27. Malice

Kora reggel, alig múlhatott el hat óra, mikor arra eszméltem, hogy valaki a lábamat rázza, és szólongat. Óvatosan nyitottam ki a szemem, s felsandítva Leah állhatatos képével találtam szemben magam.
- Ébresztő Csipkerózsika, Jacob már odalent vár. – morogta, s válaszra sem méltatva kikecmeregtem az ágyból egy alapos nyújtózás után, felöltöztem, majd a fürdőbe mentem, hogy gyorsan elintézzek mindent. Mondhatom, nem lett jobb kedvem Leah undoksága miatt, de már egészen megszoktam, hogy így viselkedik… Persze lett volna ötletem, hogy mit mondhatnék neki, de ezt most félretettem. A földszintre csoszogva izgatottság fogott el, ugyanakkor már sejtettem, hogy mi lesz az, amit mutatni szeretne, hiszen Leah is velünk indult. Alig voltak az utcán, páran futottak, gondolom, hogy ne a legnagyobb hőségben kelljen, s minden szó nélkül, csendben követtem az előttem sétáló, s egymással diskurálókat. A kedvem egyre rosszabb lett, ahogy a kietlen messzeség felé közeledtünk, s mikor kiértünk a városból, s már egy lélek sem volt a környéken, futni kezdtünk, kicsit gyorsabban, mint ahogy az egy embernek a megszokott lett volna. Nem sokkal később egy kis erdőbe értünk, mely eléggé sűrű volt ahhoz, hogy senki se láthasson minket, de kellőképpen ritka, hogy minden gond nélkül, egyenesen a közepébe menjünk.
- Kérlek, nagyon légy figyelmes, és… értsd meg, hogy ennek így kell lennie. – mondta komolyan, mire csak egy aprót bólintottam, nem voltam képes megszólalni.
Tudtam, hogy mi fog történni, de nem akartam, hogy sikerüljön neki, most azért fohászkodtam, hogy Jake bukjon el, s ne jöjjön össze neki, amit szeretne. Mereven bambultam, ahogy Leah lökdösi őt, mindenfélét a fülébe súg, s Jacob ugyan remegett, arca meg-megvonaglott, de nem változott át, csak állt, s mélyen a szemembe nézett. Reméltem, hogy arcom nem árul el semmit, nem akartam, hogy érzelmeim kiderüljenek, s hogy teljesen biztos legyek ebben, rendeztem vonásaim, melyről szerencsére csak a döbbenetet kellett levarázsolnom. Leah továbbra is hergelte Jacobot, de ő csak tűrte és tűrte, majd úgy öt perc múltán Leah megállt, s velem szembe fordult Jake mellé állva. Egy perc sem telt el, mikor az említett már teljesen nyugodtan állt, s várt valószínűleg arra, hogy megszólaljak, így megembereltem magam.
- Hát, csak sikerült elérned, amit… akartál… – erőltettem mosolyt az arcomra, de ő csak egy apró bólintással válaszolt. – Gratulálok hozzá. – mondtam ki nehezen.
- Kössz. – felelte, valószínűleg sejtette, hogy még mindig nem értek egyet a dologgal.
- Hát akkor. Mehetünk vissza?
- Aha. – felelte, s ezúttal én haladtam elől, sokkal gyorsabb tempót diktálva. 

Ahogy visszaértünk, azonnal a szobánkba viharoztam, s a ruháim között kezdtem keresgélni. Megtalálva egy farmer sortot és egy fehér felsőt, a fürdőbe mentem volna, de valószínűleg Embry lehetett bent, így leültem a folyosón, s vártam, hogy kijöjjön, majd ahogy meghallottam, hogy nyílik az ajtó, azonnal felpattantam.
- Szia! – köszönt vidáman.
- Szia. – mosolyodtam el kissé erőltetetten, de nem vette észre.
- Mikor is indulunk? – kérdezte, mielőtt becsukhattam volna az ajtót.
- Kilencre jön ide Adrian, de ha később készülünk el, akkor sincs semmi.
- Köszi. – felelte még. Becsuktam magam mögött az ajtót, gyorsan levettem magamról a ruháim, majd összefogva a hajam, beálltam a zuhany alá, s ezúttal csak a hideg vizet nyitottam meg, hátha attól sikerül magamhoz térnem, mert úgy éreztem, hogy menten összeesek. Egyszerűen nem akartam elfogadni, hogy mostantól Jake még ha szép lassan is, de öregedni fog, s egy idő után, ha egyáltalán nem változik át, akkor normális, emberi tempóban folytatódik ez a folyamat. Ugyan nem tudhattuk, hogy én valóban meg fogok állni a növekedésben, avagy sem, de eddig nagyon úgy nézett ki, s pont emiatt fájt. De ha Jake el akar veszíteni teljesen, akkor nagyon jó úton halad, s nem fogom megakadályozni, főleg, hogy nem is tudnám. Amit akart, azt eddig mindig megkapta, s ez most sem volt másként, így ha megszakadok, akkor sem tudok ellene tenni. Az érzelmeim zavarosak voltak vele kapcsolatban, s hiába agyaltam, nem jutottam semmire. Francba, francba, francba!
- A francba! – mondtam ki hangosan is, amin kissé elmosolyodtam. Hivatalosan is kijelenthetem, hogy dilis vagyok, és ez vidámabb dolog volt, mint gondoltam.
- Nessie, itt van Adrian! – kiáltott be Kim. Észre sem vettem, hogy ennyire elszállt az idő, hiszen ez csak azt jelenthette, hogy már kilenc óra körül van.
- Megyek! – mondtam, s még gyorsan megmosakodtam, majd kiszálltam, s magamra kaptam a kikészített fürdőruhát, illetve a ruhát. Még megigazítottam a hajam, majd visszamentem a szobánkba, s mit sem törődve a Leah képén nyugvó gúnyos mosollyal, elpakoltam a dolgaim, majd a szükségeseket betéve a táskámba elindultam, miközben napszemüvegemmel hátratúrtam a hajam.
- Szia! – öleltem magamhoz.
- Szia királylány. Mindenki kész van? – kérdezte. Körbenézve már mindenki a nappaliban nyüzsgött, Leah is épp akkor jött le a lépcsőn.
- Indulhatunk? – kérdeztem meg a biztonság kedvéért, mire mindenkitől jött egy igenleges válasz, így előrementünk az autókig. Három autóval mentünk, s gyorsan kaptam az alkalmon, így hozzánk Missy és Seth ült be. 

A hajóig vezető út viccesen telt, míg Seth és Adrian a hajóról beszéltek és ugratták egymást, addig mi Missy-vel azt taglaltuk, hogy mit is csináljunk holnap, de nem jutottunk dűlőre. Ahogy megérkeztünk, s a hajók közé vetettük magunk, izgatott lettem, hogy vajon melyik lesz az, amelyik Adriané, s a szám tátva maradt, mikor megláttam a yachtot, mely nem volt óriási, de amint felszálltunk rá, úgy éreztem, hogy képes lennék eltévedni rajta.
- Tetszik? – kérdezte mosolyogva Adrian.
- Igen, ez… csodálatos! – nevettem. – Nem is tudom, hogy köszönjem meg.
- Ugyan! Én örülök, hogy van kivel megosztanom. A barátaim nagy része nyaralni van, így most nem sok mindent tudok csinálni. – somolygott tovább.
- Én akkor is köszönöm! – öleltem magamhoz. Körbenézve a többiek is le voltak nyűgözve, s amint Jake és Leah is felszállt, a személyzet tette a dolgát, s pár perccel később már el is indultunk.
- Nektek hogy tetszik? – kérdezte meg Seth-et és Paul-t.
- Eszméletlen. Jobb, mint ahogy mondtad!
- Tényleg gyönyörű! – helyeselt Paul is.
- Örülök, hogy tetszik. Gyertek, megmutatom, mi merre található. – invitált, így gyorsan körbevezettet, s nem győztünk ámulni és bámulni, hiszen gyönyörű volt az egész. A fedélzetre visszatérve, s a hajó farához lévő emeletre menve ledőltünk, s iszogatni kezdtünk. Én ugyan nem ittam alkoholt, de egy frissítő (és mint mondtam, alkoholmentes) mojitora vevő voltam, s meglepően finom volt.
- Ebben mi van? – kérdeztem a mellettem ülő Adriant, hiszen mindenkinek ő maga csinálta meg az italt.
- Igazából nagyon egyszerű. Cukros szirup, de a juharszirup is megfelel, mentalevél, lime és törtjég van benne, amit Sprite-tal öntöttem fel.
- Tényleg egyszerű, de nagyon finom! – nyomtam egy puszit az arcára, mire egy köhintést hallottam, így visszafordultam társaságunk felé, s abban biztos voltam, hogy nem Jake volt, aki ahogy ránéztem, elkapta a tekintetét. Seth-re, illetve Embry-re gyanakodtam.
Az út további része is kellemesen telt, jó kedvem lett, s ez a szigetre érve sem változott.

~*~