45. Attitude

Pontosan nyolc óra harmincnyolckor viharoztam ki a fürdőből, és mentem ki a konyhába, hogy bekapjak pár falatot. Végül a dinnye mellett döntöttem, annak ellenére is, hogy tudtam, emiatt ötpercenként ki kell majd mennem.
- Csinos vagy – jegyezte meg Adrian.
- Köszi – vontam vállat, majd tovább ettem. Mindig bókolt nekem, de sosem tudtam eldönteni, hogy őszintén teszi, vagy berögzöttségből, mert így nevelték. Erről eszembe jutott, hogy valamiért az anyukája sosem került szóba. Már nyitottam a számat, hogy rákérdezzek, amikor hangos kopogtatás törte meg a reggeli csendet. Adrian mosolyogva ment oda az ajtóhoz, hogy beengedje a két lányt, akik hangos szóáradattal fáradtak beljebb.
- Sziasztok! – köszöntem rájuk, amikor a konyhához értek.
- Szia Renesmee! Indulhatunk? – kérdezte izgatottan Thekla.
- Öhm, persze. De még nincs kilenc.
- És? Minél hamarabb indulunk, annál jobb! – felelte Naia, így bementem az irataimért illetve pénzemért, és már indulhattunk is. A lányok gyorsan elköszöntek Adrian-től, ám még mielőtt én is kimehettem volna utánuk, visszarántott, és egy puszit nyomott az arcomra, meglehetősen közel a számhoz.
- Kitartás – suttogta a fülembe, mire csak bólintottam egyet, és a csajok után siettem.

Nagyjából egy félórányi autózás után elértünk egy nagyobb plázához, s ahogy mondták, a legjobb üzletek kaptak helyet benne. Rögtön bevetettük magunkat a boltokba, de az elsőkből próbálás nélkül jöttünk ki, ugyanis egy olyan darabot sem találtunk, ami megfogta volna valamelyikünket. Végül a negyedik üzlet meghozta a sikert, ugyanis számtalan fogassal a kezünkben mentünk be egy-egy próbafülkébe. Onnan jó pár szatyorral a kezünkben jöttünk ki, és az elkövetkezendő boltokat is kifosztottuk. Már számolni sem tudtam, hogy hányadik üzletben voltunk, amikor már minden bevitt darabot felpróbáltunk, és megvoltak a nyertesek is… egyet kivéve.
- Renesmee, gyere már ki! – kérlelt Thekla, ugyanis az a ruha volt rajtam, amit ők tukmáltak rám. Nem voltam szégyenlős típus, de egy határon azért én sem akartam túl menni, de végül kihúztam a függönyt, és kimentem.
- Tökéletes! – kiáltott fel Naia.
- Túl rövid – vágtam rá azonnal.
- Dehogy rövid, gyönyörű vagy benne.
- Ha nekem ilyen alakom lenne, biztos, hogy vennék magamnak is egyet.
- Nagyon szép alakod van neked is – mutattam rá. Egyik lány sem volt kimondottan modell alkat, de pont ott domborodtak, ahol kellett. Thekla csak legyintett a megjegyzésemre, és mutatta, hogy forduljak meg, így eleget tettem a kérésének.
- Adrian-nek nagyon tetszenél benne – kacsintott rám Naia.
- Lehet, de akkor is kissé rövidnek érzem.
- De bejön Adrian, nem? – kérdezték egyszerre, mire felnevettem.
- Ne haragudj, nem akartunk tolakodóak lenni.
- Valójában már vártam ezt a részt.
- Akkor?
- El kell, hogy keserítselek titeket, Adrian-nel csak barátok vagyunk, és hogy később mi lesz… még én sem tudom.
- De bejön, mint pasi? – kötötték az ebet a karóhoz, miközben visszamentem a próbafülkébe.
- Hogy kedvelem-e? Igen, kedvelem. Hogy helyes-e? Ó, de még mennyire! De fogalmam sincs, hogy mi lesz még ebből, és addig nem is szeretnék erről beszélni – magyaráztam őszintén, mire kintről csak a kuncogást hallottam. Ahogy felöltöztem, kihúztam a függönyt, s szembe találtam magam Adrian-nel, aki leplezetlenül vigyorgott. Egy pillanatra zavarba jöttem, de erőt vettem magamon, hiszen csak azt hallotta, amit eddig is sejthetett. Illetve abban biztos voltam, hogy azzal kapcsolatban semmi kétsége nem volt, hogy helyes.
- Szóval helyesnek tartasz, és kedvelsz is? – nézett rám zsiványan, mire közelebb léptem hozzá, a kezemet pedig végigfuttattam az arcán.
- Hallottad nem? – kérdeztem kihívóan.
- De igen, és örülök, ha így van – nyelt nagyot.
- Akkor ezt megbeszéltük – mosolyodtam el, s a kezemet úgy ejtettem vissza magam mellé, hogy a mellkasán is végigsimítsak, majd elléptem mellette. A lányok levakarhatatlan vigyorral lépkedtek mellettem a pénztárhoz, míg Adrian csak állt ledermedten. Azért jó volt tudni, hogy rá is hatással vagyok, méghozzá nem is akármilyen hatással.
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen ördögi is tudsz lenni – suttogta Naia. – Nem sokan tudták így feltüzelni Adrian-t egy érintéssel is – kuncogott.
- De nem ám! Szerintem percekre lesz szüksége, hogy összeszedje magát – nevetett Thekla is.
- Lányok, nem szép dolog kinevetni! – szólalt meg a hátunk mögül Adrian.
- Nem szép, de attól még jól esik – nevetett tovább Thekla. Ahogy a pénztárhoz értünk, az eladó kedves mosollyal üdvözölt minket, s ahogy a két lány végzett, én is felpakoltam a ruhákat.
- Hoppá, ez nálam maradt – húztam ki a merészebb darabot a kupacból, amit Naia egy horkantással fogadott.
- Ne már, ez annyira jól ált neked!
- Akkor sem veszem meg – ráztam meg a fejem.
- Ne gyere azzal, hogy túl rövid – nézett rám komolyan. 

Az eladó jót mosolygott a kis műsoron, de míg ezen gondolkoztam, a ruha már ki is került a kezeim közül, ugyanis Adrian lecsapott rá. Elégedetten méregette a meglehetősen anyagtakarékos darabot, s azonnal leolvastam az arcáról, amikor elhatározásra jutott.
- Eszedbe se jusson! – figyelmeztettem, de csak egy óriási vigyor jelent meg az arcán.
- Késő. Megveszem!
- Akkor te fogod felvenni, mert én biztos nem!
- Dehogynem! Ma este a buliba.
- Teljességgel esélytelen, hogy én abban emberek közé menjek.
- Akkor felveszed nekem csak úgy este – mosolyodott el zsiványan.
- Álmodozz csak!
- Elég jó a fantáziám… de azért kár, hogy nem jöttem pár perccel korábban – erre csak szortyintottam, és beletörődően kifizettem azokat a ruhákat, amiket hordani is szándékozom, és nem csak a szekrényemben állnak majd. Miután Adrian is fizetett, elindultunk a kajáldák felé, mivel jócskán ebédidő volt már, s kíváncsian hallgattam, miről beszélnek, ugyanis nem igazán értettem a dolgot.
- Ácsi, miről van szó?
- A ma esti buliról természetesen – válaszolt a kérdésemre Naia. Mivel továbbra sem voltam képben, Adrian vette át a felvilágosítói szerepet, míg a lányok izgatottan hablatyolni kezdtek.
- Ma este lesz egy buli, gondoltuk a srácokkal, hogy elmehetnénk. Legalább megismernéd még pár barátom. Ezért jöttem utánatok, ugyanis ez a két tökfej – magyarázta mosolyogva, mire az említettek szinte egyszerre ütötték vállon őt. –, legutóbb nem ettek a buli előtt semmit, hogy beleférjenek az extra szűk ruhájukba, de persze vedeltek, mint a gödények. A többit sejtheted…
- Nem is voltunk annyira részegek! – tiltakozott Naia.
- Igen? Akkor ki vitt haza titeket?
- Hát… az a rész pont kiesett, de a nagyja megvan. Különben is, te is voltál már részeg, szóval pszt! – intette le gyorsan Adrian-t, de már nem figyeltem annyira rájuk, ugyanis azon gondolkoztam, hogyan utasítsam úgy vissza a buli lehetőségét, hogy ne bántsam meg őket, és Adrian is elmenjen velük. Ötletem sem volt, főleg az utóbbi probléma miatt...