26. Minimal change

A reggeli ébredés nehézkesen ment, s mivel nem terveztem mára semmit, még heverésztem egy órácskát, majd felöltöztem és lementem reggelizni. A fiúk még aludhattak, mivel csak a lányokat láttam a konyhában.
- Sziasztok! – köszöntem vidáman.
- Szia! – jött szinte egyszerre a válasz tőlük. Elvettem egy elkészített kenyeret, s azt kezdtem el csócsálni, noha nem voltam éhes, muszáj volt ennem valamit. Mikor mindenki végzett, Rachel éppen a szobájukba igyekezett.
- Várj, Rachel!
- Igen?
- Visszajönnél egy percre?
- Persze. – indult el felénk, s láttam a többieken, hogy kíváncsian várják, mit akarok.
- Mit szólnátok, ha ma tartanánk egy amolyan csajos napot? Mármint vásárolgatnánk, manikűr, pedikűr és ehhez hasonlók. Gondoltam már mindenkinek jól esne egy kis felfrissülés, nekem legalábbis biztosan. A fiúknak meg nem árt, ha egy kicsit magukra hagyjuk.
- Jó ötlet. – mondta izgatottan Missy.
- Szerintem is. – egyezett bele Kim is, így már csak Rachel válasza hiányzott.
- Leah-nak nem kéne szólni? – emelte meg egyik szemöldökét.
- Leah hajnalban elment Jacobbal. – próbáltam közömbösen mondani, s úgy éreztem sikerült, de nem kerülte el a figyelmem, ahogy Kim és Missy összenéztek.
- Hová mentek olyan korán?
- Nem tudom. – hazudtam.
- Hát jó, felőlem indulhatunk is. – mosolyodott el végre.
Még gyorsan összeszedelődzködtünk, illetve elköszöntek a fiúktól, s így indultunk útnak.

~*~

Az idő gyorsan elszállt, hiszen nagyon jól éreztük magunk, még Rachel is sokat nevetett, annak ellenére, hogy sokkal komolyabb, mint mi. Először vásároltunk, ami úgy négy órát vett igénybe, aztán egy szépségszalonba ültünk be, és ha már így esett, a masszázst sem hagyhattuk ki. Valóban mindenki felfrissült, így elégedetten indultunk haza a rengeteg szatyorral. Valószínűleg egy új bőröndöt is kellett volna vennünk, de a fiúkéban biztos van hely, így a problémán máris túllendülhettem.  Hazaérkezve én a szobánkba mentem, hogy mielőbb elpakolhassam a vásárolt holmit, s mikor a lila ruhához értem, a szívem ismét megsajdult. – Minek vetted meg ezt a ruhát, csak kínzod magad! – korholtam le magam. Valóban nem tudtam, hiszen ez az a ruha volt, ami annyira tetszett Jake-nek, s mely talán sohasem lesz rajtam, majd hogy ne gyötörjem tovább magam, gyorsan besuvasztottam a szekrény hátuljába, hogy ne kerüljön a kezembe, míg össze nem kell pakolni, s miután a többit is eltettem, ledőltem az ágyra. Nem akartam gondolkozni, csak kellett egy kis alvás, hogy megnyugodjak, de ahogy teltek a percek egy különös állapotba kerültem, mert még nem aludtam, érzékeltem a külvilágot, ugyanakkor nem is agyaltam, hanem álomszerű képek futottak előttem, csupa zagyvaság. Hagytam, hogy végül behálózzon, s egy óra múlva keltem csak fel, majd útba ejtve a fürdőszobát, lementem, hogy egyek valamit. Ezúttal csak egy szendvicset csináltam, s leültem a kanapéra Brady-hez és Collin-hoz, noha nem szóltam közbe, csak hallgattam társalgásuk, ami azt taglalta, hogy mit csináljunk ma este. Mikor kezdtem megunni, s már egyre eszementebb ötleteket dobtak fel, úgy döntöttem, hogy végül mégis megszólalok, és elmondom az én terveimet.
- És mi lenne, ha karaokebárba mennénk? Öt perc séta, és ott is vagyunk. Ha nem tetszik, akkor még mindig átmehetünk máshová. – mosolyodtam el.
- Nem is rossz ötlet. – vigyorgott Collin.
- Nem is tudsz énekelni. – lökte oda neki Brady.
- Mintha te tudnál. – vágott vissza.
- Elég legyen! Nem muszáj énekelni, de egész jó zenék szoktak menni, a hangulat is mindig jó. – szóltam közbe.
- Megkérdezem a többieket. – állt fel Collin, s indult el.
- Jake nem tudod, merre van? – kérdezte meg hirtelen.
- Nem igazán. Csak annyit, hogy Leah-val. – vontam vállat, s ezzel lezártnak tekintettem a témát, de úgy látszott Brady nem.
- Nem is szóltak, hogy elmennek?
- Tegnap este említette Jacob, de azt nem, hogy hová.
- Értem. – mondta még, majd eltűnt a szobájába, így magamra maradtam, igaz, nem sokáig, mert Collin visszajött, hogy elmondja a fejleményeket.
- Mindenki jönne, igaz Paul-t Rachel győzte meg, de a lényeg, hogy jön. Már mindenki készülődik. – kacsintott, ami azt jelentette, hogy ideje lenne nekem is összekapnom magam, így felrohantam, és keresgélni kezdtem a ruháim között. Végül egy fehér sort és felső mellett döntöttem, ami fölé egy hosszú, sárga kardigánszerűséget vettem fel,majd még pár kiegészítő, s egy saru, ami azért is vicces, hiszen a görögök ihlették, de az amerikaiak hozták divatba.
- Mi készen vagyunk. – dugta be fejét Missy az ajtón.
- Én is. – mosolyodtam el, s indultam le barátnőmmel a többiekhez, hogy végre elinduljunk. Kényelmes tempóban sétáltunk, s mivel Jacobék még mindig nem értek vissza, és felhívni nem akartam, elküldtem neki SMS-ben a hely címét, ahol vagyunk, illetve hogyan tudnak idejutni.
Valóban jó volt már akkor a hangulat, amikor megérkeztünk, igaz, nem voltak olyan sokan, de még én nem tudtam feloldódni, így csak leültem egy asztalhoz, míg a többiek táncoltak. Végül hosszas gondolkodás után kimentem a helyről, hogy ne legyen akkora a hangzavar, s a tudakozót hívtam, hogy kapcsolják a szállodát. Miután ez is megvolt, és érdeklődtem, hogy Adrian ott van-e még, s szerencsémre így volt, várnom kellett, hogy kapcsolják.
- Szia Renesmee! – köszönt bele vidáman.
- Szia Adrian! Van mára valami programod?
- Nem tudom, majd mindjárt kiderül. – nevette el magát.
- Akkor add meg a számod, és átküldöm a címet. – mondtam, s miután lediktálta a számát és elmentettem, letettük, s azon nyomban átküldtem neki, hogy hol vagyunk, majd ezután visszamentem a többiekhez, s ezúttal már én is táncoltam. Nem igazán érdekelt a zene, csak jól akartam magam érezni, s fél óra múlva ismerős alak jelent meg, így hozzá siettem.
- Szia! – öleltem magamhoz.
- Szia! Szép vagy!
- Köszönöm! De most gyere! – húztam be a tömegbe, hogy táncolhassunk egy kicsit. Az időérzékem teljesen magamra hagyott, így nem tudtam, mennyit rophattuk, de már kissé szomjas voltam, így az asztalunkhoz húztam, hogy leüljünk.
- Egy vizet kérek jéggel, és egy… - néztem Adrian-re, hogy ő mit iszik.
- Ugyanazt.
- Akkor kettőt. – mosolyogtam fel a pincérre. – Voltál már itt? – kérdeztem meg.
- Talán egyszer vagy kétszer. – merengett el.
- Nem jött be?
- Nem igazán. Talán nem a megfelelő társasággal voltam itt, mivel most remekül érzem magam.
- Akkor jó. – vigyorogtam. Tovább beszélgettünk, majd ismét táncoltunk, később újra az asztalnál találtuk magunk. Már éjjel kettő is elmúlt, amikor Jake tömeg fölé tornyosuló alakja tűnt fel, de nem akartam vele foglalkozni, így tovább beszélgettem Adrian-nel.
- Sziasztok! – köszönt, ahogy odaértek hozzánk.
- Sziasztok! – köszöntünk mi is, majd ott folytattuk, ahol abbahagytuk. A szemem sarkából láttam csak Jake csalódott arcát, de ennek így kell lennie, ha ő eltűnhet Leah-val egy teljes napra, akkor én miért ne lehetnék mással?!

Ezek után nem sokat maradtunk, mivel mindenki kezdett fáradni, így hazafelé vettük az irányt.
- Mit csináltok holnap? – kérdezte Adrian, ahogy kiértünk az utcára.
- Még nem tudjuk. – felelte Kim.
- És lenne kedvetek hajókázni? Mármint nem egész nap, hanem arra gondoltam, hogy átmehetnénk Thassos-ra, megmutatnám nektek a szigetet. Aztán este, vagy ha úgy tartja kedvünk, akkor reggel visszajövünk. – ekkor mindenki pusmogni kezdett, nem értettem, hogy miért nem egyeztek bele azonnal, mindenesetre ki akartam várni, hogy ők döntsék el, hiszen az utolsóelőtti napot mindenképpen velük akartam tölteni.
- Szóval bármikor visszajöhetünk? – kérdezte meg Paul kissé bizalmatlanul.
- Persze, a hajómmal mennénk.
- Ez esetben részünkről oké. – nézett végig a társaság nagy részén, de Jake és Leah, no meg én kimaradtam.
- Felőlem mehetünk! – vontam vállat, így már csak két személyen múlt, s Leah valószínűleg arra várt, hogy Jacob beleegyezzen.
- Mehetünk, ha szeretnétek. – szólalt meg végül, így még megbeszéltünk pár részletet, elbúcsúztunk, s hazafelé vettük az irányt. Kissé lemaradva a többiektől sétáltam, gondolkozni kezdtem, hogy vajon a holnapi nap, hogyan alakulhat. Csak reméltem, hogy Adrian baráti szívességből ajánlotta fel, és nem vár tőlem semmi komolyat, főleg, hogy pár napon belül megyünk haza. Megkedveltem, de valóban csak barátként tekintettem rá, jól éreztük magunk, és ennyi.
- Min gondolkodsz? – szólalt meg hirtelen mellőlem Jake, ami miatt szívem heves kalapálásba kezdett.
- A frászt hoztad rám! – kaptam a szívemhez.
- Ne haragudj. Csak nagyon lemaradtál, gondoltam megvárlak.
- Köszi. – mosolyogtam fel rá.
- Szóval?
- Hmm?
- Min merengtél? – kuncogott.
- Ja, csak hogy két nap múlva megyünk haza. Furcsa lesz. És még Renée-vel sem találkoztam, csak egy SMS-t küldött ma, hogy ne haragudjak, de tovább maradnak, és majd meglátogatnak. – mondtam szomorúan, hiszen már nagyon hiányzott, hogy velük is eltöltsek egy kis időt.
- Gondolom, hiányoznak… - nézett rám kérdőn, mire csak bólintottam.
- Az igazság az, hogy ez a hely is hiányozni fog. Visszamegyünk a hideg, esős Forks-ba, illetve La Push-ba, valahogy… nem tudom, furcsa érzés. Szeretem, de hiányozni fog a napsütés. De legalább a tengerpart ott lesz.
- Szívesebben élnél itt, igaz?
- Nem. Mármint, ha itt lennétek velem, akkor igen, de egyébként nem. Nekem ott van az otthonom, ahol ti is vagytok. – mosolyogtam, s látszólag ez neki is roppantmód tetszett. Csendben haladtunk tovább, láttam rajta, hogy agyal, de hogy min, fogalmam sem volt.
- Várod a holnapot? – kérdezte meg pár percnyi hallgatás után.
- Igen. Thassos, hajókázás, tengerpart…
- Adrian. – tette hozzá.
- Hát, igen, ő is ott lesz. De azért remélem, hogy hagyja, hogy veletek is legyek. Bár eddig sem sajátított ki… - mosolyodtam el.
- Aha… - gondolkozott el, majd egy perc múltán elmosolyodott. – Mit fogunk ott csinálni? Ugye nem múzeumokba akarsz minket ráncigálni?!
- Nem, dehogy. Megnézzük a szigetet gondolom, aztán pedig strandolunk egyet. – vontam vállat.
- Jól hangzik.
- Igazából ki akarok próbálni valamit, de nem hiszem, hogy örülni fogsz neki.
- Mit szeretnél?
- Jet-skizni. – mondtam ki végül, mire szemei összeszűkültek, s egy pillanatra aggodalom futott át az arcán, de rendezte vonásait.
- Adrian találta ki?
- Nem. Csak eddig nem mertem kipróbálni, de talán, ha te vezetnél, akkor… - mondtam nyugtatásképp.
- Majd… meglátjuk. – mosolyodott el féloldalasan, minek következtében szívem heves kalapálásba kezdett. – Baj van? – kérdezte meg, alaposan végignézve rajtam.
- Nem semmi, csak… várom már. – hazudtam.
- Értem. – nyitotta ki előttem az ajtót, majd ahogy bementünk gyorsan becsukta. A többiek már a szobájukban lehettek, ugyanis teljesen sötét volt a nappaliban, illetve a fürdőből hallottam hangokat, és onnan szűrődött ki fény is. Felcsoszogtam a szobánkig, majd összeszedtem a holmim, és a fürdőbe mentem.

Nem időztem el olyan sokat, talán háromnegyed órát lehettem bent, s visszaérve a szobába kicsit meglepődtem az erkélynél álló alak láttán, de ahogy felismertem benne Jacobot, meg is nyugodtam. Odasétáltam mellé, majd kinyitottam az ajtót, s kimentem az erkélyre.
- Holnap reggel mutatok valamit, rendben? – hangjában izgatottság és aggodalom keveredett.
- Persze. – vontam vállat. – Nem mondod el, hogy mi az? – somolyogtam.
- Nem. – nevette el magát.
- Hmm… deja vu…
- Azért remélem, aludni tudsz majd. – kuncogott tovább.
- Hát… én is. Nem akarok holnap reggel zombiként kelni, meglehetősen ijesztő látványt nyújtanék.
- Te még akkor is… mindegy. Menjünk aludni. – mondta hirtelen. Nem igazán értettem, hogy mi ütött belé, s kíváncsi voltam, hogy mit akart eredetileg mondani.
- Jó éjt Jake! – nyomtam arcára egy puszit.
- Neked is Nessie! – felelte, megvárta, míg visszamegyek a szobánkba, s csak utána indult el a sajátjukba. Nem akartam gondolkozni, aludni akartam, lehunytam a szemeim, s csak a tenger zúgására koncentráltam, így valóban egész gyorsan sikerült e tervem…