29. The last day...

Sziasztok!!
Itt az új rész, remélem tetszeni fog! Mostantól kezdve már nagyon rendszertelenül fogok új részt feltenni, lehet, hogy két is eltelik a kettő között, de az is lehet, hogy egy héten kettőt is fel tudok tenni. A célom a heti egy, vagy annál több, de előre szerettem volna tisztázni.
Facebook-on természetesen mindig jelezni fogom a frissítéseket, így remélhetőleg senki sem marad le. Az e-mailekre is megpróbálok mindig pár napon belül válaszolni, de ezt sem tudom garantálni!!!
Legyen szép hetetek, vigyázzatok magatokra! (remélem, mindenki szereti a havat!! J)
Puszi!!! =)

Reggel egész jól éreztem magam, felvettem a bikinim, fölé egy egyszerű ruhát, majd lecsattogtam reggelizni, s mivel egyedül voltam még, kimentem a közeli pékségbe, és vettem ezt-azt. Még útközben megettem a magamnak szánt péksütit, majd visszaérve a házba Seth vigyorgó képével találtam szemben magam.
- Jó reggelt!
- Neked is Seth! Nézd mit hoztam! – tettem fel a szatyrot az asztalra, s kezdtem el kipakolni a finomságokat.
- Hmm… még meleg. – mosolygott, s ölelt magához.
- Igen, épp akkor készült el, amikor odaértem. – somolyogtam föl rá.
- Nem baj, ha…
- Nem, egyél nyugodtan. Én már útközben megettem a saját részem. – kuncogtam.
- Akkor jó. – azzal fogta magát, leült az egyik székre, és falatozni kezdett.
- Fent van már valaki rajtad kívül?
- Missy még készülődik, Kim és Jared fent vannak már, ha jól hallottam, Paul még durmol, bár Rachel szerintem már ébren van, a fentieket nem tudom, bár nem hallom Jake horkolását, így azt hiszem ő is talpon van. – magyarázta.
- Oké, köszi. Ez több mint kielégítő válasz volt. – kuncogtam, majd leültem a kanapéra és az útközben vett újságomat kezdtem olvasni. Igazából semmi érdekeset nem találtam benne, de egy időre lekötött, bár amikor Missy megjelent, nagyon örültem, hogy végre van emberi beszédre is képes társaságom, ugyanis Seth az evés minden percét kiélvezte.
- Szóval mit csinálunk ma? – tettem fel a nagy kérdést.
- Strand, utána meg kitaláljuk. – felelte.
- A többiekkel már megbeszéltétek?
- Igen, velük egyeztünk meg. Arra gondolt mindenki, hogy a srácoknak nem árt még egy kis lazítás, illetve a parton mindig jól érezzük magunk, és ha már itt a tenger, akkor használjuk ki a lehetőségeket.
- Logikus. – feleltem, noha nem gondoltam, hogy ennyire egyszerű dolgot akarnak majd csinálni.
- Neked is jó, ugye? – szólalt meg a hátam mögül Rachel.
- Persze. – mosolyodtam el.

Miután mindenki összekészülődött, vidáman mentünk a partra, s a sziklán való leereszkedés is sokkal könnyebb volt, mint legutóbb. Sokat játszottunk egész nap, ám amikor elmentem úszni, begörcsölt az egyik lábam, így kénytelen voltam kimenni a partra, ami nem kis energiámba került, de nem szóltam senkinek, csak kissé bicegve kikecmeregtem, és lerogytam a törölközőmre. Egy pillanatra elkaptam Jake tekintetét, amint engem néz, s tisztában voltam vele, hogy leszűrte, baj van, ám egy újabb erős nyilallás miatt a vádlimhoz kaptam, s a lábfejemet hátrafeszítettem, hátha az segít. Valaki futva igyekezett felém, s hangos puffanással zuttyant le a lábamhoz.
- Add ide. – mondta ellenkezést nem tűrő hangon Seth, s kissé meglepődtem.
- Óvatosan… - nyöszörögtem, de az ölébe tettem a lábam, s a fogaimat összeszorítva hagytam, hogy masszírozza a görcsbe rándult izmot. Pár perc múltán kezdett elmúlni a fájdalom, mígnem egy feszülő érzés váltotta fel, így tudtam, hogy mostmár járni is normálisan tudok majd, ez csak a görcs okozta utóhatás. – Köszönöm. – néztem rá hálásan.
- Ahogy megérezted, szólnod kellett volna. Veszélyes, ha a vízben történik mindez, meg is fulladhattál volna. – korholt le.
- De nem fulladtam meg, kijöttem. – tiltakoztam.
- Mert szerencséd volt, hogy a másikat még tudtad használni. – mondta komolyan, s tudtam, hogy igaza van.
- Igazad van, legközelebb szólok. – ígértem, mire egy játékos mosoly terült szét az arcán.
- Csak sikíts!
- Persze, azt várhatod! Inkább megfulladok! Szerintem éppen elég lesz, ha szólok, te pedig segítesz.
- Megbeszéltük. – kacsintott, majd még pár óvatos nyomás után elengedte a lábam, és visszament játszani, így magamra maradtam. Hátradőltem, s élveztem a napsugarakat, hagytam, hogy a testem még melegebb legyen, s talán pár percre el is bóbiskolhattam, ám kényelmetlenné vált a pozíció, így a hasamra fordultam, hogy a hátam is barnuljon, s egy fél óra múltán beálltam a többiekhez játszani. 

Röpiztünk, frizbiztünk, vagy csak egyszerűen passzolgattunk egymásnak, de nagyon jól éreztem magam, folyamatosan nevettünk. Éreztem, hogy ez a nyaralás végének köszönhető, hogy senki sem akar még haza menni, de így állapodtunk meg, így hát nincs mit tenni, muszáj mennünk.
Este hat óra körül értünk haza, és kétségkívül mindenki fáradt volt. Leszívott minket a nap, illetve a folyamatos mozgás, amit a lányok viseltek a legrosszabbul, persze Leah-t leszámítva.
- Hé, mi lenne, ha elmennénk vacsizni. Szép nyugodtan, nem sietnénk el semmit. Hmm? – néztem körbe, s a lányok arcán megkönnyebbülés, a fiúkén éhség tükröződött, így még azelőtt tudtam a választ, hogy megmondták volna.
- Nekünk megfelel. – mondta Kim a lányok nevében.
- Akkor nekünk is. – vigyorgott Paul.
- Akkor kilenc jó lesz? Gondolom, mindenki kicsit össze akarja szedni magát, illetve el kellene kezdeni bepakolni… reggel hétkor kelnünk kell, mert fél tízre már kint kell lennünk a reptéren. – tettem hozzá kissé keserűen.
- Jó lesz a kilenc. – bólintott Paul, így felmentem a szobánkba, foglaltam asztalt és pakolni kezdtem. Elővettem a bőröndjeim, mindent szépen behajtottam, azt ugyan félretettem, amire még este szükségem lehet, illetve amiben holnap szeretnék menni, de így sem fértem be, akármennyire is próbálkoztam. Már nyolc óra volt, így felkaptam az estére kikészített ruhát, és a fürdőbe vonultam, majd egy gyors zuhany után felvettem, egy szolid sminket is feldobtam, megigazítottam a hajam, majd visszamentem a szobába, és tovább próbálkoztam.
- Nem férsz be? – szólalt meg a nyitott ajtóból Jacob.
- Nem… túl sok mindent vettem. – kuncogtam.
- Az enyémbe még fér pár dolog, ha úgy gondolod… - ajánlotta fel, s nem tudtam mit mondjak.
- Oké, köszönöm. – egyeztem bele végül. Abból nem lehet semmi gond, hogy pár ruhám nála van, és elfogadom a segítségét, nemde? A ruhákat, amik kimaradtak, összeszedtem, és Jacobbal karöltve átmentem a szobájába, majd ahogy kinyitotta a bőröndjét, kissé elmosolyodtam. Nem kevés hely volt még benne, bár ezen azt hiszem nem kellett volna, hogy meglepődjem.
- Mi olyan vicces? – kérdezte meg azonnal.
- Csak hogy milyen sok hely van még itt. Meglepett a dolog, pedig már rég észrevettem, hogy te amolyan férfias férfi vagy… - szaladt ki a számon, mire egy lépéssel átszelte a köztünk lévő távolságot…