14. Party

Sziasztok!
Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog, még a héten hozom a folytatást!! :)
Kellemes olvasást, ha van kedvetek komizzatok!
Puszi!! =)

Talán nagyképű dolog, hogy lefizettem az őröket, tudtam, hogy pénzzel sok minden megoldható, de szórakozni jöttünk, nem sorban állni. Egy elég nagy szabad boxot kerestünk, és mázlinkra találtunk is.
- Jó helynek tűnik, voltál már itt? – kérdezte Embry.
- Igen, egyszer eljöttem egy barátommal. – feleltem.
- Milyen barátoddal? – kérdezte pimaszan.
- Egy haverommal. – vágtam rá. – Szóval, ki, mit iszik? – kérdeztem, túlkiabálva a zenét.
- Tudod, hogy te nem… - kezdte Jacob, de leintettem.
- Tudom, én majd egy Bambit kérek! – röhögtem el magam, de azért szúrósan ránéztem. Mindenki elmondta, hogy mit inna, így a pulthoz indultam, hogy leadjam a rendelést.
- Nahu, segítenél? – kértem meg direkt őt, bólintott egyet, így már mehettünk is. Mikor mind a tizenhármunknak két tálcára tette a pultos az italt, az egyiket én vittem oda, a másikat Nahuel. Koccintottunk, majd én csak egy kortyot ittam és a táncparkettre vetettem magam, s pár pillanattal később észrevettem, hogy társaságunkból többen is így tettek, majd arra lettem figyelmes, hogy Nahuel közeledik felém. Nem tiltakoztam, táncoltam vele, igazából nagyon jól éreztem magam. Aztán a lányokkal is összeálltunk, később Seth jött oda, hogy beváltsa egy régebbi ígéretét, miszerint halálra táncoltat, de mondanom sem kell, nem jött össze neki. Szememmel Jacobot kerestem közben, majd a boxunknál találtam meg, ahol éppen Leah-val beszélgetett, illetve nem is beszélgetett, mert Leah beszélt hozzá. Odahajolt Jake füléhez, és úgy mondta neki, amit szeretett volna. Iszonyú dühös lettem, s úgy döntöttem, hogyha ő így viselkedik, és ennyire nem érdekli, hogy mi van velem, még egy nyamvadt táncra sem kér fel, akkor én is ezt teszem.
- Ne haragudj Seth. – mondtam még mindig fortyogva, s értetlenül nézett rám. Nem álltam meg magyarázkodni, a terem másik végébe mentem, ahol Nahuel-t láttam, vele kezdtem el táncolni. 


Szorosan hozzásimultam, amin kissé meglepődött, de hamar felülkerekedett zavarán, együtt mozogtunk a ritmusra. Pár perc telhetett el, mikor hirtelen megállt, és tekintete mögöttem állapodott meg, hátrafordultam, így én is láthattam Jake fölénk tornyosuló alakját. Nem akartam vele foglalkozni, haragudtam rá, amiért elhanyagolt a mai napon, így visszafordultam, és tovább táncoltam.
- Szabad? – kérdezte Jake, Nahuel-t.
- Ne tőlem kérdezd. – vágta oda, így Jacob rám emelte kérdő tekintetét. Bólintottam egyet, és Jacobbal együtt kezdtem táncolni. Nem néztem a szemébe, féltem, hogy akkor megtörök, és elfelejtem, hogy tulajdonképpen én most haragszom rá. Sokáig rophattuk együtt, már vagy negyed órája, mikor egy lassú szám csendült fel. Karomat a nyaka köré fontam automatikusan, közelebb húzódtam, de ő kibújt ölelésemből, és otthagyott. Értetlenül és sértetten álltam ott, mérgesen mentem a pulthoz, s ültem le egy bárszékre, egyszerűen nem értettem, hogy miért csinálta ezt, amikor Ő jött oda HOZZÁM, és NEM fordítva! Ha csak arra játszott, hogy elrontsa az én kedvemet is, akkor sikerült neki, gratulálhat magának.
- Jól vagy? – kérdezte görögül a mixer.
- Persze, jól, köszi! – feleltem hibátlanul. Noha még nem voltam olyan okos, mint a szüleim, de a nyelveket könnyen elsajátítottam, pár nap elegendő volt, hogy tökéletes kiejtéssel és nyelvtannal beszéljek.
- Nem vagy idevalósi, ugye?
- Eltaláltad. – mosolyogtam.
- És megtudhatom, hogy honnan jöttél? – somolygott ő is.
- Az Egyesült Államokból.
- Nagyon jól beszéled a nyelvet, ugye tudod?! – mondta elismerően.
- Köszi.
- Mennyi időre jöttél?
- Két hétre… vagy talán többre. – vontam vállat.
- Biztos, hogy jól vagy?
- Jah, persze, bocs. Csak… mindegy. Hogy hívnak? – kérdeztem meg végül.
- Adrian. Hát téged?
- Renesmee, de röviden csak Nessie. – mosolyogtam.
- Különleges név, még sosem hallottam.
- Igen, az emberek többsége így van vele. – kuncogtam.
- Hát Nessie, meghívhatlak egy italra esetleg? – ezen elgondolkodtam. Ugyan anyuék megtiltották, de honnan tudnák meg? Ha Nahuel-t megkérem, akkor tartja a száját, Jacob meg…… kit érdekel Jacob?!
- Persze, de valami ütős legyen. – mondtam vigyorogva.
- A legfinomabb koktélt csinálom neked, amit valaha ittál! – kacsintott. Csak ámultam és bámultam, ahogy dobálta a mixert, fantasztikus volt. Fogalmam sincs, hogy mit tehetett bele, de hat féle színben pompázott, és gyönyörűen feldíszítette. Életemben eddig kétszer ittam alkoholt, még abban az időben, amikor Renée-vel laktam. Egyszer többet ittam a kelleténél, az nagyon rossz volt, de másodjára már visszafogtam magam, és úgy gondoltam most is csak mértékletesen iszom, pont annyit, hogy jobb kedvre derüljek.
- Voálá! – tette elém a poharat.
- Köszönöm, nagyon jól néz ki! – vigyorogtam rá.
- Az íze még jobb! – kacsintott. Óvatosan szívtam fel a szívószálon keresztül, s az első korty, amit lenyeltem mindent felégetett maga után. Mindenesetre ittam még belőle, nem volt rossz íze, csak éppen nem voltam hozzászokva. – Na milyen? – kérdezte kíváncsian.
- Tényleg finom! Sőt, mennyei! – kuncogtam.
- Én megmondtam! De vigyázz vele, tényleg nagyot üt! – bazsalygott. – Most bocs, de dolgoznom kell. Meddig leszel itt?
- Hát, az igazság az, hogy nem tudom. – nevettem.
- Látlak még?
- Valószínűleg… - kacsintottam. Mosolyogva állt tovább, én meg egy húzással megittam, ami a poharamban maradt. Visszamentem a táncparkettre, éreztem, hogy kezd hatni az alkohol, és egyre jobban éreztem magam. Azt sem tudtam kikkel táncolok, csak jól akartam érezni magam, majd egyszer csak Jacob jelent meg mellettem.
- Nessie, te ittál? – kerekedtek el szemei.
- És mi van, ha igen? – húztam fel az egyik szemöldököm.
- Megmondtam, hogy…
- Nem vagy az apám, azt csinálok, amit akarok.
- Most hazamegyünk! – jelentette ki.
- Hagyj már Jacob, húzz el a francba! – förmedtem rá. Csak némán állt, nem szólt semmit, így inkább arrébb mentem, és ott táncoltam tovább. 


Fél órával később iszonyúan rosszul lettem, nem gondoltam volna, hogy ennyire ütős az ital, hiába figyelmeztetett Adrian, s Nahuel még időben érkezett oda mellém.
- Hazaviszel? – kérdeztem tőle erőtlenül, mire csak bólintott egyet. Azonnal kivitt, nem is szólt senkinek, vagy legalábbis nem észleltem, taxiba ültünk, és az út teljesen kiesett, valószínűleg elaludhattam, mert a következő kép, hogy betesznek az ágyamba.
- Köszönöm! – mondtam Nahuel-nek.
- Nem mondom, hogy szívesen, mert nem volna igaz. – felelte, s elindult kifelé.
- Nem maradnál itt velem? Kérlek! – néztem föl rá. Forgott velem a világ, hányingerem volt, de tudtam, hogy nem tudok hányni, ezt legalább kitapasztaltam. Gondolkozott egy percig, majd az ágyam mellé ült a földre, és a hajamat kezdte el simogatni.
- Azt hiszem, jobb lesz, ha erről az otthoniak nem tudnak. – mondta komolyan.
- Igen… de… én úgy sajnálom, nem akartalak ilyen helyzetbe hozni… - kezdtek el potyogni könnyeim. Egy árva szót sem szólt, csak tovább cirógatta a hajam és arcom. – Tudom, hogy mit kértek tőled, én meg csak megnehezítem… ne haragudj rám!
- Nessie, rád sosem tudnék haragudni! – mondta lágyan.
- Jajj, Nahu, én úgy szeretlek! – tápászkodtam fel, s öleltem meg őt.
- Én is Nessie! – ölelt magához szorosabban, én meg lehunytam a szemem, és vártam, hogy elnyomjon az álom…