22. Getting to know

Beülve gyorsan elmondtam a címet, vártam már, hogy odaérjünk, majd megérkezve ismét egy kis pénz ellenében soron kívül bemehettünk, nekem pedig az első utam a bárpulthoz vezetett, ahol még gyorsan előkaptam a mobilom, kikapcsoltam, hogy senki se zargasson most.
- Egy Passion Juice-t kérek és egy… - néztem kérdőn Jake-re.
- Legyen kettő. – felelte.
- Akkor két Passion Juice. – mosolyogtam, s kezdtem el keresni szememmel Adrian-t, de nem láttam a pultban.
- Várj! – hallottam meg a hangját hirtelen. – A hölgynek inkább egy Princess-t.
- Nem vagy valami kreatív, ugye tudod? – mosolyogtam az említettre.
- Ha megkóstolod, nem ezt fogod mondani. – kacsintott, majd ölelt meg, mire Jake kissé oldalba bökött.
- Beszélsz angolul? – kérdeztem meg.
- Persze. – vigyorgott.
- Jake, ő Adrian, Adrian, ő Jacob. – mutattam be egymásnak őket.
- Szia! – mondták egymásnak egyszerre, s fogtak kezet.
- Azért ne törd el a kezem. – nevetett fel Adrian. – Ígérem, semmi olyat nem teszek, amit nem akar. – sandított a szeme sarkából rám, majd ismét Jake-re, de az nem szólt semmit, csak belekortyolt az éppen elé tett italba.
- Hé, a ház vendégei ma este! – szólt oda a mixernek, mire az bólintott egyet.
- Nem az ingyen pia miatt jöttünk. – vigyorogtam.
- Hát mi miatt? – húzta fel egyik szemöldökét.
- Nem is tudom… - merengtem el játékosan. Valószínűleg Jacobnak nem tetszhetett, hogy egy szót sem ért, mert leszállt a székről, és eltűnt a tömegben.
- Nem valami barátságos… - jegyezte meg.
- Általában nem viselkedik így, csak összekaptunk ma egy kicsit, és emiatt ilyen. – vontam vállat.
- Várj, ő a barátod? Mármint együtt vagytok? – kérdezte döbbenten.
- Nem, nem vagyunk együtt. – kuncogtam, s húztam le italomat, ami korántsem volt olyan erős, mint a múltkori.
- Na, milyen? – nézett rám kíváncsian.
- Finom. – helyeseltem. – Krémes.
- A tejszín miatt.
- Ohh, bennfentes dolgokat árulsz el? – vigyorogtam.
- Neked bármit. – somolygott. – Jössz táncolni?
- Persze. – szálltam le a bárszékről, s hagytam, hogy a tömegbe húzzon. Ahogy beljebb mentünk, egy boxnál kiszúrtam Jake-et, amint pár nővel beszélget, s ettől mintha rosszabbul éreztem volna magam.
- Baj van? – kérdezte Adrian.
- Nem, semmi. – ráztam meg a fejem, s mivel jól akartam érezni magam, úgy döntöttem, hogy ma nem foglalkozom Jacobbal, azt csinál, amit akar.

Mondhatni kifulladásig táncoltunk, ami úgy másfél óra múlva következett be, én nem fáradtam el, de Adrian látszólag igen, így leültünk, hogy pihenjünk egy kicsit.
- Kérsz valamit?
- Csak vizet, ha lehet. – mosolyodtam el. Amint megkaptam, gyorsan megittam, s szívem szerint mentem volna vissza táncolni.
- Nem megyünk el, mondjuk a tengerpartra beszélgetni egy kicsit, így alig hallak.
- De, remek ötlet. – feleltem, így felálltunk, és a parkolóba mentünk. – Ez egy BMW Z4?
- Igen. – mondta lenyűgözötten. – Értesz a kocsikhoz?
- Hát… azt azért nem mondanám. Csak szeretem őket. – bazsalyogtam.
- Mademoiselle. – nyitotta ki az ajtót.
- Merci, monsieur.
- Csak azt ne mondd, hogy franciául is beszélsz! – nevetett.
- Pedig így van. – somolyogtam.
- Szóval egy okostojást fogtam ki. – kacsintott.
- Én fogtalak ki téged. – nevettem fel, s végre elindultunk. Hamar leértünk a partra, a kocsit a szálloda parkolójában hagytuk, így egy kicsit sétáltunk is, majd az egyik napozóágyon telepedtünk le.

Órákon át beszélgettünk, s úgy négy óra körül már nagyon álmos voltam, így muszáj volt megtörnöm a kellemes pillanatokat.
- Haza kéne mennem. – tápászkodtam fel.
- Mi lenne, ha itt aludnál a szállodában, reggel hazaviszlek. – ajánlotta fel, s ezen elgondolkoztam. – Természetesen külön szobában, együtt reggelizünk, és hazaviszlek. – tette hozzá.
- Jah, nem ezért agyalok, csak… nem tudom, mit szólna… tudod mit? Legyen! – bólintottam rá végül. Ahhoz, hogy jól érezzem magam, nem szabad azon rágódnom, vajon Jake mit szól hozzá, már nem vagyok óvodás, és csak reméltem, hogy ezt ő is hamarosan elfogadja.
- Gyere. – karolta át derekam, így mentünk fel a lakosztályába, megmutatta az egészet, aztán ledőltem, hogy aludjak pár órát…

Mikor felébredtem, már hétágra sütött a nap, úgy saccoltam olyan fél tíz lehet, s az órára pillantva elégedetten nyugtáztam, hogy nem csalt az időérzékem. Kikeltem és a fürdőszobába vettem az irányt, s belenézve azonnal visszamentem a szobába a táskámért, hogy normális külsőt varázsoljak magamnak. A le nem mosott sminkem elkenődött, a hajam pedig vetekedett a szénaboglya rendezetlen szálaival. Miután ezzel is végeztem, ittam pár kortyot, s végül az erkélyre mentem, hogy ne keltsem fel Adrian-t.
- Jó reggelt! – jött ki kissé még álmos fejjel, de már fel volt öltözve.
- Neked is. – mosolyogtam.
- Menjünk, együnk valamit. – fogta meg kezem, s mentünk le az étterembe.
A reggeli után még beszélgettünk kicsit, majd hazafelé vettük az irányt. Nem meglepő módon a címet hallva azonnal tudta, hogy merre kell menni.
- Hát akkor, köszönöm a csodás éjjelt, jól éreztem magam. – nyomtam egy puszit az arcára, még mielőtt bármivel is próbálkozhatott volna.
- Én is hasonlóképp. Megadod a számod? – kérdezte.
- Majd én kereslek, oké? – vigyorogtam, s szálltam ki.
- Rendben miss titokzatosság. – somolygott, s megvárta, míg az ajtóhoz érek és intek neki, csak akkor indult el. Be volt zárva az ajtó, így arra következtettem, hogy már elmentek itthonról, bár nem lepett meg, hiszen tizenegy óra is elmúlt. A lépcső felé vettem az irányt, de még előtte megtorpantam…