43. This is natural

Már vagy egy órája lehettünk kint a vízen, amikor megálltunk, és csak a hullámokkal sodródtunk. Nagyjából egymás mellett voltunk, minket Moshe és Thekla fogott közre, akik hátradőltek az ülésen, mintha csak napoznának.
- Miért álltunk meg? – kérdeztem.
- Mindig megállunk egy kicsit pihenni – mondta Adrian, s az indítókulcsot is kihúzta. Felállt, amitől igencsak billegni kezdtünk, s ijedten fogtam meg magam alatt az ülést, hogy ne boruljak bele a vízbe.
- Mit csinálsz?!
- Megfordulok, ne pánikolj, ez csak víz – mondta nevetve, ami kissé felbosszantott.  – Húzódj hátra, amennyire csak tudsz! – más lehetőség nem lévén megtettem, amit mondott, de amikor már majdnem megfordult, meglöktem, így nagy csobbanással beesett a vízbe, amire mindenki felkapta a fejét. Amikor felbukkant a felszínen, mindenkiből kitört a nevetés, Adrian pedig durcás képet vágott.
- Ne durcáskodj, ez csak víz – nevettem tovább, mire már ő is elmosolyodott, de láttam, ahogy megvillan a szeme, így erőssebben szorítottam az ülést. Visszaúszott hozzánk, majd amikor Moshe megfogta a kormányt, az egyik kezével megfogta az ülést, hogy felhúzza magát. Ezek után kissé összemosódott minden, mivel az egyik pillanatban még ültem, a másikban már a vízben úsztam a felszín felé, hogy megtoroljam Adrian támadását, ugyanis berántott a vízbe, kihasználva a tömegét.

Amikor felértem, mindenki nevetett, de én is így tettem, mert a víz kellemes volt, főleg a nagy meleg után. Odaúsztam Adrian-hez, és a fejénél fogva lenyomtam a víz alá, de vele együtt lemerültem én is.
- Milyen a víz? – kérdezte Naia.
- Nagyon jó! – feleltem, s visszaúsztam az üresen maradt jet-skihez. Moshe ismét segített, így vissza tudtam mászni, de ezúttal a vezető részhez ültem.
- Csusszanj hátrébb – nézett fel rám Adrian.
- Vezethetek? – kérdeztem mosolyogva, s igyekeztem olyan kiskutya szemeket mereszteni, amilyeneket csak tudtam. Egy darabig fürkészte az arcomat, de úgy egy perccel később láttam rajta, hogy elhatározásra jutott, vagyis nyert ügyem van.
- Biztos vagy benne, hogy ki akarod próbálni?
- Naná! – vágtam rá.
- Oké… - sóhajtott nagyot, majd felmászott mögém. Levette a karjáról az indítókulcsot, és rácsatolta az enyémre, majd magyarázni kezdett. – Fontos, hogy mindig fel legyen csatolva, mert ha véletlenül felborulsz, vagy csak leesel, akkor azonnal leáll a rendszer. Ha bedugtad az indítókulcsot megnyomod a zöld gombot a bal kezednél, és egy kicsi gázt adsz neki a jobb kezednél lévő karral. Nem sokat csak egy nagyon kicsit. A hullámokon szintén egy kicsit adnod kell rá, de nem sokat. A piros gombbal tudsz majd megállni.
- Oké, fogtam – mondtam izgatottan. Adrian átkarolt, de éreztem, hogy a kezei készenlétben vannak, ha esetleg be kellene avatkoznia. Bedugtam a kulcsot, ahogy mondta, aztán megnyomtam a zöld gombot, és épphogy hozzáértem a karhoz, már el is indultunk. 

Eleinte csak lassan mentem, mert vezetni merőben másnak bizonyult, mint utasnak lenni, ugyanis a gerincemet is másképp érte a terhelés, illetve a lábammal is igyekeztem az ugrások után tompítani, aztán ahogy kezdtem ismét ráérezni, egyre gyorsultam.
- Jó lesz, de óvatosabban a gázzal – tanácsolta, így kicsit finomabban adtam folyamatosan gázt, hogy elérjük azt a sebességet, amit ő is diktált. Igyekeztem kanyarokat is leírni, és meglepődve tapasztaltam, hogy egész könnyen kordában tudom tartani a gépet, így tovább növeltem a sebességet. Adrian talán érezte, hogy ura vagyok a helyzetnek, mert egy szót sem szólt, csak nevetett velem együtt, amikor ugrattunk, mígnem össze nem találkoztunk a többiekkel. Mindenki megállt, s olyan elismerő pillantásokat kaptam, amitől ha lehet, a mosolyom még szélesebb lett.
- Ez nagyon állat volt! Egy kis hiba sem volt benne! – vigyorgott Moshe. – Ügyes vagy kiscsaj! Olyan voltál, mintha vagy ezredjére vezetted volna.
- Mit mondhatnék, őstehetség vagyok! – kuncogtam. – És persze remek tanárom volt – sandítottam hátra Adrian-re, mire egy puszit nyomott az arcomra.
- Mi lenne, ha kimennénk, és neked is bérelnénk egyet? Azt hiszem nem lesz gond.
- Az nagyon jó lenne! – vigyorogtam, aztán visszamentem a partra, míg a többiek tovább szórakoztak. 

Gyorsan megvolt a bérlés, de kissé kiakadtam, amikor megláttam az árakat. Tízpercért harminc eurót, míg egy óráért százötven eurót kellett fizetni. Biztos voltam benne, hogy Adrian állná az én részem is, így elhatároztam, hogy csak egyszerűen odatolom neki a pénzt. Ha ezt is ő fizetné, már nem a kedves kategóriába esne, és így is annyi mindent adott és vett nekem, hogy ha mindent vissza kéne fizetnem, a nálam lévő készpénz biztosan nem volna elég. Mindenesetre csendben maradtam, és amikor visszatértünk a vízre, immáron gyakorlottan indultam el a társaság másik feléhez.

Órákkal később adtuk le végül a jet-skiket, és vidáman mentünk vissza az öltözőkbe.
- Mennyit voltunk kint? – kérdeztem a lányokat amikor vetkőzni kezdtünk.
- Körülbelül négy órát. Miért?
- Csak úgy kérdeztem – vontam vállat, de olyan gyorsan készültem el, ahogy csak tudtam. Amikor végül is készen lettem, gyorsan a vállamra kaptam a táskám, és menet közben kerestem meg a pénztárcám. Épp időben értem ki, mivel a fiúk is akkor jöttek ki.
- Gyors voltál – mosolyodott el Adrian.
- Igyekeztem – kacsintottam rá, s velük együtt besétáltam a bérlőházba.
- Végeztetek?
- Igen. Mennyi lesz?
- Nézzük csak… öt jet-ski négy órára, illetve még fél órára, egy pedig két és fél órára, az annyi mint… háromezer-nyolcszáznegyven euró. – majdnem seggre ültem az összeg hallatán, de valójában meg sem rezdültem, legalábbis egy külső szemlélő nem láthatott rajtam semmit. Gyorsan kiszámoltam fejben, hogy a mi részünk ebből ezernyolcvan euró, de mivel egy gyors összenézést követően Moshe fizette az egészet, rájöttem, hogy majd később osztjuk szét egymás között. A ruhám gyorsan feltettem a pultra, és miután megkaptuk a számlát és a lányok is letették a ruhát, kimentünk.
- Akkor mennyit is kell adnunk neked? – kérdezte Naia.
- Hatszázkilencven eurót adtok ti, Adrian-nel mi ezernyolcvanat – vágtam rá.
- Agyaskám, gyorsabb vagy, mint a számológép – nevetett Moshe. – De így van – nézett elismerően, mire elmosolyodtam. Kinyitottam a pénztárcám, és előtúrtam belőle ezeregyszáz eurót, ám míg én ezt tettem, Adrian már nyújtotta is oda neki az összeget, így rácsaptam a kezére.
- Hé! – nézett rám értetlenül, de amikor gyorsan Moshe kezébe nyomtam a pénzt morcos lett. – Hagyjál már a hülyeségeddel! – nyújtotta felém a pénzét, de elhátráltam, persze követett.
- Nem, nem hagylak. Mindig mindent te fizetsz, ezt most én álltam.
- Akkor legalább az én részemet odaadom.
- A-a.
- Ugye tudod, hogy ez baromi megalázó?
- Szerinted nekem nem lenne az?
- Nem, az természetes, hogy egy férfi fizet – jött egyre közelebb.
- Szerintem meg nem – álltam meg, és sebes magyarázásba kezdtem, mire ő is megtorpant. – Szóval, ha annyira ragaszkodsz ahhoz, hogy a sajátodat kifizethesd, akkor felszámolom a gyorsoktatást is, ami kétszáz euró, plusz felezem a te részed, hiszen akkor ketten voltunk a jet-skin, vagyis marad száznegyvenöt euró, amit odaadhatnál, feltéve, ha nem tudnám, hogy a ruhákért százötvenet fizettetek még az elején. Úgyhogy még jövök neked öt euróval – somolyogtam, de a háttérben a többiekből kitört a nevetés. Adrian olyan bosszús képet vágott, hogy azt hittem, menten felrobban, de tudtam, hogy meg fog vele békélni, és inkább hagyja az egészet. 


Odaléptem hozzá, és lábujjhegyre állva nyomtam egy puszit az arcára, majd visszaszökdécseltem a többiekhez.
- Még senki nem tudta leszerelni – vigyorgott rám Thekla.
- Mert nem is sokan akarták… - mutatott rá Wassily, amivel felkeltette az érdeklődésem.
- Sok barátnőjét ismertétek? Úgy értem én nem vagyok az, de gondolom azok jöttek veletek.
- Igen, elég sokat.
- Azért nem olyan sokat – szólt közbe Adrian.
- Miért, nem mindegyiket mutattad be nekik? – kekeckedtem tovább.
- Renesmee kiállhatatlan egy nőszemély vagy, ugye tudsz róla? – nézett rám tettetett felháborodással, de tudtam, hogy viccel.
- Mondták már egy páran – kuncogtam.
- Azért szeretlek.
- Én is. De inkább válaszoljatok. Milyenek voltak Adrian női? – emelgettem a szemöldököm, mire az említett felhorkantott, de nem szólt egy szót sem, csak jött mellettünk, ugyanis időközben elindultunk a napozóágyak felé. Örültem, hogy még itt maradunk egy kicsit, legalább lesz időm napozni egy kicsit.