12. The traveling

Egy hét múlva

- Nessie! Itt vannak a többiek, kész vagy már? – dugta be fejét az ajtómon Nahuel. Bólintottam, majd megfogtam két bőröndöm (igaz, fogalmam sem volt, hogy mi lehet az egyikben, mivel azt Alice pakolta be) és levittem a nappaliba. Láttam, hogy odakint nagy a nyüzsgés, így elbúcsúztam mindenkitől, de még így is fél óra volt, mire elindultunk a reptérre. Anya és apa vitt ki minket, vagyis Nahuel-t, engem és Jacobot.  Már nagyon izgatott voltam, annak ellenére, hogy az után, hogy elengedtek, és elmondtam a többieknek, bejelentették, hogy Leah is velünk jön. Nem szóltam rá egy szót sem, mivel nem akartam lebukni. Sajnálatomra viszont Quil és Claire nem jöhettek el, bár megértem a szülőket is.

~*~

A repülőút után kicsekkoltunk, és vártuk, hogy jöjjön a busz. Már most mindenki feldobódott a napsütéstől, mindenki minket nézett, olyan hangosak voltunk.
Mire hulla fáradtan megérkeztünk, már késő este volt, de belépve a házba mindenki izgatott lett. A tengerparttól mindössze pár percre volt gyalog, szó szerint az utca végén volt a tenger. Azonnal körülnéztünk, majd mindnyájan a nappaliban ültünk le, hogy kiosszuk a szobákat. Franciaágyas és kétágyas szobák voltak, szám szerint hét darab, négy lent és három fent, mivel a tetőtér volt beépítve, s azért ennyi, mert az utolsó pillanatig reménykedtem, hogy Quil és a kis Claire is eljön. Ez az apartman csak pár napra szabad, illetve a másik foglalt, így szerdán este megyünk át egy másik helyre, ami valamivel kisebb.
- Akkor gondolom: Rachel és Paul egy szoba, aztán Kim és Jared, Seth és Missy. Ez biztos.
- Én és Brady leszünk egy szobában, ha az megfelel. – mondta Collin.
- Oké. – vontam vállat. – Akkor mi maradtunk, Embry, Leah, Nahuel, Jake és én. Illetőleg még három szoba van.
- Mi lenne, ha én és Nessie, illetve Embry és Leah lennének egy szobában? – kérdezte Nahuel.
- Nem hinném, hogy jó ötlet. – szűrte a fogai közül Jacob.
- Akkor találj ki jobbat okostojás!
- Talán könnyebb lett volna, ha te nem jössz el! – vágott vissza Jake. Amióta csak ismerik egymást, marakodnak, és kezdtek már az idegeimre menni.
- Elég legyen! – kiáltottam rájuk. - Akkor én leszek egy szobában Leah-val, ti meg úgy, ahogy akartok! És pont! – ahogy kimondtam, már meg is bántam, igaz, még nem nagyon beszéltem Leah-val, de nem lopta be magát a szívembe múltbéli tetteivel, az biztos.
- Biztos vagy benne? – kérdezte Kim.
- Teljesen! Szerintem kezdjetek el kipakolni és berendezkedni, hogy holnap már ne kelljen vele bajlódni. – mondtam, majd megfogtam bőröndjeim, és felvittem az egyik szobába. Nem sokkal később Leah is megjelent, és ő is pakolászni kezdett. Nem igazán foglalkoztam vele, egyszerűen csak tettem a dolgom, és az Alice által bepakolt bőröndöt az ágyam alá suvasztottam. 

Aztán ahogy végeztem, gondoltam szétnézek, hogy ki hol is van, így elindultam körülnézni. A fenti szobában nem lepődtem meg, hogy Nahuel tanyázott, illetve Jake Embry-vel, lent meg a többiek. A konyhába mentem, hogy megnézzem, Renée és Phill elfelejtette-e feltölteni. Nem kellett csalódnom, mert minden megvolt, amit csak kértem, s még nem is végeztem minden szekrénnyel, mikor megcsörrent a mobilom.
- Szia Renée! Köszi, hogy elintéztél mindent!
- Ó semmiség! De nyisd ki az ajtót! – nevette el magát, én meg izgatottan mentem az ajtóhoz. Ahogy kinyitottam, szívem szerint a nyakába ugrottam volna, de tele volt a keze szatyrokkal.
- Renée! Phill! Hát végre, hogy itt vagytok! – mondtam, szinte kiabáltam.
- Nessie! Úgy hiányoztál drágám! – mondta Renée, majd gyorsan bement Phillel a nyomában, hogy letegye a zacskókat. Becsuktam az ajtót, és a nyakába borultam, arcomon végigfolyt néhány könnycsepp, de gyorsan letöröltem őket.
- Annyira örülök, hogy itt vagytok!
- Jajj kicsikém én is, de ma nem maradhatunk sokat, mert még haza is kell érnünk, holnap meg korán kelünk! Csak gondoltuk köszönünk, no meg hozunk nektek vacsorát, hogy azzal már ne kelljen bajlódnotok. Régóta itt vagytok? – hadarta.
- Köszi a kaját! És még csak egy fél-háromnegyed órája jöhettünk meg.
- Igen, én is így számoltam. – mondta, majd megölelt ismét. – Úgy sajnálom, hogy csak jövő héten tudunk találkozni, csak hát olyan hirtelen jöttetek.
- Semmi baj, azt hiszem, így is lesz mit csinálni.
- Az biztos! Ó, hello Jacob! – köszönt, így hátrafordultam én is az említett felé.
- Szia Renée! – jött közelebb, s adott neki két puszit. – Phill, örülök, hogy látlak! – mondta neki is, miközben kezet fogtak. Ezután a többiek is kijöttek köszönni, illetve enni kezdtek, végül Nahuel is megjelent.
- Biztosan te vagy Nahuel. – mondta Renée. – Sokat hallottam már rólad! – mosolygott.
- Szervusz Renée, örülök, hogy megismerhetek! – fogott vele kezet. – Én is sokat hallottam rólad. Szia Phill. – rázott vele is kezet.
- Azt hiszem én többet rólad! Nessie folyton rólad áradozik! – nevetgélt.
- Renée! – pirítottam rá, s éreztem, ahogy a vér az arcomba tódul.
- Nem akartalak zavarba hozni. – mondta, amitől még vörösebb lettem. – De mi megyünk is! Jövő héten találkozunk! – mondta. Mindenkitől elköszöntek, illetve én kikísértem őket az autóhoz, és ott búcsúztam el.

Visszaérve a házba elmosolyodtam, hogy mindenki eszik, engem, és egyvalakit leszámítva, így felvettem a magamnak, majd a neki szánt adagot, és odasiettem hozzá.
- Tessék! – nyújtottam Jacob felé a tányért.
- Nem vagyok éhes! – mondta mogorván, majd a szobájába viharzott. Nem igazán értettem, hogy ez most miért volt, de letettem az ő tányérját, és enni kezdtem. Missy lépkedett oda hozzám, s suttogva szólalt meg.
- Nahuel miatt van. Ahogy Renée megemlítette őt, Jake-nek elborult az agya. – mondta, majd vissza leült Seth mellé. Ahogy befejeztem a kajálást, felvettem Jacob tányérját, és bekopogtam hozzá. Nem jött válasz, így óvatosan bedugtam a fejem, háttal ült nekem.
- Bejöhetek? – kérdeztem olyan lágyan, ahogy csak tudtam. Nem válaszolt, így odamentem hozzá, és leültem mellé az ágy szélére. – Jajj Jake, ne csináld már ezt velem! Légy szíves! Egyél legalább! – kérleltem, de rám sem nézett. Taktikát váltottam, letettem a földre a tálat, majd komolyabban, de csibészesen szólaltam meg. – Ha nem eszel, én esküszöm, hogy… - kezdtem bele, de elnevette magát.
- Jacob, ugye te sem gondoltad komolyan, hogy Nahuel-ről többet beszélek, mint rólad. Csak egyszerűen ahhoz már hozzászokott Renée. Ennyi az egész. – mosolyogtam rá. – Tudhatnád, hogy sokkal fontosabb vagy nekem! Csak Nahuel másként barátom, mint te. – magyaráztam.
- Miért, én hogy vagyok barátod kislány? – kérdezte. Mostanság sokszor hívott így, néha ugyan zavart, de megpróbáltam nem foglalkozni vele.
- Te mindig is a barátom voltál Jacob. Ő viszont csak most lépett be az életembe, és kíváncsi vagyok, hogy milyen is, hiszen annyi mindenben különbözünk, de mégis oly hasonlóak vagyunk! – mondtam neki, de csak idegesen fújtatott egyet. Nem tudtam mi rosszat mondhattam, hiszen nem akartam megbántani. Felvettem a földről a tányért, és az ölébe nyomtam. – Kérlek, egyél! Biztos éhes vagy már! – kérleltem ismét.
- Ha eszek, akkor békén hagysz? – vágta oda nekem, amire egyáltalán nem számítottam. Nagyon rosszul esett, hogy ezt mondta, de csak bólintottam egyet, és otthagytam. 

Átmentem a mi szobánkba, és ledobtam magam az ágyamra. Még villanyt sem gyújtottam, csak bambultam magam elé, és hagytam, hogy halkan végiggördüljön pár könnycsepp az arcomon. Fájt, hogy így beszélt velem a legjobb barátom, mikor én csak neki akartam jót, erre ő így viselkedik. Néhány perc múltán megtöröltem az arcom, összeszedtem a fürdéshez szükséges cuccaim, és elvonultam zuhanyozni. Negyed óra múlva végeztem, s ahogy kijöttem, úgy hallottam, hogy már mindenki a saját szobájában van, illetve valaki odalent zuhanyozik, így halkan mentem be a szobánkba.
- Mehetek? – kérdezte Leah, teljesen normálisan.
- Öhm, persze, én végeztem. – mondtam neki, így elvonult a fürdőszobába. Igazából meglepődtem, hogy mennyire normálisan szólt hozzám, mikor mindenki azt mesélte róla, hogy kiállhatatlan, illetve én sem voltam vele túl szívélyes, amikor csak tudtam, elkerültem. Befeküdtem az ágyamba, és gondolkozni kezdtem a ma este történeken. Nagyon bosszantott Jake viselkedése, s kis elmélkedés után rájöttem, hogy valójában féltékeny volt. Ez kissé megrémített, hiszen nem akartam, hogy azt higgye, ő birtokol engem, s ekkor eszembe jutott, hogy talán esélyt kéne adnom magamnak, hogy másokkal is ismerkedjek. Itt van például Nahuel, rendkívüli srác, nagyon kedvelem. Ezekkel a gondolatokkal, nem sokkal később el is nyomott az álom…