24. Zeal

Sziasztok!!
Itt is van az új rész, nem is fűzök hozzá mást! J Ha van kedvetek, komizzatok, kellemes olvasást!!
Puszi!! =)

Reggel ébredtem fel, átaludtam az estét, és az éjjelt is, még csak meg sem ébredtem, s így kipihenten ballagtam ki a fürdőbe, hogy lezuhanyozzak, és a szokásos teendőket elvégezzem, majd visszamentem a szobába, kerestem egy ruhát, majd gyorsan felkaptam magamra, és lementem a nappaliba. Reggel hét óra lévén még senki nem volt fent, így főztem kávét, s azzal a kezembe mentem volna ki levegőzni, de szakadt az eső, úgy ömlött, mintha dézsából öntötték volna.
- Szuper! – jegyeztem meg hangosan.
- Néha ez is előfordul. – hallottam meg Jake álmos hangját mögülem.
- De miért akkor, amikor itt vagyunk? Most egész nap itt kuksolhatunk!
- Nem olyan rossz az, ha van mivel eltölteni az időt.
- Igazad van. – mosolyogtam.
- Van még kávé?
- Van, de tessék. – nyomtam kezébe az én bögrém, mivel kicsit sokat öntöttem magamnak.
- Már nem iszod meg? – kérdezte.
- Nem, sokat töltöttem magamnak. – biztosítottam, így óvatosan belekortyolt, majd apránként megitta. – Ilyenkor olyan csendes minden. Mármint, csak az eső zúgását hallani, semmi mást.
- La Push-on is ez a helyzet. – vont vállat.
- De az más. Ott megszokott, hogy esik az eső, viszont itt egy hónapban, ha négy napot esik, az csoda. Persze nyáron. – mosolyogtam.
- Szereted a napfényt, ugye?
- Hát, nem utálom, az egyszer biztos. – somolyogtam.
- Jobban szeretsz itt lenni, mint ott. – állapította meg.
- Attól függ, kik vannak velem. Ha nem lennétek itt, nem lennék ennyire boldog. – vallottam be. – Csak akkor költöznék ide, ha velem jönnétek. – ha velem jönnél- mondtam ki magamban az igazságot. – Márpedig, erre nem sok esély van.
- Ki tudja… talán egyszer...
- Te is tudod, hogy ez nem lehetséges. – mondtam keserűen, majd mentem be a házba, s dobtam le magam a kanapéra.

Aznap az időjárás miatt nem sok mindent csináltunk, s a nap végére már kezdtük unni magunk, s nagyokosok módjára nem vettük észre a falón lógó darts tábla nyújtotta lehetőséget, csak este nyolc körül, ahogy befejeztük a vacsit. Vidáman játszottuk el az időt, éjjel kettő körül mentünk csak aludni…

Az előző nap fényében (illetve nem-fényében) nagyon reméltem, hogy ma már el tudunk menni itthonról, úgy terveztem, hogy meglátogatom Adrian-t, nem akartam, hogy azt higgye, megfelejtkeztem róla. Összekészülve szóltam Seth-nek, hogy hová megyek, ugyanis csak ő volt fent, vagy legalábbis csak ő jött ki eddig, majd taxiba ülve a szálloda felé vettem az irányt.
- Jó reggelt, Adrian-t keresem. – sétáltam a recepciós pulthoz.
- Jó reggelt, az úr az étteremben van.
- Odamehetek? – kérdeztem még meg, mire az csak bólintott egyet. Bementem az ismerős terembe, s szememmel gyorsan megtaláltam a keresett személyt.
- Szia! – köszöntem rá, ahogy odaértem.
- Szia! – mosolyodott el szélesen. – Ettél már? – kérdezte.
- Nem.
- Akkor, csüccs. - bökött fejével a másik székre, s intett egyet a kezével, mire a pincér készségesen mellettünk termett. – Az omlett jó lesz? – kérdezte, mire csak bólintottam egyet. – Akkor még egy omlettet. – kérte ki. – Na és… mit csináltál tegnap, gondolom nem a strandon lógtál. – kuncogott.
- Hát nem. Napközben csak punnyadtam, aztán este dartsoztunk.
- Nyertél?
- Persze, hogy nem.
- Egyszer sem? – somolygott.
- A-a. Egy kivételével mindig a fiúk nyertek.
- Párban játszottatok?
- Igen. Én Missy-vel voltam. – vontam vállat. Kihozták a reggelim, így enni kezdtem, majd kifelé végül megkérdeztem, amit akartam. – Ráérsz? – néztem rá kételkedve.
- Rád mindig. – mosolygott.
- És van kedved lejönni a strandra? Ott lesznek a barátaim, legalább őket is megismerheted.
- Jól hangzik. – vigyorgott. – Akkor menjünk fel, átöltözöm, és mehetünk is. – mondta, így az eltervezettek szerint tettünk, s negyed órával később már a parton is voltunk, ahol a többiek javában strandröpiztek.
- Sziasztok! – sétáltunk oda.
- Ó, sziasztok! – köszöntek szinte egyszerre.
- Ő lenne a hírhedt Adrian? – kérdezte Paul.
- Igen, ő Adrian. Ők pedig Paul, Rachel, Kim, Jared, Collin, Seth, Missy, Leah, Embry, Brady, Jake-et pedig már ismered. – mutattam be sorban őket.
- Sziasztok! – köszönt.
- Sikerült megjegyezni a neveket? – kérdeztem.
- Nagyjából. De ha valakiét elrontom, előre is bocs. – somolygott.
- Beálltok? – kérdezte Missy.
- Persze. – felelte azonnal, ami elégedettséggel töltött el. Reméltem, hogy sikerül megbarátkozniuk vele, hiszen én nagyon megkedveltem őt.
- Akkor…  mi lenne, ha a múltkori csapat lenne, Adrian beáll hozzátok – nézett rám Seth. – és folyamatosan beforognátok.
- Részemről oké. – vontam vállat, s mivel a többiek is rábólintottak, játszani kezdtünk…

Délután egy körül hagytuk abba a játékot, mivel mindenkinek melege volt, illetve már éhesek is voltunk. Nagyon jól éreztem magam, jót tett egy kis mozgás, a hangulat is felhőtlen volt.
- Mi lenne, ha a szállodában ebédelnénk? Meghívlak titeket. – ajánlotta fel Adrian.
- Ehetünk a szállodában, de mi fizetünk! – vágtam azonnal rá.
- Makacs vagy, ugye tudod? – kérdezte somolyogva.
- Nem hívhatsz meg mindig mindenre. – ráztam meg a fejem, miközben elindultunk.
- Hát… ha jól számolom, akkor nem sokáig vagytok már itt. – mondta kissé szomorúan.
- Ha minden igaz, akkor négy nap múlva indulunk.
- Az mindjárt itt van. – mutatott rá.
- Gyorsan telik itt az idő.
- Mert jól érzed magad.
- Ez is igaz. – vigyorogtam.
- Muszáj hazamenned? – kérdezte halkan, hogy a többiek ne hallják, csak annak nem volt tudatában, hogy alakváltók vannak körülöttünk, vagyis ha kiabálna, az is pont ugyanazt eredményezné, így is-úgy is hallják.
- Muszáj. Otthon vár a családom, a szüleim, és a barátaimat sem tudnám otthagyni. – magyaráztam.
- És még a suli is ott van, nemde?
- Jah, persze, az is. – erre nem is gondoltam, hogy körülbelül egy hónap múlva, már iskolába is járhatok. Közben megérkeztünk, s az étlapot kezdtem pásztázni, majd miután kiválasztottam, s leadtuk a rendelést, tovább beszélgettünk, de ezúttal a többieket is belevontuk…

Gyorsan és kellemesen telt el az ebéd, Adrian mindenkivel (aki kíváncsi volt rá) megtalálta a közös hangot, úgy vettem észre, hogy egyáltalán nem bánják, amiért velünk van. Miután egy újabb próbálkozás után kifizettem a fogyasztásunk, elbúcsúztunk egy időre, hogy kipihenhessük a délelőtti fáradalmakat, s este eleget tegyünk a meghívásnak, amit hozzánk intézett. A kaszinóba hívott minket, természetesen pénz nélkül játszunk majd, mert a mai napon nincs nyitva, csak mi leszünk ott, illetve pár alkalmazott. Már hazafelé is feltűnt, hogy Jake nagyon szótlan, s persze tudtam mi baja van, nagyon elhanyagoltam a mai napon, ráadásul egy másik férfi terelte el a figyelmemet róla, valószínűleg ez sértette az önérzetét.
- Mi a helyzet? – szökelltem mellé, mikor megérkeztünk, s próbáltam vidáman tenni ezt.
- Semmi különös, mi lenne? – vont vállat.
- Nem tudom, azért kérdeztem. – mosolyogtam. – Örülsz a ma esti programnak? – érdeklődtem burkoltan.
- Alig várom. – forgatta szemeit, s ment be a szobájukba, de nem tágítottam mellőle, amint ledobta magát az ágyra, mellé ültem.
- Terveztél mostanra valamit?
- Nem igazán.
- Ennek örülök. Akkor eljönnél velem vásárolni?
- Minek? Így is van egy csomó ruhád.
- De én szeretnék itt venni egyet. Légy szíves gyere el velem.
- Jó-jó, megyek. – tápászkodott fel. Taxit hívtam, mindketten kicsit felfrissítettük magunk, illetve összekészülődtünk, majd a központba mentünk.
- Milyen ruhát szeretnél? – kérdezte meg végül.
- Nem tudom. – somolyogtam.
- Akkor nagyon nehéz lesz megtalálnunk. – lombozódott le kissé. – Egy kis elképzelésed sincs, hogy mit szeretnél?
- Na jó, talán egy kicsi. Körülbelül combközépig érjen, vékonypántú, vagy pántnélküli legyen, illetve nem túl színes.
- Ez azért szűkíti a kört. – kuncogott.
- Gyere! – ragadtam kézen, s ráncigáltam be az egyik jónak tűnő boltba. 

Kiválasztottam hat ruhát, azokkal bevonultam a fülkébe, és sorban felpróbáltam őket, de valahogy egyiket sem éreztem az igazinak, s ezen gondolatomat Jake is megerősítette, így továbbálltunk a következő boltba. Itt már nem találtam hatot, csak négyet, de ezek sem nyerték el a tetszésem, annak ellenére, hogy az egyik lila színű, pánt nélküli ruha nagyon tetszett Jacobnak. Reméltem, hogy az ötödik boltban már szerencsésebbek leszünk, hiszen itt nagyobb volt a választék, s így hét ruhát szedtem össze, de ez is egy szűkített verzió volt. Ugyan felpróbáltam az összeset, de a harmadik ruha volt az, ami azonnal megtetszett magamon, s amire Jake is rábólintott, ráadásul az egyik cipő, amit elhoztam, passzolt is hozzá, így azzal már nem kellett foglalkoznom. A ruhának ugyan nem kimondottan vékony pántja volt, kicsit szélesebb, állatmintás, és elég laza, nem simult a testemhez szorosan.
- Akkor megvolnánk? – kérdezte megkönnyebbülten, hiszen már három órája voltunk itt.
- Nem! Gyere! – rántottam be egy férfiruhaboltba.
- Ezek nem női cuccok! – cövekelt le az ajtóban.
- Tudom! – vigyorogtam kissé kárörvendően.
- De akkor… nem, szó sem lehet róla!
- Kérlek! – néztem rá angyalian.
- Jól van. – sóhajtott nagyot, így boldogan cibáltam be, s néztem át a ruhákat. Két nadrágot, három pólót, illetve egy atlétát vettem a kezembe, s adtam át neki, hogy felpróbálja.
- A póló nem tetszik, a gatya jól áll. – mosolyodtam el, ahogy kijött.
- Ez a nadrág is jó, a póló is tetszik. – mondtam a következő szettet látva.
- Ez a póló is jó. – vigyorogtam fancsali képe láttán. Már csak a fekete atléta volt hátra, s mikor azt is felvette és kijött, nem tudtam levenni róla a szemem, fülig vörösödtem. Éreztem, hogy észrevette, így gyorsan felálltam, és azokat a darabokat kivettem a fülkéből, amiket nem akartam megvenni neki.
- Gondom ez is tetszik. – remegett meg szája egy visszafojtott mosoly következtében.
- Igen, ez is. – bólintottam, mire visszament a fülkébe, hogy visszaöltözzön. Ahogy kijött, a kasszához mentünk, s nem meglepő módon ő sem hagyta, hogy fizessek, pedig ajándéknak szántam.
- Így mást kell kitalálnom. – mondtam somolyogva, ahogy kiléptünk az üzletből.
- Nem kell kitalálnod semmit. – forgatta meg szemét, majd egy taxihoz mentünk, hogy végre hazatérjünk.
Felérve az emeletre még gyorsan odaszóltam neki, hiszen ő egyik darabra sem mondott semmit.
- Azért remélem neked is tetszenek. – néztem rá, kételkedve a válaszában.
- Nem rosszak. – vont vállat.
- Akkor jó. Köszönöm! – nyomtam egy puszit az arcára.
- Szívesen. – mosolyodott el, majd ment be a szobába. Mivel a lányok már lázasan készülődtek, ezért én is nekifogtam, s úgy döntöttem a ma vásároltruhát veszem fel, hajamat kiengedve hagytam, s csak egy kis sminket dobtam fel.
- Itt van az autó. – dugta be fejét Missy.
- Egy perc! – mondtam, így gyorsan feltettem a karkötőt a kezemre, majd előkaptam a mobilom és elintéztem, amit akartam.
Odaérve a szállodába azonnal Adrian fogadott minket, s a kaszinóba érve csak ámultam és bámultam. Ugyan az egész szálloda csodás, ízléses volt, a kaszinó fényárban úszott, s egyáltalán nem egy filmbéli Las Vegas-i helyet idézett, hanem kifinomult, és kellemes hely volt.
- Gyönyörű vagy! – jegyezte meg, miközben látványosan végigmért.
- Köszi. – somolyogtam, s mentem beljebb.
- Hát akkor, a mai estére! – mondta Adrian, ahogy elvettük az aperitifet. Összekoccantottuk poharainkat, s végig magamon éreztem Jake pillantását, de nemcsak emiatt, hanem mert amúgy sem kívántam az alkoholt, visszatettem a tálcára…