk – mosolyodott el kedvesen.<br />- Akkor rendben leszünk?<br />- Igen – bólintott, amitől megnyugodtam. Nem akartam, hogy szenvedjen, hogy fájdalmai legyenek. – Gyere, ússzunk egyet! – állt fel, s nyújtotta felém a kezét, amit mosolyogva fogadtam el…</span><br />
<div>
<br /></div>
Arielhttp://www.blogger.com/profile/03284489649395713061noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1022413561778398729.post-34841594792242781782012-11-02T16:31:00.001+01:002012-11-02T16:31:54.516+01:0052. Just a little game...<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0u-hj0IKK3rOPjcrQ-UNi6KefdxxWyBJOLA8-ZY2fkrOAY17Xc4JI1Tb0ezonL8dzjngkmDXnqYEB2E1cAKbPB-1Fn2hTlUX2NdUmPwL8ARTSELTTskfVkAV2WP240HXgicioCGdeNEg/s1600/W13323914161685780_2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="195" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0u-hj0IKK3rOPjcrQ-UNi6KefdxxWyBJOLA8-ZY2fkrOAY17Xc4JI1Tb0ezonL8dzjngkmDXnqYEB2E1cAKbPB-1Fn2hTlUX2NdUmPwL8ARTSELTTskfVkAV2WP240HXgicioCGdeNEg/s320/W13323914161685780_2.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">Amikor végzett elfeküdtem az egyik
törülközőn, és Jake-re néztem. Saját magát kente be éppen, s nem győztem
magamba inni a látványát. Feszes teste gyönyörű barna volt, a haját kiszívta a
Nap, így valamelyest halványult, és sötétbarnán meredezett az ég felé. Izmai
játékát figyeltem, amikor felém kapta a fejét, és a szemembe nézett. Bár nem
mondott semmit, tisztán láttam rajta, hogy még mindig nem tudja hogyan kezelni
a helyzetet.<br />
- Tudod, nem bánom, hogy nem egy szabad strandra mentünk – mosolyodtam el.<br />
- Miért is?<br />
- Mert a végén még lecsaptak volna a kezemről… a pasik. Egy ilyen szépfiút
ritkán találni itt – vigyorogtam ezúttal már szemtelenül. Szemét összehúzta, és
kissé mérgesen meredt rám, miközben elmosolyodott, majd teljesen ellazult az
arca.<br />
- Én legalább efelől nyugodt lehetek. Sok szép lány mászkál errefelé – vont
vállat, mire elfintorodtam. Nem tetszett a gondolat, hogy ezt észrevette. – Talán
mégis át kéne nézni valahová – gondolkozott el.<br />
- Nem szép dolog másokat dicsérni a barátnőd társaságában Jacob Black – álltam
fel mérgesen, és indultam el felé. Kikaptam a kezéből a flakont, és egy adag
krémet nyomtam a tenyerembe. – Fordulj! – parancsoltam rá, és nem ellenkezett,
tette, amit mondtam. Talán kissé erőssebben kezdtem belemasszírozni a bőrébe a
naptejet, mint az szükséges lett volna, de nem panaszkodott. – Különben is! A
görög nők háromnegyed részének akkora hasa van, mint egy vemhes lónak, a
maradéknak pedig plöttyedt feneke – füstölögtem, mire Jacobból kitört a
nevetés. – Ne nevess, ez nem vicces!<br />
- De, nagyon is az – fordult meg, s nézett le rám somolyogva. – Csak kíváncsi
voltam a reakciódra… ami meglehetősen vicces – húzott magához.<br />
- Nem Jake, ez nem az! – ellenkeztem, miközben megpróbáltam eltolni magamtól.<br />
- Ez azt jelenti, hogy te nézheted a „szépfiúkat” és úgy egyáltalán a
férfiakat, nekem pedig csukott szemmel kell járnom?<br />
- Nem ezt mondtam! – förmedtem rá.<br />
- De-de, erre utaltál – feszítette tovább a húrt, és már leplezetlenül
vigyorgott. Sikertelenül próbálkoztam azzal, hogy távol tartsam magamtól, így
feladtam, de a tenyerem továbbra is a mellkasán pihentettem.<br />
- Engedj el! – néztem fel rá.<br />
- Nem – mondta egyszerűen, ezzel tovább dühítve.<br />
- Jake, nem mondom még egyszer!<br />
- Ahogy én sem – mondta még, majd a térdem alá nyúlt, és a vállára kapott. A
felsőtestem magatehetetlenül lógott le a vállán, de éreztem, hogy biztos
kezekkel tart a combomnál fogva. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">Azonnal a tenger felé kezdett futni,
és bár a racionális felem tudta, hogy csak játszik, a még mindig zabos felem
cselekvésre sarkalt. Amennyire tudtam, feljebb tornáztam magam a hátán, és óvatosan
beleharaptam a vállába, vigyázva, hogy az agyaraimmal véletlenül se sértsem fel
a bőrét, csippentettem össze azt. Mély mordulás tört fel a torkából, s a
következő pillanatban már a vízben voltunk mindketten. Ahogy a felszínre értem,
azonnal magához húzott, s sötét tekintetét az enyémbe fúrta.<br />
- Remélem nem azt vártad, hogy mint egy zsák, hagyom, hogy a vízbe dobj –
mondtam durcásan.<br />
- Ez meg sem fordult a fejemben – felelte, s szinte ugyanabban a pillanatban
lecsapott az ajkaimra. Minden gondolatom szertefoszlott, csak Jake ajkai
léteztek, a kezei a derekamon, és izmos teste, amihez egyre szorosabban préselődtem.
Csak egy perccel később fogtam fel, hogy mit is csinál éppen, s ez
kijózanított. Kezeimet a mellkasának feszítettem, és megszakítottam csókunkat,
habár továbbra is átkarolva tartott. Kissé zihálva vettem a levegőt, s amikor
valamelyest sikerült rendeznem a légzésem és a gondolataim, mérges tekintetem
rá emeltem. Vigyorogva nézett le rám, mire nem tehettem róla, én is
elmosolyodtam. Nem tudtam nem viszonozni az örömét, amikor annyira édesen
nézett rám, s ezer wattos mosolya csak nekem szólt.<br />
- Akármennyire is mosolygok Jacob Black, még mindig állati mérges vagyok rád!
De a kölyökkutya képed megint olyan dolgokat vált ki belőlem, amiket nem akarok
– nevettem el magam.<br />
- Jóllakott óvodás, kölyökkutya… hogy is van ez? Legközelebb kiscica leszek, és
célhoz is értünk – grimaszolt. Természetesen a mondanivalóm leglényegtelenebb
részét ragadta meg. Nagyot sóhajtottam, és szemforgatva hozzábújtam.<br />
- Örülj neki, hogy nem valami csúszómászóhoz, vagy rágcsálóhoz hasonlítottalak
– mosolyogtam fel rá, amit viszonzott, majd egy apró puszit nyomott a számra,
mire visszahajtottam a fejem.<br />
- Amit mondtam, nem gondoltam komolyan – suttogta a fülembe kis idő múltán.<br />
- Tudom… ahogy én sem gondoltam komolyan. Már egy ideje nem nagyon veszek észre
senkit… rajtad kívül – motyogtam vissza.<br />
- Nessie, nekem soha nem létezett más rajtad kívül. Ha úgy tetszik, csukott
szemmel jártam. Talán ezért is koppantam néha olyan nagyot – jegyezte meg
keserűen.<br />
- Ezt hogy érted? – néztem fel rá kissé aggódva.<br />
- Sehogy, nem érdekes.<br />
- Nekem nagyon is az!<br />
- Jól van… csak… most már tudom, hogy ostobaság volt, de amikor Nahuellel
láttalak, vagy Adriannel, sok olyan dolog megfordult a fejemben, ami nem túl
szép – vallotta be, mire a bűntudat nagyerővel lecsapott rám.<br />
- Sajnálom – suttogtam.<br />
- Ne tedd – rázta meg a fejét. – Ha nem így történik, talán minden másképp
alakult volna – vont vállat. Ezzel nem tudtam szembeszállni, de a bűntudatom
egy kis része továbbra is mart belülről. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">Mindenesetre nem akartam ilyen állapotban tölteni a délutánt, így
elengedtem Jacobot, és beljebb úsztam. Könnyedén tartotta a tempómat, végéig
mellettem maradt, s amikor eléggé mélynek éreztem a vizet, hirtelen felé
fordultam, és a fejénél fogva lenyomtam a víz alá, majd amilyen gyorsan csak
tudtam távolodni kezdtem tőle úgy, hogy folyamatosan hátra pillantottam.
Tudtam, hogy szándékosan nem jött fel a felszínre, és valószínűleg már a
nyomomban van, így gyorsabb tempóra kapcsoltam. Egy fél perc sem telt el,
amikor elkapta a lábam, és lerántott magához. Egy darabig lent tartott, majd
amikor a felszínre húzott, csiklandozni kezdett. Nevetve próbáltam szabadulni,
de akármennyire ficánkoltam, nem sikerült.<br />
Egy perccel később elengedett, és gyors tempóban úszni kezdett. Egy ideig
próbáltam tartani vele az iramot, ennek ellenére egyre távolabb került tőlem,
ez pedig nagyon nem tetszett.<br />
- Na, mi van? Feladtad? – kérdezte játékos mosollyal az arcán.<br />
- Közel sem ismersz, ha ez egyáltalán megfordult a fejedben Jacob! – kiáltottam
utána, mire felnevetett. Hirtelen ötlettől vezérelve megálltam, és egy hangos
„Áú!”-t követően a lábamhoz kaptam, úgy tettem, mint akinek szörnyen görcsöl a
vádlija. Jake, ahogy azt sejtettem, azonnal felém kezdett úszni.<br />
- Mindjárt ott vagyok, maradj a felszínen! – utasított, s noha a hangja nyugodt
volt, az arcán láttam az aggodalmat.<br />
- Nagyon fáj, de megpróbálom! – feleltem kissé eltúlzott szenvedéssel a
hangomban. Amikor mellém ért, azonnal át akart karolni, de még mielőtt ezt
megtehette volna, elmosolyodtam. – Viszont te nem biztos, hogy nem merülsz el!
– nyomtam le a víz alá, majd amilyen gyorsan csak tudtam, úszni kezdtem a part
felé. Jake kis idő múltán ismét feltűnt, és értetlenül nézett utánam, tisztán
látszott az arcán, mikor jött rá, hogy az egész csak átverés volt.<br />
- Jössz te még az én utcámba, Nessie! Ez nagyon nem volt fair! – kiáltotta
utánam. Nevetve kászálódtam ki a partra, és fordultam meg, hogy szembe kerüljek
vele.<br />
- Sosem mondtam, hogy sportszerűen fogok játszani! – mondtam, mikor már csak
alig tíz méter választott el tőle.<br />
- Ahogy én sem – mosolyodott el zsiványan…</span><o:p></o:p></div>
Arielhttp://www.blogger.com/profile/03284489649395713061noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1022413561778398729.post-12931661642216754732012-09-11T18:09:00.000+02:002012-09-11T18:09:02.609+02:00... Wake Me Up When September Ends...Sziasztok!<br />Nem akartam, hogy ez történjen, de sajnos muszáj már kiírnom:<br />Elkezdődött a szeptember, ami nekem is azt jelenti, hogy irány az iskolapad... Eddig sem volt sok időm írni, most pláne nem lesz. Akármennyire okoskodom, rengeteg időm elveszi a tanulás, így ha van egy kis szabadidőm, akkor azt nem feltétlenül az írásra fordítom, remélem megértitek.<br />Nem mondom, hogy vége, sőt, még azt sem, hogy szünetet tartok, mindössze annyi, hogy nagyon rendszertelenül, valószínűleg elég ritkán teszek fel új részt!<br />
A megértéseteket köszönöm!<br />
<br />
Puszi,<br />ArielArielhttp://www.blogger.com/profile/03284489649395713061noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1022413561778398729.post-13703325173085629612012-08-26T15:52:00.001+02:002012-08-26T15:52:47.421+02:0051. Some things<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5NHFE0u9F3wLLu6isENfMKvNuz459OvPxy4vS2R366uxq4a-WCju8wqpgJQcrTOr2UzDaXGCDLnunG7ULS5PKWPm5JzYtqYMGVPVOaDIB3Ajhg3a0ibIHrt-nqJpmRBE9Tgdq7OyKEgU/s1600/W13323914161685780_9.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5NHFE0u9F3wLLu6isENfMKvNuz459OvPxy4vS2R366uxq4a-WCju8wqpgJQcrTOr2UzDaXGCDLnunG7ULS5PKWPm5JzYtqYMGVPVOaDIB3Ajhg3a0ibIHrt-nqJpmRBE9Tgdq7OyKEgU/s320/W13323914161685780_9.jpg" width="237" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">Kora délelőtt volt, mire mindketten elkészültünk,
ami annyit jelentett, hogy Jake alig tíz perccel az után, hogy bement a
fürdőszobába, már útra készen ki is jött, majd leült az ágy szélére, és
mosolyogva nézte, ahogy előtúrok pár ruhát, piperecuccot, majd bevonulok a
fürdőbe. Azonban amikor elkezdtem öltözni, rájöttem, hogy fogalmam sincs, mit
akar csinálni, így miután megkérdeztem, mehettem átöltözni.<br />
Jacob szórakozottan figyelte, ahogy mindent elpakolok, majd miután az ágyneműt
is megigazítottam, elégedetten húztam ki magam.<br />
- Mehetünk – jelentettem be mosolyogva.<br />
- Biztos? Mert ha még fel akarsz söpörni, én azt is megértem – nézett rám
csillogó szemekkel, arcán gunyoros mosollyal.<br />
- Most, hogy így mondod, nem ártana – néztem végig a padlón, és olyan komoly
arcot vágtam, amilyet csak tudtam.<br />
- Szó sem lehet róla, éhen halok! – dramatizált, mire belőlem kitört a nevetés.
Odasomfordáltam hozzá, majd egy gyors puszit nyomtam az arcára, és kifelé
húztam a szobából. Nem ellenkezett, miután bezárta az ajtót, elindultunk, hogy
valami reggelit keressünk. A parton sétálva nem tudtam levakarni az arcomra
kiülő mosolyt, egyszerűen élveztem, hogy az idő szép, a tenger gyönyörű, és
Jake fogja a kezem.<br />
- Ehhez mit szólsz? – állt meg hirtelen egy kis kávézó előtt. Hangulatosnak
tűnt a hely, a terasz fölött pedig napernyők adtak árnyékot.<br />
- Tökéletes – mosolyogtam fel rá, így leültünk az egyik asztalhoz. Pár perccel
később egy pincér jött ki, hogy felvegye a rendelésünk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">Miután elhadartuk, hogy mit kérünk, a srác még
villantott egy kedves mosolyt, majd bement a kávézóba. Visszanézve Jake-re
meglepődtem, mert egyszeriben olyan morcos képet vágott, hogy egy percig csak
pislogás nélkül néztem őt, végül megráztam a fejem, és a kezéért nyúltam, ami
az asztalon pihent.<br />
- Mi baj van? – kérdeztem kedvesen.<br />
- Semmi – felelte keményen.<br />
- Oké, ha semmi bajod nincs, akkor ne bántsd az asztalt, fáj neki –
kacsintottam rá, mire lenézett a másik kezére, amivel az asztal szélét
szorította, olyan erősen, hogy az ujjai már elfehéredtek. Somolyogva nézett fel
rám, miután a kezét az ölébe ejtette. – Szóval?<br />
- Szóval utálom, hogy a pincérünk egy bájgúnár.<br />
- Hogy? Komolyan az a bajod, hogy kedves pincérünk van?<br />
- Nem. Az a bajom, hogy le sem szarja, hogy én is itt vagyok. Azon sem lepődnék
meg, ha az én rendelésem meg sem hallotta volna.<br />
- Ugyan, Jake, ne légy idióta! Különben is. Tökmindegy, hogy a pincérünk egy
bájgúnár, ahogy te nevezed, vagy egy dagadt pacák. Egyszerűen nem érdekel –
vontam vállat, mire elmosolyodott.<br />
Pár perccel később megjelent a pincér, és letette elénk a rendelt dolgokat.
Mondjuk, Jacob vádja nem volt alaptalan, neki nem hozott kávét, és miután egy
cseppet durván figyelmeztette erre a srácot, én kissé elpirulva néztem a
szemébe. Felemelte a szemöldökét, és a tekintetéből amolyan „Na, mit mondtam?”
kérdés sugárzott. – Jó, igazad volt, de engem akkor sem érdekel – hagytam rá
végül.<br />
- Tudom, nem a te hibád. Hajlamos vagyok elfelejteni, hogy milyen könnyen
leveszel mindenkit a lábáról.<br />
- Téged nem sikerült – csúszott ki a számon, az arcom pedig azon nyomban
paradicsomvörösben égett.<br />
- Ezt hogy érted? – nézett rám értetlenül.<br />
- Sehogy, hagyjuk – motyogtam.<br />
- Nessie – szólt rám figyelmeztetően. A pincér letette elé a kávéját, s mivel
érezhető volt a feszültség közöttünk, rögtön elsietett.<br />
- Úgy értem, hogy téged nem vettelek le a lábadról azonnal. Mármint, oké, sok
időt töltöttünk együtt, de sosem mutattad ki, hogy akár egy kicsit is
elbűvöltelek volna – vallottam be.<br />
- Remélem, tudod, hogy badarságokat beszélsz. Az első pillanattól kezdve,
amikor megláttalak a parton abban a fekete csizmában, khaki nadrágban, és
falatnyi topban el voltam bűvölve, sőt, ez nem is a megfelelő szó… -
gondolkozott el, én pedig döbbenten meredtem rá. A szíven olyan vad kalapálásba
kezdett, hogy attól féltem kiugrik. Emlékezett. Emlékezett arra, hogy mi volt
rajtam. – Talán a megigéz, jobb lenne, nem tudom. Csak azt, hogy bár előtte sem
tudtalak kiverni a fejemből, onnantól kezdve minden gondolatom körülötted
forgott – nézett mélyen a szememben. <br />
- Akkor… akkor jó – mondtam halkan, mire megemelte a szemöldökét.<br />
- Akkor jó? Ennyi?<br />
- Hát, nem tudom, mit mondjak. Leragadtam annál a résznél, hogy falatnyi top –
vallottam be, mire felnevetett. – Ne nevess ki! Komolyan mondtam. Nem
gondoltam, hogy emlékszel majd rá, mi volt rajtam.<br />
- Nessie, minden együtt töltött percre tisztán emlékszem – lágyult el a hangja,
mire elmosolyodtam.<br />
- Én is – feleltem, majd az elénk letett ételek felé böktem. – Együnk, mert
kihűl – ami esetemben kissé komikusan hatott, ugyanis mindössze pár croissant
volt előttem. Mondjuk Jake rántottát kért, mindenféle dologgal felspékelve. <br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">Csendben reggeliztünk meg, mindketten
a gondolatainkba merültünk, majd végezve mindennel Jake fizetett, így
visszamentünk a motelbe, és felkaptuk a strandra összekészített táskát.<br />
- Melyik strandra szeretnél menni? – kérdeztem tőle, amikor elindultunk.<br />
- Gondoltam a mi kis helyünkre. Ha az neked is megfelel – nézett rám kérdőn,
mire mosolyogva bólintottam.<br />
- Beszélnem kell majd Adriannel – nyögtem ki végül. Nem akartam elrontani a
kedvét, de tudnia kellett, hogy erre ma este, de legkésőbb holnap sort akarok
keríteni.<br />
- Ne beszéljünk most Adrianről – nézett le rám keményen.<br />
- Muszáj lesz. Nem léphetek le csak úgy – magyaráztam.<br />
- Otthonról megtetted. Csak úgy – vágta hozzám.<br />
- Én nem egészen így emlékszem. De Jake, nem veszekedni szeretnék.<br />
- Én sem.<br />
- Akkor?<br />
- Akkor találkozol Adriannel, utána pedig haza megyünk.<br />
- Jó – sóhajtottam.<br />
Nem sokkal később odaértünk a sziklafalhoz, majd leereszkedve rajta
leterítettük a törülközőnk, és lepakoltunk rá. Gyorsan megszabadultam a
ruhámtól, amit a táskába tuszkoltam, végül elkezdtem bekenni magam a krémmel.
Egy idő után feltűnt, hogy Jake bámul, így felegyenesedtem, és felnéztem rá.<br />
- Mi az? – kérdeztem, mire közelebb lépett, egészen addig, míg már csak centik
választottak el egymástól minket.<br />
- Mondtam már, hogy gyönyörű vagy? – suttogta, miközben a derekamnál fogva magához
húzott.<br />
- Nem…talán, nem tudom – motyogtam szinte a szájába.<br />
- Akkor ezentúl mindennap emlékeztetni foglak rá – mondta még, majd finoman
megcsókolt. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">Először csak lágyan játszadozott az ajkaimmal, majd a nyelvével
végigsimított rajtuk, így elnyitottam a számat. Ha lehet, még közelebb húzott
magéhoz, az egész testem nekifeszült, s amikor egy pillanatra el akart húzódni,
mohon kaptam utána. A csókunk egyre hevesebb lett, s míg egyik keze lecsúszott
a fenekemre és óvatosan megmarkolta, a másikat a hajamba temette. Én sem
tétlenkedtem, a hajába túrtam, s olyan közel húztam magamhoz, amennyire csak
tudtam, míg a jobb kezemmel végigsimítottam előbb az izmos karján, aztán a
hátán.<br />
- Nessie – mondta, miközben az ajkaink továbbra is összeértek.<br />
- Hmm?<br />
- Le kell állnunk, mielőtt… - tépte ki
magát a karjaim közül, s hátrált néhány lépést, úgy nézett rám. Mindketten
lihegve szemléltük egymást, és láttam rajta, mennyire szenved.<br />
- Mielőtt mi, Jake? – kérdeztem, és bár próbáltam nem dühösen tenni, nem igazán
sikerült.<br />
- Mielőtt ártanék neked – felelte komoran.<br />
- Azzal ártasz nekem, hogy folyamatosan megálljt parancsolsz magunknak. Jake én
szeretlek, és bízom benned, de ha ezzel te nem tudsz megbirkózni, akkor ennek
nincs értelme – fakadtam ki.<br />
- Hogy érted ezt?<br />
- Úgy értem, hogy nem bízol saját magadban. És fogalmad sincs, hogy milyen
rossz ezt látnom. Tudnom kell, hogy képes vagy normálisan kezelni engem. Mert
igen, a barátod vagyok, a bizalmasod… de… de a szeretőd is – fejeztem be végül,
s egy kicsit elpirultam.<br />
- Nessie, én…<br />
- Nem, Jake, ne mondj most semmit. De gondolkozz el ezen – mondtam még, majd
folytattam a krémezést, mintha mi sem történt volna. Amikor a hátam maradt már
csak, odaléptem hozzá. – Bekennéd? – kérdeztem somolyogva.<br />
- Persze – felelte, s bár a szemében láttam, hogy az előző percek járnak a
fejében, mosolyogva vette át a tubust. Nem akartam elrontani a délutánunk, mert
tudtam, hogy már csak napok kérdése, hogy a családommal találjam magam szemben,
akkor pedig szükségünk lesz egymásra, és épp elég időnk lesz bánkódni…</span><o:p></o:p></div>
Arielhttp://www.blogger.com/profile/03284489649395713061noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1022413561778398729.post-73749418559798159922012-07-30T17:11:00.000+02:002012-07-30T17:11:10.615+02:0050. Sleeping<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOzJtlXYx2PFUx81SnycvwRYwYrhRVTmkyH2v_3WN0JUDCqlKmpIzvEDq98r4uvZ6kVnwIU3YR33XnjDblNsnTGrDFOE7HV6S6kK9rVPCwCq9Zr1UO6rbkkC7K_5b7J7ftWfh1RGflemM/s1600/vagy.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOzJtlXYx2PFUx81SnycvwRYwYrhRVTmkyH2v_3WN0JUDCqlKmpIzvEDq98r4uvZ6kVnwIU3YR33XnjDblNsnTGrDFOE7HV6S6kK9rVPCwCq9Zr1UO6rbkkC7K_5b7J7ftWfh1RGflemM/s320/vagy.JPG" width="316" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
Egy ideig fészkelődtem, s amikor megtaláltam a
megfelelő pozíciót behunytam a szemem. Arra számítottam, hogy pereceken belül
elalszom, de sehogy sem ment. Egy jó óra múltán nagyot sóhajtottam, már kezdtem
ideges lenni.<br />
- Még mindig fent vagy?<br />
- Aha, nem tudok aludni – válaszoltam. Pár percig hallgattunk, végül én törtem
meg a csendet. – Jajj, Jake, ne gyerekeskedjünk már, gyere fel ide mellém,
elférünk itt ketten is! – tört ki belőlem.<br />
- Jó ez itt nekem – felelte, ettől még mérgesebb lettem.<br />
- Hát nekem nem úgy tűnt. De ha ennyire ragaszkodsz ehhez a külön alszunk
dologhoz, akkor cseréljünk helyet, én jobban elférek ott.<br />
- Nem a külön alváshoz ragaszkodom, hanem ahhoz, hogy kényelmes legyen neked.<br />
- Tudod mit?! Ha te nem jössz ide, akkor én megyek oda – mondtam és
feltérdeltem az ágyon, hogy lemásszak. Jake erre talpra ugrott.<br />
- Biztos, hogy… ezt akarod?<br />
- Biztos! Nem tudok elaludni, mert azon kattog az agyam, hogy neked milyen
kényelmetlen.<br />
- Jó, oké – bólintott végül, de habozott. Csak egy helyben állt, így arrébb
másztam és az ágy bal oldalán elfeküdtem, a takaróm is magamra terítettem. Várakozón
pillantottam rá, s miután már vagy öt perce csak állt, és nézte az ágyat,
megint feltérdeltem.<br />
- Te akartad – vontam vállat, megfogtam a kispárnám és a takaróm, és
lecsusszantam az ágyról, egyenesen a földre. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Mivel a túloldalon Jake volt, oda
nem mehettem, az ágy bal oldalán pedig meglehetősen kevesebb volt a hely, így
alaposan össze kellett húznom magam. Egy másodperc sem kellett hozzá, Jake már
mellettem is termett, és úgy nézett le rám.<br />
- Ne hülyéskedj, Nessie, mássz vissza az ágyba! – kérlelt.<br />
- Nem. Ha te nem vagy hajlandó az ágyon aludni, akkor én sem. Ez ilyen
egyszerű.<br />
- Mássz vissza, nem aludhatsz a földön! – mondta kissé ingerültebben, a düh
megcsillant a szemében, de még igyekezett uralni magát.<br />
- Amint megmondtam, azt megmondtam.<br />
- Ne szórakozz velem, gyerünk az ágyba, vagy én teszlek vissza! – utasított, de
erre már nem is reagáltam, ott maradtam, ahol voltam. Pár másodperc múlva
mérgesen fújta ki a levegőt, és épphogy felfogtam, hogy felém közelítenek a
kezei, amikor már a karjaiban is voltam. Mérgesen nézett le rám, én meg kissé
megilletődötten fel rá. – Megmondtam, hogy nem alhatsz a földön – mondta és
letett az ágyra, de mielőtt felegyenesedhetett volna, elkaptam a nyakát, és
mivel túlzásnak éreztem volna, ha magamra rántom, azzal valószínűleg túl
messzire mentem volna, és ellenkező eredményt érek el vele, mint amit akartam,
így lerántottam magam mellé. Továbbra sem engedtem el, az oldalamon feküdtem,
és magabiztosan néztem szembe vele. Egy darabig még dühösen pislogott rám, majd
egy nagyot sóhajtott.<br />
- Nem tudod, hogy mivel játszol – mondta végül, s megpróbált kibontakozni az
ölelésemből, de nem hagytam.<br />
- Lehet, hogy nem, de előbb-utóbb úgyis megtudom, akkor meg nem mindegy? – erre
csak meglepetten nézett rám. Mintha a gondolataimban próbált volna olvasni, úgy
méregetett.<br />
- Nessie, ez… nem tudod elképzelni, hogy milyen nekem. Milyen csak arra gondolnom,
hogy mellettem fekszel. Én… – mondta elgyötörten. És ekkor megértettem, hogy
miért nem akart mellettem aludni. Nem azért, mert irtózott tőlem vagy ilyesmi,
hanem mert… pont az ellenkezője. Félt, hogy nem tud uralkodni magán, és…<br />
- Jake, te sokkal jobban uralkodsz magadon, mint én.<br />
- Nem mindig, és nem akarlak bántani.<br />
- Nem fogsz, én bízom benned. Tudom, hogy sosem bántanál – mosolyogtam rá
bíztatóan. – Te vagy az egyetlen, aki mellett tökéletesen biztonságban érzem
magam – néztem a szemébe mélyen, mire magához húzott és lágyan megcsókolt. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Olyan gyengéden masszírozta a nyelvével a sajátomat, és olyan óvatosan tartott
a kezeiben, mintha egy porcelánbaba lennék, és attól félne, hogy összetörhet.
Miután elválltunk, a vállára hajtottam a fejem, a lában keresztülvetettem az
övén.<br />
- Nem könnyíted meg a dolgom – mondta rekedtesen.<br />
- Sohasem tettem – vigyorogtam fel rá, mire az egyik kezével megcsikizett.
Miután abbahagyta, visszafészkeltem magam, és átöleltem a mellkasát is.
Éreztem, hogy már nem sok kell hozzá, hogy elaludjak, de valami még
kikívánkozott. – Jake?<br />
- Hm?<br />
- Ígérj meg nekem valamit! – támaszkodtam fel, egyik kezemmel a mellkasán,
másikkal az ágyon. Kíváncsian nézett rám, láttam rajta, hogy azon agyal, vajon
most mivel állok elő. – Sosem leszel papucs!<br />
- Hogy mi?<br />
- Sosem leszel papucs! Hogy mindig önmagad maradsz, és ha valamiben nem értesz
egyet velem, akkor azt megmondod, úgy, ahogy eddig is. Hogy ha valamit akarsz,
és én nem, akkor kiállsz magadért.<br />
- Én… ilyet nem ígérhetek, Nessie. A kapcsolatok kompromisszumokat igényelnek,
ez nem egyszerű.<br />
- Tudom. De nem akarom, hogy megváltozz. Én önmagadért szeretlek, akkor is, ha
nem mindenben egyezik a véleményünk. – Ezen elgondolkozott.<br />
- Csak azt ígérhetem meg, hogy megpróbálom – mosolyodott el, s végigsimított az
arcomon.<br />
- Ez nekem elég – somolyogtam én is, majd visszafeküdtem, és szinte azonnal
elnyomott az álom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Reggel arra keltem, hogy menten megfulladok. Nem
kicsit le voltam izzadva, és ahogy kinyitottam a szemem, azonnal rájöttem, hogy
mi az ébredésem oka. Jake. De a kellemetlen érzés át alakult valami mássá,
ahogy ez tudatosult bennem. Feje a vállamnál volt, a felsőtestének egy része
pedig a mellkasomon, míg a lába összegabalyodott az enyémekkel. Mosolyogva
néztem le rá, már amennyire tudtam, s azon gondolkoztam, hogy milyen jó lenne
minden egyes reggel így ébredni. Tökéletes volt, mintha minden a helyére került
volna. Majdnem minden…<br />
Kiszabadítottam a jobb kezem, és simogatni kezdtem a haját. Élveztem, hogy
kicsit birizgálhatom, és akkor sem hagytam abba, amikor Jake mocorgott, majd
egy másodperccel később felnézett rám. A szeme kissé álmos volt még, de ott
csillogott benne valami olyasmi, amit nem tudtam pontosan értelmezni.<br />
- Jó reggelt – szólalt meg végül rekedtesen.<br />
- Neked is – mondtam mosolyogva, amit viszonzott.<br />
- Jól szórakozol?<br />
- Nagyon! Eddig nem igazán engedted, hogy a hajad piszkáljam… vagy, hogy
egyáltalán piszkáljalak – grimaszoltam, mire felnevetett és feltámaszkodott a bal
könyökére, úgy nézett le rám. Ijedtemben utánakaptam, a nyaka köré fontam a karom,
de látszólag nem akart sehová sem menni. Viszont gunyoros mosolyát látva
azonnal elengedtem. – Ne nevess ki!<br />
- Ugyan, én olyat sosem tennék – mosolygott még mindig.<br />
- Most is azt csinálod!<br />
- Valóban? – kérdezte kajánul, mire már én is elmosolyodtam. Válaszra már nem
volt lehetőségem, ugyanis egy jelentőségteljes pillantás után lehajolt hozzám,
és megcsókolt. Azonnal a hajába túrtam, és közelebb húztam magamhoz, de nem
tartott sokáig, mivel minden igyekezetem ellenére elszakította magát tőlem.
Mérgesen néztem rá, mire kaptam még egy gyors puszit. – Mohó vagy! – mondta vidáman
csillogó szemekkel.<br />
- Nem vagyok – mosolyogtam rá. – Csak van, amit egyszerűen sosem tudok megunni –
vontam vállat, mire a tekintete ellágyult.<br />
- Majd meglátjuk! – kacsintott, aztán ott hagyott az ágyban, és bement a
fürdőszobába. Vigyorogva néztem utána, egyszerűen boldog voltam, és még ha tudtam
is, hogy előbb-utóbb haza kell mennünk, már nem aggasztott annyira a dolog.
Csak az érdekelt, hogy Jacob velem van, és amíg ez így is marad, addig minden
rendben lesz…<o:p></o:p></div>Arielhttp://www.blogger.com/profile/03284489649395713061noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1022413561778398729.post-44602022773084084252012-07-15T23:53:00.000+02:002012-07-16T00:05:15.631+02:0049. Feelings in question<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQVs2aRsGw9MjuRQ9fv1tElnvohmm9YquJMAtfN4EN9v-NvRgwZmpGJDvyRO4T-EtlAVJJZf4gk4nrEoJXqB10ljRJpohiPFNpQmlPO-7G9oDSz3eBAt9ozmktqJc2PnxJBBTbT3rWKxc/s1600/cameron-russe3215ll2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQVs2aRsGw9MjuRQ9fv1tElnvohmm9YquJMAtfN4EN9v-NvRgwZmpGJDvyRO4T-EtlAVJJZf4gk4nrEoJXqB10ljRJpohiPFNpQmlPO-7G9oDSz3eBAt9ozmktqJc2PnxJBBTbT3rWKxc/s320/cameron-russe3215ll2.jpg" width="248" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">Szinte önkívületi állapotba kerültem, ugyanis a
gyrososhoz vezető út további része teljesen kiesett, csak arra eszméltem fel,
hogy megérkeztünk.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Szóval, mit kérsz? – nézett rám Jake, és bár az arca normális volt, a
szeméből kiolvastam, hogy ő is az előző perceken töpreng. Ennyit apám
gondolatolvasásáról... nem is olyan nagy cucc.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Elhadartam, hogy mit kérek, s szerencsénkre a srác, aki kiadta a vacsoránkat,
tudott angolul, így Jake könnyedén elboldogult. Mivel mindketten tálba kértük,
ami Jacob dupla adagját tekintve nem is volt meglepő, leültünk egy asztalhoz,
egymással szemben.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Jó étvágyat! – kívánta, amit gyorsan viszonoztam, de ezt leszámítva szó
nélkül ettünk. Igyekeztem másfelé terelni a gondolataim, de nem ment.
Folyamatosan arra gondoltam, hogy melyik lehetőség lenne jobb. Az, ha a
bevésődés még mindig fenn áll, és Jake örökre hozzám van kötve bizonyos
értelemben, vagy az, hogy a bevésődés megszűnt. Mindkettő félelemmel töltött
el. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span><br />
<span style="font-family: inherit;">Előbbi azért, mert így neki nem sok választása volt a dolgokat illetően, és a
későbbiekben sem lehetett. Ráadásul tudtam, hogy szándékosan sosem okozna nekem
fájdalmat, és emellett a szabad akarata is valamelyest elveszne, vagy talán már
el is veszett. Voltak köztünk súrlódások persze, de akárhogy is néztem, a falka
tagjai úgy bántak a lányokkal, mint az istennőkkel. Ez sok szempontból jó... de
nekem nincs szükségem egy papucsra! Az összeszólalkozásaink szórakoztattak
többnyire, és imádtam, hogy felveszi velem a versenyt.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">De ha az utóbbira gondoltam... ez talán rosszabb volt. Nem akartam arra
gondolni, hogy egyszer elveszíthetem, mert meglát valaki mást, aki valóban a
világot jelentheti számára. Hogy egyszer elhagy, mert talál valaki jobbat,
akibe szerelmes. Vagy elhagy, mert már nem szeret. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Önző dolog volt erre gondolnom, de nem tudtam megállni, minduntalan
visszatértem erre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">Időközben befejeztük a vacsorát, és visszaindultunk
a szállásra. Teli ettem magam, és Jake is elégedett képet vágott, amin
elmosolyodtam.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Mi az? – kérdezte csibészesen.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Semmi – vontam vállat még mindig somolyogva, mire csak egy rosszalló
pillantást kaptam. – Jó, oké. Úgy nézel ki, mint egy jóllakott óvodás, tessék.
Már csak a délutáni szundi hiányzik – kuncogtam, mire ő is nevetni kezdett.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Ha minden igaz, a szundi meglesz, csak éppen éjjel – mosolygott. – De... azt
mondod, olyan az arcom, mint egy ovisnak?</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Nem állandóan, csak amikor eleget ettél.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Mindig?</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Mindig.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Akkor majd ezentúl odafigyelek.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Ne tedd, nem azért mondtam. Szerintem aranyos – mosolyogtam fel rá, mire egy
gyors puszit nyomott a fejemre.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Akkor jó. Mikor akarsz hazamenni? – kérdezte hirtelen.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Nem tudom. Majd – motyogtam.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Tudod, hogy nem halogathatod örökké.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Tudom. De... mi lenne, ha egy pár nap múlva felhívnád anyát, és beszélnél
vele? Megmondod neki, hogy jól vagyok, és rá néhány nappal, hazamegyünk. Anya
biztos meg fogja érteni, és meggyőzi a többieket, hogy ne jöjjenek ide. Ő még
apát is rá tudja venni, pedig ő olyan makacs, mint egy öszvér – magyaráztam,
mire Jake nevetni kezdett. Pár percig vártam, de mivel nem hagyta abba… - Min
nevetsz?</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Hát… ha elmondom, nem biztos, hogy örülni fogsz neki.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Ha nem mondod el, lyukas lesz az oldalam. Szóval?</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Amit mondtál Edwardra. Nem csak rá igaz, de Bellára is, és te egyértelműen az
ő lányuk vagy – kuncogott tovább, s csak óvatosan pillantott le rám a szeme
sarkából.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Ezzel azt akarod mondani, hogy én is makacs vagyok?</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- De még mennyire, hogy az vagy! Már kicsiként is az voltál, mindig megkaptad,
amit akartál, mert addig akaratoskodtál. – Ezen elmerengtem egy darabig. Már a
szálló kerítése előtt jártunk, amikor megszólaltam végül.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Akkor, ha én makacs vagyok... Te mi vagy? – húzódott mosolyra a szám.
Mosolyogva állított meg, s húzott maga elé.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Én nem vagyok makacs.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Nem?</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Nem.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Szerintem az vagy! Nem is kicsit…</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Még nem is tudod mennyire – nevetett fel végül, s egy rövid csókra magához
húzott. Ez után bementünk, s már egy másik nő ült a recepción, aki kissé
csalódott pillantást vetett Jacobra, ahogy kiszúrta összefonódó kezeink.
Lifttel mentünk fel az emeletre, s mikor a szobába beléptünk, azonnal eldőltem
az ágyon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">Fáradt
voltam már, aludni akartam. Jake a fürdőbe ment, hallottam, hogy a víz csobogni
kezd a zuhanyzóban, így magamhoz vettem a táskám, és kihalásztam belőle a
nesszeszeres táskám, a pizsamám, illetve a papucsom. Letettem az ágy szélére,
majd megint eldőltem. Nagyjából két perc múlva már nyílt is az ajtó, és Jacob
tűnt fel, dereka köré fehér törülközőt csavart, s nem tudtam megállni, hogy ne
nézzek oda. Még kissé vizes volt a teste, egy dacos vízcsepp a nyakától
elindult lefelé, végig kemény mellkasán, majd kockás hasán, hogy fennakadjon a
törülközőn. Egy másodpercre elidőztem ott, s nem tudtam eldönteni, hogy
melyiket szeretném jobban. Ha a törülköző megadná magát a gravitáció
törvényeinek, és ezzel mindent láthatnék Jake testéből, vagy ha fent maradna a
helyén. Amikor elszakítottam a pillantásom, és Jake szemébe néztem, kissé
elpirultam. Egyértelműen észrevette, hogy bámulom, azt is, hogy hol, emiatt pedig
zsivány mosolyra húzódott a szája. Ugyanakkor a szeméből valami más is
sugárzott, mintha ő sem tudná pontosan, hogyan is kellene kezelnie ezt a
helyzetet.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Készen vagyok, tiéd a pálya – mondta végül, így felálltam, és amilyen gyorsan
csak tudtam, bezárkóztam a fürdőszobába. Ledobáltam magamról a ruháim,
elővettem a tusfürdőm és a samponom, majd beálltam a zuhany alá. Jó érzés volt,
ahogy a meleg víz végigfolyt a testemen, és kicsit felfrissített, nem csak
fizikálisan, de szellemileg is. Tisztábban tudtam gondolkodni, és persze, az
előző percek jutottak az eszembe. Fogalmam sem volt, hogy miért bámultam meg
ennyire Jacobot, hiszen nem egyszer láttam már fürdőnadrágban, de pusztán
félmeztelenül is. Talán a kíváncsiság volt az oka, de úgy sejtettem, hogy ez
csak részigazság. Abban a pillanatban valami egész más ösztökélt, és inkább nem
akartam belegondolni, hogy mi az, így megmostam a hajam, majd megmosakodtam, s
amikor lemostam magamról a habot, gyorsan megszárítkoztam. A hajamra csak
rászárítottam egy kicsit, hogy ne folyjon belőle a víz, majd felvettem a
pizsim, és kimentem a szobába. Sötét volt ahogy kiléptem, csak a fürdőből
kiszűrődő fény világította meg a szobát.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Jake már a földön feküdt, megágyazott magának lentre, de tisztán láttam, hogy
kicsi neki a hely. A lábai fel voltak húzva, még úgy is, hogy az oldalán
feküdt, s abban is biztos voltam, hogy a kezeit nem tudná kinyújtani maga
mellé. Rendkívül kényelmetlen egy póz volt, az biztos.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Ezúttal viszont nem én bámultam meg őt látványosan, hanem ő volt az, aki
megnézett. Egy rövid sort volt rajtam, egy spagetti pántos toppal, de persze,
megint én voltam az, aki elpirult. Hát mondhatom, nagyszerű! Lekapcsoltam a
fürdőben a lámpát, majd az ablakhoz masíroztam, és a párkányra terítettem, hogy
megszáradjon. A szennyesemet a többi mellé tettem egy zacskóba, a nesszeszeres
táskám az éjjeliszekrény egyik fiókjába, majd felmásztam az ágyra, és eldőltem.
</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Hát akkor jó éjt! – mondtam Jacobnak.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Neked is, Nessie! – felelte. Csak egy vékony anyagot terítettem magamra,
mivel iszonyú meleg volt...</span><o:p></o:p></div>Arielhttp://www.blogger.com/profile/03284489649395713061noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1022413561778398729.post-56346487588086186492012-07-03T15:23:00.000+02:002012-07-03T15:23:33.680+02:0048. Some concerns<br />
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPRo1CpgrdYX0lOzbDPOyaYaV82Sx7JnXw74h1I1exsA1j-NA2V_kGTvblgff7a-bMYVqIH6P0YdCxP0x8ZMaEu3DZeqPphUZt1zxc6P-EenS65UuEfSciTp7AzmfmsbYj8D7LQXN3YAk/s1600/cameronharpersbazaar08066sf1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPRo1CpgrdYX0lOzbDPOyaYaV82Sx7JnXw74h1I1exsA1j-NA2V_kGTvblgff7a-bMYVqIH6P0YdCxP0x8ZMaEu3DZeqPphUZt1zxc6P-EenS65UuEfSciTp7AzmfmsbYj8D7LQXN3YAk/s320/cameronharpersbazaar08066sf1.jpg" width="180" /></a><span style="font-family: inherit;">Tovább sétáltunk, s gondolatban ezerféle lehetőség felötlött
arra, hogy miért nem akar mellettem aludni... egyik sem tetszett, vagy legalábbis
egyiknek sem örültem volna túlzottan. Persze, ez a büszkeségemnek is köszönhető
volt, de... akkor is! Annyira azért nem lehet rossz mellettem aludni, ráadásul
nem is olyan régen még ő ajánlotta fel.<br />
- Bosszús vagy – jelentette ki, mire felnéztem rá.<br />
- Nem vagyok az – hazudtam. Nem esett jól a dolog, hogy az eszébe sem jutott,
hogy talán egymás mellett aludhatnánk.<br />
- De igen, az vagy – mosolyodott el. – Mi bánt?<br />
- Semmi – vontam vállat, s mivel épp akkor értünk a szállodához, elővettem a
„kulcsom”. Jake nem firtatta tovább a dolgot, így amikor az előtérbe sétáltunk,
egy oszlopnál megállítottam. – Maradj itt. Bár nem hiszem, hogy Adrian
visszaért volna már, nem lenne szerencsés, ha feljönnél. És tényleg maradj itt,
mert azt sem szeretném, ha beléd botlana. – Pajkos mosoly jelent meg az arcán
ennek hallatára, így olyan szigorú arcot vágtam, amilyet csak tudtam.<br />
- Jó, itt maradok – mondta komolytalanul, mire csak megforgattam a szemeim és
elindultam a lift felé. Amilyen gyorsan csak lehetett, fel is mentem a
lakosztályba, majd a szobába érve mindent begyömöszöltem a sporttáskámba. Még
beszaladtam a mosdóba is, hogy egy kicsit felfrissítsem magam, s csak ezután
mentem ki a nappaliba. A telefon mellett lévő papírtömbből letéptem egyet, és sebesen
írni kezdtem.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "H_Shelley Andante BT"; font-size: 16.0pt; line-height: 115%;">Adrian!<br />
Mint várható volt, a családom megtalált, szóval el kellett jönnöm. A napokban
még találkozunk. Mindenért nagyon hálás vagyok, köszönöm!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "H_Shelley Andante BT"; font-size: 16.0pt; line-height: 115%;"> Renesmee<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "H_Shelley Andante BT"; font-size: 16.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;">Még
gyorsan odafirkantottam Jake telefonszámát, hogy el tudjon érni, illetve
Adrian-ét átolvastam még egyszer, hogy biztosan emlékezzem rá. Aztán a vállamra
kaptam a táskám, és leviharoztam Jacobhoz. Ahogy kértem, ott maradt az oszlop
mögött, de még mielőtt kimentünk volna, összehajtottam a kis papírt, és az
ajtót nyitó kis kártyácskával együtt odaadtam a portásnak, pár euróval
egyetemben.<br />
- Szóval, most merre? – kérdeztem, amikor ismét a friss levegőn voltunk.<br />
- Erre – indult el Jake, s egy szó nélkül leemelte a vállamról a táskát.<br />
- Én is elbírom – jegyeztem meg kissé sértődötten.<br />
- Tudom, hogy elbírod, de attól még lehetek lovagias – mosolyodott el büszkén.
Na, persze. Lovagias?!<br />
- Ez esetben visszaadhatod, nem kell lovagiasnak lenned – nyúltam a táska felé,
de gyorsan keresztülhúzta a fején, így keresztezte a mellkasát. Esélyem sem
volt levenni róla.<br />
- Jó akkor mondom úgy, hogy erős vagy te is, de én erősebb, vagyis nekem ez
könnyebbnek számít, mint neked – nevetett fel.<br />
- Majd meglátjuk, ki az erősebb – mosolyodtam el ördögien.<br />
- Most félnem kéne?<br />
- De még mennyire! Tudod, egy szobában alszunk, sosem tudhatod, mi történik
veled az éjszaka leple alatt – mosolyogtam tovább, ő meg csak vigyorgott, és
megfogta a kezem. Felkanyarodtunk a part menti útra, és ott mentünk tovább. Már
korom sötét volt, csak az utcai lámpák fénye segített valamelyest, mert a Hold csak
egy kis sajtszelet volt, így elég kevés fényt adott. A szél csak néha jutott el
hozzánk a tengertől,és nagyon meleg volt, pláne, hogy Jake a kezemet fogta.
Ennek ellenére nem akartam elengedni.<br />
- Nem igazán jut eszembe semmi, amit éjjel tehetnél velem, és nem kelnék fel rá
– rázta meg a fejét.<br />
- Nem vagy valami fantáziadús.<br />
- Hidd el, nagyon jó a fantáziám. Túl jó – futtatta végig rajtam a szemét, mire
elpirultam. Reménykedtem benne, hogy nem vette észre. Azért jó volt tudni, hogy
annyira azért mégsem ódzkodik tőlem. – Ne aggódj. Semmi olyat nem tennék veled,
ami neked rossz lenne, vagy amit nem akarsz.<br />
- Nem aggódom, ebben biztos voltam – mosolyodtam el. </span></span><div>
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div>
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;">Tovább sétáltunk, s míg ő
látszólag a gondolataiba merült, én aggódni kezdtem. Adrian-t letudni egy
dolog. De a családom?! Na, ez egy egészen más kérdés.<br />
- Megjöttünk – álltunk meg egy hotel előtt. Nem volt valami nagy, de egész
modernnek tűnt, ugyanakkor a görög antikvitást is tükrözte. Tetszett. Bementünk
a kapun, majd egy üvegajtón, ami egy kis előtérhez vezetett. Pár kanapé kapott
helyet benne, egy nagyon kicsi recepciós résszel. Azonnal odamentem, de a
meglehetősen kistermetű nő éppen telefonált.<br />
- Beszélnek angolul? – kérdeztem Jacobot halkan.<br />
- Elég hiányosan, de az alapvető dolgokat megértik – vont vállat.<br />
- Akkor, ha nem bánod, akkor görögül beszélek vele.<br />
- Tőlem – mosolyodott el. Még pár percet vártunk, aztán a nő letette a
telefont, és felénk fordult. Ahogy Jake-re nézett, elmosolyodott, a szemei
felcsillantak, s leplezetlenül végigmérte Jacob azon részét, amely kilátszott a
pult mögül. Megköszörültem a torkom, ezzel magamra vonva a figyelmét.<br />
- Jó estét! – köszöntem neki, s bár engem is végigmért, a mosoly azonnal eltűnt
az arcáról.<br />
- Jó estét, segíthetek valamiben? – kérdezte angolul, de én görögül kérdeztem
vissza.<br />
- Van kiadó szobájuk? – Láttam a meglepettséget rajta, de kis habozás után csak
sikerült válaszolnia.<br />
- Nincs kisasszony, az összes szobánk megtelt. Leghamarabb négy nap múlva
szabadul fel egy.<br />
- Értem, és köszönöm – fordultam el tőle.<br />
- Ha jól vettem ki, nincs továbbra sem szabad szobájuk – jegyezte meg Jake.<br />
- Úgy van – bólintottam, így Jake elindult egy kis folyosó felé, ami
valószínűleg a lépcsőhöz vezetett.<br />
- A kisasszony az úr egyik barátja? – szólt utánunk a nő.<br />
- A barátnője vagyok – mosolyodtam el gonoszan. – Jobb, ha leteszel róla –
kacsintottam rá, s mivel közben tovább sétáltunk, nem láttam a reakcióját.<br />
- Mit kérdezett? – kérdezte Jake, majd megnyomta a lift gombot.<br />
- Hogy az egyik barátod vagyok-e.<br />
- Mire te?<br />
- Mire én azt mondtam, hogy a barátnőd, és jobb, ha letesz rólad – feleltem
őszintén, mire nevetni kezdett. Míg fel nem értünk a harmadikra, abba sem tudta
hagyni.<br />
- Egy kicsit túlreagáltad a dolgot, nem? – vigyorgott. – Nem hinném, hogy
bejönnék a nőnek, de még ha így is volna, az sem érdekel.<br />
- Te vak vagy? Majd kiesett a szeme, úgy bámult. Jobb, ha tudja hol a helye,
így nincs félreértés – vontam vállat. Jake előhalászta a zsebéből a kulcsot,
majd kinyitotta az ajtót és kitárta az ajtót, hogy előbb én mehessek be.<br />
- Voálá! – csukta be maga mögött az ajtót. </span></span></div>
<div>
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div>
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;">Ahogy mondta, nem volt nagy a szoba,
sőt! Egy nagyobb franciaágy volt benne, közvetlen az ajtóval szemben, mellette az egyik oldalon egy szekrény, a
másikon pedig egy éjjeliszekrény, rajta egy lámpával. De mivel két zsinórt is
láttam mögötte, rájöttem, hogy valószínűleg egy kis hűtőszekrény is bele van
építve. Attól balra a fal volt, de egy ajtót véltem felfedezni, ami
valószínűleg a fürdőszobát rejtette. A
jobb falon ablakok voltak, majdnem kitöltötték az egészet. – Mondtam, hogy
kicsit.<br />
- Nem baj, kettőnknek pont elég – mosolyogtam fel rá, mire magához húzott egy
puszira. – Éhes vagy?<br />
- Naná!<br />
- Akkor gyorsan dobd le a cuccom, és menjünk el vacsizni.<br />
- Benne vagyok. Mit szeretnél enni? – kérdezte, miközben letette a táskát, s kézen
ragadva kihúzott a szobából, és bezárta az ajtót.<br />
- Gyros? Az finom is, de gyorsan meg is van.<br />
- Nekem megfelel – mosolyodott el.<br />
Lebaktattunk a földszintre, ezúttal a lépcsőn, majd kimentünk, és
nekileselkedtünk az éjszakának. Ezúttal én vezettem őt, s bár nem akartam
elrontani az estét, úgy gondoltam, valamit meg kell beszélnem vele.<br />
- Jake?<br />
- Hm?<br />
- Mi van... mi van a bevésődéssel? Úgy értem... még... még... – nem tudtam
befejezni, de nagyon reméltem, hogy megértette, mire célzok. Hosszú percekig
csendben sétáltunk egymás mellett, s mivel féltem felnézni rá, fogalmam sem
volt, hogy mi járhat a fejében.<br />
Egy hirtelen ötlettől vezérelve kiszabadítottam a kezem az övéből, majd elé
kerülve megfogtam az arcát, és megmutattam neki azt, amit a családom mondott a
bevésődésről, azt, amikor kihallgattam a beszélgetését Seth-tel, és sok más
apróságot, ami ehhez kapcsolódott. De nem mertem ránézni, becsuktam a szemem,
és hagytam, hogy a saját elmém is megteljen ezekkel a képekkel.<br />
Két keze lassan végigsimított a karjaimon, majd felkúszott a kézfejemre és
megszorította őket. Ekkor eszméltem rá, hogy már egy ideje elfogytak a képek,
ennek ellenére ugyanúgy álltunk. Óvatosan kinyitottam a szemem, s szinte sokkot
kaptam Jake tekintetétől. Egyszerre tükrözött szeretetet, szenvedélyt, haragot,
szomorúságot és örömöt, és megannyi más dolgot.<br />
- Nem tudom, mi van a bevésődéssel – kezdte rekedtesen, s továbbra is az
enyémbe fúrta tekintetét. -, csak azt tudom, hogy szeretlek, mindennél, és
mindenkinél jobban. Hogy őszinte legyek, nem is érdekel, hogy ez a bevésődés
miatt van-e, vagy sem. Csak ez számít – szorította meg ismét a kezem, majd
leeresztette őket, s közelebb húzott magához. – Csak mi számítunk – suttogta,
de az utolsó hangokat szinte már a számba mondta. Lágyan csókolt meg, s egy
pillanatig elvesztem az egészben, szinte lefagytam a túláradt érzelmektől, de
ahogy ajkai követelni kezdték a viszonzást, magamhoz tértem, és
visszacsókoltam. Fogalmam sem volt, hogy meddig állhattunk ott egymás
karjaiban, de amikor elváltunk, hiányérzetem támadt. Nem tudtam megmondani,
hogy pontosan mi után vágyakozom, de határozottan éreztem. Átöleltem, olyan
közel préseltem magam hozzá, amennyire csak tudtam, s éreztem, hogy ő még jobban
magához húz. Fejét a hajamba fúrta, és apró puszikat lehelt rá. Még egy utolsót
adott a fülem mögötti érzékeny kis részre, amitől megborzongtam, majd
elengedett, és az oldalához vont…</span></span></div>Arielhttp://www.blogger.com/profile/03284489649395713061noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1022413561778398729.post-51324276541544440622012-06-26T20:56:00.001+02:002012-06-26T20:56:42.299+02:00Közérdekű közlemény! =)<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #00b0f0; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Haliho!!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #00b0f0; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><br />
Nos, csak pár infót osztanék meg Veletek:<br />
Az új történetem, bár eleinte úgy írtam, hogy Taylor Lautner a főszereplője,
mivel a <a href="http://fanfic.hu/merengo/">Merengőn</a> fogom publikálni (mert találtam egy nagyon kedves BÉTÁT, aki
elvállalt), ezért Taylor Williams lett belőle. Privet Drive kategóriába írtam,
és ráadásul azt sem szeretném, hogy aki esetleg nem szereti T.L.-t, annak
emiatt elmenjen a kedve a történetem olvasásától, plusz a karaktere is
megváltozott valamelyest.<br />
Ettől függetlenül remélem, hogy olvasni fogjátok, és tetszeni is fog!! :)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #00b0f0; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #00b0f0; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Puszi!! =)<o:p></o:p></span></div>Arielhttp://www.blogger.com/profile/03284489649395713061noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1022413561778398729.post-3684675035116069822012-06-26T00:04:00.000+02:002012-06-26T00:04:41.714+02:0047. Talking<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaAOgqimVcD5TArp2XObFu5NIkbWW0kSDaKgQ-cM5eCsmWnppos6vRNWFivw3oJTtpTzjehsrsYolAAC7BcyNeSkVtuzAgzRnOKtoPUwpE_M7yaDDszqEdQrttF2h7eykdaCjBPQuYRY4/s1600/Dancing_Beach.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaAOgqimVcD5TArp2XObFu5NIkbWW0kSDaKgQ-cM5eCsmWnppos6vRNWFivw3oJTtpTzjehsrsYolAAC7BcyNeSkVtuzAgzRnOKtoPUwpE_M7yaDDszqEdQrttF2h7eykdaCjBPQuYRY4/s320/Dancing_Beach.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">Nem tudom, mennyi idő telt el, amikor sikerült megnyugodnom.
A gondolataim ide-oda cikáztak, a boldogságom beárnyékolta pár nem
elhanyagolható tényező. Elhúzódtam tőle, és komolyan néztem fel rá.<br />
- Mi… nem lehetünk együtt. Én… nem bánthatok meg ennyi embert.<br />
- Mégis kit bántanál meg? – kérdezte mosolyogva, ami egy kicsit bosszantott.<br />
- Nahuel-t, Adrian-t, vagy… Leah-t – mondtam, amire csak forgatta a szemeit. –
Vagy a családom. Nem hinném, hogy túlzottan örülnének nekünk.<br />
- Nem érdekel, hogy ki mit szól hozzá! Ha szeretsz, márpedig az imént ezt
mondtad, akkor teszek rá, hogy mit szól hozzá a családod, ha azt szeretnéd,
vissza sem kell mennünk!<br />
- Szerinted ez tényleg ilyen könnyen menne? – néztem fel rá reménykedve.<br />
- Nem csak menne, menni is fog. Csak mi ketten számítunk – mosolyodott el.<br />
- De Adrian… beszélnem kell vele. Vissza kell mennem a szállodába.<br />
- Majd holnap megkeressük.<br />
- De vele lakom – mutattam rá.<br />
- Hogy mi? Te… - hőkölt hátra, amin majdnem elmosolyodtam, de visszafogtam
magam. – Te vele laksz? De… ne haragudj, nem kérhetlek számon miatta – lépett
ismét közelebb hozzám.<br />
- Nála lakom, igen. A lakosztályában. De még mielőtt másra gondolnál, van külön
szobám, és Adrian mindig is úriember volt, nem úgy, mint egyesek – magyaráztam,
mire zsiványan elmosolyodott.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;"><br />
- Ez a te Adrian-ed egyre szimpatikusabb nekem – mosolygott.<br />
- Pont ez az. Nem akarom megbántani – ráztam meg a fejem.<br />
- Előbb-utóbb úgyis hazajöttél volna, nem? Akkor pedig…<br />
- Igazad van. De ettől még nem lesz könnyebb.<br />
- Akarod, hogy én beszéljek vele? – kérdezte, s valami olyan csillant a
szemében, amitől egy kicsit bepöccentem.<br />
- Nem, és eszedbe se jusson!<br />
- Mi? – tette az ártatlant, de nem tudott átverni.<br />
- Jake, töröld le az azt eszelős vigyort a képedről, vagy én törlöm le!<br />
- Jó, oké-oké. Egyedül akarsz beszélni vele?<br />
- Igen! Muszáj elmagyaráznom neki a dolgot, és nem fog menni, ha te is ott
vagy.<br />
- Miért is? – kérdezte csibészesen.<br />
- Mert nem tudnánk olyan őszintén beszélni.<br />
- Azt hittem azért, mert csak rám tudnál figyelni – grimaszolt, mire
lábujjhegyre álltam, s a tarkója köré fonva a kezeim, lehúztam magamhoz, és egy
apró puszit nyomtam a szájára.<br />
- Meg azért sem – mosolyodtam el, mire ismét egy csókban forrtunk össze, de ez csak
halvány árnyéka volt az előzőnek. – Ideje is, visszamennem. Még össze kell
pakolnom, mert valószínűleg jobb lesz, ha lelépek.<br />
- Visszakísérlek.<br />
- Oké, de fel nem jöhetsz!<br />
- Megegyeztünk – vigyorgott, így elindultunk visszafelé. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">A sziklafalon
könnyűszerrel túljutottunk, így amikor ismét az úton sétáltunk, kissé furcsán
éreztem magam, de ezt Jake könnyen áthidalta, ugyanis a derekamnál fogva az
oldalához hozott, így sétáltunk visszafelé. Mindketten a gondolatainkba
merültünk, s bár nem akartam megtörni a csendet, tényleg nem, a kíváncsiságom
ismét győzött.<br />
- Mikor jöttél meg?<br />
- Ma reggel.<br />
- És honnan tudtad, hogy a parton leszek? – zúdítottam rá a kérdéseimet, amikre
szerencsére készségesen válaszolt.<br />
- Valójában már a szállodától követtelek, csodálkoztam is, hogy nem vetted
észre.<br />
- De… miért nem...<br />
- Mert azt akartam, hogy csak ketten legyünk, és nyugodtan tudjunk beszélni.
Meg persze kíváncsi voltam, hogy hova mész.<br />
- Értem. Amikor eljöttél otthonról, mit mondtál? Úgy értem…<br />
- Nem mondtam semmit, csak megvettem a jegyet, és eljöttem. Apád nem hitte el,
hogy itt vagy, de mivel én biztos voltam benne, utánad jöttem. Nézd, én nem
akartam, hogy ez legyen, mármint, hogy elszökj. Csak azt akartam, hogy tudd,
nem vagy szerelmes Nahuel-be. Nem gondoltam, hogy ez ennyire fel fog kavarni,
mert ha tudom, akkor sosem tettem volna meg – magyarázkodott, amire
elmosolyodtam. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">Annak ellenére, hogy már nem haragudtam rá, jó volt tudni, hogy
nem akart megbántani. Persze, én is félreértettem a dolgokat, mint kiderült, de
ő sem volt valami szolgálatkész magyarázat terén.<br />
- Már mindegy, Jake. Ami történt, megtörtént, és hogy őszinte legyek… ha akkor
nem csókolsz meg, mi talán sosem… tudod.<br />
- Sosem mi? – kérdezte csibészesen.<br />
- Sosem jövünk össze. Akkor talán sosem valljuk be, hogy szeretjük egymást –
mondtam óvatosan, mire egyszerűen lecövekelt. Félve sandítottam fel rá, mire
azzal a kezével, ami nem a derekamon volt, megfogta az állam és maga felé
fordította, így kényszerítve arra, hogy a szemébe nézzek.<br />
- Nessie, én nem csak szeretlek, imádlak. És igen, nekem is furcsán hangzik, de
el sem tudod képzelni, hogy milyen jó arra gondolnom, hogy mostantól akkor
érinthetlek meg, amikor csak akarlak, és akkor csókolhatlak meg, amikor csak
kedvem szottyan rá.<br />
- Eddig is megtehetted volna… - motyogtam.<br />
- Nem, nem tehettem volna – rázta meg a fejét. Ezek szerint hallotta. – Amíg te
magad sem voltál biztos az érzéseidben, hogy is tehettem volna? Sosem akartam
neked fájdalmat okozni, elüldözni meg pláne nem, de fogalmam sem volt, hogy
mutathatnék rá arra, amit csak sejtettem, de nem tudtam biztosan. Amikor
viszont megtudtam, hogy elmentél, biztos lettem benne, hogy igazam volt –
nézett a szemembe mélyen.<br />
- Én csak… nem tudom. Valahol mindig is vártam, hogy megtedd azt a bizonyos
első lépést, de te mindig csak egy felet léptél, aztán meg kettőt hátra. Nem
tudtam rajtad kiigazodni. Hiába igyekeztem kimutatni, hogy kedvellek, mindig
gyereknek kezeltél, aztán jött az a bizonyos fél lépés, és nem értettem mi van.<br />
- Amikor közeledtem hozzád, azért volt, mert nem tudtam visszafogni magam. El
sem tudod képzelni milyen nehéz volt nem megérinteni, vagy azt végignézni,
ahogy Nahuel-lel, vagy Adrian-nel vagy, és nem beverni mindkettőnek a képét,
már csak azért is, mert rád néztek.<br />
- Sajnálom – mondtam szomorúan, hiszen nekem már az is rosszul esett, hogy
tudtam, Leah-val van. <br />
- Ne tedd. Ahogy mondtad, ami volt, elmúlt. Csak az a lényeg, hogy itt vagyunk
egymásnak, rendben? – kérdezte komolyan, mire csak bólintani tudtam. Egy apró
puszit lehelt az ajkaimra, majd tovább noszogatott, így kénytelen voltam ismét
elindulni.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;"><br />
- Szóval anyáék nagyon kiborultak?<br />
- Ó, de még mennyire! Teljesen odavoltak!<br />
- De apa ugye nem… ?<br />
- Hidd el, legszívesebben megölt volna, de mivel tisztában volt vele, hogy
azzal neked is fájdalmat okozna, hozzám sem ért. Persze, azt nem mondom, hogy
nem fenyegetett meg, de… - itt félbehagyta a mondatot, és sejtelmesen
elmosolyodott. Arra már rég rájöttem, hogy mindketten elég könnyen kaphatóak
egymás fenéken billentésére, így inkább csendben maradtam, hiszen biztos voltam
benne, hogy Jacobot sem kell féltenem, ha arra kerül a sor.<br />
- Felhívtad őket? – kérdeztem ijedten, amikor leesett, hogy bőven volt rá
ideje.<br />
- Még nem.<br />
- Akkor nem lehetne, hogy esetleg… csak egy pár napot még várj vele? Csak néhányat.<br />
- Nessie, jobb, ha tudják, hogy jól vagy. Én is elvárnám, hogy az, aki
megtalált, értesítsen róla.<br />
- Még nem akarok hazamenni, egyszerűen még nem.<br />
- Mitől félsz? Te is tudod, hogy azonnal a nyakadba vetik maguk, ahogy
meglátnak.<br />
- Nem tudom. Csak még nem akarok hazamenni. Kérlek, Jake!<br />
- Jól van. De tényleg csak pár napot – mondta figyelmeztetően, aztán valami
olyasmit mormolt az orra alatt, hogy mit fog ő még azért kapni, ha ez kiderül.<br />
- És Nahuel? Nagyon dühös volt?<br />
- Mit számít? – horkantott fel.<br />
- Nekem igenis számít! Megbántottam őt!<br />
- Nem volt dühös, inkább olyannak tűnt, mint aki már várta, hogy ez lesz, és
fel volt rá készülve – válaszolt beletörődően, amiért roppant hálás voltam.<br />
- Akkor nem volt mérges?<br />
- Nem, nem volt az.<br />
- A többiek?<br />
- Kire gondolsz?<br />
- Mindenki másra. A falkatagokra, a lányokra. Mindenkire.<br />
- Seth kissé kiakadt.<br />
- Seth? De hát miért?<br />
- Ó, nem rád volt mérges, hanem rám. Azt mondta egy vadbarom vagyok, és hogy
nálam hülyébbel még nem találkozott – grimaszolt.<br />
- És? Igaza volt?<br />
- Egy kicsit igen. De nem mondom, jó nagyot tud ütni a kis piszok! – simogatta
az állkapcsát.<br />
- Összeverekedtetek? – kérdeztem döbbenten, s ezúttal én kényszerítettem
megállásra őt.<br />
- Nem igazán – vont vállat, s kis ráncigálás után tovább mentünk. – Csak amikor
kifejtette a véleményét, kaptam tőle egyet.<br />
- Mire te?<br />
- Mire én nem csináltam semmit. Részben igaza volt, szóval megérdemeltem a
maflást – Ezen nevetni kezdtem. Persze, nem azért, mert Jacobot megütötte Seth,
hanem mert Seth szembeszállt vele, és kerekperec kifejtette a véleményét. Bátor
a kölyök, nem mondom.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;"><br />
- Ezt még meg kell neki köszönnöm – kuncogtam tovább.<br />
- Hé! – nevetett ő is velem.<br />
- Ha már tőlem nem kaptál akkorát, akkor legalább tőle igen – magyaráztam.<br />
- Lehet, hogy nem volt olyan nagy a tiéd, de mintha csak összebeszéltetek
volna, ugyanis pontosan ugyanoda ütöttél. De… ha itt akarsz még maradni. Hol
fogsz aludni? Mert azt mondtad, összepakolsz, és eljössz tőle, amit nem mintha
bánnék, de akkor is.<br />
- Te kerestél már szállást?<br />
- Találtam egy helyet, és megkaptam az utolsó szobájukat – vont vállat.<br />
- Egy ágyas?<br />
- Nem, franciaágy van benne – válaszolta, látszólag nem esett le neki, hogy
mire akarok célozni. Persze így, hogy csak egy franciaágy volt benne, kissé
zavarba jöttem, de ha úgy alakul… akkor maximum Jake leköltözik a földre, vagy
mi… De talán van benne egy kanapé, amin elférek, vagy ha nem, akkor is még ott
van a lehetőség, hogy felszabadul egy szoba, de végső esetben tényleg aludhat
valamelyikünk… - Min gondolkodsz?<br />
- Hogy ha téged nem zavar, akkor talán ideiglenesen, amíg nem találok egy
szobát, talán aludhatnék nálad – motyogtam el a dolgot, s miután már egy perce
jött mellettem szótlanul, felsandítottam rá. – Jake?<br />
- Hmm? Ja, igen, persze. Majd alszom a földön – mondta egy torokköszörüléssel
kísérve. Aha, szuper! Ő rögtön erre gondol... mondjuk, mire is számítottam?!</span><o:p></o:p></div>Arielhttp://www.blogger.com/profile/03284489649395713061noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-1022413561778398729.post-30165264296721298172012-06-21T16:08:00.000+02:002012-06-21T16:08:20.587+02:0046. Nothing is perfect<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVjWiIjpeMcpQ66On4hWCG0EqGAkrYWqUkiVzJVlpDBfHNgDASFrU45o8-RtkDY6AdxzDsh_1shxzgPPyv8RotDj4070f2-I_MQtiEMCPrIc4iQjSkoMNCgj2HGLVfXIi68Kpzc1Z4brQ/s1600/felemel.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="214" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVjWiIjpeMcpQ66On4hWCG0EqGAkrYWqUkiVzJVlpDBfHNgDASFrU45o8-RtkDY6AdxzDsh_1shxzgPPyv8RotDj4070f2-I_MQtiEMCPrIc4iQjSkoMNCgj2HGLVfXIi68Kpzc1Z4brQ/s320/felemel.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">Miután megebédeltünk sem voltam sokkal bölcsebb, s úgy gondoltam,
estig csak sikerül kitalálnom valamit. Adrian-t magunk mögött hagyva jártunk be
pár cipőboltot, s a végén még néhány kiegészítőt és bikinit is sikerült vennem,
amiknek nagyon örültem.<br />
Haza már együtt mentünk, de előbb a lányokat tettük ki, majd mi is
visszamentünk a szállodába. Adrian hősiesen cipelte a csomagjaim, bár nem volt
annyira sok, hogy nekem is jusson belőle. A szobába érve a kipakolást elkerülte
azzal, hogy egy fontos elintéznivalóra hivatkozva átment a saját szobájába,
hogy elintézzen egy-két hívást, így kényelmes tempóban kezdtem el kipakolni,
ezúttal már a saját táskámból is. Hiába agyaltam kifogás után, nem igazán
találtam megfelelőt. Nagyjából egy óra múlva végeztem, s bár a szekrényt nem
töltöttem meg, azért már jobb volt a helyzet.<br />
- Ha gyorsan elkészülsz, te is eljöhetsz velem Wassily-hez – jött be hozzám
Adrian. Bocsánatkérő pillantást vetettem rá, s úgy döntöttem, a legjobb, ha az
igazat mondom.<br />
- Nagyon haragudnál, ha nem mennék? <br />
- Dehogy, akkor majd felveszünk, amikor elkészültél.<br />
- Nem úgy értettem. Egyáltalán. Nagyon fáradt vagyok, és most nincs valami nagy
hangulatom, pláne nem bulizni. Ne haragudj! – mondtam, s láttam rajta, hogy
meglepődött, de kis habozás után felelt.<br />
- Nem, dehogy, te ne haragudj, hogy meg
sem kérdeztem, akarsz-e jönni. Akkor felhívom őket, és lemondom – vont vállat.<br />
- Nem Adrian, nem mondod le. Elmész, és jól érzed magad a barátaiddal –
lépkedtem oda hozzá. – Különben is, már késő volna lemondani.<br />
- Ilyen alapon neked is jönnöd kéne – mosolyodott el ördögien.<br />
- Szóltam volna hamarabb is, de ott voltak a lányok, és biztos megpróbáltak
volna meggyőzni, valószínűleg sikerrel is, de tényleg nagyon fáradt vagyok, és
tudtam, hogy te meg fogod érteni – néztem fel rá bűnbánóan.<br />
- Jól van, csak ne nézz így. Nincs semmi baj, de biztos, hogy nem akarod, hogy
itt maradjak veled?<br />
- Egész biztos – bólintottam.<br />
- Akkor viszont én indulok is – nézett rám bocsánatkérően. – Bármi van, hívj
nyugodtan, a telefon mellett van a számom.<br />
- Nem lesz semmi baj, nyugi. Csak érezd jól magad, rendben?<br />
- Ez menni fog. Pihenj! Lehet később beugrunk még – nyomott egy puszit az
arcomra, amit viszonoztam, majd kitessékeltem a szobából, így elindult. Tényleg
nem volt kedvem bulizni, és fáradt is voltam. Azt tudtam, hogy aludni nem fogok
tudni, így kis hezitálást követően egy táskába bedobtam az irataim, egy kevés
pénzt, illetve a kis kártyát, ami a lakosztályt nyitotta.<br />
A lifttel leérve bólintottam a recepciósnak, aki ezzel konstatálhatta, hogy én
is elhagytam a szállodát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">Céltalanul indultam el a part menti sétányon, s csak
élveztem a meleg szellőt, ami fújt még így napnyugta tájt is, illetve a
körülöttem lévő zsivajt, ami egyre halkult, ahogy távolodtam a
strandszakasztól. Végül a sétánynak is vége lett, így kimentem az útra, ahol
csak elvétve jött egy-két autó, illetve motoros. Egy háromnegyed órája
sétálhattam, amikor rájöttem, hogy a lábaim önkénytelenül is a régi szállásunk
felé vezettek, s majd belesajdult a szívem, ahogy az ismerős apartmanra néztem.
Hiányoztak az otthoniak, és egyre inkább úgy éreztem, hogy haza kell mennem
legalább rendbe tenni a dolgokat. Gyávaság volt eljönnöm, és gyávaság volna nem
hazamenni is. Végül tovább sétáltam, egyenesen a felé a partszakasz felé, ahol
csak a mi kis csapatunk strandolt, majd ahogy elértem a meredek sziklafalat,
óvatosan leereszkedtem rajta. A víz széléhez sétáltam, és a víztükörben néztem
a készülő naplementét, s nem sokkal később már csak a tájban gyönyörködtem, a
tudatomat nyugalom járta át, a hallásom pedig a tenger morajlása töltötte be.<br />
- Tudtam, hogy itt leszel – szólalt meg a hátam mögül egy nagyon is ismerős
hang, de az első pillanatban azt hittem, csak képzelem a dolgot. Az eddigi
nyugalmam azonnal elszállt, helyét a fájdalom, a düh és még sok más érzelem
vette át, s a másodperc törtrésze allatt fordultam meg a tengelyem körül.<br />
- Jacob? – kérdeztem hitetlenkedve, pedig a két szememmel láttam közeledő
alakját. Nagyokat pislogtam, amikor elém ért, s teljes valójában tornyosult
felém. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">Csak egy egyszerű, szürkéskék póló és egy fehér nadrág volt
rajta, ami kissé meglepett, de le is nyűgözött. Még most is úgy gondoltam, hogy
jól néz ki, pedig mennyivel könnyebb lett volna utálni, ha legalább nem ennyire
szívdöglesztő. Az arcáról semmit sem tudtam leolvasni, s mivel olyan hévvel
fürkészett végig, a szemébe sem tudtam nézni. Szinte láttam, ahogy kielemezi a
látványom, s amikor mindent rendben talált, egy aprót még bólintott is, amin
elmosolyodtam. De csak egy kicsit.<br />
- Tudtam, hogy itt leszel – ismételte meg.<br />
- Ezt már mondtad – keményítettem meg magam. – De honnan?<br />
- A telefonod ugyan kidobtad, de nem kapcsoltad ki. Ellenőriztük a híváslistád,
és amint megláttam, hogy Adrian keresett reggel, tudtam, hogy hozzá jöttél.
Apád nem hitte el, azt mondta, hogy te ennél okosabb vagy, de én tudtam, hogy
itt leszel.<br />
- Ha sértegetni akarsz, akkor haza is mehetsz, Jacob! – mondtam dühösen.<br />
- Nem sértésnek szántam. Csak tudtam, hogy Adrian-ben megbízol, ezért hozzá
fogsz jönni – magyarázta keserűen, s meglepődtem, hogy ezúttal ennyire
kimutatja az érzelmeit.<br />
- Miért jöttél ide? – kérdeztem hidegen, de valójában majd’ kibújtam a
bőrömből, olyan kíváncsi voltam.<br />
- Tudni akartam, hogy jól vagy-e – felelte komolyan, és ismét végigfuttatta
rajtam a tekintetét.<br />
- Hát, mint látod, jól vagyok – mondtam ki nehezen a szavakat, mivel nem igazán
éreztem igaznak őket.<br />
- Akkor haza kell jönnöd.<br />
- Nem Jake, nekem semmit sem kell tennem, vagy nem tennem. Egyedül én fogom
eldönteni, mikor megyek haza, nem te.<br />
- Nem miattam. Bella és a családod majd’ megőrül, én pedig nélküled nem megyek
haza.<br />
- Ó, és gondolom, Leah nem igazán örül a távollétednek. Vagy talán ő is veled
jött? – kérdeztem csípősen.<br />
- Leah-nak semmi köze ehhez! – emelte meg a hangját mérgesen, de még nem
kiabált.<br />
- Hogyne lenne, Jake?! Megcsókoltál, érted?<br />
- Te pedig visszacsókoltál!<br />
- Pontosan! Amikor hazamegyek, nem tehetek úgy, mintha misem történt volna! Én…
nem tudok így Nahuel szemébe nézni… és máséba sem – fordítottam neki hátat, de
egy könnyed mozdulattal visszafordított maga felé.<br />
- Nem tettél semmi rosszat érted? Az, hogy csókolóztunk, csak azt bizonyította,
hogy nem vagy szerelmes Nahuel-be! Egyébként meg már hazament. Abban a
pillanatban fogta a cókmókját, hogy elmondtam, a csókunk miatt mentél el.<br />
- Hát, kösz szépen Jake, igazán hálás vagyok! – rántottam ki a karom a
szorításából.<br />
- A szíve mélyén ő is tudta, hogy nem őt szereted, ahogy te is tisztában voltál
vele, de nem ismerted volna be.<br />
- Esélyt sem adtál rá, hogy egymásba szeressünk.<br />
- Sosem szerettél volna belé.<br />
- Nem tudhatod.<br />
- Nem tudhatom? Szerinted én nem próbáltam? Fogalmad sincs hány percet, órát
vagy napot töltöttem azzal, hogy meglássak valakit, akit meg tudnék szeretni.
Aki viszont szeretne, akit bármikor láthatnék, és nem kellene azzal
foglalkoznom, hogy vajon jól van-e, mert bármikor felhívhatom, hogy megtudjam.
Aki egyáltalán elérhető közelségbe lenne! A szerelem nem olyan dolog Nessie,
amit ki és –bekapcsolhatunk, az van és kész.<br />
- Pontosan. Talán egy idő után…<br />
- Egy idő után mi? – lépett hozzám közelebb, így veszélyesen közel kerülve
hozzám. – Akkor talán… már nem szerettél volna engem?<br />
- Nem szeretlek! Utállak Jacob, fogd fel végre!<br />
- Sosem tudnál utálni! – ölelte át a derekam.<br />
- Engedj el! – nyöszörögtem.<br />
- Mondd ki, hogy szeretsz, és ezért mentél el. Hogy azért mentél el, mert félsz
beismerni, és mert féltél volna elmondani Nahuel-nek, és mert féltél, hogy én
nem így érzek – mondta egyre közelebb hajolva hozzám, s a végére a hangja már
suttogássá halkult. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">A szívem őrült vágtába kezdett, nemcsak a szavai miatt, de a
közelsége, a forró bőre az enyémen, és a tekintete is mind ezt váltották volna
ki egyesével is, nemhogy együtt! A tekintete szinte perzselt, s minden
igyekezetem ellenére sem tudtam elszakítani tőle a szemem. Az összes erőmre
szükségem volt, hogy meg tudjak szólalni, de először olyan halk volt a hangom,
hogy nem hallhatta, így nyeltem egyet, és megismételtem.<br />
- Engedj el, Jake! – parancsoltam ezúttal határozottan.<br />
- Vagy különben mi lesz? – kérdezte pimaszan.<br />
- Elfelejted, hogy az én kezem nem olyan törékeny, mint anyáé.<br />
- Nem ütnél meg – vont vállat.<br />
- Én a helyedben nem kockáztatnék!<br />
- De én mégis szeretnék – hajolt közelebb, s nekem sem kellett több, már
lendítettem is az öklöm, amely egy hatalmas csattanással ért célba Jake
állkapcsán. Elengedett, de ahelyett, hogy bosszús lett volna, elmosolyodott.<br />
- Most meg min mosolyogsz? – kérdeztem dühösen.<br />
- Szép ütés volt, de tudsz te ennél nagyobbat is – jegyezte meg. Igaza volt,
szándékosan fékeztem meg az utolsó pillanatban a kezem, mert nem akartam neki
ártani, egyszerűen képtelen lettem volna rá.<br />
- És akkor mi van?!<br />
- Szerintem azért nem ütöttél meg igazán, mert valójában nem is akartál megütni
– szelte át a köztünk lévő távolságot ismét. Kezdett az idegeimre menni, hogy
ilyen hosszú lába van. Ismét magához húzott, s nem ellenkeztem, tudtam, hogy
sokkal erősebb nálam. A tekintete ismét rabul ejtett, s olyan könnyű lett volna
azt mondani, hogy szeretem, hogy ezek után minden rendben lesz, de tudtam, hogy
nem így van. Az arca ismét közeledett felém, s mikor már csak centik
választottak el minket egymástól, elfordítottam a fejem.<br />
- Kérlek, ne!<br />
- Miért? Adrian miatt? Mert belé sem vagy szerelmes, te is tudod.<br />
- Nem miatta. Hanem mert nem bukkanhatsz fel egyik pillanatról a másikra Jake,
és csókolhatsz meg, amikor kedved tartja. Nekem… ez nem csak egy csók, értsd
meg.<br />
- És ki mondta, hogy nekem az? – kérdezte kissé mérgesen, de igyekezett lágy
maradni.<br />
- Neked ott van Le…<br />
- Az isten szerelmére, felejtsd már el Leah-t! Ő csak a barátom, semmi több!<br />
- Ez… akkor sem helyes.<br />
- Miért? – kérdezte, mire visszafordítottam a fejem, de esélyem sem volt
válaszolni, ugyanis abban a pillanatban lecsapott az ajkaimra, és minden
gondolatom elszállt. Nem akartam tiltakozni, csak Jacobot akartam. Eleinte
lassan játszadozott az ajkaimmal, finoman becézgette őket, de amikor a
kezeimmel közelebb húztam magamhoz a tarkójánál fogva, s az egyikkel a hajába
túrtam, már a nyelvét is a táncba küldve, csókolt. A térdeim remegni kezdtek, a
gyomromban pedig ismét megjelentek a kis pillangók, amelyeknek létezését eddig
magam előtt is letagadtam, s melyek most mégis szabadon szárnyaltak, ezzel
már-már önkívületi állapotba taszítva engem. Fogalmam sincs, hogy mennyi idő
telhetett el, de a levegőhiány miatt kelletlenül szétváltunk, s szótlanul
meredtünk egymásra. Nem akartam, hogy ennek a pillanatnak vége szakadjon, így
amikor mégis szólásra nyitotta a száját, megijedtem. Féltem, hogy mi lesz
ezután.<br />
- Szeretlek – mondta őszintén, az arcáról lehullott a maszk, amelyet úgy
utáltam, a szeméből pedig sütött, hogy komolyan gondolta, amit mondott. Nem
hittem, hogy az előzőnél létezik tökéletesebb pillanat, de ismét tévedtem, mert
ez az egyetlen, manapság kissé elcsépelt szó, olyan hatással volt rám, amit el
sem tudtam képzelni, alapjaiban rengette meg a világomat.<br />
- Én is szeretlek, Jake! – zokogtam, ugyanis a könnyeim záporozni kezdtek. Sok
minden miatt sírtam, és nem mindegyik a felhőtlen öröm volt, de mégis a kő,
amely leesett a szívemről, olyan megkönnyebbülést okozott, hogyha Jacob nem húz
a mellkasára, valószínűleg nyomban elszálltam volna. Felszabadultam, hiszen
most már tudtam, hogy ő is szeret, és boldogsággal töltött el a tudat.
Ugyanakkor tudtam, hogy ez még nem elég ahhoz, hogy minden rendben legyen, és
itt még Adrian jelentette a legkisebb problémát, bár nem akartam megbántani őt.
Jake eközben megnyugtató dolgokat suttogott, a hátamat folyamatosan simogatta,
s apró puszikat nyomott a fejemre...</span><o:p></o:p></div>Arielhttp://www.blogger.com/profile/03284489649395713061noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-1022413561778398729.post-72836817602628892472012-06-19T16:12:00.000+02:002012-06-21T15:46:39.106+02:0045. Attitude<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgt1fg_MCF7ydgu6Zi-_qEqvfLPGTRp0-mvSsIsKaPL2UJ4OojmT8Zfqylfh9RmUlbLIWLUCOaQOcwTqlfil9XsmL6dWzgRjSr-h2j7IxaQUu5H16g-H7sEGK1A8tgI0bIq3nWd6dH01Go/s1600/cameron_russell_cameron6bs_7s2IzvL.sized.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgt1fg_MCF7ydgu6Zi-_qEqvfLPGTRp0-mvSsIsKaPL2UJ4OojmT8Zfqylfh9RmUlbLIWLUCOaQOcwTqlfil9XsmL6dWzgRjSr-h2j7IxaQUu5H16g-H7sEGK1A8tgI0bIq3nWd6dH01Go/s320/cameron_russell_cameron6bs_7s2IzvL.sized.jpg" width="237" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">Pontosan nyolc óra harmincnyolckor viharoztam ki a fürdőből,
és mentem ki a konyhába, hogy bekapjak pár falatot. Végül a dinnye mellett
döntöttem, annak ellenére is, hogy tudtam, emiatt ötpercenként ki kell majd
mennem.<br />
- Csinos vagy – jegyezte meg Adrian.<br />
- Köszi – vontam vállat, majd tovább ettem. Mindig bókolt nekem, de sosem
tudtam eldönteni, hogy őszintén teszi, vagy berögzöttségből, mert így nevelték.
Erről eszembe jutott, hogy valamiért az anyukája sosem került szóba. Már
nyitottam a számat, hogy rákérdezzek, amikor hangos kopogtatás törte meg a
reggeli csendet. Adrian mosolyogva ment oda az ajtóhoz, hogy beengedje a két
lányt, akik hangos szóáradattal fáradtak beljebb.<br />
- Sziasztok! – köszöntem rájuk, amikor a konyhához értek.<br />
- Szia Renesmee! Indulhatunk? – kérdezte izgatottan Thekla. <br />
- Öhm, persze. De még nincs kilenc.<br />
- És? Minél hamarabb indulunk, annál jobb! – felelte Naia, így bementem az irataimért
illetve pénzemért, és már indulhattunk is. A lányok gyorsan elköszöntek
Adrian-től, ám még mielőtt én is kimehettem volna utánuk, visszarántott, és egy
puszit nyomott az arcomra, meglehetősen közel a számhoz.<br />
- Kitartás – suttogta a fülembe, mire csak bólintottam egyet, és a csajok után
siettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">Nagyjából egy félórányi autózás után elértünk egy nagyobb
plázához, s ahogy mondták, a legjobb üzletek kaptak helyet benne. Rögtön
bevetettük magunkat a boltokba, de az elsőkből próbálás nélkül jöttünk ki,
ugyanis egy olyan darabot sem találtunk, ami megfogta volna valamelyikünket.
Végül a negyedik üzlet meghozta a sikert, ugyanis számtalan fogassal a
kezünkben mentünk be egy-egy próbafülkébe. Onnan jó pár szatyorral a kezünkben
jöttünk ki, és az elkövetkezendő boltokat is kifosztottuk. Már számolni sem
tudtam, hogy hányadik üzletben voltunk, amikor már minden bevitt darabot
felpróbáltunk, és megvoltak a nyertesek is… egyet kivéve.<br />
- Renesmee, gyere már ki! – kérlelt Thekla, ugyanis az a ruha volt rajtam, amit
ők tukmáltak rám. Nem voltam szégyenlős típus, de egy határon azért én sem
akartam túl menni, de végül kihúztam a függönyt, és kimentem.<br />
- Tökéletes! – kiáltott fel Naia.<br />
- Túl rövid – vágtam rá azonnal.<br />
- Dehogy rövid, gyönyörű vagy benne.<br />
- Ha nekem ilyen alakom lenne, biztos, hogy vennék magamnak is egyet.<br />
- Nagyon szép alakod van neked is – mutattam rá. Egyik lány sem volt
kimondottan modell alkat, de pont ott domborodtak, ahol kellett. Thekla csak
legyintett a megjegyzésemre, és mutatta, hogy forduljak meg, így eleget tettem
a kérésének.<br />
- Adrian-nek nagyon tetszenél benne – kacsintott rám Naia.<br />
- Lehet, de akkor is kissé rövidnek érzem.<br />
- De bejön Adrian, nem? – kérdezték egyszerre, mire felnevettem.<br />
- Ne haragudj, nem akartunk tolakodóak lenni.<br />
- Valójában már vártam ezt a részt. <br />
- Akkor?<br />
- El kell, hogy keserítselek titeket, Adrian-nel csak barátok vagyunk, és hogy
később mi lesz… még én sem tudom.<br />
- De bejön, mint pasi? – kötötték az ebet a karóhoz, miközben visszamentem a
próbafülkébe.<br />
- Hogy kedvelem-e? Igen, kedvelem. Hogy helyes-e? Ó, de még mennyire! De
fogalmam sincs, hogy mi lesz még ebből, és addig nem is szeretnék erről
beszélni – magyaráztam őszintén, mire kintről csak a kuncogást hallottam. Ahogy
felöltöztem, kihúztam a függönyt, s szembe találtam magam Adrian-nel, aki
leplezetlenül vigyorgott. Egy pillanatra zavarba jöttem, de erőt vettem
magamon, hiszen csak azt hallotta, amit eddig is sejthetett. Illetve abban
biztos voltam, hogy azzal kapcsolatban semmi kétsége nem volt, hogy helyes.<br />
- Szóval helyesnek tartasz, és kedvelsz is? – nézett rám zsiványan, mire
közelebb léptem hozzá, a kezemet pedig végigfuttattam az arcán.<br />
- Hallottad nem? – kérdeztem kihívóan.<br />
- De igen, és örülök, ha így van – nyelt nagyot.<br />
- Akkor ezt megbeszéltük – mosolyodtam el, s a kezemet úgy ejtettem vissza
magam mellé, hogy a mellkasán is végigsimítsak, majd elléptem mellette. A
lányok levakarhatatlan vigyorral lépkedtek mellettem a pénztárhoz, míg Adrian
csak állt ledermedten. Azért jó volt tudni, hogy rá is hatással vagyok,
méghozzá nem is akármilyen hatással. <br />
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen ördögi is tudsz lenni – suttogta Naia. – Nem
sokan tudták így feltüzelni Adrian-t egy érintéssel is – kuncogott.<br />
- De nem ám! Szerintem percekre lesz szüksége, hogy összeszedje magát –
nevetett Thekla is.<br />
- Lányok, nem szép dolog kinevetni! – szólalt meg a hátunk mögül Adrian.<br />
- Nem szép, de attól még jól esik – nevetett tovább Thekla. Ahogy a pénztárhoz
értünk, az eladó kedves mosollyal üdvözölt minket, s ahogy a két lány végzett,
én is felpakoltam a ruhákat.<br />
- Hoppá, ez nálam maradt – húztam ki a merészebb darabot a kupacból, amit Naia
egy horkantással fogadott.<br />
- Ne már, ez annyira jól ált neked!<br />
- Akkor sem veszem meg – ráztam meg a fejem.<br />
- Ne gyere azzal, hogy túl rövid – nézett rám komolyan. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">Az eladó jót mosolygott
a kis műsoron, de míg ezen gondolkoztam, a ruha már ki is került a kezeim közül,
ugyanis Adrian lecsapott rá. Elégedetten méregette a meglehetősen
anyagtakarékos darabot, s azonnal leolvastam az arcáról, amikor elhatározásra
jutott.<br />
- Eszedbe se jusson! – figyelmeztettem, de csak egy óriási vigyor jelent meg az
arcán.<br />
- Késő. Megveszem!<br />
- Akkor te fogod felvenni, mert én biztos nem!<br />
- Dehogynem! Ma este a buliba.<br />
- Teljességgel esélytelen, hogy én abban emberek közé menjek.<br />
- Akkor felveszed nekem csak úgy este – mosolyodott el zsiványan.<br />
- Álmodozz csak!<br />
- Elég jó a fantáziám… de azért kár, hogy nem jöttem pár perccel korábban –
erre csak szortyintottam, és beletörődően kifizettem azokat a ruhákat, amiket
hordani is szándékozom, és nem csak a szekrényemben állnak majd. Miután Adrian
is fizetett, elindultunk a kajáldák felé, mivel jócskán ebédidő volt már, s
kíváncsian hallgattam, miről beszélnek, ugyanis nem igazán értettem a dolgot.<br />
- Ácsi, miről van szó?<br />
- A ma esti buliról természetesen – válaszolt a kérdésemre Naia. Mivel továbbra
sem voltam képben, Adrian vette át a felvilágosítói szerepet, míg a lányok
izgatottan hablatyolni kezdtek.<br />
- Ma este lesz egy buli, gondoltuk a srácokkal, hogy elmehetnénk. Legalább
megismernéd még pár barátom. Ezért jöttem utánatok, ugyanis ez a két tökfej –
magyarázta mosolyogva, mire az említettek szinte egyszerre ütötték vállon őt. –,
legutóbb nem ettek a buli előtt semmit, hogy beleférjenek az extra szűk
ruhájukba, de persze vedeltek, mint a gödények. A többit sejtheted…<br />
- Nem is voltunk annyira részegek! – tiltakozott Naia.<br />
- Igen? Akkor ki vitt haza titeket?<br />
- Hát… az a rész pont kiesett, de a nagyja megvan. Különben is, te is voltál
már részeg, szóval pszt! – intette le gyorsan Adrian-t, de már nem figyeltem
annyira rájuk, ugyanis azon gondolkoztam, hogyan utasítsam úgy vissza a buli
lehetőségét, hogy ne bántsam meg őket, és Adrian is elmenjen velük. Ötletem sem
volt, főleg az utóbbi probléma miatt...</span><o:p></o:p></div>Arielhttp://www.blogger.com/profile/03284489649395713061noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1022413561778398729.post-62792294852725371182012-06-13T21:20:00.000+02:002012-06-13T21:39:10.930+02:0044. Decision<br />
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #00ccff; font-family: 'Monotype Corsiva'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Sziasztok!<br />
Sajnálom, hogy ilyen későn, de meghoztam az új részt(ami inkább egy kis
átvezetés)! :) Úgy tervezem, hogy a hétvégén hozok még egyet, de nem ígérem!
Mindenkinek előre is <u>NAGYON JÓ, IZGALMAKKAL TELI NYARAT, ELŐRE IS JÓ
NYARALÁST/TÁBOROZÁST, </u>és minden
mást, ami a nyárral együtt jár!! :)))<br />
Ha van kedvetek, komizzatok, kellemes olvasást!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #00ccff; font-family: 'Monotype Corsiva'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Puszi!! =)<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzM0xBSDSSUdMP9ivDo-W8mBUP6LH7mUxIAkU-_YkzkVoYkzA7Z1bxkyRwZkYB-2P-BT9I-9hd467P5gcJur9K-5B-N45QYW9AeIc8q8bAGEaek5vp3Mr-yfm7LHukWOPOyLievY_vT9k/s1600/400312_205408226215574_125412277548503_419100_742450596_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzM0xBSDSSUdMP9ivDo-W8mBUP6LH7mUxIAkU-_YkzkVoYkzA7Z1bxkyRwZkYB-2P-BT9I-9hd467P5gcJur9K-5B-N45QYW9AeIc8q8bAGEaek5vp3Mr-yfm7LHukWOPOyLievY_vT9k/s320/400312_205408226215574_125412277548503_419100_742450596_n.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">Míg oda nem értünk, meséltek pár történetet, amiből
leszűrhettem, hogy Adrian egyetlen nagy szerelmét leszámítva, mindegyik elég
felszínes volt. Persze, azt sem tudhatjuk, hogy a kivétel valóban annak
számít-e, ugyanis akkoriban még csak általános iskolába jártak, és elég plátói
volt a dolog. Nos, nem igazán lepett meg, de azért jobban örültem volna, ha
legalább neki lett volna egy normális kapcsolata, mivel arra már az előző este
alkalmával rájöttem, hogy a többieknek nem volt. Kezdtem azt hinni, hogy nincs
olyan, hogy örökszerelem, vagy legalábbis az emberek között nincs. A vámpírokat
és alakváltókat nem vehettem számításba, érthető okokból kifolyólag...</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Bekenjem a hátad? – kérdezte kedvesen Thekla, mire bólintottam egyet, és gyorsan
begyűrtem a táskámba a felsőm. – Ki ne essen a szemetek srácok – nevetett fel,
s ahogy Wassily-re és Moshe-ra néztem, azonnal rájöttem, hogy miért mondta. Úgy
meredtek rám mindketten, mintha legalábbis valami látványosság lennék, de nem
ez volt, ami miatt elpirultam, hanem az, hogy körülöttünk többen is figyeltek.
Ijedten néztem végig magamon, de nem lógott ki semmim, minden a helyén volt,
megfelelő takarásban. – Most nézzétek meg, zavarba hoztátok! – nevetgélt
tovább, mire egy nagyot sóhajtottam.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Nem jöttem zavarba. Csak remélem, hogy itt is mindenki ismeri a „Mindent a
szemnek, semmit a kéznek!” szabályt, mert semmi kedvem helyrerakni azokat az
idiótákat – böktem a fejemmel a fiúcsoport felé, akik kaján vigyorral a képükön
méregettek.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Ne aggódj, a közeledbe sem fognak jönni, majd vigyázok rád – simított végig
az arcomon Adrian, és egy olyan fölényes, ám veszélyes pillantást lövellt a
srácok felé, hogy majdnem elnevettem magam, de bent tartottam, mert nagyon
rendes volt, hogy meg akart védeni, vagy mi… persze, ha tudná, hogy
könnyűszerrel elbánnék a parton lévő összes emberrel, talán másképp állt volna
a dologhoz…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">Haza, vagyis a szállodába érve fáradtan rogytam le a
kanapéra, és szemléltem, ahogy Adrian a hűtőben kotorászik. Ő sem volt
frissebb, mint én, de lovagiasságát ismét igazolta: ő szerzett innivalót. Még a
liftben játszottuk le ezt a meccset, ugyanis mindketten iszonyú szomjasak
voltunk, de egy rövidebb szócsatát követően bevállalta, hogy majd ő elkészíti
az italunkat.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A strandolás végül elég fárasztóra és számomra kissé viccesre is sikeredett,
mivel Adrian komolyan vette a „majd vigyázok rád” dolgot, így még a mosdóhoz is
elkísért. Azt nem tudtam eldönteni, hogy ez annak volt köszönhető, hogy úgy
gondolta, engem zavarna, ha most megtalálna pár kretén, vagy valami egészen más
oka volt, amire még gondolni sem akartam.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Tessék – nyomta a kezembe a poharat, amiben az italom volt.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Imádlak – mondtam mosolyogva, ugyanis nem akármit, egy mojitot kaptam.
Gyorsan ittam pár kortyot, s közben elégedetten hümmögtem, mivel nem meglepő
módon, isteni volt. – Ez valami mesés – nyomtam egy puszit az arcára, amit egy
hatalmas vigyorral fogadott.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Örülök, hogy ízlik – mosolygott még mindig. – Nagyon fáradt vagy?</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Eléggé. De a mai napot nagyon kö… mármint, nagyon hálás vagyok. Bár fogalmam
sincs, hogyan fogok reggel felkelni – forgattam a szemeim, majd tovább
szürcsöltem az innivalóm.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Ha gondolod, felhívhatom őket, hogy tegyétek át.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Nem, már muszáj vennem néhány dolgot. De ugye tényleg nem bánod, hogy elmegyek
velük?</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Dehogyis! Sőt, inkább örülök neki, hogy ennyire kijöttök.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Akkor jó – mosolyodtam el, majd felhajtottam a poharamban maradt pár kortyot,
aztán nagy nehezen lábra kászálódtam és a szobám felé indultam. – Hát akkor, jó
éjszakát! – mondtam visszanézve az ajtóból.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Jó éjt puszit nem is kapok? – nézett rám kiskutya szemekkel, de a játékos
csillogását nem tudta elvenni. Vigyorogva caplattam vissza hozzá, s ahogy
lehajoltam, megtámaszkodtam a kanapén, hogy ne essek rá, mert már tényleg alig
tudtam talpon maradni.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- De igen – mosolyogtam rá, aztán az arcára nyomtam a jól megérdemelt puszit.
Vagy legalábbis nyomtam volna, ha nem fordítja el a fejét, és találom el így az
ajkait. Egy pillanatra teljesen lefagytam, s nem tudtam eldönteni, hogy a
meglepettségtől, vagy az érzelmi sokktól, amit hirtelen kaptam. Meredten
bámultunk egymásra, s éreztem, hogy a reakcióm sok mindent el fog dönteni. Nem
tudtam haragudni Adrian-re, annak ellenére sem, hogy ennek még nem jött el az
ideje, hiszen tudtam, hogy tetszem neki, és ő sem várhat a végtelenségig… ahogy
én sem. Így a tőlem telhető legjobb dolgot tettem.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Zsivány vagy – egyenesedtem fel mosolyogva, s indultam el a szobám felé, így
ezt már csak a vállam felett vetettem oda neki.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- De te pont ezt szereted bennem – jegyezte meg nevetve.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Így van – mondtam még, majd becsuktam az ajtót, és gyorsan összeszedtem a
dolgaimat, amik a fürdéshez, illetve alváshoz szükségesek. Nem voltam hajlandó
az érzéseimmel foglalkozni, pontosan tudtam, hogy nem fogok tudni elaludni, és
akkor éppen elég időm lesz elmélkedni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">Ahogy sejtettem, nem jött álom a szememre, pedig nagyon el
akartam aludni. Kínomban már számoltam bárányt, unalmas dolgokon gondolkoztam,
matek példákat oldottam meg fejben, vagy óangol nyelven pörgettem végig magamban
a Hamletet. Mind hiába. Újra meg újra Adrian-hez tértek vissza a gondolataim,
és ahhoz, hogy mit tegyek. Mert nem halogathattam már sokáig a döntésem,
akármennyire is jó lett volna. Bár férfi, neki is vannak érzései, amiket
tiszteletben kell tartanom, és melyekkel többé-kevésbé tisztában is voltam,
hiszen nem igazán palástolta őket sosem. Így aztán mérlegelni kezdtem, hogy
mivel járna az, hogy visszamegyek. Előbb-utóbb, és reméltem, hogy inkább utóbb,
szembe kell néznem a családommal és Nahuel-lel, már ha még ott lesz, mert ebben
sem voltam biztos. Jake mostanra, ha eddig nem is, de biztosan elmondta, hogy
csókolóztunk, és… ezek után én sem biztos, hogy megvártam volna magamat. És itt
értem el a probléma legnagyobb részéhez. Jake. Gyűlöltem őt, azért amit tett,
és amikor tette, meg azért is, mert ezzel egy olyan döntés meghozatalát hozta
előrébb, amivel még nem akartam foglalkozni. No meg, az sem másodlagos, hogy ha
esetlegesen hazamegyek, miként viszonyulnék hozzá, hiszen elég volt csak rá
gondolnom, hogy a gyomrom hangyányira zsugorodjon, aminek nem csak a düh volt
az oka… Kétségkívül szerettem őt, de egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy
miként, illetve mennyire. És ha már a hazamenetelnél tartunk, akkor megint
visszaértem a kiindulási pontomhoz… vagyis Adrian-hez. Ördögi kör volt ez,
amely nem hagyott nyugodni, de amelyen szerencsére a fizikai szükségleteim
felülkerekedtek…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">Reggel kellemes simogatásra ébredtem. Ismét. Jól esett, hogy
ilyen kedvesen ébresztget, arról nem is beszélve, hogy ő még simán aludhatott
volna, vagy legalábbis nem mondta, hogy neki fel kellene kelnie akármiért is.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Jó reggelt! – köszöntem rá, és egy kicsit közelebb kecmeregtem hozzá, még
mindig csukott szemmel.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Neked is, hercegnő – szólalt meg kissé rekedtesen. Aha, szóval ő sem
kelhetett olyan régen… Ahogy kinyitottam a szemem, a kép igazolta is ezen
gondolatom, ugyanis kissé borostásan olyan részeken is, ahol egyébként
borotválkozni szokott, kócosan, álmos szemekkel és egy szál alsónadrágban ült
az ágyam szélén, és ébresztgetett kedvesen. – Ideje felkelni.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Tudom… de nem akarok. A lányok úgyis késni fognak – mondtam egy ásítással
kísérve.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Ha vásárlásról van szó? Nem hinném – kuncogott.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Mennyi az idő?</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Nyolc óra múlt pár perccel – felelte, mire a szemeim úgy kipattantak, ahogy
én az ágyból. Azonnal a táskámhoz rohantam, és kezdtem el kutatni egy rendes
ruha után, amit Adrian nevetve szemlélt.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Ne nevess! – vágtam hozzá egy, a kezembe kerülő ruhát, amit szintén itt
vettem. Tovább keresgéltem, de egy pillanatra Adrian-re pillantottam, aki
időközben befejezte a nevetgélést, és óriási figyelemmel tüntette ki a kezében
tartott ruhát. Amikor észrevette, hogy figyelem, egy pimasz mosoly ült ki az
arcára.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Nem lehetne, hogy ezt vedd fel? – húzogatta a szemöldökeit, amit csak egy
szemforgatással fogadtam. A ruha, ami nála volt, ciklámen színben tündökölt,
ami önmagában is egy eléggé figyelemfelkeltő szín, de ezt tetézte még az is,
hogy az alja épphogy elért combközépig, és bár nyakba akasztós volt, a közepén
lévő kivágás eléggé merésszé tette, nem mellesleg olyan szinten simult a
testemhez, hogy nem sok mindent bízott a képzeletre. Egy buliba talán
megfelelő, de egy sima hétköznapra? Aligha. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Nem, nem lehetne. Hacsak nem szeretnéd, hogy a helyi maffiózók elkapjanak,
mert prostinak néztek, aztán pedig munkába állítsanak – túloztam szándékosan.
Először is már az elkapás során problémába ütköznének, másodszor pedig… nos,
nincs másodszor.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Ahhoz azért nekem is lenne egy-két szavam – kacsintott rám, mire felnevettem.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Te nem jössz velünk, szóval nemigen lenne hozzá szavad.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Ahogy gondolod. De maradjunk annyiban, hogy a biztonságod garantálva van –
mosolyodott el mindentudóan. Nem firtattam a dolgot, ugyanis azt már
megtanultam, hogy néha jobb csendben maradni. Adrian, vagyis inkább az apja, de
gondolom így ő is, elég befolyásos személyek lehetnek, és nem akartam arra
gondolni, hogy esetleg valami közük lehet az alvilághoz. Így tovább
kotorásztam, mígnem rá nem leltem a megfelelő darabra. Egy <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuU5Gbn5IkN0oDBXS2PUGL2UnovU7Iv7oWsqHqd4B4ll3z4BhX9uvmbuGFUu4-NC3p7aR5Ymf9zhkuBPfZ2_PB4GDNBCjynhW24Fi0jys5GrE4igK9n8HbW8FxwaSF1cSXzMmEMgng8gY/s1600/W13323914161685780_8.jpg">kék, denevérujjasruha</a> volt, amihez előhalásztam a nyakláncot is, ami hozzá tartozott. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Mennyi az idő? – kérdeztem ismét, miközben a fürdő felé vettem az irányt.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Negyed kilenc.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Oké, akkor, ha esetleg fél óra múlva nem jönnék ki, megtennéd, hogy bekopogsz
hozzám?</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Persze – mosolyodott el. Amikor mellé értem, hirtelen lefékeztem, és lenéztem
rá.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Ó, és köszönöm a kedves ébresztést – hajoltam le hozzá, és ezúttal szigorúan
ügyeltem rá, hogy az arcára nyomjam a puszit.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Szívesen, máskor is – mondta még, majd mivel bezárkóztam a fürdőbe, hogy
elkészüljek, gondolom kiment a reggeli kávéjáért...</span><o:p></o:p></div>Arielhttp://www.blogger.com/profile/03284489649395713061noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1022413561778398729.post-28956198556856633682012-05-27T22:27:00.000+02:002012-05-27T22:27:33.098+02:0043. This is natural<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjllCFwpw-A1CacoPGfzxajbQ1fqNqOcDOx8TxdMXdGe85YQdYpPaagwRHBx3XYOE8imVlTvGI8qD5GWUeUJq1eavVes9lSoLWbdoyRGOhW9RtO6bz2ZW1Y_lKG4HgrWZ7GjVAD3nEkJw4/s1600/cameron3.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjllCFwpw-A1CacoPGfzxajbQ1fqNqOcDOx8TxdMXdGe85YQdYpPaagwRHBx3XYOE8imVlTvGI8qD5GWUeUJq1eavVes9lSoLWbdoyRGOhW9RtO6bz2ZW1Y_lKG4HgrWZ7GjVAD3nEkJw4/s1600/cameron3.jpg" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">Már vagy egy órája lehettünk kint a vízen, amikor
megálltunk, és csak a hullámokkal sodródtunk. Nagyjából egymás mellett voltunk,
minket Moshe és Thekla fogott közre, akik hátradőltek az ülésen, mintha csak
napoznának.<br />
- Miért álltunk meg? – kérdeztem.<br />
- Mindig megállunk egy kicsit pihenni – mondta Adrian, s az indítókulcsot is
kihúzta. Felállt, amitől igencsak billegni kezdtünk, s ijedten fogtam meg magam
alatt az ülést, hogy ne boruljak bele a vízbe.<br />
- Mit csinálsz?!<br />
- Megfordulok, ne pánikolj, ez csak víz – mondta nevetve, ami kissé
felbosszantott. – Húzódj hátra,
amennyire csak tudsz! – más lehetőség nem lévén megtettem, amit mondott, de
amikor már majdnem megfordult, meglöktem, így nagy csobbanással beesett a
vízbe, amire mindenki felkapta a fejét. Amikor felbukkant a felszínen,
mindenkiből kitört a nevetés, Adrian pedig durcás képet vágott.<br />
- Ne durcáskodj, ez csak víz – nevettem tovább, mire már ő is elmosolyodott, de
láttam, ahogy megvillan a szeme, így erőssebben szorítottam az ülést.
Visszaúszott hozzánk, majd amikor Moshe megfogta a kormányt, az egyik kezével
megfogta az ülést, hogy felhúzza magát. Ezek után kissé összemosódott minden,
mivel az egyik pillanatban még ültem, a másikban már a vízben úsztam a felszín
felé, hogy megtoroljam Adrian támadását, ugyanis berántott a vízbe, kihasználva
a tömegét.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;"><br />
Amikor felértem, mindenki nevetett, de én is így tettem, mert a víz kellemes
volt, főleg a nagy meleg után. Odaúsztam Adrian-hez, és a fejénél fogva
lenyomtam a víz alá, de vele együtt lemerültem én is.<br />
- Milyen a víz? – kérdezte Naia.<br />
- Nagyon jó! – feleltem, s visszaúsztam az üresen maradt jet-skihez. Moshe
ismét segített, így vissza tudtam mászni, de ezúttal a vezető részhez ültem.<br />
- Csusszanj hátrébb – nézett fel rám Adrian.<br />
- Vezethetek? – kérdeztem mosolyogva, s igyekeztem olyan kiskutya szemeket
mereszteni, amilyeneket csak tudtam. Egy darabig fürkészte az arcomat, de úgy
egy perccel később láttam rajta, hogy elhatározásra jutott, vagyis nyert ügyem
van.<br />
- Biztos vagy benne, hogy ki akarod próbálni?<br />
- Naná! – vágtam rá.<br />
- Oké… - sóhajtott nagyot, majd felmászott mögém. Levette a karjáról az indítókulcsot,
és rácsatolta az enyémre, majd magyarázni kezdett. – Fontos, hogy mindig fel
legyen csatolva, mert ha véletlenül felborulsz, vagy csak leesel, akkor azonnal
leáll a rendszer. Ha bedugtad az indítókulcsot megnyomod a zöld gombot a bal
kezednél, és egy kicsi gázt adsz neki a jobb kezednél lévő karral. Nem sokat
csak egy nagyon kicsit. A hullámokon szintén egy kicsit adnod kell rá, de nem
sokat. A piros gombbal tudsz majd megállni.<br />
- Oké, fogtam – mondtam izgatottan. Adrian átkarolt, de éreztem, hogy a kezei
készenlétben vannak, ha esetleg be kellene avatkoznia. Bedugtam a kulcsot,
ahogy mondta, aztán megnyomtam a zöld gombot, és épphogy hozzáértem a karhoz,
már el is indultunk. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">Eleinte csak lassan mentem, mert vezetni merőben másnak
bizonyult, mint utasnak lenni, ugyanis a gerincemet is másképp érte a terhelés,
illetve a lábammal is igyekeztem az ugrások után tompítani, aztán ahogy kezdtem
ismét ráérezni, egyre gyorsultam.<br />
- Jó lesz, de óvatosabban a gázzal – tanácsolta, így kicsit finomabban adtam
folyamatosan gázt, hogy elérjük azt a sebességet, amit ő is diktált. Igyekeztem
kanyarokat is leírni, és meglepődve tapasztaltam, hogy egész könnyen kordában
tudom tartani a gépet, így tovább növeltem a sebességet. Adrian talán érezte,
hogy ura vagyok a helyzetnek, mert egy szót sem szólt, csak nevetett velem
együtt, amikor ugrattunk, mígnem össze nem találkoztunk a többiekkel. Mindenki
megállt, s olyan elismerő pillantásokat kaptam, amitől ha lehet, a mosolyom még
szélesebb lett.<br />
- Ez nagyon állat volt! Egy kis hiba sem volt benne! – vigyorgott Moshe. –
Ügyes vagy kiscsaj! Olyan voltál, mintha vagy ezredjére vezetted volna.<br />
- Mit mondhatnék, őstehetség vagyok! – kuncogtam. – És persze remek tanárom
volt – sandítottam hátra Adrian-re, mire egy puszit nyomott az arcomra.<br />
- Mi lenne, ha kimennénk, és neked is bérelnénk egyet? Azt hiszem nem lesz
gond.<br />
- Az nagyon jó lenne! – vigyorogtam, aztán visszamentem a partra, míg a többiek
tovább szórakoztak. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">Gyorsan megvolt a bérlés, de kissé kiakadtam, amikor megláttam
az árakat. Tízpercért harminc eurót, míg egy óráért százötven eurót kellett
fizetni. Biztos voltam benne, hogy Adrian állná az én részem is, így
elhatároztam, hogy csak egyszerűen odatolom neki a pénzt. Ha ezt is ő fizetné,
már nem a kedves kategóriába esne, és így is annyi mindent adott és vett nekem,
hogy ha mindent vissza kéne fizetnem, a nálam lévő készpénz biztosan nem volna
elég. Mindenesetre csendben maradtam, és amikor visszatértünk a vízre, immáron
gyakorlottan indultam el a társaság másik feléhez.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;">Órákkal később adtuk le végül a jet-skiket, és vidáman
mentünk vissza az öltözőkbe.<br />
- Mennyit voltunk kint? – kérdeztem a lányokat amikor vetkőzni kezdtünk.<br />
- Körülbelül négy órát. Miért?<br />
- Csak úgy kérdeztem – vontam vállat, de olyan gyorsan készültem el, ahogy csak
tudtam. Amikor végül is készen lettem, gyorsan a vállamra kaptam a táskám, és
menet közben kerestem meg a pénztárcám. Épp időben értem ki, mivel a fiúk is akkor
jöttek ki.<br />
- Gyors voltál – mosolyodott el Adrian.<br />
- Igyekeztem – kacsintottam rá, s velük együtt besétáltam a bérlőházba. <br />
- Végeztetek?<br />
- Igen. Mennyi lesz?<br />
- Nézzük csak… öt jet-ski négy órára, illetve még fél órára, egy pedig két és
fél órára, az annyi mint… háromezer-nyolcszáznegyven euró. – majdnem seggre
ültem az összeg hallatán, de valójában meg sem rezdültem, legalábbis egy külső
szemlélő nem láthatott rajtam semmit. Gyorsan kiszámoltam fejben, hogy a mi
részünk ebből ezernyolcvan euró, de mivel egy gyors összenézést követően Moshe
fizette az egészet, rájöttem, hogy majd később osztjuk szét egymás között. A
ruhám gyorsan feltettem a pultra, és miután megkaptuk a számlát és a lányok is
letették a ruhát, kimentünk.<br />
- Akkor mennyit is kell adnunk neked? – kérdezte Naia.<br />
- Hatszázkilencven eurót adtok ti, Adrian-nel mi ezernyolcvanat – vágtam rá.<br />
- Agyaskám, gyorsabb vagy, mint a számológép – nevetett Moshe. – De így van –
nézett elismerően, mire elmosolyodtam. Kinyitottam a pénztárcám, és előtúrtam
belőle ezeregyszáz eurót, ám míg én ezt tettem, Adrian már nyújtotta is oda neki
az összeget, így rácsaptam a kezére.<br />
- Hé! – nézett rám értetlenül, de amikor gyorsan Moshe kezébe nyomtam a pénzt
morcos lett. – Hagyjál már a hülyeségeddel! – nyújtotta felém a pénzét, de
elhátráltam, persze követett.<br />
- Nem, nem hagylak. Mindig mindent te fizetsz, ezt most én álltam.<br />
- Akkor legalább az én részemet odaadom.<br />
- A-a.<br />
- Ugye tudod, hogy ez baromi megalázó?<br />
- Szerinted nekem nem lenne az?<br />
- Nem, az természetes, hogy egy férfi fizet – jött egyre közelebb.<br />
- Szerintem meg nem – álltam meg, és sebes magyarázásba kezdtem, mire ő is
megtorpant. – Szóval, ha annyira ragaszkodsz ahhoz, hogy a sajátodat
kifizethesd, akkor felszámolom a gyorsoktatást is, ami kétszáz euró, plusz
felezem a te részed, hiszen akkor ketten voltunk a jet-skin, vagyis marad
száznegyvenöt euró, amit odaadhatnál, feltéve, ha nem tudnám, hogy a ruhákért
százötvenet fizettetek még az elején. Úgyhogy még jövök neked öt euróval –
somolyogtam, de a háttérben a többiekből kitört a nevetés. Adrian olyan bosszús
képet vágott, hogy azt hittem, menten felrobban, de tudtam, hogy meg fog vele
békélni, és inkább hagyja az egészet. </span></span><br />
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span><br />
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;">Odaléptem hozzá, és lábujjhegyre állva
nyomtam egy puszit az arcára, majd visszaszökdécseltem a többiekhez.<br />
- Még senki nem tudta leszerelni – vigyorgott rám Thekla.<br />
- Mert nem is sokan akarták… - mutatott rá Wassily, amivel felkeltette az
érdeklődésem.<br />
- Sok barátnőjét ismertétek? Úgy értem én nem vagyok az, de gondolom azok
jöttek veletek.<br />
- Igen, elég sokat.<br />
- Azért nem olyan sokat – szólt közbe Adrian.<br />
- Miért, nem mindegyiket mutattad be nekik? – kekeckedtem tovább.<br />
- Renesmee kiállhatatlan egy nőszemély vagy, ugye tudsz róla? – nézett rám
tettetett felháborodással, de tudtam, hogy viccel.<br />
- Mondták már egy páran – kuncogtam.<br />
- Azért szeretlek.<br />
- Én is. De inkább válaszoljatok. Milyenek voltak Adrian női? – emelgettem a
szemöldököm, mire az említett felhorkantott, de nem szólt egy szót sem, csak
jött mellettünk, ugyanis időközben elindultunk a napozóágyak felé. Örültem,
hogy még itt maradunk egy kicsit, legalább lesz időm napozni egy kicsit.</span></span>Arielhttp://www.blogger.com/profile/03284489649395713061noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1022413561778398729.post-64126437130195861882012-05-21T20:33:00.000+02:002012-05-21T20:33:24.372+02:0042. A little surprise<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZF7VDLNXuOQvG8VlD905D0S6whOUueD8vaQRU81p3ubhhTV9SB8_PCd_7oh1-ih4Fio6DHkWLg979zz0Xopuuhyphenhyphenj_79obkddDSo3-8Pqr9m13z0Pv_ZqqjRccemVVd0MPmo-A-4xSqvI/s1600/image+(5).jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="188" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZF7VDLNXuOQvG8VlD905D0S6whOUueD8vaQRU81p3ubhhTV9SB8_PCd_7oh1-ih4Fio6DHkWLg979zz0Xopuuhyphenhyphenj_79obkddDSo3-8Pqr9m13z0Pv_ZqqjRccemVVd0MPmo-A-4xSqvI/s320/image+(5).jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">Miután mindennel kész voltunk, ahogy Adrian is mondta,
találkoztunk a többiekkel, aztán sétálni kezdtünk a kikötő felé. Vigyorogva
tettem meg az utat Adrian hajójáig, s amikor felszálltunk, egy puszit nyomtam
az arcára, hogy kifejezzem, ezzel sikerült levennie a lábamról. Már az előző
alkalommal is imádtam az egészet, hát még most, mivel egész nap, csak
néhányszor, vagyis akkor jutottak eszembe a történtek, amikor egyedül voltam.<br />
- Ezt miért kaptam?<br />
- Mert imádlak! <br />
- Nem hajókázni jöttünk – mondta sejtelmesen.<br />
- Hát akkor? – néztem rá értetlenül.<br />
- Majd meglátod! – vigyorgott, aztán felállt, és eltűnt a kabinban. <br />
- Mit fogunk csinálni? – kérdeztem a négyesre pillantva.<br />
- A-a, nem mondjuk el – vigyorgott Wassily.<br />
- Adrian előre szólt, hogy majd megpróbálod kiszedni belőlünk – tette hozzá
mosolyogva Naia.<br />
- De élvezni fogod – szólalt meg pár percnyi elmélkedést követően Thekla. –
Pontosan olyan típusnak tűnsz, aki odavan az új dolgokért.<br />
- És mégis milyen az olyan? – kérdeztem vigyorogva.<br />
- Pont olyan mint te. Hihetetlenül kíváncsi! – nevetett. – És szerintem nem
riadsz vissza sok mindentől – állapította meg, de ezzel az elevenembe talált.
Én nem riadok vissza? Hiszen azért vagyok velük, mert menekültem a szégyen és a
bűntudat elől.<br />
- Rosszat mondtam? – kérdezte, így arra a következtetésre jutottam, hogy az
arcomra is kiülhettek az érzelmeim. Gyorsan elmosolyodtam, és megráztam a
fejem.<br />
- Csak elgondolkoztam. – legyintettem. – Tényleg a mikor menjünk el vásárolni?
– tereltem el a témát.<br />
- Holnap? – kérdezte Naia.<br />
- Nekem megfelel – vontam vállat.<br />
- Akkor holnap. Reggel érted megyünk, mondjuk kilencre, az megfelel? – kérdezte
mosolyogva.<br />
- Tökéletesen – bólogattam.<br />
- Mi lesz kilenckor? – jött vissza Adrian, kezében egy tálcával, amin
mindenféle ital sorakozott, gondolom mindenkinek azt hozta, ami a kedvence, s
amikor megkaptam a mojitom, a sejtésem beigazolódott.<br />
- Köszönöm! – mondtam, s gyorsan kortyoltam párat a frissítőből. – Gondoltuk,
holnap megejtjük azt a vásárlást, és kilencre értem jönnek – magyaráztam, a
fejemmel pedig a két lány felé böktem. – Persze, csak ha nem terveztél mást.<br />
- Nem, nekem megfelel – mosolyodott el.<br />
- Akkor jó – mondtam még, majd a figyelmem a tenger kötötte le, ugyanis Adrian
felállított és a korláthoz vezetett. Két delfin ugrált a hajóorr előtt, s nem
tudtam megállni, csak nevettem és nevettem. Legszívesebben beugrottam volna
hozzájuk, hogy velük együtt ússzak, de mivel nem kicsit lett volna feltűnő, ha
ezt teszem, így csak néztem őket, ahogy élvezik a habokat és a száguldást. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">Egy
jó negyed órával később azonban, ahogy közeledtünk a part felé, eltűntek, de
mivel már tisztán láthatóvá vált, hogy hol fogunk kikötni, így izgatottan
figyeltem előre. Kíváncsi voltam, hogy miért jöttünk ide, így végigpásztáztam a
partot, de továbbra sem tudtam, hogy mit fogunk csinálni.<br />
Amikor leszálltunk a hajóról, vidáman indultunk el a kikötőtől jobbra, s nem is
tudom mennyit sétálhattunk, amikor végre megérkeztünk.<br />
- Nem mondod komolyan! – ugráltam örömömben, s Adrian nyakába ugrottam.<br />
- De igen! – nyomott egy puszit az arcomra, majd a derekamnál fogva az oldalához húzott, s így
mentünk be a kis helyiségbe.<br />
- Ötöt szeretnénk. – mondta Moshe a srácnak, aki a pult mögött volt. – Illetve
hat ruhát – tette még hozzá.<br />
- Milyen méret?<br />
- Egy női S-es, két M-es, illetve három férfi L-es, hosszú legyen mindegyik. –
mondta határozottan, mire a srác hátra ment, majd megjelent a hat ruhával a
kezében. Letette őket az asztalra, mire a lányok elvették a sajátjuk és
elindultak kifelé, s mivel nem akartam lemaradni, én is így tettem. Amikor az
öltözőbe értünk, hálát adtam azért, hogy már előre felvettem a fürdőruhám,
mivel egy nagy, közös rész volt, több szekrénnyel. Levettem a felsőm, illetve a
nadrágom, és elkezdtem magamra operálni a ruhát.<br />
- Jó a fürdőruhád.– dicsérte meg Thekla mosolyogva.<br />
- Köszi, Adrian-től kaptam ma reggel.– forgattam a szemeim.<br />
- Gondoltam – mondta kuncogva Naia. – Nagyon szexi.<br />
- De nem közönséges, ugye? <br />
- Nem, nem az – felelte végül Naia. – Tudod, irigy vagyok ám, tökéletes alakod
van! – jegyezte meg, mire odafordultam hozzájuk, hogy szemügyre vegyem őket.
Mindkét lány nagyon szép volt, igaz, hogy valamivel teltebbek voltak nálam, de
nagyon arányosak voltak.<br />
- Tökéletes? Inkább átlagos. Olyan mellméretről, mint ami nektek van, én csak
álmodom. Ezen felül a csípőm sem olyan szép kerek, mint nektek… - mondtam
őszintén.<br />
- Mindenki azt akarja, amit nem kaphat meg – mutatott rá Thekla, ezzel ismét
egy jó nagy gólt lőve. Merthogy én sem kaphattam meg azt, amit, vagy akit
akartam, és ez fájt. Ahogy erre gondoltam, a bűntudatom is felütötte a fejét,
hiszen ott volt nekem Nahuel, aki látványosan akart engem, nekem mégsem
kellett. De Adrian is ide volt sorolható, mert bár amióta itt voltam, nem
közeledett felém másként, mint egy barát, a nyaralás alatt lévő találkozóink
alkalmával egyértelmű lett számomra, hogy tetszem neki. De persze ő sem felel
meg nekem… <br />
- Kész vagytok lányok? – kiáltott be Wassily.<br />
- Még nem.– válaszolt neki Naia. Folytattam az öltözést, és igyekeztem
visszaterelni a gondolataimat. Kimentünk, leadtuk a szekrénykulcsokat, majd
lesétáltunk a partra, ahol már várt minket két fiú, az indítókulcsok is náluk
voltak.<br />
- Gyere! – fogta meg a kezem Adrian. Ahogy a vízhez értünk, már nem tudtam
letörölni a mosolyt az arcomról, gyorsan a mentőmellénybe is belebújtunk, aztán
az egyik srác megfogta a jet-skit, hogy a hullámok ne sodorják el, így Adrian
fel tudott szállni. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">Követtem a példáját, s ahogy a srác odaadta neki az
indítókulcsot, láttam, hogy felcsatolja a bal kezére. – Karolj át – adta ki az
utasítást, én pedig tettem, amit mondott.<br />
- Meddig lesztek kint? – kérdezte a srác, miközben arrébb ment, és egy újabb
jet-skit hozott oda hozzánk.<br />
- Nem tudom Heli, majd meglátjuk. – Aha, szóval ismerik egymást. Gondolhattam
volna.<br />
- Az új barátnőd be sem mutatod? – kérdezte mosolyogva, de nem nézett ránk,
mert Naia épp felszállt a jet-skire, így igyekezett egy helyben tartani azt.<br />
- Nem a barátnőm, vagyis nem úgy, ahogy gondolod – magyarázta. – De ő Renesmee,
Renesmee, ő Heli.<br />
- Örülök, hogy megismerhetlek – nyújtott kezet odahajolva hozzám.<br />
- Nem különben – feleltem gyorsan, és elfogadtam a felém nyújtott jobbot.<br />
- Kapaszkodj! – szólt rám Adrian, így visszahúztam a kezem, és ismét a dereka
köré, vagyis sokkal inkább a mentőmellény köré fontam a karjaim.<br />
- Mondd, ennek muszáj mindig rajtunk lennie? – kérdeztem mérgesen.<br />
- Nem muszáj, de az első alkalommal jobb, ha rajtad van.<br />
- Rajtatok is van.<br />
- A példastatuálás miatt. Majd levesszük egy kicsit később – nevetett, én meg
az orrom alatt morogtam tovább. Amikor mindenki fent ült, egymás után indultak
el, hogy élvezzék a vizet, illetve a sebességet. Mi maradtunk utoljára, s
azonnal feltűnt, hogy Adrian sokkal lassabban megy, mint a többiek. Eleinte nem
zavart a dolog, de többet akartam, azt szerettem volna, ha igazán élvezzük
mindketten.<br />
- Gyorsabban! – kiabáltam a fülébe.<br />
- Csak türelem! – kiáltotta ő is. Mi is kiértünk a sárga bójákon túlra, s
amikor ez megtörtént, valamelyest gyorsított. Tetszett az érzés, s amikor
kezdtem ráérezni a dologra, az egyik kezemmel elengedtem a derekát, és a
mentőmellénybe kapaszkodtam vele, majd a másikat teljesen szabadjára engedtem.
Megállás nélkül vigyorogtam, élveztem, ahogy köröket írunk le, és egyre nagyobb
sebességre kapcsolunk. – Élvezed?<br />
- Nagyon! – nevettem. Tovább szeltük a habokat, a többiekkel együtt mentünk.
Aztán kis időre visszamentünk a partra, hogy levegyük a mostanra már biztosan
feleslegessé vált mentőmellényeket, így már sokkal szabadabbnak érezve magunk
tértünk vissza, hogy folytassuk, amit elkezdtünk…</span></div>Arielhttp://www.blogger.com/profile/03284489649395713061noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1022413561778398729.post-64658422064915497762012-05-13T21:20:00.000+02:002012-05-13T21:20:15.125+02:0041. Seeking<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuDmecC-xgxJHjDsjKhbCjnGWYrwhT5NfDeJtJAPX-uPUAwZKgSjkoL_sIh-VjzHmAf5tVAxjcJ7_OAKTH-gpwQdlZf2cCE7o1vNElNibASnDqVkaM-H2JvPGOcGa6b8GRVHpq3ce2yFg/s1600/bikini+shop.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuDmecC-xgxJHjDsjKhbCjnGWYrwhT5NfDeJtJAPX-uPUAwZKgSjkoL_sIh-VjzHmAf5tVAxjcJ7_OAKTH-gpwQdlZf2cCE7o1vNElNibASnDqVkaM-H2JvPGOcGa6b8GRVHpq3ce2yFg/s320/bikini+shop.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
A vacsora után meglepően jó hangulatban mentünk fel
Adrian-nel a lakosztályunkba. Továbbra is azt gondoltam, hogy idővel keresek
magamnak másik szálláshelyet, pláne akkor, ha huzamosabb időre maradok, de most
jól esett, hogy nem kell egyedül lennem. Az este alatt több témát is
érintettünk, de főként engem kérdezgettek, ami kissé zavarba hozott, mivel nem
igazán mondhattam igazat, nem mellesleg több évvel kellett elszámolnom, mint
amennyit éltem. De ezt leszámítva, a gyerekkorukról, meg persze a gimis
éveikről meséltek, amit nagyon jó volt hallgatni, bár szegény Adrian néha
zavarba jött egy-egy kínosabb sztoritól, de egész jól viselte, hogy a többiek
őt próbálják kellemetlen helyzetbe hozni. Egy idő után a lányok is mintha
feloldódtak volna, akár azt is mondhattam, hogy a barátkozás egy fázisába
léptünk, ugyanis amikor megjegyeztem, hogy alig van itt pár ruhám, készségesen
felajánlották, hogy elvisznek a legjobb helyekre vásárolni. A keretem meglehetősen
nagy volt, bár nem kimeríthetetlen, mivel nem akartam levenni még egy jó
darabig a kártyáról, ugyanis akkor pár óra múlva biztosan szembe kellett volna
néznem azzal, amivel nagyon nem akartam. Ennek ellenére elfogadtam az
ajánlatuk, mert azt akartam, hogy megkedveljenek.<br />
- Jól érezted magad? – kérdezte, amikor mindketten leültünk a kanapéra, és úgy
terültünk el, mint akik túrázni voltak. Tényleg elfáradtam, mert nehéz volt a
gondolataimat kordában tartani, akármennyire is bizonyultak jó társaságnak.<br />
- Nagyon! Tudod, sosem gondoltam volna, hogy nyálasan csókolsz… - kuncogtam,
elképzelve a jelenetet.<br />
- Hé, ez nem ér! Megígérted, hogy nem cikizel miatta! <br />
- Én? Soha! Ez nem cikizés, csak egy gondolat – nevettem tovább.<br />
- De ez határozottan az volt! Amúgy is csak tizenhárom voltam, és nem tehettem
róla, hogy a lány annyi parfümöt fújt magára, hogy tüsszentenem kellett tőle.
Nem a csókom volt nyálas… De most mesélj cserébe te is valami kínosat!<br />
- Hmm, lássuk csak… nem sok ilyen történetem van, és momentán egy sem jut
eszembe.<br />
- Persze, csak nem akarod elmondani!<br />
- Nem, komolyan nem igazán van. Tudod a sok költözés miatt nem igazán voltak
állandó barátaim, így nem volt sok olyan szituáció, amikor zavarba jöhettem
volna. De egyszer volt egy osztálykirándulás, leültünk a fűbe enni, én meg nem
vettem észre a kutya kakit, és beletenyereltem, úgy, hogy ott volt az a srác
is, aki akkor tetszett. Mondanom sem kell, mindenki nevetett rajtam, és mindig
piszkáltak utána – vontam vállat, mert nem különösebben érdekelt a dolog, de
Adrian-nek nagyon tetszhetett a dolog, ugyanis öt percen keresztül megállás
nélkül nevetett. <br />
- Igazából ez nem ciki, csak vicces. – mondta, amikor egy kicsit megnyugodott.<br />
- Szerintem elég ciki volt. A tiédnél legalábbis jóval cikibb – somolyogtam.<br />
- Azt hiszem mindenki a saját bénázását érzi a legkínosabbnak.<br />
- Meglehet – bólogattam. – Viszont én most lefekszem aludni, mert ha reggel
tényleg el akarsz vinni arra a titokzatos helyre, és fürdőruha is kell hozzá,
akkor időben fel kell kelnem – magyaráztam, miközben feltornáztam magam.
Lehajoltam, hogy egy puszit nyomjak az arcára, de még mielőtt elhúzódhattam
volna, visszahúzott, és ő is adott nekem egyet. Játékos mosolya láttán nem
tudtam megállni, hogy ne nevetve menjek a szobámba. Az agyam szerencsére
üresben volt már, így a gyors zuhanyozást követően jóformán beestem az ágyba,
és el is aludtam…</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Reggel finom simogatásra ébredtem, s ahogy nehéz pilláimat
nyitogatni kezdtem, Adrian homályos, de határozottan vigyorgó képével találtam
szemben magam.<br />
- Jó reggelt Csipkerózsika, ideje felkelni.<br />
- Ühüm, neked is – mondtam álmosan, de a szemem visszacsuktam, aztán egy
perccel később kinyitottam, mert Adrian keze a nyakam felé vándorolt, ami
meglehetősen csiklandós volt. – Jó, jó, fent vagyok – ugrottam ki az ágyból, s
próbáltam morcos képet vágni, de nem nagyon ment.<br />
- Helyes. Ha elkészültél, gyere ki, én már készen vagyok – somolygott, majd egy
puszi után magamra hagyott. A fürdőbe vánszorogtam, hogy a reggeli rutint
elvégezve gyorsan felöltözzem. Amikor ezzel is megvoltam, az órára
pillantottam, ami fél nyolcat mutatott. Hát nem mondom, nem éppen szívet
melengető dolog a korai kelés…<br />
- Készen vagyok! – mondtam, miközben becsuktam az ajtómat, aztán gyorsan
végigsimítottam a rajtam lévő hosszított, pánt nélküli, mintás <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhm7T47zG6ypLw6OoMXr0riheJLx19DI-BVRcx64eEtTposImXV9pPxiAR4U_HSMLpcoYC1OjuQ8wByCttLXpsUCWPQomrVsGIrLI5bHkVStd5YFLxxAeOz7IJ9HfhmfQ06RidEfDohlbI/s1600/DD+Nessie+Greece+-+with+Adrian+and+his+friends.jpg">felsőn, illetvea fehér sorton</a>. Könnyen le lehetett venni őket, vagyis a vásárláshoz
tökéletesen megfeleltek.<br />
- Szép vagy! – nyomot a fejem tetejére egy puszit, miközben a derekamnál fogva
magához húzott, és elindultunk.</div>
<div class="MsoNormal">
Bár nem voltak nagy igényeim a fürdőruhát illetően, nem
igazán találtuk azt a darabot, ami megfelelt volna. Ahhoz mondjuk ragaszkodtam,
hogy pánt nélküli legyen, de eddig mindössze egyetlen darab volt, ami tetszett.
Persze, a méretemben nem volt.<br />
- Nem hiszem el, hogy egy normális fürdőruha sincs! – morogtam Adrian-nek,
amikor egy újabb boltból jöttünk ki üres kézzel.<br />
- Hidd el, a következőben megtaláljuk azt, amelyik megfelel – nyugtatgatott, de
látszólag remekül szórakozott rajtam.<br />
- Ezt mondtad az előbb is.<br />
- De most tényleg így lesz! Érzem a csontjaimban! – kuncogott, s nem tudtam
megállni, én is nevetni kezdtem, így valamelyest jobb kedvem lett. Belépve az
üzletbe, ismét kutakodni kezdtem, s már a harmadik sort néztem át, amikor egy
hatalmas vigyorral az arcán megjelent mellettem, kezében egy <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYIQwL4lyaTAIbKUof2UJiEUMw4FlZo2twEmCjxRdm5ZH-ygmPxXy1q2RZ_DluBfjBJDya8JJGbWbNbWhhyno5Hvoj0Cu1_8BHPpse3_HtxI_4rOLb923UxnlmKh_mGO6hC3Tk-XyfTxU/s1600/DD+Nessie+Greece+-+choose+by+Adrian.png">fürdőruhával</a>. A
színe szép volt, talán királykék, pántja sem volt. Csakhogy kissé merésznek
éreztem, ugyanis elől kötős volt, és kételkedtem benne, hogy elég strapabíró
lenne.<br />
- Ezt ugye te sem gondoltad komolyan?!<br />
- Miért, nem tetszik? Szerintem nagyon szép.<br />
- Jól néz ki, de nem vagyok benne biztos, hogy a helyén marad, miközben… nem
tudom, mit csinálunk. Elől kell megkötni, mi van, ha kioldódik?<br />
- Szerencsém! – mosolyodott el zsiványan, mire vállon ütöttem.<br />
- Hülye! – nevettem azért én is.<br />
- Csak próbáld fel, ha akkor is úgy érzed, hogy nem oké, akkor tovább
keresgélünk. Egy próbába még nem halsz bele.<br />
- Nem, de el fogok süllyedni szégyenemben, ha ez lecsúszik rólam – vettem ki a
kezéből, s indultam el a próbafülkék felé.<br />
- Nem hiszem, hogy szégyellned kéne a tested, de ha így gondolod, akkor
legalább bővül a cikis történeteid száma.<br />
- Nagyon vicces! – húztam be a függönyt, majd leakasztottam a fogasról a
fürdőruhát, aztán gyorsan letoltam a felsőmet a derekamra és felvettem a felső
részét. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Megkötöttem, annyira szorosan, amennyire csak tudtam, és mivel úgy
gondoltam, hogy méretben megfelelő, a sortomat is letoltam, azzal együtt pedig
a felsőmet is, hogy egyben meg tudjam nézni az egészet. Felvettem a bugyit is,
a kötőjével kicsit babráltam, s amikor beállítottam, belenéztem a tükörbe.
Összességében tetszett, úgy gondoltam, hogy nem áll rosszul, de inkább
tesztelni kezdtem. Lehajoltam úgy, hogy a törzsem vízszintben legyen, ugráltam
párat, illetve nyújtózkodtam. Mivel ezek ellenére is a helyén maradt minden,
még csak el sem csúszott, úgy véltem, megmutathatom Adrian-nek.<br />
- Na, milyen? – kérdeztem, amikor kihúztam a függönyt.<br />
- Észveszejtő vagy! – vágta rá vigyorogva, s tetőtől talpig végigmért.<br />
- Láttál már fürdőruhában, ne legeltesd így a szemed – kuncogtam, s igyekezett
megemberelni magát, de nem nagyon ment neki. – Úgy értem, nagyon jól áll. De…
mi az ott? – lépett közelebb, majd az alsórész kötőjéhez nyúlt.<br />
- A bugyim. Csak nem képzeled, hogy belebújok e nélkül?! Ki tudja, ki próbálta
fel előttem. Semmi kedvem összeszedni valami fertőzést – vontam vállat, mire
nevetni kezdett.<br />
- Tudod, a kérdésemre egyedül te válaszolsz ilyen nyíltan, más letudta volna az
első mondattal.<br />
- Miért ne tudhatnád, hogy mi az oka? Így nem nézel hülyének… vagyis nem
annyira – mosolyodtam el, aztán visszaaraszoltam a fülkébe és visszahúztam a
függönyt.<br />
- Akkor? Ez megfelel?<br />
- Igen. Megveszem – feleltem, miközben visszaöltöztem.<br />
- Nem fog leesni, még véletlenül sem?<br />
- Nem hinném.<br />
- Francba! – mondta nevetve. Gyorsan elkészültem ezután, aztán a pénztárhoz
indultam, hogy kifizessem, de Adrian megfogta a kezem, és a kijárat felé
kezdett húzni.<br />
- Még ki kéne fizetni… - mutattam rá.<br />
- Már elintéztem – kacsintott, mire megtorpantam.<br />
- Ne már, mindig ezt csinálod!<br />
- Mit? – kérdezte, de közben már kiértünk az üzletből.<br />
- Mindent megveszel nekem! Azt meg nem engeded, hogy én bármit is vegyek neked.<br />
- Nem lehetne, hogy most az egyszer, csak azt mondd: Köszönöm Adrian, kedves
tőled? – nézett rám csillogó szemekkel.<br />
- Köszönöm Adrian, kedves tőled! – nyomtam az arcára egy puszit, mire
elégedetten elmosolyodott és elindultunk vissza a szállodához. – De utállak
ezért! – kuncogtam, belőle pedig kitört a nevetés.<br />
- Nem hazudtoltad meg önmagad.<br />
- Sosem tenném. Szóval, mi is a mai program?<br />
- Nos… most visszamegyünk. Összekapjunk magunk, te felveszed ezt a csodás
fürdőruhát, aztán találkozunk a többiekkel, végül pedig elindulunk.<br />
- Nem fogod megmondani, hogy hová megyünk, igaz?<br />
- De nem ám! – nevetett, s ahogy az imént mondta, visszamentünk a szállodába.</div>Arielhttp://www.blogger.com/profile/03284489649395713061noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1022413561778398729.post-12830341627504606622012-05-06T22:11:00.000+02:002012-05-06T22:11:09.202+02:0040. It's OK<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0MviSFUOvp-qYVzH9AhJURKupuBoIhMinIcKH_D4z8onAjN-e7wtNFiJogtRzlDk6Asfi5MWaJv6GNWmfnnIUG8AA9jZy3Q1XlPo2r-GaxkuQEjN0LoliToIzSs8ApMk0nxa4xU1IEJ0/s1600/sunset-girl-silhouette.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0MviSFUOvp-qYVzH9AhJURKupuBoIhMinIcKH_D4z8onAjN-e7wtNFiJogtRzlDk6Asfi5MWaJv6GNWmfnnIUG8AA9jZy3Q1XlPo2r-GaxkuQEjN0LoliToIzSs8ApMk0nxa4xU1IEJ0/s320/sunset-girl-silhouette.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">Amikor felébredtem, már látszott az égen, hogy a nap
lemenőben van, s mivel jobb ötletem nem volt, a fürdőbe mentem, gyorsan
összekaptam magam, majd a kis kártyával a kezemben, ami gondosan oda volt
készítve az éjjeliszekrényemre, lementem a partra, hogy sétáljak egyet.<br />
Ahogy leértem, levettem a strandpapucsot, s csak élveztem a lemenő Nap utolsó
sugarait a bőrömön, a homokot a talpam alatt, illetve a tenger morajlását.
Lehunytam a szemem, és csak sétáltam előre, nem tartva attól, hogy bárkinek is
nekimegyek, mivel senkit sem láttam a parton. Valószínűleg a fiatalok már az esti
bulira készültek, míg az idősebbek a vacsorára. Görögországban az emberek
igencsak eltolt életet éltek, ami a klímának volt köszönhető, de ez nekem pont
kapóra jött. <br />
Egy fél órával később a homok súrlódása ütötte meg a fülem, pár pillanattal
később pedig megéreztem az illető illatát is, így megnyugodtam, és úgy sétáltam
tovább, mint aki semmit sem sejt. Amikor Adrian felkapott a vállára,
önkénytelenül is sikoltottam egyet, mert erre azért nem számítottam, a
papucsom, illetve a kártyát eldobtam, hogy ne legyen bajuk, majd gyengéd
tiltakozásba kezdtem, amikor megindult velem a víz felé.<br />
- Ne, kérlek! Nehogy bedobj!<br />
- Dehogy doblak! – nevetett, de egyre beljebb haladt a tengerben, majd egy
kényelmes mozdulattal alámerült velem együtt. Néhány másodpercre lent maradtam,
és élveztem a víz hőmérsékletét, aztán felálltam, hogy újra levegőhöz jussak.<br />
- Azt mondtad, nem dobsz be! – nevetettem, miközben igyekeztem a ruhámat a
megfelelő helyeken eligazítani.<br />
- Nem is dobtalak. Veled együtt merültem le – hahotázott, miközben felcsúsztatta
a vállamon a pántomat.<br />
- Kösz – vigyorogtam rá.<br />
- Szívesen – kacsintott. Ahogy kifelé haladtunk, feltűnt, hogy nézőközönségünk
is akadt. Értetlen pillantást vetettem Adrian-re, aki továbbra is
levakarhatatlan mosollyal jött kifelé velem együtt.<br />
- Néhány barátom – avatott be, s hálát adtam azért, hogy egy <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZS9eM7oW6-AQtUo0XH-CHBCUIvetDFqE0wn3OBgeF2POmo74ibxMomUX1BgohGi4SmZXv4SmfYljEbbvPZqqD0nQroI7lKjljJNGkJVxil5b2VpwRp8JPYu4iNLOQy3bYUWJrGkbt7k4/s1600/DD+Nessie+Greece+shore.jpg">sötétkék ruha</a> volt
rajtam, fehérneművel együtt. Így elkerültem azt, hogy átlátsszon, illetve azt,
hogy olyan dolgokat fedjen fel a testemből a rám tapadó ruha, amiket egyébként
eltakarnék. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">Amikor kiértünk a partra, a négyfős társaság is közelebb jött, két
fiú, két lány arányban. Mindnyájan alaposan végig mértek mire odaértek, de nem
érdekelt a dolog, hiszen én is ugyanezt tettem velük, miközben felvettem a
papucsom és az ajtót nyitó kártyát. Mindkét lány feltűnően szép volt, ami miatt
a vizes ruhámban úgy éreztem magam, mint egy csöves. A fiúk jó kiállásúak
voltak, de nem voltak olyan helyesek, mint Adrian, de az is lehet, hogy csak
elfogult voltam vele.<br />
- Srácok, ő Renesmee, Renesmee, ők Naia, Thekla, Wassily és Moshe.<br />
- Sziasztok, örülök, hogy megismerhetlek titeket – mosolyogtam rájuk, s láttam
rajtuk, hogy meglepődnek. <br />
- Na, most már hisztek nekem? – kérdezte Adrian nevetve.<br />
- Egy mondatot mindenki be tud tanulni – jegyezte meg cinikusan Naia.<br />
- Miről maradtam le? – néztem értetlenül Adrian-re.<br />
- Nem hitték el nekem, amikor azt mondtam, hogy van egy barátnőm az Egyesült
Államokból, akit nem régen ismertem meg, és tökéletesen beszél görögül.<br />
- De… hogy? Alig lehetsz több tizennyolcnál, már ha vagy annyi – nézett végig
rajtam kikerekedett szemekkel Thekla.<br />
- Még csak tizenhét – vágta rá nevetve Adrian.<br />
- Ne már, zavarba hozol! – könyököltem meg.<br />
- Hát öregem, nem semmi, komolyan. És tényleg olyan szép, mint mondtad – tette
zsebre a kezét Moshe. Az szája érdekes mosolyra húzódott, míg a szeme
gondolkozón szűkült össze. Mellette Wassily is hasonlóképp méregetett, s nem
értettem, hogy miért van ez.<br />
- Nem szoktam hazudni. De most ha megbocsátotok, felmegyünk átöltözni, meg
ilyesmi. A vacsoránál találkozunk – mondta Adrian, így egy intéssel otthagytuk
őket, és elindultunk a szálloda felé. Amikor elég távol kerültünk, hogy ne
hallják, felé sandítottam. Az arcán továbbra is ott virított a csibészes
mosoly.<br />
- Legközelebb nem lehetne, hogy száraz ruhában mutass be a barátaidnak? Most
úgy nézek ki, mint egy szakadt csöves. Nem épp a legjobb első benyomás –
grimaszoltam, mire röhögni kezdett.<br />
- Mint egy csöves mi? Hidd el, le vannak tőled nyűgözve. Tudod, nem mindennap
sétál veled szembe egy okos és szép lány, te pedig határozottan az vagy.<br />
- Thekla és Naia sem tűntek butának, és ők sokkal szebbek, mint én, pláne most
– magyaráztam, miközben beszálltunk a liftbe. Adrian hangos szortyintással
jelezte nem tetszését.<br />
- Baromság! <br />
- Akkor is! Szóval legközelebb maradjak legalább addig száraz, míg bemutatsz
nekik, oké?<br />
- Jól van, ha ezt szeretnéd. <br />
- Azt hiszem a srácok nincsenek valami jó véleménnyel rólam. Mindketten úgy
tanulmányoztak, mintha ufó lennék. <br />
- Valójában mindkettőnek tetszettél.<br />
- De… ők… a lányokkal…<br />
- Nem járnak. Mindannyian csak barátok vagyunk már általános sulis korunk óta –
magyarázta, majd kitárta előttem az ajtót. – Csak utánad.<br />
- Köszi – motyogtam, s beslisszoltam előtte. – Szóval ilyen régen ismeritek
egymást?<br />
- Igen. Nem azt mondom, nem voltunk mindig ennyire jóban, de határozottan ők a
legjobb barátaim.<br />
- Akkor velük megyünk holnap arra a titokzatos helyre? – kérdeztem somolyogva.<br />
- Igen, velük. Régóta lent voltál egyébként a parton?<br />
- Úgy egy fél órája – vontam vállat. – Addig aludtam.<br />
- Most is karikásak a szemeid egy kicsit.<br />
- Azt nem mondtam, hogy jól is. Csak azt, hogy aludtam – mondtam immáron az
szobaajtóm előtt állva. Nem igazán tudtam, hogy mit vegyek fel, de a
lehetőségeim korlátozottak voltak.<br />
- Remélem, ma éjjel már ki tudod pihenni magad.<br />
- Én is. De menjünk, mert bár te tíz perc alatt kész vagy, nekem ez több idő
lesz. Mire kimosom a sót a hajamból…<br />
- Van időd. A lányoknak legalább egy óra kell, hogy elkészüljenek, és valószínűleg
még nem jöttek vissza – kacsintott rám.<br />
- Huhh, jó – mosolyodtam el, majd bementem a szobába, és kipakoltam a táskám
tartalmát.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;"><br />
Jó tízperces agyalás után végül megtaláltam azt, amit megfelelőnek véltem, így
becsattogtam a fürdőbe.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">Amikor a zuhanyozással végeztem, megszárítottam a hajam,
aztán felvettem a fekete, fehér csíkos <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJarwcPa0QqVeqhipltvzo4WR7oY-n5m6QSiF3F421iCNTWuRVEK8R14VrwPDU8CaKgjGvbL5eh1jWx9FHS-KPr95h-nPGIH9Go2qWzxBnKb1CTdNrCsDKJl3zxoYh2F5dn1YKG3-kDHc/s1600/DD+Nessie+supper+with+Adrian's+friends.jpg">ruhámat</a>, amelynek az alján egy szélesebb
sáv szintén fehér volt. Nem túl elegáns, de nem is túl laza. Neszesszerek
hiányában smink nélkül voltam kénytelen vacsorázni menni, de legalább egy
pasztell színű magas sarkút vettem, így nem papucsban, vagy csizmában kellett
megjelennem. Kimentem a nappaliba, Adrian az erkélyen állt, és valakivel
beszélgetett, így a hűtőhöz mentem, hogy igyak még gyorsan pár kortyot. Bár
igyekeztem pozitívan állni mindenhez, és nem gondolkozni úgy igazán, nem nagyon
ment. Újra és újra felötlött bennem Jake csókja, ahogy az is, hogy Nahuel mit
szólhatott, amikor megtudta a dolgot, mert abban biztos voltam, hogy Jake nem
félt az orra alá dörgölni. Ráadásul tekintve azt, hogy ennyire kiborultam,
nemcsak Nahuel, de még apám, és a családom többi része is igen pipa lehetett
rá, így csak remélni tudtam, hogy mindenki épségben lesz, amikor hazamegyek.
Ha, hazamegyek, pontosítottam, ugyanis nem voltam benne biztos, hogy meg tudom
tenni. Talán ha én mondom el neki, akkor jobban fogadta volna Nahu… hiszen
fordított helyzetben én is ezt vártam volna, vagy nem? Rá kellett jönnöm, hogy
egy gyáva nyúl vagyok, és akármennyire is jó ötletnek tűnt ide jönni, talán
otthon kellett volna maradnom, így viszont… olyan volt, mintha benzint öntöttem
volna az amúgy is olthatatlan tűzre.<br />
- Kész vagy? – kérdezte, amikor mögém ért, így megszakítva a gondolatmenetem.<br />
- Igen – fordultam meg, s egy mosolyt varázsoltam az arcomra.<br />
- Csinos vagy.<br />
- Na, persze! – forgattam a szemeim, s ahogy felkínálta a karját, belékaroltam.
Így mentünk le egészen az étteremig, ahol Wassily és Moshe vártak minket egy
asztalnál. A két lány valóban késett, ahogy azt Adrian még a liftben
megjósolta. Leültünk az asztalhoz, s Adrian-nel karöltve az étlapot kezdtem
mustrálni. Pár perccel később sem tudtam választani, pedig vagy ötször
átfutottam már az ételeken. – Tudod mit? – néztem Adrian-re.<br />
- Mit? – kérdezte mosolyogva.<br />
- Rendelj nekem te. Majd meglátjuk, hogy meg tudom-e enni, vagy sem.<br />
- Biztos?<br />
- Ühüm – bólogattam, majd az éppen megérkező lányok felé fordultam. Mindketten
szépen fel voltak öltözve, és mindketten ki voltak sminkelve. Míg Naia egy krémszínű,
nyakrésznél arannyal díszített ruhában, addig Thekla egy feltűnő, zöld ruhában
feszített, amin ugyan nem volt semmi, a színe miatt nem is igényelt semmi mást,
a hatást így is elérte. Tudtam, hogy az én ruhám közel sem volt olyan szép, de
megpróbáltam nem foglalkozni vele. Mindenesetre elhatároztam, hogy valamelyik
nap elmegyek vásárolni, mert az nem járja, hogy mindig én vagyok a rút
kiskacsa.</span></div>Arielhttp://www.blogger.com/profile/03284489649395713061noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-1022413561778398729.post-3646953442143950772012-05-03T20:16:00.000+02:002012-05-03T20:16:36.377+02:0039. Escape<br />
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #00b0f0; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Sziasztok!<br />
Máris meghoztam az új részt, és a következőt is igyekszem időben feltenni. :D<br />
Az előző fejezethez kaptam komikat, amit ezúton is szeretnék megköszönni,
nagyon örültem nekik! :)<br />
Mindenkinek további szép hetet, kellemes olvasást!<br />
Puszi! =)<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjW_RlGy4dGwrlRQJjxq6I-1-5YhgBnsUbwCUz7_yxok4qgbnueh9nq69EmiwzNGvi8E3EH6fHT8GTB5-iihPxvUewZbU6H-kFpMQyus-2M1YnQAQcVKzcq65LO_2Hm4KI8-d47oFJDizc/s1600/SS_21_FASHION_69.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjW_RlGy4dGwrlRQJjxq6I-1-5YhgBnsUbwCUz7_yxok4qgbnueh9nq69EmiwzNGvi8E3EH6fHT8GTB5-iihPxvUewZbU6H-kFpMQyus-2M1YnQAQcVKzcq65LO_2Hm4KI8-d47oFJDizc/s320/SS_21_FASHION_69.jpg" width="255" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
Pár órával később sem éreztem magam jobban. Bár a sírást
sikerült abbahagynom, még mindig újra és újra összerezzentem, aminek nem a
folyamatosan fújó szél volt az oka. A ruháim már megszáradtak, mégis úgy
éreztem, hogy fázom, pedig nem lehetett annyira hideg. Szinte robotként
meneteltem előre Port Angeles utcáin, nem törődve a bámuló emberekkel, mígnem
elértem egy bankautomatát. Eszemben sem volt hazamenni, s még így is csak
szerencsével maradhatok észrevétlen. Mivel nem volt nálam elég készpénz, le
akartam venni a kártyámról, hogy a családom ne találja meg a szállodát, amiben
az éjszakát terveztem tölteni, épp elég lesz, hogy azt megtudják, melyik
városban vagyok. Gyorsan végeztem, annak ellenére is, hogy egy nagyobb összeget
vettem le, mert fogalmam sem volt, hogy mennyi időbe telik, míg haza tudok már
menni. Mert nem tudtam volna Nahuel szemébe nézni, és úgy tenni, mintha mi sem
történt volna, de a családom előtt is szégyelltem magam. Időre volt szükségem,
de fogalmam sem volt, hogy mennyire.<br />
A telefonom megállás nélkül rezgett a zsebemben, s csak akkor vettem elő,
amikor egy parkban leültem egy padra. Egyetlen hívást leszámítva minden hívás a
családtagjaimtól származott, s amikor megláttam a délelőtti híváshoz tartozó
nevet, tudtam, hogy mit fogok csinálni. Majdnem rányomtam a hívás gombra, de
mivel a híváslistából azonnal megtudhatták volna, hogy kivel beszéltem
utoljára, kerestem egy telefonfülkét, és ott pötyögtem be a számot, majd pár
csörgés után végre meghallottam az illető hangját is.<br />
- Igen, tessék?<br />
- Adrian? Szükségem lenne a segítségedre…</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Bő egy nappal később, amikor a gépem landolt, fáradtan és
éhesen vánszorogtam végig a parkolóhoz vezető úton, ám amikor megláttam az
ismerős, vigyorgó arcot, aki ígéretéhez híven ott várt rám, elmosolyodtam.<br />
- Szia! – öleltem át Adriant, s jól esett, ahogy magához vont. A táskámat
levette a vállamról, annak ellenére is, hogy nem volt nehéz. Csak azok a ruhák
voltak benne, amiket Jacobtól hoztam el, illetve néhány olyan, amit még Port
Angelesben vettem gyorsan. <br />
- Szia! Örülök, hogy itt vagy! Gyere, fáradtnak tűnsz. – Nyitotta ki előttem az
anyósülés felöli ajtót. Beültem, bekötöttem magam, s amikor ő is beszállt
mellém, hálás pillantást vetettem rá.<br />
- Én… nem tudom eléggé megköszönni azt, amit értem tettél. Csak…<br />
- Amikor kialudtad magad, mindent elmondasz. Lesz elég időnk beszélgetni. – Indultunk
el az ismerős úton. Percekig a könnyeimmel küszködtem, mert a hála, amit felé
éreztem, leírhatatlan volt, s mert bár próbáltam nem gondolni arra, hogy kiket
hagytam magam mögött egy időre, rengetegszer eszembe jutottak. De a fizikai
szükségleteim szerencsére erősebbnek mutatkoztak, így pár perccel később
elnyomott az álom.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Halványan érzékeltem, hogy valaki kiemel a kocsiból, s
amikor a karjaiban voltam már, hozzábújtam az illetőhöz, mert Adrian
összetéveszthetetlen illatát lélegeztem be. A következő kép az volt, amikor
ágyba kerültem és levette rólam a cipőmet, majd megsimogatta az arcom és adott
egy puszit. Ezek után magamra hagyott én pedig csak aludni akartam.<br />
Amikor felébredtem, fogalmam sem volt róla, hogy mennyi lehet az idő, sőt,
mivel a szememet nem nyitottam ki az erős fény miatt, azt sem tudtam
megállapítani, hogy délelőtt vagy délután van. Óvatosan nyitogattam a szemem, s
amikor már mindent jól láttam, az éjjeliszekrényen lévő órára pillantottam, ami
fél tizenkettőt mutatott. Úgy saccoltam, hogy tizenegy óra körül érkezhettünk
meg, vagyis egy fél napot átaludtam. Még nyújtózkodtam egy kicsit, majd
kikeltem az ágyból és körülnéztem. Azonnal feltűnt, hogy abban a szobában
vagyok, amelyikben a legutóbbi alkalommal is aludtam, így az ismerős
környezetben könnyen feltaláltam magam. Kivettem pár ruhát a táskámból, ami az
egyik fotelban hevert, majd a fürdőszobába vonultam, mert ölni tudtam volna már
egy zuhanyért. Megnyitottam a vizet, s kellemesen melegre állítottam, mert bár
ment a légkondi, odakint akár negyven fok is lehetett. Aláálltam, s csak
hagytam, hogy a víz zuhogjon rám. <br />
Amikor végeztem mindennel, úgy éreztem, hogy sikerült egy kicsit felfrissülnöm,
és valamelyest a hangulatomon is javított, így felöltöztem, majd kimerészkedtem
a szobából. A nappaliban nem láttam senkit, de balra nézve észrevettem Adriant
az ajtóban. Egy tálcával a kezében sétált felém, messziről is megéreztem a
friss pirítós és tojás illatát.<br />
- Jó reggelt!<br />
- Neked is! – mondta mosolyogva. – Kint, vagy bent szeretnél reggelizni?<br />
- Kint.<br />
- Oké… – indult el az ajtók felé, így gyorsan kinyitottam, hogy ne neki kelljen
még azzal is szenvednie. A tálcát letette a kis asztalra, ami ott volt, s
tétován megállt előtte. – Ülj le, csak mondd meg, mit kérsz hozzá. Van fent
minden, le is van hűtve.<br />
- Baracklé van?<br />
- Persze.<br />
- Akkor azt kérnék.<br />
- Máris hozom – felelte, s egy perc múltán vissza is ért az üdítővel és egy
pohárral a kezében. Letette elém, majd töltött is. Ahogy végignéztem az
ételeken, azt sem tudtam, hogy mivel kezdjek, roppant hálás voltam, hogy
felhozatta nekem.<br />
- Köszönöm. Mindent. Már nagyon éhes vagyok, de honnan tudtad, hogy felkeltem?<br />
- Hallottam, hogy zuhanyozol. Gondoltam, éhes is leszel, így felhozattam – vont
vállat. Enni kezdtem, de lázasan törtem a fejem azon, hogy magyarázzam el neki
ezt az egészet, mert megérdemelte a magyarázatot.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Még akkor sem tudtam, hogyan kezdjem, amikor befejeztem a
reggelit, s nagyokat kortyoltam az italomból, tovább húzva ezzel is az időt.
Adrian egész végig nem szólalt meg, csak figyelte, ahogy eszem, és úgy tett,
mintha mi sem történt volna. Persze, normál helyzetben végig beszélgettük volna
az egészet, de ez aligha lehetett szokványosnak mondani.<br />
- Még egyszer köszönöm. És nem csak ezt. Mindent. Tudod… sosem fogom tudni
meghálálni ezt neked eléggé.<br />
- Nincs miért hálálkodnod. De… miért kellett eljönnöd? Vagy… bántott valaki?
Csináltál valami hülyeséget? Ha nem akarod elmondani, megértem… de könnyebben
tudok segíteni, ha tudom, miben kell.<br />
- Te azzal segítettél, hogy itt lehetek. Ez sokat jelent nekem. És igen,
csináltam valami hülyeséget – böktem ki végül. A tekintete megállapodott az
arcomon, és kíváncsian fürkészett. Nem kérdezett semmit, várta, hogy
megszólaljak. – Nem törvénytelen, vagy ilyesmi… - motyogtam, s kifinomult
hallásomnak köszönhetően hallottam, hogy hangosabban fújja ki a levegőt.
Megkönnyebbült.<br />
- Akkor mi történt?<br />
- Csak… el kellett jönnöm otthonról. Nem bírtam ott tovább, érted? Sok minden
történt, és… kell egy kis idő, hogy rendezzem magamban a dolgokat.<br />
- Miért van olyan érzésem, hogy ennek az egésznek köze van… öhm, hogy is hívják…
Jacob! Igen, Jacob-hoz – nézett rám kérdőn, s a név hallatára ismét rám tört a
sírógörcs. Töltöttem magamnak innivalót, hogy lenyeljem a növekvő gombócot a
torkomban, mert csak így voltam képes megszólalni.<br />
- Köze van hozzá, igen – bólintottam megerősítésképp, viszont nem tudtam, mit
mondhatnék még. Közel sem volt olyan egyszerű ez az egész, mint ahogy
felvázolhattam volna neki.<br />
- Szereted? – kérdezte komolyan.<br />
- A-azt hiszem.<br />
- Szerelmes vagy belé? – jött az újabb kérdés, s bár próbáltam megállítani, a
könnyeim hullani kezdtek.<br />
- Nem tudom, én… nem tudom, Adrian! Gyűlölöm őt azért, amit tett, de… szeretem,
érted? Csak el akarom felejteni, mert… utálom magam miatta. Utálom, hogy
szeretem, mert ezzel mást is megbántok! Én gyűlölöm ezért, de nem tudom nem
szeretni! – tört ki belőlem, a hangom pedig olyan hisztérikusan csengett, hogy
már-már ijesztő volt, s a könnyeimtől is alig láttam valamit, így csak azt
éreztem, hogy Adrian kijjebb húzza a székem és átölel.<br />
- Minden rendben lesz… nem tudom mit tett, vagy mi történt köztetek pontosan,
de nem számít. Itt vagy. Majd túl leszel rajta – duruzsolta a fülembe, a
hátamat folyamatosan simogatva. Addig húzott, mígnem ő a földön, én pedig az
ölében nem ültem, s olyan nyugtató szavakat suttogott nekem, melyektől
furcsamód kezdtem megnyugodni.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Amikor a zokogásom sírássá, majd az is csak szipogássá
csendesedett, Adrian kitette az üres tányérokkal teli tálcát, én pedig bent
leültem a kanapéra. Visszaérve a nappaliba leguggolt elém és megfogta a kezem,
s miközben beszélt, gyengéden cirógatta.<br />
- Nézd… nem voltam még ilyen helyzetben, de amíg itt vagy, nem akarom, hogy
mindig ilyen szomorú légy. Nem mondom, hogy egyszerű lesz túllépned ezen az
egészen, de azt megígérem, hogy igyekszem majd könnyebbé tenni neked. A többi
csak rajtad múlik – mondta komolyan, ugyanakkor a hangja együttérzésről, vagy
valami olyasmiről tanúskodott. Elmosolyodtam, mert nagyon jól esett, hogy
minden hátsószándék nélkül, barátként mellettem áll.<br />
- Köszönöm.<br />
- Tudod, már betegesen sokszor mondtad ezt nekem az elmúlt huszonnégy órában,
lehet, hogy köszönöm-szindrómában szenvedsz – mosolyodott el, mire felnevettem.<br />
- Lehet, hogy igazad van – vigyorogtam továbbra is.<br />
- Mit akarsz ma csinálni?<br />
- Nem bánnád, ha ma csak itt maradnék? Aztán holnap keresek magamnak valami
szállást és…<br />
- Nem mész sehová. Addig maradsz itt, ameddig csak akarsz.<br />
- Akkor hadd fizessek érte! Az nem járja, hogy mindig, mindent te állsz.<br />
- Elfelejted, hogy apámé a szálloda, a lakosztály pedig az enyém. Mindegy, hogy
egyel több, vagy kevesebb személy van itt – rázta meg a fejét. – Különben is!
Ne sérts meg azzal, hogy fizetni akarsz valamiért, ami egyébként ingyen van. –
horkantott.<br />
- Jól van, kö… úgy értem, nagyon hálás vagyok – kaptam észbe időben, mielőtt
ismét megköszöntem volna neki a dolgot.<br />
- Én nem különben. Élvezhetem a társaságod, ez nekem éppen elég. Na, jó. Nekem
találkoznom kell pár barátommal, csak este tudok visszajönni.<br />
- Nem kell, úgy értem, miattam igazán ne siess. Érezd jól magad. Valószínűleg
egész nap a tévé előtt fogok gubbasztani, vagy alszom. Vagy talán felváltva a
kettőt – somolyogtam.<br />
- Jól van. Este akkor is visszajövök. Ma hagylak pihenni, de holnap eljössz
velem valahová.<br />
- Hová?<br />
- Majd meglátod. Legyen meglepetés –
kacsintott. – Fürdőruhát hoztál?<br />
- Nem.<br />
- Akkor majd reggel veszünk egyet. Most viszont tényleg indulnom kell, este
találkozunk! – nyomott egy puszit az arcomra, majd elindult az ajtó felé, de
mielőtt kilépett volna rajta, visszafordult. – Majd’ elfelejtettem! A
szobaszervizt a kettős kereszt egyessel éred el.<br />
- Oké. De menj már, mert el fogsz késni! – kuncogtam, mire elmosolyodott és
becsukta maga mögött az ajtót. Eldőltem a kanapén, a tévét bekapcsoltam, hogy
legyen valami háttérzaj, de a szemem becsuktam, mert úgy éreztem, mintha
szemhunyásnyit sem aludtam volna, és úgy terveztem, estig fel sem kelek.</div>Arielhttp://www.blogger.com/profile/03284489649395713061noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1022413561778398729.post-54017070889469377812012-04-29T14:36:00.001+02:002012-04-29T14:36:50.491+02:0038. A single kiss...<br />
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #00b0f0; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Sziasztok!<br />
Ma van a tánc világnapja, gondoltam ennek örömére felteszem az új részt. Ha
minden jól megy, akkor még más „meglepi” is lesz ma, ha mégsem, akkor remélem a
napokban.:)<br />
Mindenkinek további kellemes szünetet, jó olvasást!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #00b0f0; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Puszi!! =)<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQPvSNsFXkFEN5YWE6ymtQiD13zzp-ceqyns9Vy1dytxY0cGeoH-OVT5ruM3opjajDCJ55dG3m4yuVBaT5zDixZgR4vgaJwoxPy6pvoGxKcRMBMhvXlAISR3Q7J_IIAfEzpiGIcl8KZXs/s1600/38.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQPvSNsFXkFEN5YWE6ymtQiD13zzp-ceqyns9Vy1dytxY0cGeoH-OVT5ruM3opjajDCJ55dG3m4yuVBaT5zDixZgR4vgaJwoxPy6pvoGxKcRMBMhvXlAISR3Q7J_IIAfEzpiGIcl8KZXs/s320/38.jpg" width="315" /></a><span style="font-family: inherit;">Kilépve a házból ráébredtem, hogy talán jobb lett volna, ha
elfogadom Rose ajánlatát. Az eső csepergett, és a felhőkből ítélve nem fogja
egyhamar abbahagyni, bár a levegő nem volt túl hideg, elég kellemes volt. Futni
kezdtem az ismerős úton, s amikor a régi határhoz értem, éreztem, hogy valaki,
vagy valakik figyelnek. Pár másodperc múltán egy homokszínű farkas száguldott
el mellettem, vagyis nem lehetett más, mint Seth. Pár méterrel előttem megállt,
ami engem is megtorpanásra kényszerített. Lefékeztem előtte, s mosolyogva
néztem rá.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">
- Szia Seth, mi újság? Kösz, én is jól vagyok. Hogy hová megyek? Jacob-hoz a
ruháimért, ezért van nálam a táska. – nevettem fel, mire prüszkölő hangot
hallatott. Valójában kissé rémisztő lett volna a dolog, ha nem tudtam volna,
hogy ilyen formában, ők így nevetnek. Megsimítottam a fejét, mire végignyalta a
kezemet. Elég furcsa volt, de… gondolom, ezt nevezik állati ösztönnek, vagy mi.
Ilyenkor a srácok sosem fogták vissza maguk, ami azzal járt, hogy elég sűrűn
meglehetősen nyálas lett az ember. – Majd találkozunk. – kacsintottam rá, s
ahogy arrébb állt, ismét futni kezdtem. Igyekeztem nem gondolni a Jake-kel való
utolsó találkozásomra, de ahogy közelebb értem a kis házhoz, egyre inkább
feszültté váltam. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">Még oda sem értem közvetlen az ajtó elé, amikor az kinyílt, s
Jacob hatalmas alakját láttam meg.<br />
- Szia. – köszöntem bizonytalanul, miközben megtöröltem a lábam.<br />
- Szia. – állt félre, s jelentőségteljes pillantást vetett a vállamon lévő
táskára. A cipőmmel kezdtem babrálni, hogy ne sározzam össze az egész lakást,
de megrázta a fejét. – Nem kell levenned, épp fel akartam takarítani, majd
feltörlöm, ha végeztél.<br />
- Oké, köszi. – egyenesedtem fel. – A szobádban van? – kérdeztem mire
bólintott. Az arca egész végig közömbös maradt, szinte meg sem rezdült.
Elindult befelé, így követtem, s körbenéztem, hogy Billy merre lehet. – Billy?<br />
- Charlie-nál.<br />
- Értem. Vinni akartam nekik egy kis sütit, akkor majd neki is veszek. –
motyogtam. Beérve a szobájába megéreztem kellemes illatát, ami az egész
szobáját betöltötte, s ami csak rá volt jellemző. Kinyitotta a szekrénye ajtaját,
s meglepődve bámultam a polcokra. Míg az ő ruhái szanaszét, gyűrötten hevertek,
addig az enyém gondosan be volt hajtogatva az egyik felső polcra. Elkezdtem
pakolni, míg ő nekidőlt az falnak, s miután öt perc múlva sem mozdult meg,
elmosolyodtam. Reméltem, hogy annak ellenére, hogy mostanában elég sokat
veszekedtünk, nem haragszik rám annyira. – Tudod, meglehetősen jól utánzod a vámpírok
„szobor-vagyok-meg-sem-mozdulok” állását. – mondtam, miközben az utolsó ruhát
is betettem a táskába, és behúztam a zipzárt, majd becsuktam a szekrényajtót.<br />
- Hát, gondolom mindig is ezt akartad, nem? Úgy értem, egy vámpír <i>mindenben</i> jobb. – jegyezte meg
csúfondárosan, kiemelve az utolsóelőtti szót.<br />
- Mire célzol ezzel? <br />
- Semmire, csak egy ártatlan megjegyzés volt. Hogy vagytok Nahuel-lel?<br />
- Ártatlan megjegyzés? Akkor remélem ezt is csak annak fogod venni. Szeretem Nahuel-t,
akár tetszik ez neked, akár nem. És nem érdekel, hogy mennyire gyűlölsz emiatt.
– tört ki belőlem.<br />
- Gyűlöllek? Ó, nem Nessie, egyáltalán nem gyűlöllek! – szelte át a köztünk
lévő távolságot, ezzel olyan közel kerülve egymáshoz, hogy meg kellett emelnem
a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni. Az arca olyan dühöt fejezett ki egy
pillanatra, amit nem sokszor volt alkalmam látni rajta, de gyorsan rendezte a
vonásait, és a már-már megszokottá vált, közömbös kifejezést öltötte fel.
Csakhogy a szeme továbbra is szinte villámokat szórt, amitől kisebbnek éreztem
magam. – Azt gyűlölöm, hogy azt hiszed, szereted őt, és emiatt… mindent
odaadtál neki.<br />
- Hát erről van szó? Hogy hallottad, lefeküdtünk?<br />
- Nem csak erről van szó!<br />
- Nos, lehet, hogy te azt hiszed, ez nem így van, de én igenis szeretem Nahu-t.<br />
- Valóban? És mit érzel akkor, amikor a közeledben van? – hangja suttogássá
halkult, s közelebb lépett, mire hátráltam, de a szekrénynek ütköztem. A szívem
úgy meglódult, hogy azt nehéz lett volna nem észrevenni, s valószínűleg neki is
feltűnt. Fránya szuperhallás! Továbbra is álltam a tekintetét, de nem szólaltam
meg, egyfelől mert a lélegzetemet igyekeztem szabályozni, másfelől pedig nem
úgy tűnt, hogy választ vár a kérdésére. – Amikor csak centiméterekre vagytok
egymástól egy csók előtt? – lépett még közelebb, így a testünk már egymáshoz
simult, s az arcunk is majdnem összeért. Lázasan kutattam egy menekülőút után,
de… egy részem maradni akart, és bár a többi kereste azt az utat, nem találta.
– Vagy amikor megcsókol? – hajolt le hozzám, a kezét a derekamra csúsztatta,
úgy húzott közelebb magához, s bár nem volt durva, hevesen tapadt a számra. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">Azonnal visszacsókoltam, megfeledkeztem mindenről, a családomról, Nahuel-ről,
az egész világról. Abban a pillanatban csak Jacob létezett, s amikor a nyelve
utat tört a számba, s felfedezte annak minden szegletét, a térdeim majdnem
felmondták a szolgálatot, de elég erősen tartott ahhoz, hogy ne terüljek el a
földön. A gyomrom furcsa módon kezdett kavarogni, de nem töltött el rossz
érzéssel, sokkal inkább jónak volt mondható, míg az alhasamban valami lüktetni
kezdett. A keze felcsúszott a hátamon, s óvatosan a hajamba túrt, amitől
megborzongtam, s a sajátjaim erőszakkal kellett megállítanom, hogy ne emelkedjenek
fel. A levegőm vészesen fogyott, s amikor elhúzódott tőlem, zihálva vettem a
levegőt, annál is inkább, hogy amikor néhány másodperccel később kinyitottam a
szemem, elégtétel ült ki az arcára. Egy pillanatra valami más is ott volt, amit
nem tudtam meghatározni, de mire már tudtam értelmesen gondolkozni, csak ez maradt.
Nem bírtam ránézni, lehajtottam a fejem, úgy meredtem magam elé, mert fogalmam
sem volt, hogy mit mondhatnék.<br />
- Miért pont most? – kérdeztem halkan egy perccel később, de továbbra sem
néztem fel rá.<br />
- Mit miért? – kérdezett vissza, a hangja sokkal erőteljesebben zengett, mint
az enyém.<br />
- Miért pont most kellett megcsókolnod? – löktem arrébb, ezzel felszabadítva
magamnak az utat.<br />
- Mert nem vagy szerelmes Nahuel-be! – vágta rá, ami felért egy pofonnal.
Szóval csak az igazát akarta bizonyítani…<br />
- Tévedsz! – kiabáltam rá, a sírás határán egyensúlyozva. Felkaptam a táskám a
vállamra, s elindultam kifelé, de elkapva a csuklóm, visszafordított.<br />
- Nem tévedek! Miért csókoltál vissza, ha annyira szereted?<br />
- Mert… - <i>téged is szeretlek, </i>fejeztem
be magamban, de nem voltam hajlandó kimondani hangosan. Egyértelművé tette
számomra, hogy ennek az egésznek mi volt a célja, csak azt nem tudtam, hogy
miért akart nekem fájdalmat okozni. Hogy fogok ezek után Nahuel szemébe nézni?
Vagy bárki máséba? Mert akármennyire is ellenkeztem az érzés ellen, életem
legjobb csókját kaptam, és ettől bűntudatom volt. Legalább ne váltott volna ki
belőlem semmit! De így…<br />
- Mert? <br />
- Nem tudom, oké? A francba is, nem tudom! – csattantam fel, mire az arca kissé
megrándult. Kitéptem a kezem a szorításából, az ajtót pedig olyan erővel nyitottam
ki, hogy kis híján kiszakadt a keretből.<br />
- Jól érezheted magad vele, csókolhatod, az ágyadba engedheted! De szerelmes
akkor sem leszel belé! – kiabálta utánam, amikor már majdnem becsuktam az
ajtót. Egy pillanatra megálltam, s lecsuktam a szemem, hogy összeszedjem magam.<br />
- Bár nem tartozik rád, de csak hogy tudd. Még mindig szűz vagyok. – ezzel becsuktam
az ajtót és futni kezdtem. Megállás nélkül hullottak a könnyeim, melyeket
egészen addig visszatartottam, míg el nem hagytam Forks körzetét, s melyek
összekeveredve a hulló esővel, patakokban folytak le az arcomon. Legszívesebben
összegörnyedtem volna, de nem akartam, hogy megtaláljanak, így kénytelen voltam
tovább futni. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;"><br />
Amikor Port Angeles közelébe értem, lelassítottam, és az erdőben kerestem egy
helyet, ahol kifújhatom magam. Akármennyire is bántott a dolog, Jake-nek igaza
volt, nem voltam Nahuel-be szerelmes, de ami ennél is jobban fájt, hogy
valójában őt szerettem, ugyanakkor gyűlöltem is. Ha egy hónappal előbb csókol
meg, akkor minden sokkal, de sokkal egyszerűbb lett volna. De… nos, mint
kiderült, az érzelmei teljesen megváltoztak az irányomban. A mellkasomban olyan
sajgás támadt, amelytől ordítottam volna, de minden erőmet összeszedtem, és
elfojtottam a feltörő sikolyokat…</span></div>Arielhttp://www.blogger.com/profile/03284489649395713061noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-1022413561778398729.post-50234362007830409672012-04-21T19:40:00.000+02:002012-04-21T19:40:58.225+02:0037. Cross-purposes<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-LvQ49MKuzjYy6Ck3d6Vibd6hAID2e4KVw07yDhLV6A9oRdG6T-lzHJ9k66F7utuCTNzp3cL69HsDxifOc0kgRx557ndNvcmipT4wx6s4dEQA24kYdfni1JDM1P3kzuLf6i5X1bvl_ks/s1600/Cameron345.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-LvQ49MKuzjYy6Ck3d6Vibd6hAID2e4KVw07yDhLV6A9oRdG6T-lzHJ9k66F7utuCTNzp3cL69HsDxifOc0kgRx557ndNvcmipT4wx6s4dEQA24kYdfni1JDM1P3kzuLf6i5X1bvl_ks/s320/Cameron345.jpg" width="234" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
A keze feljebb siklott, s amikor kiakasztotta az első
kapcsot és a felszabadult felületet kezdte csókolni, Jake arca villant fel
előttem, de ahogy jobban összeszorítottam a szemem, el is tűnt. Egy újabb
kapocs után ismét ez történt, s nem csak ez, hanem a rajtam eluralkodó félelem
is megállásra ösztönzött. Kinyitottam a szemem, és lenéztem Nahuel-re, a
kezemet pedig a fejére csúsztattam. Próbáltam csak a szájára és az érintésére
koncentrálni, de ahogy a harmadik kapocshoz nyúlt, a félelem olyan erővel tört
rám, hogy nem bírtam tovább.<br />
- Várj! – nyögtem, mire rögtön felemelte a fejét, és a szemembe nézett. – Még…
még ne. – mondtam ki nehezen. Azonnal lemászott rólam és mellém feküdt, s az
arcán sem csalódottság, sem bosszúság nem tükröződött, ami megnyugtatott.
Láttam rajta, hogy még mindig küzd a vágyával, de sosem tett volna olyat, amit
én nem akartam. <br />
- Oké. – mondta, hangja egészen elmélyült.<br />
- Én… nem azt mondtam, hogy az egészet hagyjuk abba, csak… ha lehet, a ruha
maradjon rajtam. – fordultam felé, s még láttam, hogy a szeme megcsillan, de a
következő pillanatban már ismét fölöttem volt, és a nyakamat csókolta…</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Reggel fáradtan nyitottam ki a szemem, de amikor már láttam
valamit, elmosolyodtam. Nahuel feküdt mellettem, mindkettőnkön az előző este
viselt ruha volt, bár a zakóját levette, így csak egy ing volt már rajta, ami
összegyűrődött.<br />
- Jó reggelt! – mosolyodott el, de a szemeit továbbra is csukva tartotta.<br />
- Neked is. Honnan tudtad, hogy felébredtem?<br />
- Megváltozott a légzésed ritmusa. – nyitotta ki a szemét, s nézet az enyémbe.<br />
- Értem. – húzódtam oda hozzá, s egy lágy csókot leheltem a szájára, majd
kikeltem az ágyból. – Lezuhanyozom. – jelentettem ki, s a tükörbe nézve
örültem, hogy a sminken nem kenődött el, illetve a hajam sem volt olyan rémes
állapotban. Bementem a gardróbomba, és kivettem egy farmert meg egy pulcsit,
mivel esett az eső, illetve fehérneműt. Visszatérve a szobába már Nahu is
kikelt az ágyból, s miután egy adott egy puszit, a saját szobájába ment, hogy ő
is összekészüljön.<br />
Tíz perccel később már felöltözve mentem ki a szobámból, s amikor megláttam
Alice-t és Rosalie-t, már sejtettem, hogy mi lesz a téma.<br />
- Jó reggelt! – köszöntek egyszerre. Alice mosolygott, míg Rose közömbös arcot
vágott.<br />
- Nektek is. – mondtam, majd leültem és fésülni kezdtem a hajam.<br />
- Milyen volt az éjszakád? – kérdezte Alice.<br />
- Jó. – mosolyodtam el. Mindketten úgy meresztették rám a szemüket, hogy nem
tudtam nem nevetni az arcukon.<br />
- Esetleg részleteznéd egy kicsit? – kérdezte Rose.<br />
- Csak nem azt akarjátok mondani, hogy nem hallgatóztatok? – néztem rájuk
kétkedve, mire Rose horkantott egyet, Alice pedig grimaszolt.<br />
- Nem hallgatóztunk, és amúgy is mindegy lett volna, mert ment nálatok a tévé,
méghozzá elég hangosan. – magyarázta Alice, mire nevetni kezdtem.<br />
- Még hogy nem hallgatóztatok! – kuncogtam.<br />
- Elmondod, hogy mi történt, vagy kezdjünk el aggódni, hogy esetleg nem védekeztetek
és…<br />
- Már miért kellett volna védekeznünk? – néztem rájuk, s olyan étetlen arcot
vágtam, amilyet csak tudtam, de már majd szétpukkadtam a visszafojtott
nevetéstől.<br />
- Csak azt ne mondd, hogy… ó, a francba! – dühöngött Rose, s olyat káromkodott,
amilyet még sosem hallottam tőle.<br />
- Nessie, ugye most csak viccelsz! Mert ha igen, akkor ez nagyon rossz vicc. Te
is tudod, hogy Bella is teherbe tudott esni, és védekeznetek kellett volna.<br />
- Jajj, Alice, az égvilágon nem történt köztünk semmi! Csak együtt aludtunk!
Még mindig szűz vagyok, és most nem csak a horoszkópomra gondolok. – mondtam,
mire az ajtó mögül hangos nevetés hallatszott. Aha, szóval a srácok is
kíváncsiak voltak. Szuper! Emmett lépett be a szobámba, s még mindig nevetett.<br />
- Ez nem vicces! – könyökölte hasba őt Rose, amikor mellé ért. Jasper is
csatlakozott hozzánk, így már négyen figyeltek engem, de ahogy ők, úgy én sem
tudtam tovább visszatartani a nevetésem.<br />
- De vicces volt.<br />
- Marhára nem! Egy terhesség nem játék, pláne nála nem! – morogta Rosalie.<br />
- Akkor is megérte. – somolyogtam.<br />
- Túlzásba viszitek az aggódást, Nessie nem kislány már. Bár be kell vallanom,
ha Nahuel nem lett volna úriember, akkor már nem élne.<br />
- De egész éjjel úriember volt, semmi olyat nem tett, amit én nem akartam volna
ugyanannyira. Szóval ne merjetek hozzányúlni. – néztem rájuk komolyan.<br />
- Sziasztok! – hallottam meg Jake hangját az ajtóból, s ahogy Jazz oldalra
lépett, már láttam is.<br />
- Szia! – köszöntünk neki. Biztos voltam benne, hogy hallotta miről beszélünk,
de fogalmam sem volt, mennyit hallott. És ha csak a végét, akkor az,
meglehetősen félreérthető lehetett… Az arcán ugyan semmi sem látszódott, de a
tekintetét rám szegezte, és olyan mélyen nézett a szemembe, hogy egy pillanatra
elakadt a lélegzetem.<br />
- A kulcsokért jöttél? – fordult felé Alice.<br />
- Igen. Megtaláltátok? – kérdezte, de egy minutumra sem vette le rólam a
tekintetét.<br />
- Naná! – felelte, s egy szempillantás múlva már Jake kezében voltak a kulcsok.<br />
- Csak… ezt akartam. – mondta szenvtelenül, s még egy utolsó pillantást vetett
rám, mielőtt elment volna. Legszívesebben utána rohantam volna, hogy tisztázzam
a dolgot, de valójában nem tartoztam neki magyarázattal. Tudtam, hogy
akármennyire is fáj, de itt kell maradnom, ha azt akarom, hogy lezárjam
magamban a vele kapcsolatos érzéseim…</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Pár nappal később vidáman keltem fel, s miután
összekészültem, lementem, hogy megreggelizzek. Noha még mindig eszembe jutott
néha, hogy fel kellene hívnom Jake-et, nem tettem meg, és egyre inkább úgy
éreztem, hogy ez így helyes. S mivel a nap nagy részét Nahuel-lel töltöttem,
csak az egyedül töltött időben gondolkoztam csak ezen. A szokásos
gabonapelyhemet öntöttem egy tálba, rá tejet, s szép lassan enni kezdtem,
miközben újságot olvastam.<br />
- Jó reggelt! – köszönt Esmee, mire mosolyogva néztem fel rá.<br />
- Neked is!<br />
- Jól aludtál?<br />
- Nagyon! Egészen kipihentem magam. – mondtam két falat között.<br />
- Örülök neki.<br />
- Hol vannak a többiek?<br />
- Carlisle a kórházban, Rose és Emmett a szobájukban, Alice és Jasper pedig
elmentek vadászni.<br />
- És Nahu?<br />
- Ő mindjárt jön, elment, hogy szerezzen neked még gabonapelyhet.<br />
- Az jó, mert farkas éhes vagyok! – kuncogtam, s lenyeltem az utolsó falatot
is.<br />
- Éhes vagy? Akkor egyél! – jött a konyhába Alice.<br />
- Még várom, hogy Nahuel meghozza a kajám. – mosolyodtam el. Ő és Jazz is
leültek hozzánk, így félre tettem az újságot.<br />
- Fél hónap múlva suli.<br />
- Tudom. – vigyorogtam. Vártam már az iskolát, mivel egy teljes évet sehol sem
töltöttem, s mivel a végzős osztályba kerültem.<br />
- Izgulsz?<br />
- Nem mondhatnám. Inkább izgatott vagyok. <br />
- Tudod, sokkal könnyebb lenne neked, ha lennének már ott ismerőseid. – nézett
rám Jazz.<br />
- Mire akartok ezzel célozni? – kérdeztem gyanakvóan.<br />
- Semmire, csak talán… ha Nahuel is beiratkozna veled, akkor nem éreznéd
annyira egyedül magad.<br />
- Ennek semmi értelme.<br />
- Már miért ne volna? Te is tudod, hogy nehezebb lesz beilleszkedned… mi sem
tehettük meg, hogy… - kezdett bele Alice, de közbeszóltam. Igaza volt, könnyebb
lenne, ha mellettem lenne Nahu, de nem akarom, hogy könnyebb legyen. Ráadásul…<br />
- Nincs vérnyomásotok, persze, hogy nehezen illeszkedtetek be. Nem mellesleg
egy óvatlan pillanatotokban akár az egész iskolát svédasztalnak nézhettétek. De
nekem ilyen problémám nincs. Nem akarom, hogy csak miattam Nahu beiratkozzon,
és erről nem vagyok hajlandó vitázni veled, Alice.<br />
- Jól van, nem kell úgy felkapni a vizet azonnal. – mosolyodott el, amiből arra
következtettem, hogy ennek koránt sincs még vége.<br />
- Akkor ne gyere nekem ilyen baromságokkal. Veled ellentétben én mindenkit
lenyűgözök. – vigyorogtam.<br />
- Ez így van. – jött be Rose a konyhába mosolyogva. Mindig is egy kicsit
elfogult volt, legalábbis ha rólam volt szó. – Azt hiszem, a te telefonod
csörgött az előbb. – tette hozzá.<br />
- Igen, az enyém volt. Ha fontos, majd újra hív az illető. – vontam vállat.<br />
- Mikor mész a ruháidért? – kérdezte izgatottan Alice.<br />
- Csináltattál magadnak újakat? – nézett rám értetlenül Rose.<br />
- Nem, csak még néhány Jake-nél van. Gondoltam elmegyek érte.<br />
- Kell az autó? Beszéljek Edwarddal?<br />
- Nem kell, köszönöm. Megoldom egyedül is. Amúgy is kell egy kis mozgás. –
álltam fel, majd a tányérom egy grimasszal kísérve a mosogatóba tettem. Éhes
voltam még mindig, de mivel Nahu nem ért vissza… majd később eszem.
Felslisszoltam a szobámba és egy gyors fésülködés után elővettem egy sporttáskát,
beledobtam a pénztárcám, a mobilomat pedig zsebre tettem. </div>Arielhttp://www.blogger.com/profile/03284489649395713061noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1022413561778398729.post-9510158109611330652012-04-21T19:23:00.001+02:002012-04-21T19:23:27.416+02:00Díj! :)<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #00b0f0; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Sziasztok!<br />
Újabb díjat kaptam, amit nagyon köszönök <a href="http://angeghost.blogspot.com/">cica25</a>-nek!! :) Mivel ezt a díjat már
régebben megkaptam, most nem adnám tovább senkinek…<o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmYudrNG8DVPXcOWRs005sEfnnXkswfRfaaf7kz2jJnWTvMp8Mgr5B1CqkYbAgpVyw0_-fhL4XSfDMUd6jApvWrzjoK5DbgNJ4mlVEt6ZUVETVjWwZRUenOdq13va_d0qReAKVRrVDwW0/s1600/DJ_1_~1.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmYudrNG8DVPXcOWRs005sEfnnXkswfRfaaf7kz2jJnWTvMp8Mgr5B1CqkYbAgpVyw0_-fhL4XSfDMUd6jApvWrzjoK5DbgNJ4mlVEt6ZUVETVjWwZRUenOdq13va_d0qReAKVRrVDwW0/s1600/DJ_1_~1.JPG" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #00b0f0; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<br />
<br />
<br />
1. Meg kell köszönni a díjat annak, aki gondolt rám és küldte.<br />
2. A logót ki kell tenni a blogomba.<br />
3. Be kell linkelnem azt akitől kaptam.<br />
4. Írni kell magamról 7 dolgot.<br />
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.<br />
6. Be kell linkelnem őket.<br />
7. Megjegyzést kell hagynom nekik, hogy tudjanak a díjazásról.<br />
8. Nem küldhetem olyannak, akinek a blogja volt már kitüntetve.Arielhttp://www.blogger.com/profile/03284489649395713061noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1022413561778398729.post-59078996633670971492012-04-17T16:13:00.000+02:002012-04-17T16:13:13.790+02:0036. Wedding Anniversary<br />
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBz2OfXxL5zWAEpzf1zNgbEU-Z59f72_1EWnTCidBWB4pZOAcyPYDH9zqEExnbaEY2-rO1wPPFV3v4ao-a9hZLqiBWfLD5KRw3KNXyZKAD3lhHPm9FZY-NGzpg59-BCJUvCWkDNyDx0Hg/s1600/Cameron_Russell_02.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="208" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBz2OfXxL5zWAEpzf1zNgbEU-Z59f72_1EWnTCidBWB4pZOAcyPYDH9zqEExnbaEY2-rO1wPPFV3v4ao-a9hZLqiBWfLD5KRw3KNXyZKAD3lhHPm9FZY-NGzpg59-BCJUvCWkDNyDx0Hg/s320/Cameron_Russell_02.jpg" width="320" /></a><span style="font-family: inherit;">A szervezés meglepően izgalmas volt, bár sosem vallottam
volna be ezt Alice-nek. Jó volt látni Bella és Edward arcát, amikor elmondtuk
nekik, hogy miben mesterkedtünk, örültek, de nem tűntek igazán meglepettnek.
Számíthattak rá, hiszen aki ismeri Alice-t, az tudja, hogy minden alkalmat
megragad arra, hogy egy kis összejövetelt tartson.<br />
- Na, melyiket veszed fel? – kérdezte Kim. A gardróbomban álltunk, és a között
a három ruha között vacilláltunk, amire sikerült szűkítenünk a kört. Az egyik
egy kék, pánt nélküli, elég nyárias darab volt, a második egy fekete, szintén
pánt nélküli, de kifinomult ruha. A harmadik pedig, amihez Kim ragaszkodott… és
amitől összefacsarodott a szívem, az a <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJPjUFap9Ay8LAgkNHD8Rhec_kdSpHOIXKt7BpOQutOMfyziklRhL7gQtxighN6yEQeDn7wQK0TklDAN75Ixz3e7tZfYcvrQbFlQtzZqoC7yNSFd33-VMXe1fd7VP82gD9gAXqmHIcCJU/s1600/DD+Nessie+wedding+anniversary.jpg">lila ruha</a> volt, ami Jake-nek annyira
tetszett, és amit csak miatta vettem meg.<br />
- Nem tudom. – böktem ki.<br />
- A lilát kéne felvenned, te is tudod. Annyira jól néz ki!<br />
- A fekete is szép.<br />
- Szép, de az olyan snassz.<br />
- És a kék?<br />
- Az meg túl sok. Nem halsz bele, ha azt veszed fel! – bökött oldalba. Nem, nem
halok bele, de olyan emlékeket hoz a felszínre, amikbe fájt belegondolnom.<br />
- Jó, oké! – mondtam végül. Igaza volt, ez tökéletesen megfelelt az alakalomra,
és ha egy egyszerű ruha miatt ennyire kikészülök, akkor mi lesz a későbbiekben?!
Le kell gyűrnöm ezt magamban, és ez csak akkor fog menni, ha csak egy
rongydarabként gondolok a ruhára. Belebújtam, és felvettem a hozzá kikészített
cipőt is. Belenézve a tükörbe elégedett voltam.<br />
- Látod, megmondtam! Pazarul nézel ki!<br />
- Köszi. – motyogtam. A hajammal és a sminkemmel már végeztem, mivel szolidra
fogtam az egészet.<br />
- Készen vagytok? – jött be pár perccel később Alice. Rajta egy vörös, nyakba
akasztós ruha volt, ami kihangsúlyozta tökéletes alakját, és sötét haját.<br />
- Aha. – bólogattam egy nagy korty levegőt véve.<br />
- Már mindenki lent van. – mondta, miközben már a lépcsőn haladtunk lefelé.
Mikor befordultunk és végignéztem a tömegen, megakadt a szemem Jake-en. Majdnem
meg is botlottam, hiszen azt hittem, hogy nem jön, legalábbis Kim még ezt
mondta. De ott állt, s olyan alapossággal mért végig, hogy éreztem, egy kicsit
elpirulok. Nem tudtam, hogy ez annak volt köszönhető, hogy felismerte a rajtam
lévő ruhát, vagy egészen másnak, de ugyanúgy bámultam őt, ahogy ő engem. Egy
fekete nadrág volt rajta és egy fehér ing, aminek az ujja fel volt hajtva.
Remekül festett, s amikor leértünk a lépcsőn, Nahuel állt be közvetlen elém,
így eltakarva őt a szemem elől.<br />
- Gyönyörű vagy! – súgta a fülembe, majd röviden megcsókolt. – Ez a ruha kiváló
választás volt. – kacsintott rám, s a szemem sarkából láttam, hogy Jake még egy
utolsó pillantást vetve rám elindul.<br />
- Köszönöm. – nyögtem ki nehézkesen. – Te is jól nézel ki. – erőltettem mosolyt
magamra. A következő pillanatban már mellette álltam, hátulról átkarolta a
derekamat, s Alice egy-egy pezsgőspoharat nyomott a kezünkbe.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;"><br />
Amikor a szüleim lejöttek, koccintottunk velük, s leültünk az asztalokhoz, amin
gyönyörűen meg volt terítve. Az Alice által választott kék hortenziák mesésen
festettek a fehér terítőn, az egésznek vidám, pezsgő hangulata volt. Én Nahu
mellett ültem, közvetlenül a szüleim balján, Nahuel mellett Carlisle, majd
Esmee, míg velem szemben Charlie ült, mellette pedig Sue. Eleinte azt akartam,
hogy Carlisle üljön a helyemen, de ragaszkodott hozzá, hogy lányukként nekem
van ott a helyem, s mivel Nahu velem volt, neki pedig mellettem. <br />
Jó hangulatban telt a vacsora, bár a vámpírok nem ettek, a normális emberek,
mint Charlie, vagy a farkasok, vagy akár én, normális ételt is kaptunk.<br />
Miután ezzel is végeztünk, Alice levetített egy videót, ami olyan képeket és
videókat tartalmazott, amin a szüleim voltak láthatóak, s meglepetésemre sok
olyan volt, amin én is szerepeltem, mivel a baleset előtt rengeteg kép készült
rólunk, nem beszélve azokról, amiket a hazajövetelem óta csináltak. Jó volt
visszanézni az elmúlt éveket, annak ellenére is, hogy egy kicsit fájt a dolog,
hiszen rengeteg dologból kimaradtam. A végére már majdnem sírtam, de tartottam
magam, és a torkomban lévő gombócot igyekeztem visszanyelni. Talán meg is
könnyebbültem, amikor felkapcsolódott a villany ismét, és halk zene töltötte be
a nappalit. A szüleim mosolyogva álltak fel, és vonultak a táncnak meghagyott
kis részre. Apám egy fekete öltönyt vett fel, ami alatt egy fehér ing volt,
nyakkendő nélkül, anyám pedig egy épphogy térd felé érő, kék, spagetti pántos
ruhát viselt. Tudtam, hogy apám ebben a színben szerette őt a legjobban, és
megmosolyogtatott a dolog, hogy anyám igyekezett a kedvére tenni még ilyenkor
is. Mindenki nevetni kezdett, amikor apám megpróbálkozott a normális tánccal,
de anyám egy egyszerű mozdulattal a nyaka köré fonta a karjait, és mint a
tinik, úgy kezdtek lassúzni. Bár a szüleim voltak, nemcsak ez a kapcsolat
alakult ki köztünk, s reméltem, hogy egyszer én is annyira szerelmes leszek,
mint ők. Az első szám végével rengeteg pár állt fel, hogy csatlakozzanak
hozzájuk.<br />
- Felkérhetlek? – kérdezte Nahu. Nem vettem észre, amikor felállt, s ahogy
felém nyújtotta a kezét, az övébe csúsztattam az enyém, és a parkettre
sétáltunk. Felemelte az egyik kezem, míg a másikat ő a hátamra csúsztatta, én
pedig a sajátomat a vállára. Mosolyogva kezdtünk táncolni, egymás szemébe
néztünk végig, és jól esett egy kicsit nem gondolkozni, csak hagyni, hogy
vezessen, és élvezni a zenét.<br />
- Szabad? – kérdezte Jake, jó tízperccel később, ami megállásra kényszerített.
Nahuel-re néztem, és óvatosan bólintottam egyet. Leengedte a kezünket, s röviden
megcsókolt. Nem tudtam eldönteni, hogy ez Jacob-nak szólt, vagy valóban csak
egy egyszerű gesztus volt.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;"><br />
Amikor Jake elém lépett, azonnal a derekam köré fonta a karjait, így más
választás nem lévén a hóna alatt nyúltam át és hátulról tettem a tenyerem a
vállaira. Így meglehetősen közel kerültünk egymáshoz, amit talán ő nem vett
észre, én nagyon is tudatában voltam a közelségének. Félig a mellkasára, félig
a vállára hajtottam a fejem, mire egy kicsit lejjebb hajolt. Nem örültem neki,
hogy ennyire közel vagyunk egymáshoz, mert mindenem égni kezdett, és esetemben
ez nem attól volt, hogy az alaphőmérséklete magasabb az emberekénél, mivel az
enyém megközelítette az övét. De ez még mindig nem volt olyan rossz, mintha a
szemébe kellett volna néznem. Nem szólaltam meg, pedig rengeteg dolog kavargott
a fejemben, de mindegyik olyasmi volt, amit vagy nem akartam kimondani, vagy
nem akartam, hogy mások meghallják.<br />
- Megvetted a ruhát. – súgta a fülembe egy perccel később. Olyan halkan
beszélt, hogy biztos voltam benne, hogy senki nem hallotta. Kivéve apámat, de ő
még azelőtt tudta, hogy Jake mit fog mondani, mielőtt kinyitotta volna a
száját.<br />
- Igen. – feleltem végül, bár nem kérdezte, hanem kijelentette az előbbit.<br />
- Még mindig azt mondom, hogy remekül áll.<br />
- Kösz. Mindenkinek tetszett, úgyhogy az elismerés a tiéd. – feleltem, s
éreztem, hogy megfeszül egy pillanatra.<br />
- Különösen Nahuel-nek, igaz?<br />
- Neki is tetszett, igen.<br />
- Akkor gondolom, boldog lehetsz. Még a zipzárral sem kell bajlódni. – jegyezte
meg epésen.<br />
- Igen, egyszerűbb a le és felvétele. De azért kértél fel, hogy Nahuel-ről és a
ruhámról beszéljünk? – kérdeztem csípősen, miközben elhúzódtam tőle és dühösen
a szemébe bámultam, de továbbra is halkan beszéltem, eszem ágában sem volt
elrontani a mai estét egy jelenettel.<br />
- Nem. Csak táncolni akartam veled. – vont magához ismét. Becsuktam a szemem, s
belélegeztem az illatát, amely kissé elbódított. Éreztem rajta az erdőt, amely
az arcszeszével keveredett, melyből szerencsére nem használt annyit, hogy
kellemetlen legyen, épp csak egy leheletnyit, így adva egy kis pluszt a
természetes illatához. Furcsamód megnyugodtam, s nem tudtam, hogy mennyi ideig
táncolhattunk, amikor apám hangját hallottam meg magam mellől.<br />
- Táncolhatok a lányommal? – kérdezte mosolyogva. Elhúzódtam Jake-től, de még
mielőtt átadott volna Edward-nak, egy hosszabb puszit nyomott a fejem búbjára,
mint a megszokott. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">Miután a családom nagy részével táncoltam, egy rövid időre
leültem, és ittam pár kortyot, de nem éreztem magam valami jól. Jacob járt a
fejemben, s még akkor sem sikerült elterelni a figyelmem róla, amikor ismét
Nahu-val táncoltam. Tudtam, hogy ez hülyeség, de nem tehettem róla. Amikor Seth
lekért, elmosolyodtam. Vele mindig élvezet volt a tánc.<br />
- Nem mondom, hogy szép vagy ma este, mert ha jól sejtem, mindenki megjegyezte
már, és nem akarom tovább növelni az egód. – kuncogott.<br />
- Összekeversz magaddal. – feleltem zsiványan.<br />
- Meglehet. – nevetett tovább. A zene kicsit gyorsabb lett, így mi is másfajta
táncba kezdtünk, de hogy mi volt, azt nehéz lett volna megmondani. Mindenesetre
végignevettem az egészet, és ismét jó kedvem lett.<br />
- Kösz, Seth! – mondtam, amikor Quil váltotta le őt.<br />
- Részemről a megtiszteltetés. – hajolt meg színpadiasan.<br />
- Bolond vagy! – mondtam még, majd Quil-re fordítottam a figyelmem, de nem telt
el öt perc sem, amikor Embry somfordált oda, akit Collin váltott és így tovább.
A falka minden jelen lévő tagjával táncoltam, s mire ismét Nahuel-hez értem,
már alaposan megcsappant a létszám. A szüleim is leléptek, és ha jól sejtettem,
akkor a nászéjszakájukat elevenítik fel éppen, de a Denali-k, Charlie, Sue,
Jake, Rachel, Paul, Billy, Sam, Emily és még sorolhatnám, hogy hányan
hazamentek. Amikor az órára pillantottam, kicsit meglepődtem, de ugyanakkor meg
is értettem, hogy miért maradtunk olyan kevesen. Leültünk az egyik asztalhoz,
és ott kezdtünk beszélgetni.<br />
- Jót táncoltál? – kérdezte Nahu.<br />
- Ó, nagyon! – nevettem fel.<br />
- Örülök, hogy jól érezted magad. – csókolt meg finoman.<br />
- És te? Te is jól érezted magad?<br />
- Igen. – mondta határozottan. – De bevallom, már szívesen feküdnék az ágyban.
– mosolyodott el sejtelmesen.<br />
- Én is. – mondtam, s nagyot kellett nyelnem hozzá, hogy rendesen kijöjjenek a
hangok a számon. Rose és Emmett ültek oda hozzánk, így négyesben beszélgettünk
addig, amíg mindenki el nem ment. – Segítünk! – jelentettem ki, amikor Alice
pakolni kezdett.<br />
- Arra semmi szükség.<br />
- Ne ellenkezz Alice, minél többen vagyunk, annál gyorsabban végzünk. –
mondtam, s nagyjából egy órával később már minden ismét a helyén volt, a
vámpírsebességnek köszönhetően.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;"><br />
A szobámba indultam Nahuel-lel, s amikor felértünk, nem álltam meg az ajtóm
előtt, csak bementem, nyitva hagytam, hogy ő is bejöjjön, és hogy legyen valami
zaj, bekapcsoltam a tévét. Ledobtam magam az ágyamra, s amikor Nahu mellém
feküdt, felé fordítottam a fejem.<br />
- Ez egy nagyon jó este volt! – mosolyogtam.<br />
- Igen, szerintem is. – felelte, miközben felém hajolt. A nyaka köré fűztem a
kezem, s lejjebb húztam egy csókra. Amikor a szánk találkozott, óvatosan csókolt
meg, s mikor a nyelvével végigsimított az alsó ajkamon, kinyitottam a számat,
utat biztosítva neki. Még jobban felém helyezkedett, s míg az egyik alkarján
támaszkodott, a másik kezével a nyakamat kezdte simogatni, majd a hajamba túrt,
s amikor a derekamra siklott, egy halk sóhaj hagyta el a számat. Lejjebb
csúszott, így már a nyakamat csókolta, s ettől egy kicsit megremegtem. Éreztem,
hogy megkarcol az agyaraival, de ez furcsamód jól esett, noha nem akartam, hogy
megharapjon. A kulcscsontomig vándorolt le, s miután elidőzött ott egy kicsit,
a fejem alá nyúlt, így már teljesen magához tudott húzni, s felaraszolt egészen
a számig. A kezét kihúzta alólam, s előbb a karomon simított végig, majd a
csípőmön, s így haladt egyre feljebb. Mikor a bordámhoz ért, megállt egy
pillanatra, s felemelte a fejét, hogy a szemembe nézzen, de azonnal
visszahúztam, így lassan, de tovább csúsztatta a kezét felfelé. Amikor a
mellemhez ért, egy sóhaj hagyta el a száját, s gyengéd masszírozásba kezdett,
amitől megborzongtam a gerincem mentén. A csókunk valamelyest szenvedélyesebb
lett, majd elszakadt tőlem, és ismét a nyakamhoz hajolt, de ezúttal lenéztem
rá, így láttam, hogy sokszor felpillant rám. Még lejjebb csúszott, s a vállamat
is elhalmozta csókokkal, s amikor a ruhám széléhez ért, valami megmozdult
bennem. Nem tudtam, hogy mi, de ismét úgy éreztem, mintha zsongnék és lebegnék,
ezért behunytam a szemem…</span></div>Arielhttp://www.blogger.com/profile/03284489649395713061noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1022413561778398729.post-27209826605642552792012-04-09T15:46:00.000+02:002012-04-09T15:46:41.251+02:0035. Invitations<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5KEsVc0RDFOBa94k8ZQnO2n8sZiYEyFZyikRv0svx8HzpDEUafC2Zby21E2vxZZjkGnqCa8s_1GI5EK9C3ny_jZjhFhA51PvOEr3xNuApzcdydlnY_FKp03BL-95hkNHa_vGlJ6YOqMI/s1600/hm-mag-fall10-pap-60.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5KEsVc0RDFOBa94k8ZQnO2n8sZiYEyFZyikRv0svx8HzpDEUafC2Zby21E2vxZZjkGnqCa8s_1GI5EK9C3ny_jZjhFhA51PvOEr3xNuApzcdydlnY_FKp03BL-95hkNHa_vGlJ6YOqMI/s320/hm-mag-fall10-pap-60.jpg" width="240" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">Reggel arra ébredtem, hogy valaki figyel, és tudtam, hogy
Alice az, mert neki volt ez a rossz szokása, hogy valami zajjal felkelt, majd
úgy tesz, mintha csak ott várt volna mellettem.<br />
- Jó reggelt Alice! – nyomtam a képébe egy párnát, amit nevetve tolt el.<br />
- Neked is hétalvó! Remélem felkészültél, mert rengeteg dolgunk van! – trillázta,
s értetlenül pislogtam nagyokat, miközben próbáltam kivenni, hogy mennyi az
idő.<br />
- Alice, még csak kilenc óra van! Hogy mersz ilyen korán felkelteni? –
kérdeztem kissé felháborodottan, s igyekeztem kikecmeregni az ágyból.<br />
- Már így is késésben vagyunk! Hétfőn van Bella é Edward házassági évfordulója,
vagyis holnap meg kell ünnepelnünk! – magyarázta, s hagytam, hogy ezt
befejezze, mielőtt rácsuktam volna a fürdőszobaajtót. Bár könnyedén bejöhetett
volna, azért a magánszférámat ilyen mértékben még sosem sértette meg. – Meg
kell hívnunk a vendégeket, bár csak a szűk baráti körre van csak lehetőségünk
és még be kell szereznünk rengeteg dolgot.<br />
- És miért kellek én ehhez? – kérdeztem, de nem emeltem fel a hangom, mivel
érzékeny hallásának köszönhetően ez szükségtelen volt. Az enyém sem volt
átlagos, de akkor az övéké? El sem tudtam képzelni! Erről viszont eszembe
jutott, hogy a szüleim valahová elmehettek, ha Alice ilyen nyíltan beszél a
dolgokról.<br />
- Mert te vagy a lányuk.<br />
- És? Egyedül is meg tudod te ezt szervezni! – feleltem, s gyorsan kezet, majd
arcot is mostam, bár felesleges volt, mivel a zuhanyzás is a terveim között
szerepelt. Kinyitottam az ajtót és hagytam, hogy bejöjjön, és leüljön a WC-re.
Kimentem pár ruháért és bevittem, majd a kezébe nyomtam. Gyorsan ledobtam
magamról a pizsim és beálltam a zuhany alá.<br />
- Meg tudnám, de szeretném, ha segítenél. Hidd el, élvezni fogod!<br />
- Jól van, csak ne nyaggass! Álmos vagyok még ehhez! – feleltem, s már a
hajamat mostam közben. Míg végeztem, Alice mindenbe beavatott, vagy legalábbis
a fontosabb dolgokba. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">Amikor kiléptem a zuhany alól, egy törölközőt nyomott a
kezembe, amit a hajamra csavartam, majd egy másikat, amivel pedig felitattam
magamról a vizet, és végül azt is magam köré tekertem. A tükörhöz mentem, és
hagytam, hogy Alice megfésüljön és megszárítsa a hajam. Minden ellenérzésem
elszállt, amikor kezelésbe vett. Hogyan tudnék egy olyan személyre haragudni,
aki ilyen profin beállítja a frizurám, miközben egy fejmasszázst is ad?
Elengedtem magam, és hagytam, hogy kényeztessen, de közben igyekeztem arra is
figyelni, amit mond. Fél órával később felvettem a fehérneműim, majd a
kikészített <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8WqNLiYDgV6Kl5tCMDrARuNLh_v6-lu1jH0bsETUldRJ8PVthjR7uDKd9MrAJ802XINWG18X73HyWEcu4UXv-0MqvJXA-cZlpmSaqB4_TP48H3rOThfhCpM4C-vth0XkVoxGLzswaczM/s1600/DD+Nessie+Alice.jpg">farmert az egyszerű, szürke felsővel</a>. – Mivel kezdjem? – kérdeztem
végül, s egy puszit nyomtam az arcára köszönetképp. Hangosan korgott a gyomrom,
ami emlékeztetett arra, hogy reggeliznem kéne. Elindultunk a konyhába, s
láttam, hogy lázasan gondolkozik, milyen feladatot adjon. Leérve meglepetten
néztem körbe, ugyanis egyedül Jasper-t láttam a nappaliban, így csak neki
kellett köszönnöm.<br />
Kiöntöttem magamnak a kedvenc gabonapelyhemből, s leültem az asztalhoz.<br />
- Mondjuk a vendégeket felhívhatnád, de még azelőtt, hogy visszaérnek.<br />
- Oké… de amúgy hol vannak?<br />
- Vadászni mentek.<br />
- És Nahu? Nem láttad?<br />
- Valahol kint sündörög. Hajnalban jött meg, épp, amikor a többiek elindultak.
Aztán beszélgetett velünk egy kicsit. Amikor felmentem hozzád, talán akkor ment
ki.<br />
- Aha. – vontam vállat. – Ő tudja már?<br />
- Persze, elmondtam neki, amint Belláék hallótávolságon kívülre kerültek. Örült
az ötletnek, bár azt mondta, hogy egy elegánsabb ruhát még be kell szereznie,
az is lehet, hogy most azt intézi. Jut eszembe, neked van valami normális
ruhád, amit felvehetnél?<br />
- Igen, gondolom. Majd felveszek egyet az új szerzeményeim közül. – mosolyodtam
el.<br />
- Ó, az tökéletes! Egy piros pont jár értük! Komolyan, néha kiakadom, hogy te
vagy az egyedüli, akinek igazán van divatérzéke. Bellát nem érdekli, Rose pedig
néha olyan divatjamúlt ruhákat akar megvenni! Hihetetlen! – forgatta a szemeit
látványosan, mire elnevettem magam. Alice naponta háromszor is átöltöztetett
volna, ha lehet.<br />
- Ugye tudod, hogy a suliba nem hordhatok majd olyan feltűnő ruhákat?<br />
- Tudom, de már beszereztem a megfelelő darabokat, nem kell aggódnod.<br />
- Egy pillanatra sem tettem.<br />
- Helyes. – mondta elégedetten mosolyogva, s amint a kanalam a tányéromba
tettem, már el is vette előlem. – Egy pillanat!<br />
- Oké. – feleltem, de még jóformán ki sem mondtam, mikor visszatért egy lappal
és tollal a kezében, no meg a mobilommal.<br />
- Itt van mindenki, akit fel kell hívnod. Ha valakit nem érsz el, a végén
próbáld meg újra.<br />
- Értettem, hölgyem. – szalutáltam neki. Csak egy fanyar mosolyt eresztett meg,
majd az ajtóhoz indult. – Hová mész?<br />
- Megrendelem a kaját és az italokat. Mert bár mi nem eszünk, Charlie-nak és
neked jól jöhet pár jó falat. – kuncogott, s el is tűnt szinte azonnal. A
listára néztem, és kissé elképedtem a rengeteg néven, amit a papíron láttam.
Szűk baráti kör? Még így is közel ötven személyt kell felhívnom! Neki is
láttam, hogy minél hamarabb végezzek…</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">Mikor az utolsó embert is kipipáltam, visszatértem azokhoz a
nevekhez, akiket nem sikerült elérnem. Charlie, Jake, Leah, Sam. Jacob-ot le is
húztam, mert Billy-t megkértem, hogy szóljon neki. Eszem ágában sem volt újra
hívni, ha már nem volt hajlandó felvenni az istenverte telefonját, Leah-t pedig
Seth közreműködésével tudtam le. Így már csak Charlie és Sam maradt. Charlie-t
úgy gondoltam, hogy meglátogatom, de Sam-et újra hívtam, és végül Emily-vel
beszéltem ugyan, de elfogadták a meghívást. A papírral együtt felmentem a
szobámba, s az íróasztalomba suvasztottam, hogy lehetőleg ne találják meg. Egy
perccel később kopogásra lettem figyelmes.<br />
- Gyere! – mondtam, s kíváncsian vártam, hogy ki jött.<br />
- Szia! – csukta be maga mögött az ajtót Nahu.<br />
- Szia! – indultam el felé mosolyogva, s amikor elé értem, átkulcsoltam a
kezeimmel a nyakát, míg ő a derekam köré fonta a karjait. Finoman megcsókolt, de csak egy rövid csók
volt, legalábbis az előző estihez képest. – Hol jártál?<br />
- Itt-ott.<br />
- Például?<br />
- Például vettem magamnak vasárnapra ruhát. Alice kinyírna, ha egy farmert
vennék fel.<br />
- Naná! Még én sem tudom pontosan, hogy mit veszek fel.<br />
- Ötleted sincs?<br />
- Azt nem mondanám, de még gondolkoznom kell rajta egy kicsit. – somolyogtam.<br />
- Biztos elbűvölő leszel, mint mindig.<br />
- Remélem.<br />
- És te? Mit csináltál?<br />
- Telefonáltam.<br />
- Mindenkit elértél?<br />
- Többé-kevésbé. Most akartam Charile-hoz menni, velem tartasz?<br />
- Nem lehet. Alice megkért, hogy intézzek el pár dolgot. Sajnálom.<br />
- Mindegy. Majd máskor. – nyomtam egy puszit az arcára, majd elindultam lefelé…</span></div>Arielhttp://www.blogger.com/profile/03284489649395713061noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1022413561778398729.post-89275177273719623202012-04-07T11:39:00.000+02:002012-04-07T11:39:46.686+02:0034. Clasp<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5vaTS2wWqifpaklYnrvVuR_3so4iPp7A2z55-fmjeG4aNKY-kaFy4NAwTmHLM6oW7WQR1PnJi1y_akWS4Je3KOXXVcvrLcZ0cus-oUH_ykNrfk6BpIjfxwVYaOKJb2aN4_AiqE_tzbDw/s1600/cameron-russell4.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5vaTS2wWqifpaklYnrvVuR_3so4iPp7A2z55-fmjeG4aNKY-kaFy4NAwTmHLM6oW7WQR1PnJi1y_akWS4Je3KOXXVcvrLcZ0cus-oUH_ykNrfk6BpIjfxwVYaOKJb2aN4_AiqE_tzbDw/s320/cameron-russell4.jpg" width="247" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
Nem tudtam mit kéne tennem. Az eszem azt súgta, hogy
helytelenül érzek, és nem szabad Jake után mennem, de a szívem szinte ordított
azért, hogy megmozduljak és utána rohanjak. Csak álltam Nahu előtt és az erdőbe
kémleltem, de az nem mozdult.<br />
- Jake volt itt? – kérdezte halkan, mire bólintottam egyet és a szemébe néztem.
Ekkor arra is rájöttem, hogy azért sem szabad Jacob után mennem, mert ezzel
Nahuel-t is megbántanám, és ezt nem akartam. Már így is rengeteg olyan dolgot
kellett kibírnia, amit normális esetben nem, és bár tudtam, hogy ez abból
fakad, hogy mi sem vagyunk normálisak, attól még ugyanolyan rosszul érintett a
dolog. Bűntudatom volt, és legszívesebben sírva fakadtam volna ott, és azonnal.
– Haza menjünk? – simított végig az arcomon finoman.<br />
- Nem. Maradjunk még egy kicsit. – erőletettem mosolyt az arcomra. Ha igent
mondok, azzal elismertem volna a bennem dúló érzéseket és… nos, én magam sem
tudtam, hogy pontosan mit is érzek.<br />
- Biztos?<br />
- Teljesen. – mosolyogtam továbbra is, majd lenyúltam és kivettem a kezében
lévő kólát és megittam azt a pár kortyot, ami benne volt. Egy hatalmas vigyor
terült szét az arcán, és nem kerülte el a figyelmem, hogy az agyarait nem
rejtette el közben.<br />
- Ez esetben üljünk le mohókám. – húzott le, egyenesen az ölébe.<br />
- Tudod, milyen vagyok. Ami a tiéd, az enyém is, de ami az enyém, az csakis az
enyém. – somolyogtam, ezúttal már megjátszás nélkül.<br />
- Nem igaz. Nem önző vagy, csak egy kicsit mohó. – nyomott az arcomra egy puszit. Úgy dőltem
oldalra, hogy a szemébe tudjak nézni.<br />
- Kicsit?<br />
- Na jó, nagyon. Nem mintha bánnám… - mondta sejtelmesen, s egy picit
elpirultam ettől. Embry mentett ki, mert Nahu már szólásra nyitotta a száját,
és bár tudtam, hogy a többiek előtt soha nem hozna túlzottan zavarba, rejtett
utalásokat sűrűn tett, ami miatt viszont egy kicsit pironkodtam még olykor.<br />
- Önző tényleg nem vagy, ezt az elmúlt hetekben azt hiszem mindenkinek
bizonyítottad. <br />
- Olyanok vagytok, mint a testvéreim, hogy lehetnék veletek szemben önző?
Különben is! Egyedül nem lett volna olyan élvezetes ez a nyaralás! –
bazsalyogtam.<br />
- Szerintem Adrian elszórakoztatott volna. – kacsintott rám Paul. Nagyszerű!
Már csak ez hiányzott. Próbáltam fenntartani a pókerarcom, de nem igazán jött
össze, mert Nahuel pillantásától azonnal zavarba jöttem.<br />
- Akkor sem hiszem, hogy olyan jó társaság lett volna, mint ti. – nyögtem ki
nehezen. Minden erőmet összeszedtem, hogy ne pillantsak oldalra, és a tüzet
nézzem továbbra is, de még így is éreztem, hogy Nahuel az arcomat fürkészi.<br />
- Szerintem remekül el lettél volna vele is, legalábbis ott úgy tűnt. Tényleg,
mikor is látogat meg? – hallottam meg Jake kötekedő hangját, s egy másodperccel
később már a lábait is láttam. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Átlépett az egyik farönkön, és kényelmes lassúsággal
leült. Az arca olvashatatlan volt, de nem időztem el rajta sokat, mert
legszívesebben megütöttem volna azonnal. Dühös lettem, hiszen Nahuel még nem
tudott Adrian-ről, pláne arról, hogy el fog jönni valószínűleg.<br />
- Nem tudom. De mit érdekel téged? Minden egyes vele eltöltött percben
kinyilvánítottad, hogy utálod, szóval azt hiszem, neked teljesen mindegy, mikor
jön hozzánk. – kulcsoltam össze Nahu-val a kezem, ezzel is kifejezve, hogy mit
jelent a hozzánk.<br />
- Kíváncsi vagyok, hogy Belláék mit szóltak ehhez.<br />
- Ó, Edward nagyon is örült neki, hogy találtam egy RENDES barátot. Nincs
kifogásuk ellene. – mosolyodtam el. Bár hazudtam, tudtam, hogy ezzel Jake-et
elhallgattathatom, mert őt közel sem tudták elfogadni a szüleim. Na, nem
anyámról volt szó…<br />
- Hát persze, gondolhattam volna. – mondta egy vállrántással, s az erdő felé
nézett. Odakaptam a tekintetem, és Leah-t láttam meg, aki a gyors köszönés után
Jacob mellett foglalt helyet. Mindenki zavartan nézett körbe, de nem érdekelt a
dolog. Jake nem fog kiborítani és meghátrálásra késztetni, még ha
belepusztulok, akkor sem.<br />
- Miről maradtam le? – kérdezte.<br />
- Jake és Nessie épp kinyírni készülnek egymást. – kuncogott Paul, mire Jacob
egy éles pillantást vetett rá, míg én csak elmosolyodtam. Éreztem, hogy Nahuel
megfeszül alattam, de nekidőltem a mellkasának, és finoman simogatni kezdetem a
kezét.<br />
- Ugyan, csak játszunk egy kicsit. – mondtam negédesen. – Nem igaz, Jake?<br />
- De, persze. – felelte szenvtelenül. Ha bántani akar, akkor ugyanolyan
keményen fogok visszavágni, és nem érdekelt, hogy ez nekem is fáj.<br />
- Hé, Jake. Hogy van Billy? Rég láttam. – terelte el a témát Collin.<br />
- Jól. Nem győz áradozni arról, hogy mennyit horgászott Charlie-val az elmúlt
hetekben. – ezen elmosolyodtam. Úgy látszik megtette a hatását, hogy beszéltem
vele.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Tovább beszélgettünk, s olyan fél kettő körül már úgy
gondoltam, hogy eleget maradtunk. Nahuel érezhetően egy kicsit feszült volt, de
normálisan beszélgetett velünk és nem hozta fel újra az Adrian témát.<br />
- Szerintem mi megyünk. – álltam fel, és egy kicsit kinyújtóztam. Mindenkitől
elköszöntem gyorsan, még Jake-hez is odamentem, majd ez után kézen fogva
Nahu-val elindultunk hazafelé. Már majdnem a határhoz értünk, amikor
lelassított, ezzel visszahúzva engem is. Tudtam, hogy meg kell beszélnünk a
dolgokat, és lehetőleg úgy, hogy minél kevesebben hallják. – Tudom, hogy
Adrian-ről akarsz velem beszélni, és még mielőtt megkérdeznéd, azt leszögezem,
hogy ő csak egy barátom, és elmondtam volna neked mindent, csak még nem volt rá
alkalmam. – hadartam, amikor sétatempóra váltottunk. Megállt, és szembe
fordított magával, halványan elmosolyodott.<br />
- Nem akartalak kérdőre vonni. Hogyan is tehetném meg? Nincs jogom hozzá.<br />
- Szerintem meg van. – jelentettem ki, mire felnevetett.<br />
- Nem, nincs. Tudom, hogy mennyire nehéz ez most neked, és nem akarlak
feleslegesen idegesíteni.<br />
- Akkor nem zavar ez az egész Adrian dolog? – kérdeztem bizonytalanul.<br />
- Nem mondom, hogy nem zavar, mert nem lenne igaz. De most velem vagy, és nekem
csak ez számít. – húzott magához a derekamnál fogva. A tekintetében tüzet
láttam, ami minden kétségem eloszlatta, s egy mély levegőt vettem, hogy meg
tudjak szólalni.<br />
- Ha nem emiatt álltunk meg, akkor miért? <br />
- Ezért. – mondta, s szinte ugyanabban a pillanatban már a számra is
tapasztotta a sajátját. Bár hirtelen és meglepő volt, lágyan játszadozott az
ajkaimmal, miközben az egyik kezét felcsúsztatta a hátamon, így a mellkasomat
is magához szorította. Kinyitottam a számat, ezzel szabad utat csinálva a
nyelvének, amely lassan masszírozta az enyémet, s amelytől megborzongtam.
Óvatosan húzódott el, s amikor kinyitottam a szemem, hozzá hasonlóan nem tudtam
nem mosolyogni.<br />
- Ezt miért kaptam?<br />
- Jó éjt puszi. – kacsintott.<br />
- Azt otthon is adhatsz.<br />
- De nem ma. Vadásznom kell. – simított végig a hajamon. Beletörődően
sóhajtottam egyet, és átöleltem. Egy percig így álltunk, majd elléptem tőle, és
egy apró puszit nyomtam az ajkaira.<br />
- Reggel találkozunk?<br />
- Igen. – mosolyodott el, miközben elengedte a kezem. Elindultam a házunk felé,
s még mielőtt gyorsabb tempóra váltottam volna, visszanéztem a vállam felett,
így láttam, hogy ugyanott áll és engem figyel. Tudhattam volna, hogy sosem
hagyná, hogy valóban egyedül menjek haza, ez csak egy illúzió volt nekem, hogy ne
akadjak ki a túlzott aggódásától. Futni kezdtem, s amikor hazaértem, azonnal
lefeküdtem aludni…</div>Arielhttp://www.blogger.com/profile/03284489649395713061noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1022413561778398729.post-58861450800296640222012-04-06T19:42:00.001+02:002012-04-06T19:42:17.732+02:00Díj! :)<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #00b0f0; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Sziasztok!<br />
Újabb díjat kaptam, amit nagyon köszönök <a href="http://szilvyvampirszerelm.blogspot.com/">Szilvyy</a>-nek! :) Mivel ezt a díjat már
megkaptam, ezért most nem adnám tovább senkinek.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqulQ6NzuXB7LU4W_1uo-fZUKmEMdjTc5IV-TZS496-wn0jAlJhEEI0Jcm2yAY_Qz4Cf5o_jelxqRcCBa6aZaRrxkjPjHyk2l-CWMRlMF9zHKD9C077_5zlK2pTS1ddul8JGMJVNDAoJw/s1600/D7.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqulQ6NzuXB7LU4W_1uo-fZUKmEMdjTc5IV-TZS496-wn0jAlJhEEI0Jcm2yAY_Qz4Cf5o_jelxqRcCBa6aZaRrxkjPjHyk2l-CWMRlMF9zHKD9C077_5zlK2pTS1ddul8JGMJVNDAoJw/s1600/D7.png" /></a></div>
<br />
<br />
Szabályok:<br />
1. Tedd ki a képet a blogodra!<span style="font-family: Wingdings; font-size: 11pt; line-height: 115%;">ü</span><br />
2. Köszönd meg, akitől kaptad!<span style="font-family: Wingdings; font-size: 11pt; line-height: 115%;">ü</span><br />
3. Írj le hat dolgot magadról!<s><span style="font-family: Wingdings; font-size: 11pt; line-height: 17px;">ü</span></s><br />
4. Küldd tovább öt blogírónak a díjat!<s><span style="font-family: Wingdings; font-size: 11.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-char-type: symbol; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin; mso-symbol-font-family: Wingdings;">ü</span></s><br />
5. Hagyj megjegyzést a blogjukon!<s><span style="font-family: Wingdings; font-size: 11pt; line-height: 17px;">ü</span></s><br />Arielhttp://www.blogger.com/profile/03284489649395713061noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1022413561778398729.post-11477866902908447932012-03-25T15:31:00.001+02:002012-03-25T15:31:49.101+02:0033. Snafu<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxwSuAY_20wYItlkxEtBLUwVQ-cdHmwGQ8_vBzGu8PmbuvghQ4-6wavg5AQYY3-_D3rjfICBbxVOZHNg4Po9FNsu4W2dzgBC76zIUsjASWgzcLD6Gao5R8OmUjcY4yJh-hCb0T3zaBSFY/s1600/SS_58_image_71.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="254" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxwSuAY_20wYItlkxEtBLUwVQ-cdHmwGQ8_vBzGu8PmbuvghQ4-6wavg5AQYY3-_D3rjfICBbxVOZHNg4Po9FNsu4W2dzgBC76zIUsjASWgzcLD6Gao5R8OmUjcY4yJh-hCb0T3zaBSFY/s320/SS_58_image_71.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
Gyorsan magamra kaptam a kikészített <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh97wz4b-p65FvZlMiS-aILnJWj_xeoIS92VdRbmo7_tU6c_VRgz6Ej26s9D3-afWAUUTPKPXktS8wmMpHU3f0mg0iPqkPIwHI18Q9vH-rutHvR43R2prAWlh2kuHsEJ_8CV3DiNVngbmo/s1600/DD+Nessie+seaside.jpg">ruhákat</a>, majd még
gyorsan megfésülködtem, végül felvettem a cipőm. Csak remélni tudtam, hogy nem
lesz semmi gond a parton, bár Jake-et leszámítva mindenki elég toleráns volt
Nahuel-lel mindig.<br />
- Kész vagyok! – jelentettem be, amikor kiléptem a szobámból. Éreztem, hogy
mindketten alaposan végigmértek, majd Nahu elkapta a kezem, s szorosan magához
húzott, hogy egy puszit adjon a számra. Meglehetősen elpirultam, amikor
elváltunk, s nem tudtam, hogy ennek a tapasztalatlanság vagy Jacob jelenléte az
oka.<br />
- Gyönyörű vagy.<br />
- Ne túlozz! Csak egy pulcsi meg egy farmer van rajtam.<br />
- Akkor is az vagy. Jól áll neked a vörös.<br />
- Köszi. – mosolyodtam el. Nahuel sosem fukarkodott a bókokkal, most mégis
jobbnak láttam lezárni a témát.<br />
- Sziasztok! – köszöntem a nappaliban foglalatoskodó családomnak. Valószínűleg
mindnyájan készenlétben voltak, ugyanis eddig sem, most meg főleg nem lehetett
kiszámítani, hogy Jake és Nahuel mikor ugrik egymás torkának.<br />
- Szia drágám! Kialudtad magad? – kérdezte Esme.<br />
- Ó, igen! Csak a nyakam fáj egy kicsit. – néztem szúrós szemmel Alice-re.<br />
- Gyorsan elmúlik. – mondta Carlisle. Hogy orvosi megállapítás, vagy csak
egyszerű biztatás volt-e, nem tudtam megmondani.<br />
- Remélem. Figyeljetek, lemegyünk a partra, majd este jövünk, oké?<br />
- Menj nyugodtan, majd mi szólunk Belláéknak. – mosolyodott el kedvesen Esme.<br />
- Akkor majd jövünk, sziasztok! – köszöntünk el mindnyájan, majd kiérve a ház
elé, megálltam.<br />
- Futva menjünk? – kérdeztem Jacobot. A ház előtt parkolt a motorja, de arra
aligha férünk fel hárman.<br />
- Ha nem gond.<br />
- Nem, dehogy. Akkor majd ott találkozunk. – mondtam neki, s Nahuel-lel
karöltve belevetettem magam az erdő rengetegébe. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Amikor megérkeztünk, Embry és Quil éppen a tábortűz
meggyújtásával foglalatoskodott. Aránylag tiszta idő volt, bár sosem értettem,
hogy honnan tudták, hogy nem fog esni az eső. Nekünk ott volt Alice, mint saját
időjós, de nekik? Aligha. Bár, talán ez is valami rejtett képesség náluk. Még
csak négy óra múlhatott, de a felhőknek köszönhetően folyamatosan homályos volt
minden, csak akkor volt világos, amikor a Nap előbújt a felhők közül.<br />
- Sziasztok! – köszöntem nekik.<br />
- Nessie! Nahuel! Sziasztok! – jött oda Missy, majd mindenki más is. Nem
kerülte el a figyelmem, hogy értetlen tekintettel sandítanak egymás felé, így,
hogy megerősítsem a gyanújuk, megfogtam Nahu kezét, és úgy ültem le egy szélesebb
farönkre.<br />
- Hogy vagytok? – kérdeztem vidáman, egyszerűen nem voltam hajlandó foglalkozni
a rosszalló pillantásokkal, amiket egyesek felém küldtek.<br />
- Jól vagyunk. Tudod, kicsit nehéz visszarázódni, de azért jó itthon lenni. –
felelte Seth keményen. <br />
- Ja, gondolom. Na és? Ti hogy vagytok? Milyen volt a szabadság? – fordultam
Sam és Emily felé. Kíváncsi voltam, hogy mit csináltak, míg mi nyaraltunk.<br />
- Ó, minden a legnagyobb rendben. Eleinte furcsa volt, hogy nem lepi el egy
csapat farkas az otthonunk és kevesebbet kell sütnöm, de aztán megtanultam
élvezni ezt is. De azért hiányoztatok már nagyon. Már mindenki mesélt, de ti
hogy éreztétek magatok?<br />
- Nagyon jól, legalábbis ami engem illet. Nahuel-nek haza kellett utaznia.<br />
- Igen, mondta Rachel. Minden rendben volt ott is?<br />
- Igen, szerencsére nem történt semmi és időben hazaértem.<br />
- Az jó. – mosolyodott el. Emily mindig is nagyon toleráns volt, Nahuel-lel
nemkülönben, amiért most rettentő hálás voltam.<br />
- Hol van Jake? Ő nem jött veletek? – kérdezte Kim.<br />
- Nem, motorral jött hozzánk, úgyhogy gondolom lerakta otthon.<br />
- De már akkor is ide kellett volna érnie. Megyek, megnézem, mi van vele. –
mondta Seth miközben felállt, majd egy csókot nyomott Missy szájára és az
erdőbe szaladt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Tovább beszélgettünk, s szerencsére rövid időn belül oldottabbá
vált a hangulat, bár nem teljesen voltunk felszabadultak.<br />
- Elrabolhatjuk tőled egy kicsit? – kérdezte Missy Nahuel-től, felém biccenve a
fejével.<br />
- Persze, nyugodtan. – felelte mosolyogva, majd egy gyors csókra magához
húzott, s csak eztán álltam fel, hogy kövessem a lányokat. Elindultunk a part
mentén, s éreztem, hogy mi lesz a téma, de megvártam, míg valamelyikük
megszólal.<br />
- Összejöttetek? – kérdezte meg végül Kim, amikor kellő távolságba kerültünk a
tűztől, ezáltal mindenki mástól is, bár a kifinomult hallásuknak köszönhetően sem
a tucatnyi alakváltó, sem az egyetlen fél-vámpír előtt nem volt titok a beszélgetésünk.<br />
- Nagyon úgy tűnik. – mondtam, s egy mosolyt erőltettem a számra.<br />
- Mikor?<br />
- Igazából… amikor kimentünk a reptérre… és visszamentem hozzátok…
megcsókoltam. Nem tudom miért, csak megtettem. Ő akkor azt hitte, hogy mi… nos,
hogy mi együtt vagyunk. Aztán hazajöttünk, és megérkezett. Utána minden jött
magától.<br />
- De… akkor te nem is azért vagy vele, mert szereted! – csattant fel Missy.<br />
- Nem ezt mondtam. Szeretem őt… csak… még nem vagyok belé szerelmes.<br />
- Ez nem helyes!<br />
- Miért mit kéne tennem? Ha nem adok neki egy esélyt, sosem lesz lehetőségem
arra, hogy belé szeressek.<br />
- De… de te Jake-et is szereted. És ne mondd, hogy nem!<br />
- Én… nem tudom, mit érzek Jacob iránt. De most Nahu-val vagyok, akár tetszik
ez nektek, akár nem. Boldog vagyok vele.<br />
- Igazán?<br />
- Igen, igazán. <br />
- Nem hiszek neked.<br />
- Missy, nem kell hinned nekem, de ez semmin sem fog változtatni. –álltam meg,
és néztem a szemébe. Sértődötten a tengert kezdte kémlelni, így Kimhez
fordultam.<br />
- Csak aggódunk érted. – mondta Kim.<br />
- Nem kell aggódnotok, tudok vigyázni magamra.<br />
- Jól van, de légy óvatos, oké? <br />
- Az leszek. – mosolyodtam el, s öleltem meg. Missy továbbra sem volt hajlandó
rám nézni, így elindultam visszafelé, hogy Kim egy kicsit lenyugtassa. Amikor
visszaértem, Nahuel éppen egy üveg kólát ivott, s azonnal felállt, amikor
odaértem mellé.<br />
- Minden rendben? – kérdezte.<br />
- Igen, persze. – mosolyodtam el, mire a derekamnál fogva magához húzott, s
finoman megcsókolt. Nem volt hosszú csók, de nagyon jól esett, mert kicsit
megnyugodtam tőle. Amikor szétváltunk, még lehunyt szemmel átöleltem, s a
fejemet a vállára hajtottam. Amikor kinyitottam a szemem, Jacobot pillantottam
meg, s olyan áthatóan nézett a szemembe, hogy a lelkem teljesen
összefacsarodott. Ennek ellenére nem mozdultam meg, csak akkor, amikor eltűnt
az erdőben…</div>Arielhttp://www.blogger.com/profile/03284489649395713061noreply@blogger.com3