35. Invitations

Reggel arra ébredtem, hogy valaki figyel, és tudtam, hogy Alice az, mert neki volt ez a rossz szokása, hogy valami zajjal felkelt, majd úgy tesz, mintha csak ott várt volna mellettem.
- Jó reggelt Alice! – nyomtam a képébe egy párnát, amit nevetve tolt el.
- Neked is hétalvó! Remélem felkészültél, mert rengeteg dolgunk van! – trillázta, s értetlenül pislogtam nagyokat, miközben próbáltam kivenni, hogy mennyi az idő.
- Alice, még csak kilenc óra van! Hogy mersz ilyen korán felkelteni? – kérdeztem kissé felháborodottan, s igyekeztem kikecmeregni az ágyból.
- Már így is késésben vagyunk! Hétfőn van Bella é Edward házassági évfordulója, vagyis holnap meg kell ünnepelnünk! – magyarázta, s hagytam, hogy ezt befejezze, mielőtt rácsuktam volna a fürdőszobaajtót. Bár könnyedén bejöhetett volna, azért a magánszférámat ilyen mértékben még sosem sértette meg. – Meg kell hívnunk a vendégeket, bár csak a szűk baráti körre van csak lehetőségünk és még be kell szereznünk rengeteg dolgot.
- És miért kellek én ehhez? – kérdeztem, de nem emeltem fel a hangom, mivel érzékeny hallásának köszönhetően ez szükségtelen volt. Az enyém sem volt átlagos, de akkor az övéké? El sem tudtam képzelni! Erről viszont eszembe jutott, hogy a szüleim valahová elmehettek, ha Alice ilyen nyíltan beszél a dolgokról.
- Mert te vagy a lányuk.
- És? Egyedül is meg tudod te ezt szervezni! – feleltem, s gyorsan kezet, majd arcot is mostam, bár felesleges volt, mivel a zuhanyzás is a terveim között szerepelt. Kinyitottam az ajtót és hagytam, hogy bejöjjön, és leüljön a WC-re. Kimentem pár ruháért és bevittem, majd a kezébe nyomtam. Gyorsan ledobtam magamról a pizsim és beálltam a zuhany alá.
- Meg tudnám, de szeretném, ha segítenél. Hidd el, élvezni fogod!
- Jól van, csak ne nyaggass! Álmos vagyok még ehhez! – feleltem, s már a hajamat mostam közben. Míg végeztem, Alice mindenbe beavatott, vagy legalábbis a fontosabb dolgokba. 

Amikor kiléptem a zuhany alól, egy törölközőt nyomott a kezembe, amit a hajamra csavartam, majd egy másikat, amivel pedig felitattam magamról a vizet, és végül azt is magam köré tekertem. A tükörhöz mentem, és hagytam, hogy Alice megfésüljön és megszárítsa a hajam. Minden ellenérzésem elszállt, amikor kezelésbe vett. Hogyan tudnék egy olyan személyre haragudni, aki ilyen profin beállítja a frizurám, miközben egy fejmasszázst is ad? Elengedtem magam, és hagytam, hogy kényeztessen, de közben igyekeztem arra is figyelni, amit mond. Fél órával később felvettem a fehérneműim, majd a kikészített farmert az egyszerű, szürke felsővel. – Mivel kezdjem? – kérdeztem végül, s egy puszit nyomtam az arcára köszönetképp. Hangosan korgott a gyomrom, ami emlékeztetett arra, hogy reggeliznem kéne. Elindultunk a konyhába, s láttam, hogy lázasan gondolkozik, milyen feladatot adjon. Leérve meglepetten néztem körbe, ugyanis egyedül Jasper-t láttam a nappaliban, így csak neki kellett köszönnöm.
Kiöntöttem magamnak a kedvenc gabonapelyhemből, s leültem az asztalhoz.
- Mondjuk a vendégeket felhívhatnád, de még azelőtt, hogy visszaérnek.
- Oké… de amúgy hol vannak?
- Vadászni mentek.
- És Nahu? Nem láttad?
- Valahol kint sündörög. Hajnalban jött meg, épp, amikor a többiek elindultak. Aztán beszélgetett velünk egy kicsit. Amikor felmentem hozzád, talán akkor ment ki.
 - Aha. – vontam vállat. – Ő tudja már?
- Persze, elmondtam neki, amint Belláék hallótávolságon kívülre kerültek. Örült az ötletnek, bár azt mondta, hogy egy elegánsabb ruhát még be kell szereznie, az is lehet, hogy most azt intézi. Jut eszembe, neked van valami normális ruhád, amit felvehetnél?
- Igen, gondolom. Majd felveszek egyet az új szerzeményeim közül. – mosolyodtam el.
- Ó, az tökéletes! Egy piros pont jár értük! Komolyan, néha kiakadom, hogy te vagy az egyedüli, akinek igazán van divatérzéke. Bellát nem érdekli, Rose pedig néha olyan divatjamúlt ruhákat akar megvenni! Hihetetlen! – forgatta a szemeit látványosan, mire elnevettem magam. Alice naponta háromszor is átöltöztetett volna, ha lehet.
- Ugye tudod, hogy a suliba nem hordhatok majd olyan feltűnő ruhákat?
- Tudom, de már beszereztem a megfelelő darabokat, nem kell aggódnod.
- Egy pillanatra sem tettem.
- Helyes. – mondta elégedetten mosolyogva, s amint a kanalam a tányéromba tettem, már el is vette előlem. – Egy pillanat!
- Oké. – feleltem, de még jóformán ki sem mondtam, mikor visszatért egy lappal és tollal a kezében, no meg a mobilommal.
- Itt van mindenki, akit fel kell hívnod. Ha valakit nem érsz el, a végén próbáld meg újra.
- Értettem, hölgyem. – szalutáltam neki. Csak egy fanyar mosolyt eresztett meg, majd az ajtóhoz indult. – Hová mész?
- Megrendelem a kaját és az italokat. Mert bár mi nem eszünk, Charlie-nak és neked jól jöhet pár jó falat. – kuncogott, s el is tűnt szinte azonnal. A listára néztem, és kissé elképedtem a rengeteg néven, amit a papíron láttam. Szűk baráti kör? Még így is közel ötven személyt kell felhívnom! Neki is láttam, hogy minél hamarabb végezzek…

Mikor az utolsó embert is kipipáltam, visszatértem azokhoz a nevekhez, akiket nem sikerült elérnem. Charlie, Jake, Leah, Sam. Jacob-ot le is húztam, mert Billy-t megkértem, hogy szóljon neki. Eszem ágában sem volt újra hívni, ha már nem volt hajlandó felvenni az istenverte telefonját, Leah-t pedig Seth közreműködésével tudtam le. Így már csak Charlie és Sam maradt. Charlie-t úgy gondoltam, hogy meglátogatom, de Sam-et újra hívtam, és végül Emily-vel beszéltem ugyan, de elfogadták a meghívást. A papírral együtt felmentem a szobámba, s az íróasztalomba suvasztottam, hogy lehetőleg ne találják meg. Egy perccel később kopogásra lettem figyelmes.
- Gyere! – mondtam, s kíváncsian vártam, hogy ki jött.
- Szia! – csukta be maga mögött az ajtót Nahu.
- Szia! – indultam el felé mosolyogva, s amikor elé értem, átkulcsoltam a kezeimmel a nyakát, míg ő a derekam köré fonta a karjait.  Finoman megcsókolt, de csak egy rövid csók volt, legalábbis az előző estihez képest. – Hol jártál?
- Itt-ott.
- Például?
- Például vettem magamnak vasárnapra ruhát. Alice kinyírna, ha egy farmert vennék fel.
- Naná! Még én sem tudom pontosan, hogy mit veszek fel.
- Ötleted sincs?
- Azt nem mondanám, de még gondolkoznom kell rajta egy kicsit. – somolyogtam.
- Biztos elbűvölő leszel, mint mindig.
- Remélem.
- És te? Mit csináltál?
- Telefonáltam.
- Mindenkit elértél?
- Többé-kevésbé. Most akartam Charile-hoz menni, velem tartasz?
- Nem lehet. Alice megkért, hogy intézzek el pár dolgot. Sajnálom.
- Mindegy. Majd máskor. – nyomtam egy puszit az arcára, majd elindultam lefelé…