21. Defiance

Ahogy odaértem, örültem, hogy már hat óra is elmúlt, így sokkal kevesebben voltak, pont annyian, hogy ne érezzem magam egyedül, de tudjak gondolkodni. Mert most erre volt szükségem. Vajon tényleg igaz, amit Leah mondott, és Jake lefekszik egy másik nővel, talán pont vele? Vagy a bevésődés elég ahhoz, hogy meggátolja ebben? Nem igazán értettem már a dolgokat, hiszen egyszer már elengedett, s közben együtt volt Leah-val, majd még ki tudja hány nővel… erre nem volt példa, legalábbis ez idáig. Aggasztott a dolog, hiszen mi a garancia arra, hogy nem teszi meg újra, amíg én nem vagyok felkészülve a testi szerelemre is. Bár még abban sem voltam biztos, hogy szerelmes vagyok Jacob Black-be.
- Szia királylány! – köszönt rám hirtelen valaki, s ahogy oldalra fordítottam a fejem, rájöttem, hogy Adrian az, a mixer.
- Szia Adrian! – mosolyodtam el.
- Ezek szerint emlékszel rám?
- Már miért ne emlékeznék? – néztem rá értetlenül.
- A lehető legerősebb koktélt kaptad, így meglep a dolog.
- El voltam ázva, az biztos. De azért a legtöbb dologra emlékszem. – kacsintottam.
- A barátaid is itt vannak? – nézett körbe.
- Nem, most egyedül vagyok.
- Akkor mit szólnál, ha innánk valami frissítőt, és mesélnél magadról?
- Benne vagyok, de remélem, hogy nem csak én fogom jártatni a szám. – mosolyodtam el. 

Egy szálloda bárjához mentünk, s én egy Charge koktélt, míg ő egy Green koktélt kért, persze csak gyümölcsből.
- Szóval? Mikor tanultál meg görögül ilyen jól?
- Nagyjából egy évet itt éltem a nagyszüleimmel, és akkor.
- Nagyon gyorsan tanulsz! – mondta lenyűgözve.
- Muszáj… elég sokat utaztam. Mindig más iskola, és hát nehéz barátokat szerezni, ha ők nem beszélnek angolul…
- Miért utaztál ennyit? – kérdezte kíváncsian.
 - Az utóbbi négy évben a nagyszüleim utazgattak, és a szüleim úgy gondolták, még most lássak világot, így elküldtek velük, mondhatni lepasszoltak. Legalábbis akkor úgy gondoltam, de mostmár tudom, hogy a hasznomra vált.
- Hány éves is vagy? – kérdezte, elgondolkodtam, hogy mi is van az új okmányaimban, de mivoltomnak köszönhetően ez a másodperc töredéke alatt zajlott le, így semmit sem vett észre.
- Tizenhét. Tizennyolc leszek szeptemberben.
- Várod már, hogy nagykorú lehess? – kérdezte mosolyogva.
- Az Egyesült Államokban huszonegy évesen lesz nagykorú az ember, de nem mondhatnám, hogy különösebben várom, amit akkor megtehetek, most is megteszem, ha úgy tartja kedvem. – somolyogtam, s látszólag nagyon tetszett neki a válaszom. – És te? Hány éves vagy?
- Húsz. – felelte büszkén.
- Tanulsz még, vagy a mixerkedés a főállásod? – érdeklődtem.
- Tanulok, a mixerkedés csak hobbi. Szeretem csinálni.
- Hobbi?
- Igen, tudod apám klubjaiban szoktam elvállalni egy-egy estét. Nappal pedig előfordul, hogy a szállodák bárjában vagyok.
- Értem. – mosolyodtam el. – És mára? Van valami tuti tipped?
- Gyere abba a klubba, ahol találkoztunk. Ígéretes party-nak tűnik. – bazsalygott.
- És nem mellesleg te is ott leszel, ha jól gondolom. – húztam fel egyik szemöldököm.
- Igen, ami azt illeti.
- Akkor beszélek a barátaimmal, és meglátjuk, hogy találkozunk-e. – álltam fel. – Köszönöm a finom koktélt. – mosolyogtam.
- Szívesen. Akkor este. – ölelt át, majd ment be a szállodába, én pedig hazafelé vettem az irányt. Ezúttal nem siettem, kényelmes tempóban sétáltam. 

Kedvesnek találtam Adrian-t, olyan… normálisnak. Nincs vele semmi gond, nem kell hülye bevésődés, vagy egyéb hókusz-pókusz miatt aggódnom, csak élveznem kellene a társaságát. Ám, gyorsan eszembe jutott, hogy ez nem is lehet olyan egyszerű…

A frász jött rám, mivel hirtelen valaki a vállamra tette a kezét ezzel megállítva, s ijedtemben képen töröltem.
- Ne haragudj, nem szándékosan csináltam, csak belemerültem a gondolataimba, és megijesztettél. – szabadkoztam, ahogy megláttam, hogy Jake-et sikerült eltalálnom. Nem szólt semmit, csak helyre tette az állkapcsát.
- Minden egyes alkalommal állba vágsz, ha hozzád érek? – kérdezte kissé dühösen, s így is ideges voltam, de még rátett egy lapáttal.
- Talán nem kellett volna, ha nem settenkedsz mögém, és ijesztesz meg! – mondtam durcásan.
- Ha nem tűntél volna el, akkor most nem történt volna ilyen, és különben sem settenkedtem, most értelek utol.
- Jól van, sajnálom, hányszor mondjam még?! – indultam el ismét.
- Hol voltál? – kérdezte immáron nyugodtabban, ahogy mellém ért.
- Lementem a strandra, és találkoztam egy ismerősömmel. – vontam vállat.
- Milyen ismerősöddel?
- A klubban ismertem meg a múltkor. Adrian. – feleltem.
- Nagyszerű!
- Most meg mi bajod van? Csak egy barát. Leültünk, ittunk egy koktélt, beszélgettünk. Olyan nagy baj ez?
- Igen az. Aggódtam érted.
- Hat éven át nem aggódtál, akkor most miért teszed? – löktem oda, miközben bementem a házba. Nem szólt semmit, és tudtam, hogy aljas húzás volt, de le kell higgadnia, hiszen nem történt az égvilágon semmi. Nem értettem miért reagált így, mindenesetre nekem nagyobb okom volna haragudni, mint neki. Mit sem törődve Leah-val felmentem a szobánkba, ledőltem, de nem sokkal később halk kopogásra lettem figyelmes.
- Szabad! – kiáltottam.
- Lejössz? Megbeszéljük az esti programot. – dugta be fejét Seth az ajtón.
- Ühüm. – álltam fel, bár én biztosan tudtam, hogy hová szeretnék menni. Leérve már mindenki ott volt, egyedül a szunyáló Leah és Brady hiányzott, valószínűleg ő is aludt. Szándékosan nem álltam a pultnak támaszkodó Jacob mellé, még mindig haragudtam rá. S az egészben a legnevetségesebb, hogy Leah indította el a lavinát.
- Szóval, mit csináljunk ma este? – kérdezte izgatottan Kim.
- Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én fáradt vagyok, legszívesebben itthon maradnék. – mondta Paul, s valószínűleg azért így, mert ahová Rachel megy, oda ő is, s mivel Jake nővére beleegyezően bólintott, biztosra vettem, hogy ők itthon maradnak.
- Szerintem én is maradok. – szólalt meg Collin is.
- Más ötlet? – forgatta szemeit Seth.
- Körülnézhetnénk a sétány melletti boltokban. – ajánlotta fel Jared, a lányok meg persze boldogan beleegyeztek.
- Én a múltkori klubba megyek, ha akartok, jöttök, ha nem, nem. – vontam vállat, s indultam vissza a szobába, hogy időben elkészüljek. 

Míg be nem csuktam az ajtót, hallottam, ahogy valószínűleg Jacobot kérdezgetik, hogy mi ütött belém, de most nem akartam ezzel foglalkozni. Összeszedtem a szükséges holmit, és bevonultam a fürdőszobába. Letusoltam és hajat is mostam, majd gyorsan megszárítottam, így lágy hullámokban omlott a vállaimra. Köntösben mentem vissza a szobába, s mivel Leah még mindig aludt, nem kapcsoltam villanyt, csak elővettem a mobilom és azzal világítottam a ruháimra, s végül egy fekete nadrágnál és egy ugyanolyan színű pántnélküli felsőnél állapodtam meg.
- Nem tudom, de valahogy… komolyan nem értem, hogy mi van. Szerinted lehetséges ez? – hallottam meg Jake hangját az erkélyről.
- Fogalmam sincs, de nem kizárt, láttunk már furcsa dolgokat. – felelte Seth. – Végülis, hat éven keresztül nem tudtál róla semmit, így akár…
- Akár el is múlhatott a bevésődés. – fejezte be Jake, Seth mondatát.
- Igen. – helyeselt.
- Nem érzem úgy, hogy szükségem lenne rá. Csak szeretem, és pont. Azt kérte, ne nézzek rá gyerekként, de amikor így viselkedik, az agyamra megy. Ez nem normális. – magyarázta. Nem akartam többet hallani, így minden világossá vált bennem. Ha nem kellek neki, akkor minek törjem magam? Értelmetlen időpocséklás az egész. A ruhával és a neszeszereimmel visszamentem a fürdőszobába, elég gyorsan végeztem, gyorsan taxit is hívtam, de ahogy kiléptem és becsuktam magam mögött az ajtót, Jacobba ütköztem.
- Ő is ott lesz, igaz? – kérdezte, mire egyet hátra léptem, de ő meg egyet előre.
- Ki azaz ő?
- Mr meghívlak egy koktélra, nem történt semmi.
- Adrian a neve. És igen, ott. Mit számít?
- Veled megyek. – jelentette ki.
- Nincs szükségem bébicsőszre. – vágtam rá.
- Nem vigyázni megyek rád, hanem bulizni. Talán baj?
- Deeehogy! – mosolyodtam el. – Megtennéd, hogy? – kérdeztem semlegesen, tekintetét mélyen az enyémbe fúrta, de mivel álltam azt, még pár másodpercig ugyanolyan közel maradt, végül arrébb állt, így visszamentem a szobába, összepakoltam pár holmit, majd lementem Jaredék szobájába, s bekopogtam.
- Gyere! – kiáltotta Jared. Szerencsémre Kim nem volt bent, így nyugodtan tudtam vele beszélni.
- Nem zavarok? – kérdeztem.
- Nem, dehogy.
- Csak… tudom, hogy a büszkeség beszélne belőled, de azt is tudom, hogy milyen drága a parton minden. Itt van egy kis kiegészítés, hogyha netán úgy adódna, akkor…
- Nem kell… amikor úgy volt, hogy elmész, hagytál itt bőven, emlékszel?
- Biztos elég lesz?
- Persze! Nálam is van, és a többieknél is. Nem lesz gond, de azért köszi. – ölelt meg.
- Jól van. De ha bármi…
- Szólunk. – mosolygott.
- Akkor majd holnap találkozunk! – vigyorogtam, s mentem kifelé.
- Jó bulizást! – szólt még utánam.
- Köszi, meglesz! – csuktam be magam mögött az ajtót.
Kimentem a nappaliba, ahol Jake már úgy tűnik, várt, sosem értettem, hogyan tud valaki ilyen gyorsan elkészülni. Leültem, s folyamatosan a mobilom néztem, hogy mikor csörgeti meg a taxis, s úgy öt perccel később izgatottan pattantam fel…