Sziasztok!
Meghoztam az új részt, talán csak egy átkötő résznek nevezném, szóval igazán nagy történések nincsenek benne, de mégis fontos lesz a későbbiekben.
Meghoztam az új részt, talán csak egy átkötő résznek nevezném, szóval igazán nagy történések nincsenek benne, de mégis fontos lesz a későbbiekben.
09.11-e
van, vagyis 10 éve már, hogy New York-ban lerombolták a World Trade Center
ikertornyait. A terrortámadásban 2800-an veszítették életük, ezzel a pár sorral
szeretnék megemlékezni róluk.
Aki esetleg nem látta Robert Pattinson
Remember Me (Emlékezz rám) című filmjét, annak ajánlani tudom, nem igazán a
terrortámadásról szól, de egyértelműen fontos szerepet tölt be. Továbbá
kiemelném „A Untited 93-as” című dokudrámát (katasztrófafilm), mely a lehető
legélethűbben ábrázolja az eseményeket.
Zárom soraim, kellemes olvasást, ha van
kedvetek komizzatok!
Puszi!! =)
Puszi!! =)
Reggel nyolckor ébresztett a telefonom, gyorsan kinyomtam,
hátha Leah még aludna, nem akartam felébreszteni. Felöltöztem a mai programnak
megfelelően, aztán a neszesszereimmel bevonultam a fürdőbe. Minimális sminket
tettem fel, ugyan vízálló, de ilyen melegben nem nagyon szerettem. Aztán ahogy
ott végeztem, visszamentem a szobába, ahol éppen Leah öltözött, s nem tagadom,
egy pillanatra megbámultam őt, mondhatni minden porcikáját. Tényleg csak egy
másodperc volt, így nem vette észre, letettem a holmim, majd le is mentem, hogy
csináljak reggelit, de Rachel és Kim már megelőztek. Nagyon jó formában volt,
tiszta izom, egy csepp zsír sem, mégis kimondottam nőies alakja volt, mondhatni
tökéletes.
- Napfényes jó reggelt! – köszöntem nekik vidáman, ezzel elterelve gondolataimat Leah felől.
- Neked is! – mondták egyszerre, amin mindhárman elnevettük magunkat. Elvettem egy szendvicset, és enni kezdtem, miközben szép lassan előkerültek a többiek is.
- Szia Nessie! Szép napunk van, nem? – ült le mellém Nahuel.
- De, valóban. Ideális a városnézéshez! – nevettem.
- Várod már?
- Mi az hogy? Ha te tudnád, hogy milyen gyönyörű itt minden! – emlékeztem vissza.
- Jó reggelt! – köszönt egy mély hang, automatikusan Jacob felé kaptam a fejem, aki gyilkos szemekkel méregette Nahuel-t. Egy pillanatra találkozott tekintetünk, de aztán én visszafordultam barátomhoz, és tovább folytattuk a beszélgetést. Mikor mindenki elkészült, felhívtam egy taxi társaságot, és négy autót rendeltem. Ahogy megérkeztek, elindultunk a városba, hogy egy kicsit a többiek is megismerhessék.
Remekül telt el a nap, a városban ebédeltünk, mindent megmutattam, amit csak tudtam, így délután fél ötkor értünk vissza az apartmanba, vagyis hét órát töltöttünk a napon, de nemhogy fáradtak lettünk volna, mindenki fel volt pörögve. Ennek ellenére inkább csak elbeszélgettük az időt, és megegyeztünk, hogy másnap lemegyünk a partra.
- Napfényes jó reggelt! – köszöntem nekik vidáman, ezzel elterelve gondolataimat Leah felől.
- Neked is! – mondták egyszerre, amin mindhárman elnevettük magunkat. Elvettem egy szendvicset, és enni kezdtem, miközben szép lassan előkerültek a többiek is.
- Szia Nessie! Szép napunk van, nem? – ült le mellém Nahuel.
- De, valóban. Ideális a városnézéshez! – nevettem.
- Várod már?
- Mi az hogy? Ha te tudnád, hogy milyen gyönyörű itt minden! – emlékeztem vissza.
- Jó reggelt! – köszönt egy mély hang, automatikusan Jacob felé kaptam a fejem, aki gyilkos szemekkel méregette Nahuel-t. Egy pillanatra találkozott tekintetünk, de aztán én visszafordultam barátomhoz, és tovább folytattuk a beszélgetést. Mikor mindenki elkészült, felhívtam egy taxi társaságot, és négy autót rendeltem. Ahogy megérkeztek, elindultunk a városba, hogy egy kicsit a többiek is megismerhessék.
Remekül telt el a nap, a városban ebédeltünk, mindent megmutattam, amit csak tudtam, így délután fél ötkor értünk vissza az apartmanba, vagyis hét órát töltöttünk a napon, de nemhogy fáradtak lettünk volna, mindenki fel volt pörögve. Ennek ellenére inkább csak elbeszélgettük az időt, és megegyeztünk, hogy másnap lemegyünk a partra.
~*~
- Bekened a hátam? – kérdeztem őt, de csak félrenézett.
- Öhm, én most vissza is mennék. Ha nem haragszol, kérj meg most mást, kislány. – mondta zavartan. Értetlenül néztem rá, de visszafutott a vízhez. Az agyamat elöntötte a vörös köd, és dühödten álltam fel, s kaptam magamra a ruhám. Nem értettem, hogy most miért idegesít az, hogy kislánynak hív, mikor már más is mondta ezt, de most mégis zavarta a büszkeségem. Kis gondolkodás után úgy döntöttem, jobb lesz, ha hazamegyek, így odamentem Seth-hez.
- Azt hiszem, én megyek. – hajoltam le hozzá egy puszira.
- Miért, nem érzed jól magad? – kérdezte.
- Csak eszembe jutott valami, és…
- Te tudod. – mondta mindent tudóan.
- A többieknek légyszi mondd meg, hogy bocs, hogy köszönés nélkül leléptem.
- Oké. Vigyázz magadra! – kacsintott, én pedig elindultam. Eszem ágában sem volt hazamenni, csak egyszerűen sétálni akartam. Úgy két perce mehettem az úton, mikor hallottam, hogy valaki fut utánam, sejtésem beigazolódott, Jacob volt az.
- Azért szólhattál volna, hogy eljössz! – mordult rám.
- Szóltam Seth-nek!
- Nekem kellett volna szólnod, hogy elkísérjelek! – mondta még mindig idegesen.
- Talán nem akartam, hogy te gyere velem. – vágtam a képébe. Megilletődött, majd megrázta fejét, és sokkal lágyabban szólt hozzám.
- Mit vétettem már megint, kislány? – kérdezte. Elborult az agyam, olyan mérges lettem, mint talán még sosem.
- Hogy mi a baj? Fogd már föl, hogy nem vagyok pisis, nem vagyok már kislány! Nem kell rám vigyázni, mintha minden pillanatban összetörhetnék, nem kell örökké pesztrálnod! Fel tudod ezt fogni? – kiáltottam.
- De…
- Nincs semmi de, Jacob! – mondtam, majd futásnak eredtem. Hazaérve ledobtam magam az ágyamba, és álomba sírtam magam...
Csak este keltem föl, mindenki lent nyüzsgött, így legalább nem kellett senkit sem keresgélnem.
- Mi lenne, ha elmennénk szórakozni? – kérdeztem. Egyhangúan megszavaztuk, hogy ez egy jó ötlet, így készülődni kezdtünk a lányokkal, s még Leah is csatlakozott hozzánk, igaz, ő inkább Rachellel félrevonult, így nem sokat zavart. Már fél tíz volt, mikor elkészültünk, a taxit háromnegyedre rendeltem, így még volt egy kis időm, amit ki is akartam használni, bementem a szobámba, hogy nyugodtan telefonálhassak.
- Szia anyu! – köszöntem bele vidáman a telefonba.
- Szia Nessie, hogy vagy drágám, ugye minden rendben? – kérdezte aggódóan.
- Persze, csak gondoltam felhívlak, hogy ne csak Nahuel mondja. – kuncogtam bele a telefonba.
- Honnan tudtad? – kérdezte ő is nevetve.
- Sejtettem, hogy naponta jelentést kell adnia. No de most leteszem, mert mennem kell. Szeretlek titeket, mondd meg a többieknek is!
- Mi is szeretünk kicsim, jó szórakozást! – mondta még, majd megszakítottam a vonalat.
- Bellával beszéltél? – kérdezte Missy, miután letettem.
- Igen, vele. Így egy időre talán békén hagynak. – mosolyodtam el.
- Itt a taxi, ideje mennünk. – mondta, így lementünk a lépcsőn, és mindketten beültünk a taxiba.
A szórakozóhelyre érve, már kívülről hallani lehetett a zenét. Kimmel és Missy-vel együtt kiszálltam a taxiból, kifizettem a sofőröket, és kis társaságunkhoz mentem.
- Hú, Nessie, csinos vagy! – mondta Nahuel, mire teljesen elpirultam. Jobban megnézve ő is remekül festett, de valahogy mégis Jacobon akadt meg tekintetem, egy fekete pólót és nadrágot viselt, ami eszméletlenül jól nézett ki rajta, rendesen megbámultam, de nem vette észre szerencsére.
- Köszi! – mondtam gyorsan, majd a bejárat felé vettem az irányt.
Szia!
VálaszTörlésOh hát, te lány, ez nagyon jó lett! Mindig szerettem ahogy fogalmazol, de ez most különösen tetszett!
Jake meg... nem lehet rajta kiigazodni! Leah meg az agyamra megy.xD De egyébként kell az ilyen is a történetbe, szóval abszolút a helyén volt minden.
Kíváncsi vagyok mi fog kisülni ebből a Jake-Leah-Nessi dologból, meg az estéből meg pláne!
Siess a kövivel!
Puszi!
Ui.: Rég beszéltünk:(