19. Easiness

Sziasztok!
Meg is hoztam az új részt, remélem tetszeni fog! :)) Ne haragudjatok, hogy ilyen soká jött a friss, de zsúfoltak a napjaim, mindenesetre igyekszem! A „The Success itself”-re is hozom pár napon belül az új részt! Kellemes olvasást!

Puszi!! =)

Reggel is vidáman szálltam ki az ágyból, és figyeltem, ahogy Jacob alszik, de mivel nyolc óra is elmúlt, így felkeltettem őt is.

- Jake, ébresztő! Hahó, kelj fel! Jó reggelt! – ráztam őt, de csak valamit morgott az orra alatt, és hátat fordított. Gondoltam ideje, hogy újabb pontot szerezzek, így leszaladtam a konyhába, fogtam egy poharat, amit megtöltöttem vízzel, visszarohantam és az egészet Jacobra öntöttem. Kipattant az ágyból, és csibészesen elvigyorodott, mire futni kezdtem előle, be a fürdőbe, az ajtót pedig magamra zártam.
- Nyisd ki, vagy én teszem meg!
- Hülye lennék kinyitni! – nevettem. – És azt hiszem kettő-egy az állás.
- Persze, mikor alszom, nem tudok mit csinálni, ez nem ér.
- De ér! – kuncogtam tovább.
- A-a!
- De! – mondtam, s folytattuk még ezt egy darabig.
- Abbahagynátok?! Mint két gyerek, úgy viselkedtek! – hallottam meg Leah hangját.
- És amúgy is készülődnötök kell, tíz perc és indulunk! – kiáltott fel Missy, de hallottam, hogy nevet.
- Kijössz? – kérdezte Jake.
- Fegyverszünet? – ajánlottam fel.
- Csak míg el nem készülünk. – mondta mosolyogva, ahogy kinyitottam az ajtót.
- Oké… - somolyogtam én is. A szobába mentünk, én a bikinik között kezdtem válogatni, mert azt már tudtam, hogy mit veszek fölé. Végül kiválasztottam egy türkiz alsós és fehér pántnélküli bikinit, és az ágyra dobtam, majd egy egyszerű laza ruhát tettem ki mellé.
- Na sikerült? – kérdezte Jake.
- Ühüm. Azt hiszem nem kellett volna ennyit hoznom, akkor talán nem válogattam volna ennyit. – kuncogtam.
- Lehet. – mondta, s nézett engem. Kérdően néztem rá, hátha leesik neki, hogy előtte már aligha öltözhetek, s úgy egy perc elteltével végre föleszmélt.
- Ó, ne haragudj! Kimenjek? – kérdezte.
- Elég, ha elfordulsz. – mondtam neki, így száznyolcvan fokos fordulatot vett, én meg gyorsan átöltöztem.
- Mehetünk! – jelentettem ki, mire megfordult, és kitárta előttem az ajtót, így táskámat magamra kaptam, és levonultunk a többiekhez, akik látszólag már csak ránk vártak. Előkotortam a napszemüvegem, illetve ellenőriztem, hogy mindent eltettem, majd elindultunk. 

Szép lassan sétáltunk miközben beszélgettünk, és meglehetősen hangosak voltunk, mivel mindenki minket bámult. Ahogy egy bolt elé értünk néhányan közülünk bementek, hogy üdítőt vegyenek, majd haladtunk tovább. Úgy tízpercnyi séta után kiszúrtam a házat, ahol már a ma éjszakát is töltjük, s mikor odaértünk ezt meg is jegyeztem.
- Ma este, ha minden igaz, akkor ide fogunk költözni. – mondtam vigyorogva.
- Tengerparton leszünk? – kérdezte Missy.
- Bizony! – feleltem, majd indultam tovább. Újabb öt perc után viszont megálltam, mert elérkeztünk a sziklás részhez. – Itt vagyunk. Srácok szerintem vegyétek fel a lányokat, mert… hát ti is látjátok. – somolyogtam. Óvatosan ereszkedtünk le a meredek sziklás lejtőn, ha egy kicsit meredekebb, akkor talán már sziklafalnak mondható.
- Igazad volt, nagyon jó! – vigyorgott Seth. – Itt aztán senki sem fog minket zavarni.
- Remélem. – mosolyogtam. Leterítettem a plédem, rádobtam a törülközőm és táskám, hogy mégse a homokra tegyem. A ruhám madzagjával kezdtem szenvedni, túlságosan meghúztam a csomót, de elszakítani azért nem akartam. Már vagy egy perce ügyködhettem, mikor feltűnt, hogy Jacob figyel, s egy újabb perc után sikeresen kioldottam, így kibújtam ruhámból, s nem tudtam megállni, hogy szemem sarkából ne Jacobot figyeljem, aki engem nézett, alaposan végigmért, s a különös, furcsa dolog mellett játékos csillogás volt szemében. Ahogy földet ért a ruhám, abban a pillanatban kicsúszott a talaj a lábam alól, szó szerint, ugyanis Jake felkapott a vállára, és a víz felé futott velem.
- Jake, hé, tegyél le, hallod! Tegyél le! – kiáltottam, miközben a hátát csapkodtam. Úgy éreztem vészesen közel vagyunk, így magatehetetlenül lógtam rajta, s nem tudtam nem észrevenni fenekét, amire, mint egy utolsó próbálkozásként rácsaptam egyet, de egy másodperc múlva éreztem a kicsit hűvös vizet, de most különösen jól esett. Pár másodpercig lent is maradtam, csak az után jöttem fel, hogy kissé lehűltem.
- Akkor kettő-kettő? – vigyorogtam Jacobra.
- Igen. De azt hiszem, ma éjjel nem alszom a hátamon, de ami ennél rosszabb, hogy a fenekemet sem érzem. – mondta mosolyogva, miközben a hátsóját dörzsölgette.
- Ne haragudj, de a formás hátsódat kár lett volna kihagynom! – kuncogtam, mire meglepetten nézett rám, de én csak felvontam egyik szemöldököm és tovább mosolyogtam.
- Jöttök játszani? – kérdezte Seth.
- Én igen. – mondtam azonnal, s mentem oda hozzájuk. Embry és Leah kivételével mindenki játszott, ők ketten beszélgettek a parton, ami egy kicsit meglepett, de nem igazán foglalkoztam vele.

Órákig labdáztunk a vízben, majd a parton is, aztán megint a vízbe vettük az irányt, csak akkor már másfajta játékkal és immáron mindnyájan játszottunk. Mikor ezt is szép számmal meguntuk, akkor én kimentem a partra, hogy végre napozzak is egy kicsit, így hasra vágódtam, és kikapcsoltam felsőmet, hogy a helyén is barnuljak egy keveset. Nem sokkal később először a hideg krémet éreztem meg, majd két forró kezet, ami a hátamba masszírozta, s önkénytelenül is elmosolyodtam. Óvatosan kinyitottam szemeim, s mosolyom még nagyobb lett, ahogy Jacobot megláttam.
- Mmm, ez jó… köszönöm. – motyogtam.
- Szívesen… ha már a múltkor nem tettem meg. – mondta, s mélyen a szemembe nézett, mely már nem úgy tekintett rám, mint két nappal ezelőtt, amikor erre kértem. Ahogy befejezte lefeküdt mellém a plédre, behunyta szemeit, és ő is élvezte a napot, ami már nem tűzött annyira, de még így is rettentő hőség volt.
- Szerinted, mostmár minden rendben lesz? – kérdeztem tőle.
- Nagyon remélem.
- Én is. Bár azt hiszem, lehetett volna ennél rosszabb is.
- Például?
- Például, ha hazamegyek.
- De nem tetted.
- Nem, mert nem tudtam itt hagyni a formás feneked. – kuncogtam.
- Csak a fenekem?
- Jó, a bicepszed is közrejátszott. – nevettem még mindig.
- Na azért. A végén még megsértődnek, és ezt találják csinálni. – csapott ezúttal ő a fenekemre, de pont csak annyira, hogy megérezzem.
- Akkor talán szándékosan meg kellene sértenem őket. – dobtam fel a labdát, kíváncsi voltam, meddig megy el most, hogy megbeszéltük a dolgokat.
- Talán azt kéne tenned. – somolygott.
- Bekapcsolod? – kérdeztem, amint Jared és Kim is kijött a vízből, ők voltak már csak, akikre vártam.
- Persze. – felelte, majd teljesítette kérésem.
- Nem akarok ünneprontó lenni, de haza kellene mennünk, hogy összepakoljunk, és átmenjünk a másik apartmanba. – mondtam úgy, hogy mindenki meghallja, így mindenki szedelődzködni kezdett. Ahogy készen lettünk, hazamentünk, és pakolni kezdtünk, örültem, amiért nekem nem kellett már a ruháimat összecsomagolnom, mert így a konyhai dolgokkal foglalkozhattam, illetve felhívtam az irodát, hogy mikorra mehetünk, de volt egy kis gond.
- Most akkor van ház, vagy nincs? – kérdeztem a nőt idegesen.
- Van, ott van a másik mellett, csak rosszat írtunk fel önöknek, így más a szobafelosztás.
- Miért?
- Mert ebben nem két darab két ágyas, egy három ágyas, és három francia ágyas szoba van, hanem négy darab francia és két darab két ágyas.
- Máshol esetleg nincs…
- Ez az egyetlen, amit üres még.
- Akkor… majd visszahívom. – morogtam, s nyomtam ki. Telefonáltam párat, hátha van még más cégnek kiadó apartmanjuk, de ekkora létszámot nem tudtak fogadni, ami nem éppen meglepő. A többiek már a nappaliban vártak, így lementem hozzájuk, és felvázoltam a helyzetet.
- Az a gond, hogy nincs más apartman, és ebben rossz a szobafelosztás, mert négy francia és kettő két ágyas szoba van, szóval vagy valahogy megoldjuk, vagy esetleg szállodába mehetünk, de ami megfelelő lenne, az elég nyüzsis helyen van, szóval… ötlet? – néztem körbe.
- Nagyon egyszerű, valakik együtt alszanak, ennyi. – mondta Paul.
- Én ugyan nem alszom együtt senkivel. – vágta oda Leah durcásan. Pár perc csend következett, mikor Jake megköszörülte torkát, és rám nézett.
- Mit gondolsz, megtűrsz magad mellett? – kérdezte, s mintha félt volna a választól, az én szívem pedig vad dübörgésbe kezdett.
- Vagy mi lenne, ha Nessie-Leah egy, Embry-Jake kettő, és mi Collin-nal bevállaljuk a francia ágyast, ha nagyon nem férünk el, akkor valamelyikünk a kanapén vagy a földön alszik. – ajánlotta fel Brady, s én ugyan átkoztam ezen gondolata miatt, de nem mutattam ki, s mivel mindenkinek megfelelt, ismét telefonáltam, hogy akkor kell a ház, a nő pedig nem győzött hálálkodni. 

Taxit hívtam, hogy mégse kelljen annyit cipekednünk, s odaérve megkaptuk a kulcsokat, így bementünk felfedezni ideiglenes otthonunk. Ha lehet, ez még szebb volt, mint a másik, a nappali nagyon hangulatos volt, ablakai a tengerre néztek, a konyha valamivel kisebb volt, de nem is kellett nagyobb, s lent és fent is volt egy fürdő, illetve lent négy szoba volt, fent pedig kettő. Mindenképpen fent akartam lenni, így azonnal felmentem, és lefoglaltam véleményem szerint a legjobb hálót, ugyanis ennek volt erkélye, ami szintén a tengerre nézett, s a szomszéd szobával közös volt, egyszerűen imádtam. Mellénk Jake és Embry költözött, aminek nagyon örültem. Vissza leszaladtam, hogy a konyhába kipakoljak, rendeltem vacsorát, aztán a bőröndjeimhez siettem, hogy azt mostmár a nyaralás végéig kipakoljam, s ezúttal az Alice által bepakoltat is kifosztottam. Meghallottam a csengőt, így leviharoztam, hogy én nyithassak ajtót, kifizettem és átvettem a pizzákat, amiket az asztalra pakoltam le.
- Gyertek, kaja! – kiáltottam, s egy percen belül már mindenki evett, ami nem csoda, főleg, hogy még a fiúk sem ettek valami sokat ma. Elővettem tányérokat, a sajátommal pedig felmentem a szobánkba, s egy széket húztam az erkély elé. Pár perc múlva lépteket hallottam, így hátrafordultam, s örültem, amiért Jacob feljött.
- Mit csinálsz itt egyedül? – kérdezte.
- Csak nézem a tengert, annyira gyönyörű.
- Valóban az, de azért én tudnék olyat mondani, ami sokkal szebb, és még közelebb is van. – nézett rám jelentőségteljesen, mire az összes vér az arcomba tódult.
- Nem maradsz itt velem?  - kérdeztem meg végül, ahogy ki akart menni.
- Ha szeretnéd. – mosolyodott el, s húzott mellém egy széket. Tovább ettünk, mindketten hallgattunk, de ez a csend nem volt kínos, hanem jóleső és meghitt volt. Ahogy befejeztem, az ölembe tettem a tányérom, s csak Jacob nevetésére figyeltem fel.
- Mi az? – néztem rá értetlenül.
- Csak egy kis krém van a szád szélén. – kuncogott tovább, én meg sikeresen elpirultam és a számhoz kaptam.
- Nem ott. – hajolt közelebb, s törölte le óvatosan ő, de nem ült vissza, ugyanolyan közel maradt, s mélyen a szemembe nézett. Szívem vadul vert mellkasomban, ahogy egyre közelebb hajolt.
- Ti is jöttök sétálni? – szólt be Kim, mire gyorsan szétrebbentünk.
- Öhm, én most kihagynám. – feleltem.
- Én is. – mondta Jake, s Kim lépteivel a pillanat varázsa is elballagott.