22. Buli?

Reggel nyolckor csörgött ébresztőórám, mivel szombaton végül nem mentünk Karennel sehova, így megbeszéltük, hogy ma a megbeszélés előtt együtt reggelizünk. A szokásos fürdőszobai teendők után gardróbomhoz siettem, hogy kiválasszam mit is vegyek fel, de előbb kinéztem az ablakon, hogy milyen idő is van. Esett az eső, így végül egy kék farmer és egy fekete zipzáras felső mellett döntöttem. Felöltözve a konyhába mentem, ittam egy teát, s még nem fejeztem be, mikor kopogtattak. Gyorsan felkaptam kabátom és táskám, s mentem ajtót nyitni.
- Szia, felőlem mehetünk! – köszöntem azonnal, de kissé meglepett, amikor Taylorral találtam magam szemben. – Hát te?  - néztem rá meglepetten.
- Szia, én is jövök. Karen nem mondta?
- Nem, ezt az apróságot elfelejtette megemlíteni… - húztam számat, de végül is nem bántam annyira. Bezártam az ajtót, majd elindultam lefelé a lépcsőn.
- Van lift is! – mondta Taylor, de elindult utánam, mikor mellém ért válaszoltam csak.
- A lépcsőzés a legjobb fenékformáló gyakorlat! – néztem rá.
- Azt látom! – nevette el magát, mire fejbe vágtam. – Most miért, én csak őszinte voltam! – tette fel mindkét kezét. Ezen már én is csak nevetni tudtam. – Hallom Matt nálad járt…
- Karen! Igen, itt volt.
- És?
- Semmi, meghallgattam, aztán elment. – vontam vállat.
- Nem dőltél be neki, ugye?
- Nem tudom. Gondolkodnom kell. – válaszoltam, s szóra nyitotta száját, de gyorsan beültem a taxiba, így Karen előtt már nem folytatta. Nem mertem a szemébe nézni, el tudtam képzelni, hogy mit gondolhat, s még ha jogosnak is találom, akkor sem az ő dolga.

A reggeli finom volt, kellemesen telt, majd együtt bementünk az irodába, ahol Joanna fogadott minket.
- Sziasztok! Gyertek a tárgyalóba, ott kényelmesebb. – indult el, s mi követtük. Elhelyezkedtünk, majd bele is kezdett. – A szerepeket kiosztottuk, az már kész, ők folyamatosan próbálnak. Taylor te, ha jól tudom, akkor a jövő héttől forgatsz.
- Így van.
- Akkor nektek a próbák májusban kezdődnek, de leghamarabb április végén. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy lazsálhattok, de úgy gondoltuk, hogy a közös próbákat elég lesz akkor elkezdeni.  – mondta, ami egy kicsit sokkolt, másfelől örültem neki. Legalább lesz egy kis időm összeszedni magam. – A többiről majd még egyeztetünk, most csak ennyi.
- Szóval május, de én csak februárig forgatok, ha minden igaz.
- Mindennek ellenére, szerintünk bőven elég lesz akkor elkezdeni. Egyéb óhaj-sóhaj?
- Nincs. – vágtam rá. – Akkor mehetünk?
- Persze, de Karen szeretném, ha te itt maradnál, van egy-két dolog, amit nekünk egyeztetünk kell.
- Oké. Akkor ti menjetek csak, nem tudom, mikor végzünk. – fordult oda hozzánk szem forgatva, amin csak elmosolyodtunk. Elköszönvén tőlük, kisétáltunk.
- Ez kicsit furcsa volt… - jegyeztem meg.
- Ja, egy kicsit. Tudod a forgatás miatt most tényleg nem tudnánk próbálni, de utána igen. Ha gondolod, akkor csak gyakorolhatnánk együtt, még a rendes próbák előtt.
- Ezt majd megbeszéljük, most még nem tudom, de szerintem rendben lesz. – szálltam be a taxiba, majd gyorsan bediktáltam címem. Aztán Tay a sajátját.
- Ma este bulizni megyünk a srácokkal, nincs kedved jönni?
- Nem hiszem, hogy nagy partyarc lennék ma… - mondtam őszintén.
- Na gyere csak, nem árt egy kis kikapcsolódás. – mosolygott.
- Mikor, és hol találkoztok?
- Gabrielnél, ha minden igaz, és fél tízkor, akkor jössz?
- Nem tudom, majd még eldöntöm!
- Hát jó, te tudod. – ekkor megállt a taxi. Elővettem a táskám, hogy odaadjam a pénzt, de Tay megrázta a fejét. Régen ez zavart volna, de megtanultam, hogy az ilyesmit el kell fogadni, fölösleges ellenkezni. – Akkor este. – mosolyodott el sunyin, amit nem igazán értettem.
 - Majd meglátjuk. Szia! – szálltam ki. 

A lakásomba érve azon gondolkodtam, hogy mi minden kell itthonra, s mivel szétnézve a konyhában temérdek dolgot hiányoltam, így elmentem bevásárolni.

Fél öt volt, mire hazaértem, jól elzötyörögtem az időt. Éppen kipakoltam, mikor csörögni kezdett telefonom, és a táskámból előhalászva ismeretlen szám villogott.
- Igen, tessék?
- Szia Ronnie, Kellan vagyok! – mondta vélhetően fülig érő szájjal.
- Ó, szia! Minek köszönhetem hívásod?
- Gondoltam megkérdezem, hogy esetleg van-e kedved ma este bulizni egy kicsit. – hát ezért mosolygott így Taylor.
- Á, szóval itt van a kutya elásva! Taylor rám küldött.
- Nem kellett küldenie, felajánlottam én magamtól is. Na, szóval kicsit lazítunk ma este, kirúgunk a hámból.
- Tudnék én neked ellenállni? – nevettem el magam.
- Helyes! Akkor fél tízkor Gabnél, aztán csini legyél. – mondta kajánul.
- Persze-persze. Akkor este!
- Oké, szia Ron!
- Szia! – tettem le mosolyogva, majd gyorsan elmentettem a számát. Tovább pakolásztam, majd mikor azzal végeztem, lezuhanyoztam hajat mostam, majd azt megszárítva a gardrób elé álltam, s fogalmam nem volt, hogy mit vegyek fel. Vagy nyolc összeállítást felpróbáltam, de végül egy fekete flitteres ruhánál állapodtam meg. Magamra kaptam köntösöm, majd a fürdőbe visszatérve sminkelni kezdtem. A szemem füstösre sminkeltem, a számra pedig csak átlátszó szájfényt tettem. Ezután a hajam következett, amit csak egyszerűen kisimítottam, és kiengedve hagytam. Ezzel is végezve belebújtam ruhámba, majd kiegészítőket kerestem, és végül egy vastag köves karperecet vettem fel, és egy lilaköves gyűrűt. A cipővel már nehezebb volt a helyzet, de végül ott is sikerült a legmegfelelőbbet kiválasztani. Magamra kaptam kabátom, átpakoltam táskám, majd az órára pillantva rájöttem, hogy késésben vagyok, így előkeresve telefonom sietősen mentem le. Szerencsémre hamar sikerült taxit fognom, így bő tízperccel később már ott is voltam, s az ajtón kopogtattam.
- Szia Ronnie, késtél! – nyitott ajtót Gabriel.
- Szia, tudom. – léptem beljebb, s adtam neki két puszit. Mindenkinek köszöntem, s örültem, hogy már most jó a hangulat, bár sejtettem, hogy miért. – Akkor mehetünk? – kérdeztem, s mivel mindenki felállt és felöltözött, s Kellan lett kész először, így kimentünk, hogy ne kelljen a taxira várni.
- Szép vagy! – jegyezte meg.
- Köszi! De még azt sem tudod, mi van rajtam… - mondtam mosolyogva. – Mi van, ha egy zsákot húztam magamra?
- Te még abban is lélegzetelállítóan szép lennél. – bókolt.
- Ohh, köszönöm. De hidd el, nem lennék olyan szép! Maximum a röhögéstől fulladnál meg! – mondtam, majd beszálltam a taxiba, ahogy a többiek is megérkeztek. Bemondták a címet, majd a helyhez érve a hátsóbejárat felé vettük az irányt.
- Mondtam, hogy ma este találkozunk. – szólalt meg a hátam mögött Taylor.
- Mert tudtad, hogy ennek a kibírhatatlan férfinak úgysem mondok nemet. – mosolyogtam.
- Ez igaz, de…
- Nincs de! – zártam le nevetve. Belépve a szórakozóhelyre kellemes érzés töltött el, s rögtön egy boxhoz siettünk. Levetkőztünk, s elégedetten tapasztaltam, hogy pont jó az idő, se túl meleg nincs, se túl hideg. A társaság egy része rögtön alkoholt rendelt, én meg maradtam a szokásos baracklevemnél.
- Biztos nem iszol valami normálist? – kérdezte Robert.
- Nem, nekem ez is teljesen megfelel. – mutattam italomra, majd rögtön felálltam és a táncparkettre mentem. Nem táncolhattam olyan régen, amikor Kellan jelent meg mellettem, így vele mozogtam tovább a zene ritmusára, de körülbelül húsz perc múlva ő visszament a boxhoz, így egy ismeretlen pasas jött oda hozzám.
- Szia! Liam vagyok! – mutatkozott be, s ismerős volt az arca, de nem tudtam hová tenni.
- Szia, én meg Ronnie!
- Hát akkor Ronnie, szabad egy táncra?
- Gondolom. – mosolyogtam, majd táncolni kezdtünk. Az egy számból lett még egy, és még egy,  s mivel megszomjaztam, így a bárhoz mentünk.
- A hölgynek egy…
- Baracklevet. – fejeztem be, mire kissé furcsán nézett rám.
- Akkor egy baracklevet és nekem a szokásosat. – kérte ki az italokat.
- Gyakran jársz ide? – kérdeztem.
- Fogjuk rá. – mondta mosolyogva. Kikaptuk az italunk, amit én egy húzásra megittam. – És te?
- Most vagyok itt először.
- Értem. És Ronnie, mit csinálsz, ha nem bulizol?
- Táncolok. És színészkedem. Mármint csak fogok. – nevettem el magam. – És te?
- Színész vagyok. – fogta rövidre.
- Szóval ezért voltál ilyen ismerős… de egyszerűen nem tudtalak hová tenni. – vallottam be. – Bocsi!
- Semmi gond, igazából örülök neki.
- Ronnie, téged kerestelek. – jött oda Taylor.  – Szia Liam! Rég láttalak. – fogtak kezet.
- Szia Tay. Ja, régen.
- Miért kerestél?  - kérdeztem Taylorhoz fordulva.
- Csak hogy van-e kedved táncolni.
- Öhm, persze. Ha nem haragszol, akkor én most magadra hagylak. – mondtam még Liamnek, majd Taylorral kezdtem táncolni. 

Be kell vallanom, ismét nagyon jó volt, már vagy negyven perce táncolhattunk együtt, amikor úgy döntöttünk, hogy ideje leülni egy kicsit. Ketten voltunk a boxba, így beszélgettünk jóideig, majd ismét táncolni mentünk, s kissé felforrósodott a hangulat. Én nem sokkal később Taylort otthagyva, visszamentem a boxba, hogy megnézzem mennyi az idő, de Gabriel teljesen elvonta a figyelmem, mert ott ült egyedül totál részegen. Leültem mellé, s hideg vizet rendeltem, hogy kicsit észhez térítsem. Össze-visszabeszélt mindent.
- Ronnie, te őrületesen szép vagy, ugye tudod? – kérdezte, igaz néha összeakadt egy-egy szónál nyelve.
- Köszi! De ezt most idd meg szépen! – toltam elé a vizet, majd belekortyolt, de ki is köpte.
- Fúj, meg akarsz ölni?
- Nem, pont hogy nem. Na igyál belőle pár kortyot, és jobban leszel. – toltam ismét elé, s végre ivott belőle.
- Csak a te kedvedért. Nagyon rendes lány vagy! Kár, hogy Taylor nem veszi észre.
- Már nincs gond, ha minden igaz, akkor elástuk a csatabárdot.
- Jól csinálja a srác, meg kell hagyni. Le akar fektetni, és most kedves, jó taktika! Lehet, nekem is ki kéne próbálnom… - mondta, s én teljesen lefagytam. Nem tudtam eldönteni, hogy csak az alkohol beszél belőle, vagy valóban igazat mondott.
- Azt hiszem, ideje menni. – jött oda Kellan mosolyogva. – Ha nem lenne totál kiütve, akkor nem is Gabriel lenne. Valami baj van? – kérdezte.
- Nem, semmi. – mondtam mosolyt erőltetve magamra.
- Akkor jó. Jössz te is, vagy még maradsz. Nikki, Ashley már hazamentek, üzenik, hogy puszilnak. Kris és Rob még maradnak egy kicsit.
- Nem, én is megyek. – álltam fel, majd öltözni kezdtem. Nem sokára Tay is megjelent, így kimentünk. Szerencsére Gab kis támogatással a saját lábán jött.
- Majd én őt lerendezem, te meg vidd haza Ronniet! – mondta Kellan, Gabrielt betuszkolva a hátsó ülésre.
- Oké, tesó, akkor majd beszélünk. – köszöntek el, majd én is odaléptem és adtam két puszit Kellannak. Mi is beültünk az autóba, majd bediktáltuk a címem.
- Nagyon jól éreztem magam, örülök, hogy végül eljöttem, és ezt neked köszönhetem. – mondtam mosolyogva.
- Akkor örülök, hogy eljöttél. Fáradt vagy?
- Nem igazán. Csak azért jöttem el, mert ti is. – mondtam.
- Van kedved feljönni egy kicsit? – kérdezte, mire csak kis gondolkodás után feletem…