49. Feelings in question

Szinte önkívületi állapotba kerültem, ugyanis a gyrososhoz vezető út további része teljesen kiesett, csak arra eszméltem fel, hogy megérkeztünk.
- Szóval, mit kérsz? – nézett rám Jake, és bár az arca normális volt, a szeméből kiolvastam, hogy ő is az előző perceken töpreng. Ennyit apám gondolatolvasásáról... nem is olyan nagy cucc.
Elhadartam, hogy mit kérek, s szerencsénkre a srác, aki kiadta a vacsoránkat, tudott angolul, így Jake könnyedén elboldogult. Mivel mindketten tálba kértük, ami Jacob dupla adagját tekintve nem is volt meglepő, leültünk egy asztalhoz, egymással szemben.
- Jó étvágyat! – kívánta, amit gyorsan viszonoztam, de ezt leszámítva szó nélkül ettünk. Igyekeztem másfelé terelni a gondolataim, de nem ment. Folyamatosan arra gondoltam, hogy melyik lehetőség lenne jobb. Az, ha a bevésődés még mindig fenn áll, és Jake örökre hozzám van kötve bizonyos értelemben, vagy az, hogy a bevésődés megszűnt. Mindkettő félelemmel töltött el. 

Előbbi azért, mert így neki nem sok választása volt a dolgokat illetően, és a későbbiekben sem lehetett. Ráadásul tudtam, hogy szándékosan sosem okozna nekem fájdalmat, és emellett a szabad akarata is valamelyest elveszne, vagy talán már el is veszett. Voltak köztünk súrlódások persze, de akárhogy is néztem, a falka tagjai úgy bántak a lányokkal, mint az istennőkkel. Ez sok szempontból jó... de nekem nincs szükségem egy papucsra! Az összeszólalkozásaink szórakoztattak többnyire, és imádtam, hogy felveszi velem a versenyt.
De ha az utóbbira gondoltam... ez talán rosszabb volt. Nem akartam arra gondolni, hogy egyszer elveszíthetem, mert meglát valaki mást, aki valóban a világot jelentheti számára. Hogy egyszer elhagy, mert talál valaki jobbat, akibe szerelmes. Vagy elhagy, mert már nem szeret.
Önző dolog volt erre gondolnom, de nem tudtam megállni, minduntalan visszatértem erre.

Időközben befejeztük a vacsorát, és visszaindultunk a szállásra. Teli ettem magam, és Jake is elégedett képet vágott, amin elmosolyodtam.
- Mi az? – kérdezte csibészesen.
- Semmi – vontam vállat még mindig somolyogva, mire csak egy rosszalló pillantást kaptam. – Jó, oké. Úgy nézel ki, mint egy jóllakott óvodás, tessék. Már csak a délutáni szundi hiányzik – kuncogtam, mire ő is nevetni kezdett.
- Ha minden igaz, a szundi meglesz, csak éppen éjjel – mosolygott. – De... azt mondod, olyan az arcom, mint egy ovisnak?
- Nem állandóan, csak amikor eleget ettél.
- Mindig?
- Mindig.
- Akkor majd ezentúl odafigyelek.
- Ne tedd, nem azért mondtam. Szerintem aranyos – mosolyogtam fel rá, mire egy gyors puszit nyomott a fejemre.
- Akkor jó. Mikor akarsz hazamenni? – kérdezte hirtelen.
- Nem tudom. Majd – motyogtam.
- Tudod, hogy nem halogathatod örökké.
- Tudom. De... mi lenne, ha egy pár nap múlva felhívnád anyát, és beszélnél vele? Megmondod neki, hogy jól vagyok, és rá néhány nappal, hazamegyünk. Anya biztos meg fogja érteni, és meggyőzi a többieket, hogy ne jöjjenek ide. Ő még apát is rá tudja venni, pedig ő olyan makacs, mint egy öszvér – magyaráztam, mire Jake nevetni kezdett. Pár percig vártam, de mivel nem hagyta abba… - Min nevetsz?
- Hát… ha elmondom, nem biztos, hogy örülni fogsz neki.
- Ha nem mondod el, lyukas lesz az oldalam. Szóval?
- Amit mondtál Edwardra. Nem csak rá igaz, de Bellára is, és te egyértelműen az ő lányuk vagy – kuncogott tovább, s csak óvatosan pillantott le rám a szeme sarkából.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy én is makacs vagyok?
- De még mennyire, hogy az vagy! Már kicsiként is az voltál, mindig megkaptad, amit akartál, mert addig akaratoskodtál. – Ezen elmerengtem egy darabig. Már a szálló kerítése előtt jártunk, amikor megszólaltam végül.
- Akkor, ha én makacs vagyok... Te mi vagy? – húzódott mosolyra a szám. Mosolyogva állított meg, s húzott maga elé.
- Én nem vagyok makacs.
- Nem?
- Nem.
- Szerintem az vagy! Nem is kicsit…
- Még nem is tudod mennyire – nevetett fel végül, s egy rövid csókra magához húzott. Ez után bementünk, s már egy másik nő ült a recepción, aki kissé csalódott pillantást vetett Jacobra, ahogy kiszúrta összefonódó kezeink. Lifttel mentünk fel az emeletre, s mikor a szobába beléptünk, azonnal eldőltem az ágyon.

Fáradt voltam már, aludni akartam. Jake a fürdőbe ment, hallottam, hogy a víz csobogni kezd a zuhanyzóban, így magamhoz vettem a táskám, és kihalásztam belőle a nesszeszeres táskám, a pizsamám, illetve a papucsom. Letettem az ágy szélére, majd megint eldőltem. Nagyjából két perc múlva már nyílt is az ajtó, és Jacob tűnt fel, dereka köré fehér törülközőt csavart, s nem tudtam megállni, hogy ne nézzek oda. Még kissé vizes volt a teste, egy dacos vízcsepp a nyakától elindult lefelé, végig kemény mellkasán, majd kockás hasán, hogy fennakadjon a törülközőn. Egy másodpercre elidőztem ott, s nem tudtam eldönteni, hogy melyiket szeretném jobban. Ha a törülköző megadná magát a gravitáció törvényeinek, és ezzel mindent láthatnék Jake testéből, vagy ha fent maradna a helyén. Amikor elszakítottam a pillantásom, és Jake szemébe néztem, kissé elpirultam. Egyértelműen észrevette, hogy bámulom, azt is, hogy hol, emiatt pedig zsivány mosolyra húzódott a szája. Ugyanakkor a szeméből valami más is sugárzott, mintha ő sem tudná pontosan, hogyan is kellene kezelnie ezt a helyzetet.
- Készen vagyok, tiéd a pálya – mondta végül, így felálltam, és amilyen gyorsan csak tudtam, bezárkóztam a fürdőszobába. Ledobáltam magamról a ruháim, elővettem a tusfürdőm és a samponom, majd beálltam a zuhany alá. Jó érzés volt, ahogy a meleg víz végigfolyt a testemen, és kicsit felfrissített, nem csak fizikálisan, de szellemileg is. Tisztábban tudtam gondolkodni, és persze, az előző percek jutottak az eszembe. Fogalmam sem volt, hogy miért bámultam meg ennyire Jacobot, hiszen nem egyszer láttam már fürdőnadrágban, de pusztán félmeztelenül is. Talán a kíváncsiság volt az oka, de úgy sejtettem, hogy ez csak részigazság. Abban a pillanatban valami egész más ösztökélt, és inkább nem akartam belegondolni, hogy mi az, így megmostam a hajam, majd megmosakodtam, s amikor lemostam magamról a habot, gyorsan megszárítkoztam. A hajamra csak rászárítottam egy kicsit, hogy ne folyjon belőle a víz, majd felvettem a pizsim, és kimentem a szobába. Sötét volt ahogy kiléptem, csak a fürdőből kiszűrődő fény világította meg a szobát.
Jake már a földön feküdt, megágyazott magának lentre, de tisztán láttam, hogy kicsi neki a hely. A lábai fel voltak húzva, még úgy is, hogy az oldalán feküdt, s abban is biztos voltam, hogy a kezeit nem tudná kinyújtani maga mellé. Rendkívül kényelmetlen egy póz volt, az biztos.
Ezúttal viszont nem én bámultam meg őt látványosan, hanem ő volt az, aki megnézett. Egy rövid sort volt rajtam, egy spagetti pántos toppal, de persze, megint én voltam az, aki elpirult. Hát mondhatom, nagyszerű! Lekapcsoltam a fürdőben a lámpát, majd az ablakhoz masíroztam, és a párkányra terítettem, hogy megszáradjon. A szennyesemet a többi mellé tettem egy zacskóba, a nesszeszeres táskám az éjjeliszekrény egyik fiókjába, majd felmásztam az ágyra, és eldőltem.
- Hát akkor jó éjt! – mondtam Jacobnak.
- Neked is, Nessie! – felelte. Csak egy vékony anyagot terítettem magamra, mivel iszonyú meleg volt...