36. Wedding Anniversary

A szervezés meglepően izgalmas volt, bár sosem vallottam volna be ezt Alice-nek. Jó volt látni Bella és Edward arcát, amikor elmondtuk nekik, hogy miben mesterkedtünk, örültek, de nem tűntek igazán meglepettnek. Számíthattak rá, hiszen aki ismeri Alice-t, az tudja, hogy minden alkalmat megragad arra, hogy egy kis összejövetelt tartson.
- Na, melyiket veszed fel? – kérdezte Kim. A gardróbomban álltunk, és a között a három ruha között vacilláltunk, amire sikerült szűkítenünk a kört. Az egyik egy kék, pánt nélküli, elég nyárias darab volt, a második egy fekete, szintén pánt nélküli, de kifinomult ruha. A harmadik pedig, amihez Kim ragaszkodott… és amitől összefacsarodott a szívem, az a lila ruha volt, ami Jake-nek annyira tetszett, és amit csak miatta vettem meg.
- Nem tudom. – böktem ki.
- A lilát kéne felvenned, te is tudod. Annyira jól néz ki!
- A fekete is szép.
- Szép, de az olyan snassz.
- És a kék?
- Az meg túl sok. Nem halsz bele, ha azt veszed fel! – bökött oldalba. Nem, nem halok bele, de olyan emlékeket hoz a felszínre, amikbe fájt belegondolnom.
- Jó, oké! – mondtam végül. Igaza volt, ez tökéletesen megfelelt az alakalomra, és ha egy egyszerű ruha miatt ennyire kikészülök, akkor mi lesz a későbbiekben?! Le kell gyűrnöm ezt magamban, és ez csak akkor fog menni, ha csak egy rongydarabként gondolok a ruhára. Belebújtam, és felvettem a hozzá kikészített cipőt is. Belenézve a tükörbe elégedett voltam.
- Látod, megmondtam! Pazarul nézel ki!
- Köszi. – motyogtam. A hajammal és a sminkemmel már végeztem, mivel szolidra fogtam az egészet.
- Készen vagytok? – jött be pár perccel később Alice. Rajta egy vörös, nyakba akasztós ruha volt, ami kihangsúlyozta tökéletes alakját, és sötét haját.
- Aha. – bólogattam egy nagy korty levegőt véve.
- Már mindenki lent van. – mondta, miközben már a lépcsőn haladtunk lefelé. Mikor befordultunk és végignéztem a tömegen, megakadt a szemem Jake-en. Majdnem meg is botlottam, hiszen azt hittem, hogy nem jön, legalábbis Kim még ezt mondta. De ott állt, s olyan alapossággal mért végig, hogy éreztem, egy kicsit elpirulok. Nem tudtam, hogy ez annak volt köszönhető, hogy felismerte a rajtam lévő ruhát, vagy egészen másnak, de ugyanúgy bámultam őt, ahogy ő engem. Egy fekete nadrág volt rajta és egy fehér ing, aminek az ujja fel volt hajtva. Remekül festett, s amikor leértünk a lépcsőn, Nahuel állt be közvetlen elém, így eltakarva őt a szemem elől.
- Gyönyörű vagy! – súgta a fülembe, majd röviden megcsókolt. – Ez a ruha kiváló választás volt. – kacsintott rám, s a szemem sarkából láttam, hogy Jake még egy utolsó pillantást vetve rám elindul.
- Köszönöm. – nyögtem ki nehézkesen. – Te is jól nézel ki. – erőltettem mosolyt magamra. A következő pillanatban már mellette álltam, hátulról átkarolta a derekamat, s Alice egy-egy pezsgőspoharat nyomott a kezünkbe.

Amikor a szüleim lejöttek, koccintottunk velük, s leültünk az asztalokhoz, amin gyönyörűen meg volt terítve. Az Alice által választott kék hortenziák mesésen festettek a fehér terítőn, az egésznek vidám, pezsgő hangulata volt. Én Nahu mellett ültem, közvetlenül a szüleim balján, Nahuel mellett Carlisle, majd Esmee, míg velem szemben Charlie ült, mellette pedig Sue. Eleinte azt akartam, hogy Carlisle üljön a helyemen, de ragaszkodott hozzá, hogy lányukként nekem van ott a helyem, s mivel Nahu velem volt, neki pedig mellettem.
Jó hangulatban telt a vacsora, bár a vámpírok nem ettek, a normális emberek, mint Charlie, vagy a farkasok, vagy akár én, normális ételt is kaptunk.
Miután ezzel is végeztünk, Alice levetített egy videót, ami olyan képeket és videókat tartalmazott, amin a szüleim voltak láthatóak, s meglepetésemre sok olyan volt, amin én is szerepeltem, mivel a baleset előtt rengeteg kép készült rólunk, nem beszélve azokról, amiket a hazajövetelem óta csináltak. Jó volt visszanézni az elmúlt éveket, annak ellenére is, hogy egy kicsit fájt a dolog, hiszen rengeteg dologból kimaradtam. A végére már majdnem sírtam, de tartottam magam, és a torkomban lévő gombócot igyekeztem visszanyelni. Talán meg is könnyebbültem, amikor felkapcsolódott a villany ismét, és halk zene töltötte be a nappalit. A szüleim mosolyogva álltak fel, és vonultak a táncnak meghagyott kis részre. Apám egy fekete öltönyt vett fel, ami alatt egy fehér ing volt, nyakkendő nélkül, anyám pedig egy épphogy térd felé érő, kék, spagetti pántos ruhát viselt. Tudtam, hogy apám ebben a színben szerette őt a legjobban, és megmosolyogtatott a dolog, hogy anyám igyekezett a kedvére tenni még ilyenkor is. Mindenki nevetni kezdett, amikor apám megpróbálkozott a normális tánccal, de anyám egy egyszerű mozdulattal a nyaka köré fonta a karjait, és mint a tinik, úgy kezdtek lassúzni. Bár a szüleim voltak, nemcsak ez a kapcsolat alakult ki köztünk, s reméltem, hogy egyszer én is annyira szerelmes leszek, mint ők. Az első szám végével rengeteg pár állt fel, hogy csatlakozzanak hozzájuk.
- Felkérhetlek? – kérdezte Nahu. Nem vettem észre, amikor felállt, s ahogy felém nyújtotta a kezét, az övébe csúsztattam az enyém, és a parkettre sétáltunk. Felemelte az egyik kezem, míg a másikat ő a hátamra csúsztatta, én pedig a sajátomat a vállára. Mosolyogva kezdtünk táncolni, egymás szemébe néztünk végig, és jól esett egy kicsit nem gondolkozni, csak hagyni, hogy vezessen, és élvezni a zenét.
- Szabad? – kérdezte Jake, jó tízperccel később, ami megállásra kényszerített. Nahuel-re néztem, és óvatosan bólintottam egyet. Leengedte a kezünket, s röviden megcsókolt. Nem tudtam eldönteni, hogy ez Jacob-nak szólt, vagy valóban csak egy egyszerű gesztus volt.

Amikor Jake elém lépett, azonnal a derekam köré fonta a karjait, így más választás nem lévén a hóna alatt nyúltam át és hátulról tettem a tenyerem a vállaira. Így meglehetősen közel kerültünk egymáshoz, amit talán ő nem vett észre, én nagyon is tudatában voltam a közelségének. Félig a mellkasára, félig a vállára hajtottam a fejem, mire egy kicsit lejjebb hajolt. Nem örültem neki, hogy ennyire közel vagyunk egymáshoz, mert mindenem égni kezdett, és esetemben ez nem attól volt, hogy az alaphőmérséklete magasabb az emberekénél, mivel az enyém megközelítette az övét. De ez még mindig nem volt olyan rossz, mintha a szemébe kellett volna néznem. Nem szólaltam meg, pedig rengeteg dolog kavargott a fejemben, de mindegyik olyasmi volt, amit vagy nem akartam kimondani, vagy nem akartam, hogy mások meghallják.
- Megvetted a ruhát. – súgta a fülembe egy perccel később. Olyan halkan beszélt, hogy biztos voltam benne, hogy senki nem hallotta. Kivéve apámat, de ő még azelőtt tudta, hogy Jake mit fog mondani, mielőtt kinyitotta volna a száját.
- Igen. – feleltem végül, bár nem kérdezte, hanem kijelentette az előbbit.
- Még mindig azt mondom, hogy remekül áll.
- Kösz. Mindenkinek tetszett, úgyhogy az elismerés a tiéd. – feleltem, s éreztem, hogy megfeszül egy pillanatra.
- Különösen Nahuel-nek, igaz?
- Neki is tetszett, igen.
- Akkor gondolom, boldog lehetsz. Még a zipzárral sem kell bajlódni. – jegyezte meg epésen.
- Igen, egyszerűbb a le és felvétele. De azért kértél fel, hogy Nahuel-ről és a ruhámról beszéljünk? – kérdeztem csípősen, miközben elhúzódtam tőle és dühösen a szemébe bámultam, de továbbra is halkan beszéltem, eszem ágában sem volt elrontani a mai estét egy jelenettel.
- Nem. Csak táncolni akartam veled. – vont magához ismét. Becsuktam a szemem, s belélegeztem az illatát, amely kissé elbódított. Éreztem rajta az erdőt, amely az arcszeszével keveredett, melyből szerencsére nem használt annyit, hogy kellemetlen legyen, épp csak egy leheletnyit, így adva egy kis pluszt a természetes illatához. Furcsamód megnyugodtam, s nem tudtam, hogy mennyi ideig táncolhattunk, amikor apám hangját hallottam meg magam mellől.
- Táncolhatok a lányommal? – kérdezte mosolyogva. Elhúzódtam Jake-től, de még mielőtt átadott volna Edward-nak, egy hosszabb puszit nyomott a fejem búbjára, mint a megszokott.

Miután a családom nagy részével táncoltam, egy rövid időre leültem, és ittam pár kortyot, de nem éreztem magam valami jól. Jacob járt a fejemben, s még akkor sem sikerült elterelni a figyelmem róla, amikor ismét Nahu-val táncoltam. Tudtam, hogy ez hülyeség, de nem tehettem róla. Amikor Seth lekért, elmosolyodtam. Vele mindig élvezet volt a tánc.
- Nem mondom, hogy szép vagy ma este, mert ha jól sejtem, mindenki megjegyezte már, és nem akarom tovább növelni az egód. – kuncogott.
- Összekeversz magaddal. – feleltem zsiványan.
- Meglehet. – nevetett tovább. A zene kicsit gyorsabb lett, így mi is másfajta táncba kezdtünk, de hogy mi volt, azt nehéz lett volna megmondani. Mindenesetre végignevettem az egészet, és ismét jó kedvem lett.
- Kösz, Seth! – mondtam, amikor Quil váltotta le őt.
- Részemről a megtiszteltetés. – hajolt meg színpadiasan.
- Bolond vagy! – mondtam még, majd Quil-re fordítottam a figyelmem, de nem telt el öt perc sem, amikor Embry somfordált oda, akit Collin váltott és így tovább. A falka minden jelen lévő tagjával táncoltam, s mire ismét Nahuel-hez értem, már alaposan megcsappant a létszám. A szüleim is leléptek, és ha jól sejtettem, akkor a nászéjszakájukat elevenítik fel éppen, de a Denali-k, Charlie, Sue, Jake, Rachel, Paul, Billy, Sam, Emily és még sorolhatnám, hogy hányan hazamentek. Amikor az órára pillantottam, kicsit meglepődtem, de ugyanakkor meg is értettem, hogy miért maradtunk olyan kevesen. Leültünk az egyik asztalhoz, és ott kezdtünk beszélgetni.
- Jót táncoltál? – kérdezte Nahu.
- Ó, nagyon! – nevettem fel.
- Örülök, hogy jól érezted magad. – csókolt meg finoman.
- És te? Te is jól érezted magad?
- Igen. – mondta határozottan. – De bevallom, már szívesen feküdnék az ágyban. – mosolyodott el sejtelmesen.
- Én is. – mondtam, s nagyot kellett nyelnem hozzá, hogy rendesen kijöjjenek a hangok a számon. Rose és Emmett ültek oda hozzánk, így négyesben beszélgettünk addig, amíg mindenki el nem ment. – Segítünk! – jelentettem ki, amikor Alice pakolni kezdett.
- Arra semmi szükség.
- Ne ellenkezz Alice, minél többen vagyunk, annál gyorsabban végzünk. – mondtam, s nagyjából egy órával később már minden ismét a helyén volt, a vámpírsebességnek köszönhetően.

A szobámba indultam Nahuel-lel, s amikor felértünk, nem álltam meg az ajtóm előtt, csak bementem, nyitva hagytam, hogy ő is bejöjjön, és hogy legyen valami zaj, bekapcsoltam a tévét. Ledobtam magam az ágyamra, s amikor Nahu mellém feküdt, felé fordítottam a fejem.
- Ez egy nagyon jó este volt! – mosolyogtam.
- Igen, szerintem is. – felelte, miközben felém hajolt. A nyaka köré fűztem a kezem, s lejjebb húztam egy csókra. Amikor a szánk találkozott, óvatosan csókolt meg, s mikor a nyelvével végigsimított az alsó ajkamon, kinyitottam a számat, utat biztosítva neki. Még jobban felém helyezkedett, s míg az egyik alkarján támaszkodott, a másik kezével a nyakamat kezdte simogatni, majd a hajamba túrt, s amikor a derekamra siklott, egy halk sóhaj hagyta el a számat. Lejjebb csúszott, így már a nyakamat csókolta, s ettől egy kicsit megremegtem. Éreztem, hogy megkarcol az agyaraival, de ez furcsamód jól esett, noha nem akartam, hogy megharapjon. A kulcscsontomig vándorolt le, s miután elidőzött ott egy kicsit, a fejem alá nyúlt, így már teljesen magához tudott húzni, s felaraszolt egészen a számig. A kezét kihúzta alólam, s előbb a karomon simított végig, majd a csípőmön, s így haladt egyre feljebb. Mikor a bordámhoz ért, megállt egy pillanatra, s felemelte a fejét, hogy a szemembe nézzen, de azonnal visszahúztam, így lassan, de tovább csúsztatta a kezét felfelé. Amikor a mellemhez ért, egy sóhaj hagyta el a száját, s gyengéd masszírozásba kezdett, amitől megborzongtam a gerincem mentén. A csókunk valamelyest szenvedélyesebb lett, majd elszakadt tőlem, és ismét a nyakamhoz hajolt, de ezúttal lenéztem rá, így láttam, hogy sokszor felpillant rám. Még lejjebb csúszott, s a vállamat is elhalmozta csókokkal, s amikor a ruhám széléhez ért, valami megmozdult bennem. Nem tudtam, hogy mi, de ismét úgy éreztem, mintha zsongnék és lebegnék, ezért behunytam a szemem…