41. Seeking

A vacsora után meglepően jó hangulatban mentünk fel Adrian-nel a lakosztályunkba. Továbbra is azt gondoltam, hogy idővel keresek magamnak másik szálláshelyet, pláne akkor, ha huzamosabb időre maradok, de most jól esett, hogy nem kell egyedül lennem. Az este alatt több témát is érintettünk, de főként engem kérdezgettek, ami kissé zavarba hozott, mivel nem igazán mondhattam igazat, nem mellesleg több évvel kellett elszámolnom, mint amennyit éltem. De ezt leszámítva, a gyerekkorukról, meg persze a gimis éveikről meséltek, amit nagyon jó volt hallgatni, bár szegény Adrian néha zavarba jött egy-egy kínosabb sztoritól, de egész jól viselte, hogy a többiek őt próbálják kellemetlen helyzetbe hozni. Egy idő után a lányok is mintha feloldódtak volna, akár azt is mondhattam, hogy a barátkozás egy fázisába léptünk, ugyanis amikor megjegyeztem, hogy alig van itt pár ruhám, készségesen felajánlották, hogy elvisznek a legjobb helyekre vásárolni. A keretem meglehetősen nagy volt, bár nem kimeríthetetlen, mivel nem akartam levenni még egy jó darabig a kártyáról, ugyanis akkor pár óra múlva biztosan szembe kellett volna néznem azzal, amivel nagyon nem akartam. Ennek ellenére elfogadtam az ajánlatuk, mert azt akartam, hogy megkedveljenek.
- Jól érezted magad? – kérdezte, amikor mindketten leültünk a kanapéra, és úgy terültünk el, mint akik túrázni voltak. Tényleg elfáradtam, mert nehéz volt a gondolataimat kordában tartani, akármennyire is bizonyultak jó társaságnak.
- Nagyon! Tudod, sosem gondoltam volna, hogy nyálasan csókolsz… - kuncogtam, elképzelve a jelenetet.
- Hé, ez nem ér! Megígérted, hogy nem cikizel miatta!
- Én? Soha! Ez nem cikizés, csak egy gondolat – nevettem tovább.
- De ez határozottan az volt! Amúgy is csak tizenhárom voltam, és nem tehettem róla, hogy a lány annyi parfümöt fújt magára, hogy tüsszentenem kellett tőle. Nem a csókom volt nyálas… De most mesélj cserébe te is valami kínosat!
- Hmm, lássuk csak… nem sok ilyen történetem van, és momentán egy sem jut eszembe.
- Persze, csak nem akarod elmondani!
- Nem, komolyan nem igazán van. Tudod a sok költözés miatt nem igazán voltak állandó barátaim, így nem volt sok olyan szituáció, amikor zavarba jöhettem volna. De egyszer volt egy osztálykirándulás, leültünk a fűbe enni, én meg nem vettem észre a kutya kakit, és beletenyereltem, úgy, hogy ott volt az a srác is, aki akkor tetszett. Mondanom sem kell, mindenki nevetett rajtam, és mindig piszkáltak utána – vontam vállat, mert nem különösebben érdekelt a dolog, de Adrian-nek nagyon tetszhetett a dolog, ugyanis öt percen keresztül megállás nélkül nevetett.
- Igazából ez nem ciki, csak vicces. – mondta, amikor egy kicsit megnyugodott.
- Szerintem elég ciki volt. A tiédnél legalábbis jóval cikibb – somolyogtam.
- Azt hiszem mindenki a saját bénázását érzi a legkínosabbnak.
- Meglehet – bólogattam. – Viszont én most lefekszem aludni, mert ha reggel tényleg el akarsz vinni arra a titokzatos helyre, és fürdőruha is kell hozzá, akkor időben fel kell kelnem – magyaráztam, miközben feltornáztam magam. Lehajoltam, hogy egy puszit nyomjak az arcára, de még mielőtt elhúzódhattam volna, visszahúzott, és ő is adott nekem egyet. Játékos mosolya láttán nem tudtam megállni, hogy ne nevetve menjek a szobámba. Az agyam szerencsére üresben volt már, így a gyors zuhanyozást követően jóformán beestem az ágyba, és el is aludtam…

Reggel finom simogatásra ébredtem, s ahogy nehéz pilláimat nyitogatni kezdtem, Adrian homályos, de határozottan vigyorgó képével találtam szemben magam.
- Jó reggelt Csipkerózsika, ideje felkelni.
- Ühüm, neked is – mondtam álmosan, de a szemem visszacsuktam, aztán egy perccel később kinyitottam, mert Adrian keze a nyakam felé vándorolt, ami meglehetősen csiklandós volt. – Jó, jó, fent vagyok – ugrottam ki az ágyból, s próbáltam morcos képet vágni, de nem nagyon ment.
- Helyes. Ha elkészültél, gyere ki, én már készen vagyok – somolygott, majd egy puszi után magamra hagyott. A fürdőbe vánszorogtam, hogy a reggeli rutint elvégezve gyorsan felöltözzem. Amikor ezzel is megvoltam, az órára pillantottam, ami fél nyolcat mutatott. Hát nem mondom, nem éppen szívet melengető dolog a korai kelés…
- Készen vagyok! – mondtam, miközben becsuktam az ajtómat, aztán gyorsan végigsimítottam a rajtam lévő hosszított, pánt nélküli, mintás felsőn, illetvea fehér sorton. Könnyen le lehetett venni őket, vagyis a vásárláshoz tökéletesen megfeleltek.
- Szép vagy! – nyomot a fejem tetejére egy puszit, miközben a derekamnál fogva magához húzott, és elindultunk.

Bár nem voltak nagy igényeim a fürdőruhát illetően, nem igazán találtuk azt a darabot, ami megfelelt volna. Ahhoz mondjuk ragaszkodtam, hogy pánt nélküli legyen, de eddig mindössze egyetlen darab volt, ami tetszett. Persze, a méretemben nem volt.
- Nem hiszem el, hogy egy normális fürdőruha sincs! – morogtam Adrian-nek, amikor egy újabb boltból jöttünk ki üres kézzel.
- Hidd el, a következőben megtaláljuk azt, amelyik megfelel – nyugtatgatott, de látszólag remekül szórakozott rajtam.
- Ezt mondtad az előbb is.
- De most tényleg így lesz! Érzem a csontjaimban! – kuncogott, s nem tudtam megállni, én is nevetni kezdtem, így valamelyest jobb kedvem lett. Belépve az üzletbe, ismét kutakodni kezdtem, s már a harmadik sort néztem át, amikor egy hatalmas vigyorral az arcán megjelent mellettem, kezében egy fürdőruhával. A színe szép volt, talán királykék, pántja sem volt. Csakhogy kissé merésznek éreztem, ugyanis elől kötős volt, és kételkedtem benne, hogy elég strapabíró lenne.
- Ezt ugye te sem gondoltad komolyan?!
- Miért, nem tetszik? Szerintem nagyon szép.
- Jól néz ki, de nem vagyok benne biztos, hogy a helyén marad, miközben… nem tudom, mit csinálunk. Elől kell megkötni, mi van, ha kioldódik?
- Szerencsém! – mosolyodott el zsiványan, mire vállon ütöttem.
- Hülye! – nevettem azért én is.
- Csak próbáld fel, ha akkor is úgy érzed, hogy nem oké, akkor tovább keresgélünk. Egy próbába még nem halsz bele.
- Nem, de el fogok süllyedni szégyenemben, ha ez lecsúszik rólam – vettem ki a kezéből, s indultam el a próbafülkék felé.
- Nem hiszem, hogy szégyellned kéne a tested, de ha így gondolod, akkor legalább bővül a cikis történeteid száma.
- Nagyon vicces! – húztam be a függönyt, majd leakasztottam a fogasról a fürdőruhát, aztán gyorsan letoltam a felsőmet a derekamra és felvettem a felső részét. 

Megkötöttem, annyira szorosan, amennyire csak tudtam, és mivel úgy gondoltam, hogy méretben megfelelő, a sortomat is letoltam, azzal együtt pedig a felsőmet is, hogy egyben meg tudjam nézni az egészet. Felvettem a bugyit is, a kötőjével kicsit babráltam, s amikor beállítottam, belenéztem a tükörbe. Összességében tetszett, úgy gondoltam, hogy nem áll rosszul, de inkább tesztelni kezdtem. Lehajoltam úgy, hogy a törzsem vízszintben legyen, ugráltam párat, illetve nyújtózkodtam. Mivel ezek ellenére is a helyén maradt minden, még csak el sem csúszott, úgy véltem, megmutathatom Adrian-nek.
- Na, milyen? – kérdeztem, amikor kihúztam a függönyt.
- Észveszejtő vagy! – vágta rá vigyorogva, s tetőtől talpig végigmért.
- Láttál már fürdőruhában, ne legeltesd így a szemed – kuncogtam, s igyekezett megemberelni magát, de nem nagyon ment neki. – Úgy értem, nagyon jól áll. De… mi az ott? – lépett közelebb, majd az alsórész kötőjéhez nyúlt.
- A bugyim. Csak nem képzeled, hogy belebújok e nélkül?! Ki tudja, ki próbálta fel előttem. Semmi kedvem összeszedni valami fertőzést – vontam vállat, mire nevetni kezdett.
- Tudod, a kérdésemre egyedül te válaszolsz ilyen nyíltan, más letudta volna az első mondattal.
- Miért ne tudhatnád, hogy mi az oka? Így nem nézel hülyének… vagyis nem annyira – mosolyodtam el, aztán visszaaraszoltam a fülkébe és visszahúztam a függönyt.
- Akkor? Ez megfelel?
- Igen. Megveszem – feleltem, miközben visszaöltöztem.
- Nem fog leesni, még véletlenül sem?
- Nem hinném.
- Francba! – mondta nevetve. Gyorsan elkészültem ezután, aztán a pénztárhoz indultam, hogy kifizessem, de Adrian megfogta a kezem, és a kijárat felé kezdett húzni.
- Még ki kéne fizetni… - mutattam rá.
- Már elintéztem – kacsintott, mire megtorpantam.
- Ne már, mindig ezt csinálod!
- Mit? – kérdezte, de közben már kiértünk az üzletből.
- Mindent megveszel nekem! Azt meg nem engeded, hogy én bármit is vegyek neked.
- Nem lehetne, hogy most az egyszer, csak azt mondd: Köszönöm Adrian, kedves tőled? – nézett rám csillogó szemekkel.
- Köszönöm Adrian, kedves tőled! – nyomtam az arcára egy puszit, mire elégedetten elmosolyodott és elindultunk vissza a szállodához. – De utállak ezért! – kuncogtam, belőle pedig kitört a nevetés.
- Nem hazudtoltad meg önmagad.
- Sosem tenném. Szóval, mi is a mai program?
- Nos… most visszamegyünk. Összekapjunk magunk, te felveszed ezt a csodás fürdőruhát, aztán találkozunk a többiekkel, végül pedig elindulunk.
- Nem fogod megmondani, hogy hová megyünk, igaz?
- De nem ám! – nevetett, s ahogy az imént mondta, visszamentünk a szállodába.