13. Tension

Sziasztok!
Meghoztam az új részt, talán csak egy átkötő résznek nevezném, szóval igazán nagy történések nincsenek benne, de mégis fontos lesz a későbbiekben.

09.11-e van, vagyis 10 éve már, hogy New York-ban lerombolták a World Trade Center ikertornyait. A terrortámadásban 2800-an veszítették életük, ezzel a pár sorral szeretnék megemlékezni róluk.

Aki esetleg nem látta Robert Pattinson Remember Me (Emlékezz rám) című filmjét, annak ajánlani tudom, nem igazán a terrortámadásról szól, de egyértelműen fontos szerepet tölt be. Továbbá kiemelném „A Untited 93-as” című dokudrámát (katasztrófafilm), mely a lehető legélethűbben ábrázolja az eseményeket.

Zárom soraim, kellemes olvasást, ha van kedvetek komizzatok!
Puszi!! =)

Reggel nyolckor ébresztett a telefonom, gyorsan kinyomtam, hátha Leah még aludna, nem akartam felébreszteni. Felöltöztem a mai programnak megfelelően, aztán a neszesszereimmel bevonultam a fürdőbe. Minimális sminket tettem fel, ugyan vízálló, de ilyen melegben nem nagyon szerettem. Aztán ahogy ott végeztem, visszamentem a szobába, ahol éppen Leah öltözött, s nem tagadom, egy pillanatra megbámultam őt, mondhatni minden porcikáját. Tényleg csak egy másodperc volt, így nem vette észre, letettem a holmim, majd le is mentem, hogy csináljak reggelit, de Rachel és Kim már megelőztek. Nagyon jó formában volt, tiszta izom, egy csepp zsír sem, mégis kimondottam nőies alakja volt, mondhatni tökéletes.
- Napfényes jó reggelt! – köszöntem nekik vidáman, ezzel elterelve gondolataimat Leah felől.
- Neked is! – mondták egyszerre, amin mindhárman elnevettük magunkat. Elvettem egy szendvicset, és enni kezdtem, miközben szép lassan előkerültek a többiek is.
- Szia Nessie! Szép napunk van, nem? – ült le mellém Nahuel.
- De, valóban. Ideális a városnézéshez! – nevettem.
- Várod már?
- Mi az hogy? Ha te tudnád, hogy milyen gyönyörű itt minden! – emlékeztem vissza.
- Jó reggelt! – köszönt egy mély hang, automatikusan Jacob felé kaptam a fejem, aki gyilkos szemekkel méregette Nahuel-t. Egy pillanatra találkozott tekintetünk, de aztán én visszafordultam barátomhoz, és tovább folytattuk a beszélgetést. Mikor mindenki elkészült, felhívtam egy taxi társaságot, és négy autót rendeltem. Ahogy megérkeztek, elindultunk a városba, hogy egy kicsit a többiek is megismerhessék.
Remekül telt el a nap, a városban ebédeltünk, mindent megmutattam, amit csak tudtam, így délután fél ötkor értünk vissza az apartmanba, vagyis hét órát töltöttünk a napon, de nemhogy fáradtak lettünk volna, mindenki fel volt pörögve. Ennek ellenére inkább csak elbeszélgettük az időt, és megegyeztünk, hogy másnap lemegyünk a partra.

~*~

Reggel már nagyon be voltam zsongva, azonnal kipattantam az ágyból, és felöltöztem. Meglepetésre a többiek is már lent készülődtek, míg én a fürdőben voltam Leah is felkelt, így már ő is elkészült. Amint valóban mindent összeszedtünk, gyalog lesétáltunk a partra, és leheveredtünk a homokra, Brady, Collin és Seth azonnal a vízbe mentek, de én leültem a plédre, amit leterítettem. A lányok elkezdtek vetkőzni, és vidáman mutogatták, hogy kinek milyen fürdőruhája van, és gondosan kivesézték, hogy milyen jól áll mindenkin, ez aztán az önbizalom, én sosem mondtam volna ilyet magamra, azt biztos! Leah-ra lettem figyelmes, aki egy gyönyörű zöld bikinit viselt, ami még inkább kihangsúlyozta szépségét. De ami a legjobban zavart, hogy Jake úgy megbámulta. Minden egyes mozdulatát leste, s mikor már csak a bikini volt rajta, teljes valójában végigmérte. Elöntött a düh, s úgy döntöttem, talán nekem is ideje levennem ruhámat, így gyorsan kibújtam belőle, s a szemem sarkából Jacobot figyeltem. Eleinte engem is nézett, de aztán elfordította a fejét, és a vízbe rohant. Egyre inkább kezdtem úgy érezni, hogy már nem is érdeklem őt annyira, talán ez a bevésődés dolog nem is annyira komoly, mint hiszik. Hiszen több mint hat évig nélkülem élt, akkor most miért kellenék neki? Ez meg is nyugtatott, de ugyanakkor sértette is az önérzetem. Elfeküdtem, és napozni kezdtem, nem gondolkoztam, csak bambultam magam elé, s csak akkor tértem igazán magamhoz, mikor pár hűsítő vízcsepp hullott a combomra. Felnéztem, és Jacob volt mellettem, így elővettem a naptejem, és kérdőn felpillantottam rá.
- Bekened a hátam? – kérdeztem őt, de csak félrenézett.
- Öhm, én most vissza is mennék. Ha nem haragszol, kérj meg most mást, kislány. – mondta zavartan. Értetlenül néztem rá, de visszafutott a vízhez. Az agyamat elöntötte a vörös köd, és dühödten álltam fel, s kaptam magamra a ruhám. Nem értettem, hogy most miért idegesít az, hogy kislánynak hív, mikor már más is mondta ezt, de most mégis zavarta a büszkeségem. Kis gondolkodás után úgy döntöttem, jobb lesz, ha hazamegyek, így odamentem Seth-hez.
- Azt hiszem, én megyek. – hajoltam le hozzá egy puszira.
- Miért, nem érzed jól magad? – kérdezte.
- Csak eszembe jutott valami, és…
- Te tudod. – mondta mindent tudóan.
- A többieknek légyszi mondd meg, hogy bocs, hogy köszönés nélkül leléptem.
- Oké. Vigyázz magadra! – kacsintott, én pedig elindultam. Eszem ágában sem volt hazamenni, csak egyszerűen sétálni akartam. Úgy két perce mehettem az úton, mikor hallottam, hogy valaki fut utánam, sejtésem beigazolódott, Jacob volt az.
- Azért szólhattál volna, hogy eljössz! – mordult rám.
- Szóltam Seth-nek!
- Nekem kellett volna szólnod, hogy elkísérjelek! – mondta még mindig idegesen.
- Talán nem akartam, hogy te gyere velem. – vágtam a képébe. Megilletődött, majd megrázta fejét, és sokkal lágyabban szólt hozzám.
- Mit vétettem már megint, kislány? – kérdezte. Elborult az agyam, olyan mérges lettem, mint talán még sosem.
- Hogy mi a baj? Fogd már föl, hogy nem vagyok pisis, nem vagyok már kislány! Nem kell rám vigyázni, mintha minden pillanatban összetörhetnék, nem kell örökké pesztrálnod! Fel tudod ezt fogni? – kiáltottam.
- De…
- Nincs semmi de, Jacob! – mondtam, majd futásnak eredtem. Hazaérve ledobtam magam az ágyamba, és álomba sírtam magam...


Csak este keltem föl, mindenki lent nyüzsgött, így legalább nem kellett senkit sem keresgélnem.
- Mi lenne, ha elmennénk szórakozni? – kérdeztem. Egyhangúan megszavaztuk, hogy ez egy jó ötlet, így készülődni kezdtünk a lányokkal, s még Leah is csatlakozott hozzánk, igaz, ő inkább Rachellel félrevonult, így nem sokat zavart. Már fél tíz volt, mikor elkészültünk, a taxit háromnegyedre rendeltem, így még volt egy kis időm, amit ki is akartam használni, bementem a szobámba, hogy nyugodtan telefonálhassak.
- Szia anyu! – köszöntem bele vidáman a telefonba.
- Szia Nessie, hogy vagy drágám, ugye minden rendben? – kérdezte aggódóan.
- Persze, csak gondoltam felhívlak, hogy ne csak Nahuel mondja. – kuncogtam bele a telefonba.
- Honnan tudtad? – kérdezte ő is nevetve.
- Sejtettem, hogy naponta jelentést kell adnia. No de most leteszem, mert mennem kell. Szeretlek titeket, mondd meg a többieknek is!
- Mi is szeretünk kicsim, jó szórakozást! – mondta még, majd megszakítottam a vonalat.
- Bellával beszéltél? – kérdezte Missy, miután letettem.
- Igen, vele. Így egy időre talán békén hagynak. – mosolyodtam el.
- Itt a taxi, ideje mennünk. – mondta, így lementünk a lépcsőn, és mindketten beültünk a taxiba.
A szórakozóhelyre érve, már kívülről hallani lehetett a zenét. Kimmel és Missy-vel együtt kiszálltam a taxiból, kifizettem a sofőröket, és kis társaságunkhoz mentem.
- Hú, Nessie, csinos vagy! – mondta Nahuel, mire teljesen elpirultam. Jobban megnézve ő is remekül festett, de valahogy mégis Jacobon akadt meg tekintetem, egy fekete pólót és nadrágot viselt, ami eszméletlenül jól nézett ki rajta, rendesen megbámultam, de nem vette észre szerencsére.
- Köszi! – mondtam gyorsan, majd a bejárat felé vettem az irányt.