20. Fluctuation

Mikor lementem s belenéztem a dobozokba, már egy szelet sem maradt, és ahogy elnéztem az itthon levőket, mindenki színültig teli volt, így most elvetettük az ötletet, miszerint ma bulizunk egy kicsit, amúgy is már tizenegy is elmúlt, és még mire összekészülünk, a többiek meg visszaérnek a sétáról?! Visszavánszorogtam a szobánkba és gyorsan befejeztem, amit elkezdtem, miközben először Jake zuhanyozott majd ahogy Embry és Leah is kijött a fürdőből én is bementem. Átdörzsöltem minden egyes porcikám a só miatt, megmostam a hajamat is, és most nem szárítottam meg, hanem csak alaposan átdörgöltem, ebben a hőségben úgyis hamar megszárad. Még belebújtam a köntösömbe, s csak így mentem ki, majd ahogy letettem a holmim, lementem egy üveg vízért, hogy éjjel ne kelljen mászkálnom. Visszaérve gyorsan letettem, majd tétován megálltam az ágy előtt, végül levetettem magam rá, és aludni próbáltam, ahogy a szobatársam is.
Pár perc múlva már Jake horkolását hallhattam, ami valóban nagyon hangos volt, de egyáltalán nem zavart, sőt, talán még nyugtatólag is hatott rám. Valamiért még sem tudtam elaludni, egyre csak gondolkoztam azon, hogy mit is érzek a szomszéd szobában fekvő férfi iránt, és a tőlem olyan messze lévő Nahuel irányában, de nem jutottam semmire. Fél kettőkor azonban meguntam a fekvést, így kimentem az apró erkélyre, és a tengert kezdtem bámulni, hátha így majd rájövök valamire. Pár perc múltán azonban feltűnt, hogy abba maradt a horkolás, majd lépteket hallottam, így gondoltam, hogy Jake hozzám tart.
- Nem tudtál tőlem aludni? – kérdezte mögülem, így gyorsan megfordultam, de nem számítottam rá, hogy ennyire közel van hozzám, testünket csupán egy centi választhatta el egymástól, ami miatt a szokásosnál is jobban fel kellett rá néznem.
- Nem, csak…  - motyogtam. – rólunk gondolkoztam. – mondtam ki végül.
- Rólunk? – kérdezte, miközben egyre közelebb hajolt.
- Igen, rólunk. Kettőnkről.
- És mire jutottál? – kérdezte kíváncsian, lehelete már az én számat súrolta. Ismét valami nagyon különöset éreztem, a gyomromban mintha pillangók repkedtek volna, a lábam megremegett, s kissé szédülni kezdtem, tekintete a szemem és a szám között ugrándozott, tudtam mit szeretne, s ahogy Bella is mondta, ha a megfelelő személy az, akkor nem félünk, és ez velem sem volt másképp, félelem helyett inkább izgatott voltam.
- Nem tudom. – vallottam be – Csak… olyan komplikált az egész. – fordítottam el a fejem, mintha csak a távolba merednék.
- Nem komplikált, inkább különleges. – mondta lágyan, majd kézen ragadott és a szobám felé húzott.
- Nem tudok aludni. – mondtam csendesen, így megállt.
- Valami bánt, ugye?
- Nem tudom… valami… érzem, hogy nincs minden rendben, és ez zavar. Csak olyan… furcsa érzésem van. – magyaráztam.
- Hát… ha rájössz mi az, én szívesen meghallgatom. De most aludnod kéne, hogy holnap kipihent legyél.
- Igazad van. – mosolyodtam el, s együtt a szobámba indultunk. – Köszönöm. – mondtam még mielőtt lefeküdtem volna.
- Természetes. – somolygott, s várta meg, míg magamra húzom a vékony plédet, majd hajolt le, s nyomott egy puszit az arcomra.
- Jó éj Jacob! – mondtam boldogan.
- Jó éjt Nessie! – felelte, s éreztem, most, hogy teljesen megnyugodtam, már nagyon álmos vagyok, de valahogy nem volt kényelmes az ágy, így fészkelődni kezdtem.
- Abbahagynád?! Más talán aludna! – vágta oda Leah.
- Bocs, nem akartalak felkelteni.
- Persze! – mondta ironikusan.
- Tényleg nem.
- Befognád?
- Te beszélsz még mindig. – kuncogtam, de tudtam, hogy ezt még visszakapom, de meglepetésemre nem szólt egy szót sem, így kicsit még mocorogtam, s végre sikerült elaludnom…

Reggel különösen boldogan és izgatottan ébredtem fel. Nem tudtam abbahagyni a mosolygást, de milliónyi kérdés felmerült bennem. Vajon, hogy lesz ezután, miként fogunk viszonyulni egymáshoz, de ami a leginkább aggasztott: mi van Leah-val? Pár percnyi gondolkozás után eldöntöttem, hogy egyelőre nem foglalkozom az utóbbival, lesz, ami lesz. Gyorsan szekrényemhez mentem, fogalmam sem volt arról, hogy mit vegyek föl, végül találomra kivettem egy lazább ruhát, majd azzal a fürdőbe vonultam, s amint kész voltam, gyorsan bedobtam a szobába a pizsim, majd reggelizni indultam.
- Jó reggelt! – nyomott egy puszit azonnal az arcomra Jake, ahogy kimondta.
- Neked is! – mondtam vigyorogva, most valahogy minden magától értetődően jött, s Jacobbal kézen fogva mentünk le, aminek eredményeképp a fiúk kurjongatni kezdtek. Leültünk reggelizni, s azon agyaltam, hogy mit csináljunk ma, de nem sok ötletem volt.
- Mára mit terveztetek? – kérdeztem meg végül.
- Arra gondoltunk, hogy lemegyünk a partra, aztán este meg, vagy elmegyünk valahová szórakozni, vagy itthon bulizunk egy kicsit.
- Jól hangzik. – mosolyodtam el. – Akkor szerintem kapjuk össze magunk, és menjünk. – indultam el fel a szobánkba, s felérve gyorsan elővettem egy bikinit, majd a fürdőbe vonultam, hogy felvegyem. Gyorsan megigazítottam még a hajam, majd lesiettem a többiekhez, s pár perc múlva lementünk a partra.
- Jössz? – kérdezte Jake, egy labdával a kezében.
- Majd kicsit később. – mosolyogtam, s nyomtam egy puszit az arcára. Elfeküdtem, s élveztem, hogy a nap finoman simogat, reméltem, hogy sikerül sokat barnulnom, mert egyhamar nem lesz rá lehetőségem, s csak úgy egy óra múltán döntöttem úgy, hogy beállok játszani velük.
- Játszhatok? – kérdeztem meg Seth-et.
- Persze! Srácok! Nessie is játszik! – kiabálta.
- Akkor csináljunk új felosztást, mert Kim is beáll. – mondta Jared, így a fiúk kicsit közelebb mentek egymáshoz, s azt kezdték el tárgyalni, hogyan is lenne a legjobb minket szétosztani.
- Jake és Nessie nem lehetnek együtt! – hallottam meg Embry-től.
- Miért ne? – kérdezte Jake.
- Mert ti ketten kicsináljátok a másik csapatot. Mindketten állati jók vagytok, szóval külön lesztek! – jelentette ki.
- Felőlem. – mentem oda mosolyogva. – Mi lenne, ha az én csapatomban lenne: Embry, Seth, Kim, Collin és Rachel? Szerintem így egyenlő az erőmegoszlás…
- Oké. – vágta rá azonnal Leah, s mivel a többieknek is megfelelt, játszani kezdtünk. Már az elejétől kezdve éreztem, hogy Leah kispécizett magának, állandóan olyan erővel ütötte a labdát nekem, hogy kissé fájt, ami nem kis szó! Már egy órája játszhattunk, amikor az utolsó ütés eldöntötte a játékot, Jake csapata nyert két ponttal.
- Én mindig nyerek. – mondta önelégülten Leah, egyenesen nekem célozva.
- Csak vigyázz, meg ne üsd a bokád. – löktem oda, s mentem vissza a táskához, hogy igyak. Még egy jó ideig maradtunk, majd visszamentünk az apartmanba, mindenki fáradtan dőlt le a szobájában.
- Ugye tudod, hogy hiába szeret téged? – szólalt meg Leah az ajtóból, s csukta be maga mögött.
- Mire gondolsz? –néztem rá értetlenül.
- Arról, hogy te sok olyan dolgot nem adhatsz meg még neki, amit esetleg más igen…
- Mi egyáltalán nem... – kezdtem bele, de közbe vágott.
- Lehet, hogy szeret, de ő is férfiból van, és hogy is mondjam… vannak bizonyos szükségletei, amit te nyilvánvalóan nem adhatsz meg neki… és ahogy eddig tette, most is meg fogja tenni, hogy máshol keresi majd… ezt a boldogságot. – mosolyodott el gúnyosan.
- Azt kétlem. – mondtam magabiztosan, de fogalmam sem volt, hogy mit gondoljak erről.
- Várd ki a végét. – mosolygott még mindig. Nem akartam vele egy légtérben maradni, féltem, hogy olyat mondok, vagy mondd, ami akár tönkreteheti a nyaralást, így halkan lopóztam le a lépcsőn, s ahogy kijutottam a házból, emberi tempóban kezdtem futni a strand felé…