53. Heat

Sziasztok!
Először is mindenkinek nagyon boldog karácsonyt és újévet szeretnék kívánni! :)
Remélem, jól telnek/teltek az ünnepek. :D Szilveszterkor bulizzatok jót, érezzétek jól magatok, de nagyon vigyázzatok is magatokra!
Másodszor pedig: feltettem az új részt, remélem, örültök neki, és tetszeni is fog. :)Jó olvasást, ha van kedvetek, komizzatok!

Puszi!! =)

Talán a megérzéseim, vagy csak azért, mert eléggé ismertem már Jake-et, de futni kezdtem, tudtam, hogy megtorolja a kis játékom. Jacob persze utánam iramodott, és bár egy ideig meghagyta az illúziót, miszerint egyenlő ellenfelek vagyunk, egy perc múltán a kezei összezáródtak a derekam körül. A hátamat a mellkasához húzta, és meg sem próbáltam ellenkezni, behunytam a szemem, és vártam, hogy mit tesz.
- Milyen büntetést érdemel az, aki ilyen könyörtelenül a szívinfarktust hozza a szerelmére? – suttogta a fülembe. A lehelete csiklandozott, ugyanakkor meg is borzongtatott, az egész testem libabőrös lett, a szívverésem pedig felgyorsult.
- Egy csókot… talán… - motyogtam erőtlenül. Minden érzékem kiéleződött, és meglepően furcsa dolgokra terelte a figyelmem. Mert éreztem Jake erőteljes szívverését a hátamon, a kezét a derekamon, a hüvelykujját, amellyel fel-le simogatott, és valószínűleg még csak nem is tudatosan, illetve a leheletét a nyakamon és a fülemen, én pedig csak hagytam, hogy elragadjanak az érzések. Halkan felnevetett, de ez nem a szokásos nevetése volt. Sötétebb tónusa volt, s olyan töltete, amitől a testem még inkább életre kelt, bűnös dolgokat ígért. – Jake… - suttogtam.
- Szóval, azt mondod, csók legyen a büntetés? Ahogy szeretnéd… - felelte, majd félrehúzta a nyakamból a hajam, s egy apró csókot lehelt a felszabadított felületre. Majd még egyet, és még egyet. 

Hirtelen melegem lett, s a levegőt is szaporábban kezdtem venni. Tudtam, hogy Jake csak játszik, és tetszett is a dolog… de valami miatt mégis féltem. Nem Jacobtól, még csak nem is a csókjaitól. Az ígérettől, ami a hangjában volt. Ekkor értettem meg, hogy mitől próbált megvédeni Jake. Miért nem akart átlépni még azon a bizonyos határon, és miért nem engedte el magát teljesen a közelemben. Mert ő mindvégig tudta, amit én nem akartam beismerni. Még nem álltam készen rá, még nem voltam kész arra, hogy megtegyem a következő lépést a kapcsolatunkban. Szerettem őt, de ez az egész túl friss volt ahhoz, hogy máris egy ilyen fontos dologba belevessük magunk. Igen, Jake nem bízott magában, de legfőképp abban nem volt biztos, hogy ilyen gyorsan kell-e haladnunk.
Mindeközben folytatta a csókáradatot, és már a vállamon járt, amikor megszólaltam.
- Igazad volt – suttogtam. A fejem önkénytelenül is félredöntöttem, ahogy a nyakam oldalával kezdett foglalatoskodni, ezzel jobb hozzáférhetőséget adva neki.
- Miben? – kérdezte két csók között.
- Még… még nem állok erre készen – motyogtam.
- Mire? – kérdezte, s tudtam, hogy szándékosan értetlenkedik. Egy gyors mozdulattal megfordított az ölelésében, és előröl folytatta a nyakam kényeztetését, mindkét kezét körém fonta, tenyere a csípőcsontomon állapodott meg. Minden érintése jólesett, és válaszra lelt a testemben, de a lelkem egy része még félénken figyelt csak. Egyik kezem Jake hajába fúrtam, míg a másikat a hátára fektettem.
- A… szexre. Igazad volt, még nem állok készen rá – mondtam halkan, az arcom teljesen vörös lett. Jake mindentudóan pillantott fel rám, noha egy pillanatra sem hagyta abba, amit csinált.
- De?
- De nem akarom, hogy abbahagyd… ez jólesik – mormogtam.
- Sosem bántanálak, és sosem tennék olyat, amit nem akarsz – nézett a szemembe ezúttal.
- Tudom… még ha néha nem is vagyok tisztában azzal, hogy én magam mit akarok, te akkor is tudod – mosolyogtam fel rá. Egy pillanatra ő is elmosolyodott, majd lassan megcsókolt. Minden benne volt ebben, amire akkor csak szükségem volt. Szerelem, lágy gondoskodás, és egy csipetnyi szenvedély is.

Amikor szétváltunk, a fejem a mellkasának szorítottam, míg ő az állát a fejemre támasztotta.
- Hogy értetted, hogy csókokkal büntetsz meg? – kérdeztem kíváncsian kis idő múltán, mire elmosolyodott.
- Szeretnéd tudni? – kérdezte, mire bólintottam. Lehúzott a homokba, és a hátamra fektetett. – Ha túl sok… szólnod kell. – Erőtlenül bólintottam, és amikor megcsókolt, átkaroltam a nyakát, úgy húztam magamhoz közelebb. Pár perc múltán elszakította magát tőlem, s még utoljára a szemembe nézett, mielőtt fejét oldalra döntötte, és az arccsontomon át a szememig, majd le az állkapcsomig elhalmozott édes csókokkal. Nagyon lassan haladt, minek eredményeképp az egész testem lángra kapott, az alhasamban pedig kellemes érzés támadt. Amikor ismét a nyakamhoz hajolt, egy halk sóhaj tört fel a torkomból. Azonnal elpirultam, s ezen az sem segített, hogy Jake felpillantott rám. Ez az egész új volt számomra, és semmit sem ért az, amit hallottam, vagy olvastam. Minden gondolatom összefolyt, annak ellenére is, hogy tudtam, ártatlan csókok ezek.
A kezei a csípőmet markolták, miközben áttért a kulcscsontomra, majd a nyakam alján lévő kis gödröcskén állapodott meg, s percekig ott is maradt, aztán lejjebb csúszott. Óvatosan felpillantott rám, s tudtam, hogy a szemem a kételkedés egy apró szikráját sem mutatják, mert akartam, hogy lejjebb menjen. Egy apró bólintásra volt csak erőm, mert nem mozdult, s tudtam, hogy biztosítanom kell róla őt, én is akarom. Csak ez után hajtotta vissza a fejét, s lassan, nagyon lassan haladt lefelé, a melleim közti kis völgyecskére. Az érzés, amely magával ragadott, elhomályosította előttem a világot, s egy percig is eltartott mire ismét rendesen kaptam levegőt. Jake hajába túrtam, s olyan közel húztam magamhoz, amennyire csak tudtam. Érzetem, hogy megremeg, s ezúttal belőle tört fel egy hangos sóhaj, amely egy bizonyos részemet elégedettséggel töltötte el. Kezei a csípőmről simogatva haladtak felfelé, s egy pillanatra megállt a mellem alatt a bordáimon, majd elhatározásra jutott… és nem haladt tovább.

A csókáradatban is visszavonulót fújt, és az előző utón visszafelé haladva végül a számhoz ért. Kissé mérgesen hördültem fel, jelezvén ezzel nemtetszésemet, de amint Jake elmélyítette a csókunk, átkaroltam a vállát, és magamhoz húztam.
- Jake – mormoltam a szájába.
- Hmm?
- Nem akarom, hogy abbahagyd – panaszoltam halkan, mire felkuncogott.
- Tudod, a türelem nagyon fontos. És… ez büntetés lett volna, nem emlékszel? – mosolyodott el, mire egy cseppet sem nőiesen felhorkantottam.
- Galád vagy!
- Te pedig izgága – felelte, miközben ajkunkat ismét összeérintette.
- Ne próbáld elterelni a figyelmem!
- Sose tennék olyat – mondta, s inkább éreztem, mint láttam, ahogy elmosolyodik, de szinte abban a pillanatban meg is csókolt. Minden haragom elszállt, s hagytam, hogy elragadjon az egész. Örültem, hogy vele lehetek, hogy csókolhatom, élveztem az ujjaim közt selymesen elsikló haját.
- Jake – kezdtem, mire ismét elmosolyodott.
- Nessie… mondtam már, ez a büntetésed, fogadd el – mormolta.
- Nem, én… valami nyomja a hátam – suttogtam, mire felnevetett.
- Hát miért nem ezzel kezdted?! – kuncogott tovább, miközben feltérdelt. Úgy kaptam utána, mint éhes kutya a csontja után, nem akartam elszakítani magamtól. Azért, mert nem volt hajlandó tovább haladni, nem jelentette azt, hogy bizonyos kereteken belül folytassuk, amit elkezdtünk.

Egy gyors mozdulattal a hátára döntöttem, és ráültem. Meglepetten nézett fel rám, majd a tekintete elsötétült, ahogy végignézett rajtam. Vágytól csillogó szemeit végül az enyémbe fúrta. – Mit tervezel? – kérdezte rekedten.
- Te felfedezted az én testem… most én jövök – mosolyogtam elégedetten, mire megvillant a szeme.
- Ezt szeretnéd?
- Igen – feleltem határozottan.
- Veszélyes játékot játszol – pillantott a csípőjéhez.
- Hogy? – kérdeztem értetlenül, majd lepillantottam, s rájöttem, hol is ülök éppen. – Ó! – csak ennyit tudtam kinyögni. – Le-leszálljak rólad? – kérdeztem motyogva.
- Nem kell. De… ne nagyon mocorogj – felelte mosolyogva. Jól szórakozott a zavaromon, bár a tekintetén láttam, hogy komolyan gondolja, amit mondott. Nem voltam hülye, tisztában voltam vele, hogy a vágynak nála sokkal láthatóbb jelei lehetnek, arról nem is beszélve, hogy ez milyen szenvedést okozhat neki utána. Így nagyon óvatosan hajoltam rá a mellkasára, s csókoltam meg gyönyörű mellkasát, mire összerándult. Felpillantva az arcára láttam, hogy a fogait összeszorítva uralkodik magán, de hagyta, hogy folytassam. Mellizmának minden egyes centiméterét felfedeztem, majd lejjebb csúsztam. Barna bőre tökéletesen feszült kockás hasán, s egy pillanatra elgondolkoztam, láttam-e már ennél szebb férfi testet. Nyilván nem, adta meg a választ az agyam, ugyanis nem ugrott be egyetlen kép sem, csal Jake létezett az agyamban. A bőre kissé sós volt még a víztől, de nem zavart, hihetetlen érzés volt csókolni, látni, ahogy összerándul, s felnézni az arcára, ami teljes önuralomról, ugyanakkor mérhetetlen szeretetről, és igen, vágyról tanúskodott.

Ismét a csókjaimnak szenteltem minden figyelmem, s az alhasához érve rájöttem, már így is meglehetősen nagy kényelmetlenséget okoztam Jacobnak. Férfiassága keményen feszült a fürdőnadrágja vékony anyagának, amitől egy pillanatra megrémültem, de ezt egy szempillantás alatt valami, már mélyen gyökerező érzés váltotta fel. Az alhasamban lüktetést éreztem, a melleim elnehezültek, míg nőiességem középpontja szinte felkiáltott a kínzó vágytól. Mire ezt felfogtam, Jake felrántott magához, és vadul, szenvedélyesen vette birtokba a számat, úgy csókolt. Nyelvünk összegabalyodott, a testünk egymásnak feszült, Jake pedig erőteljesen szorított magához, mégis többre vágytam.
Egy gyors mozdulattal szakított el magától, és a hátamra fektetett, majd arrébb húzódott, de ő sem kelt fel, mindketten kapkodva vettük a levegőt, úgy feküdtünk a homokban.
Hirtelen nagyon is tudatában voltam annak, hogy milyen veszélyesen közel kerültem ahhoz, hogy a testi vágyaim felülkerekedjenek rajtam, annak ellenére is, hogy egy óra sem telt el azóta, hogy rájöttem, még nem állok készen arra, hogy lefeküdjek Jake-kel. Az arcom lángvörös lett, legszívesebben elbújtam volna.
- Én… sajnálom. Túl messzire mentem – motyogtam, óvatosan Jacobra pillantva.
- Tessék?! – Jake dühösen meredt rám, amit nem tudtam hova tenni. Egyszerűen nem értettem. – Nessie a francba is, ne mondj ilyet! Hogy hibáztathatod magad, amikor én voltam az, aki elveszítette az önuralmát! Úgy rántottalak magamra, mint egy darab rongyot, anélkül, hogy megkérdeztem volna, te ezt akarod-e.
- Hát ezzel nem volt gond, hidd el… - mormogtam.
- De akkor is – húzódott ismét közel hozzám, a nyakamnál fogva húzott magához, egy apró puszi erejéig. – Nem itt akarok veled lenni, és nagyon közel kerültem ahhoz, hogy mégis megtegyem. De a közeledben egyszerűen nem tudok ésszerűen gondolkozni.
- Ahogy én sem. Én nem akartam túlfeszíteni a húrt… hogy ez legyen – pillantottam le óvatosan, s amikor felnéztem, Jake már vigyorgott.
- Fogalmad sincs róla, hányszor szenvedtem én már így, igaz? – kérdezte csibészesen.
- Hát... nem nagyon – válaszoltam őszintén. Eszerint már máskor is megesett ez már Jacobbal, ami egy cseppet sem enyhített a bűntudatomon.
- Nessie, ez természetes. Az lenne a furcsa, ha nem ilyen hatással lennél rám, márpedig ha a közelemben vagy, határozottan hatással vagy rám… ami azt illeti, még akkor is, ha mérföldek választanak el egymástól. De ez nem jelenti azt, hogy bármit is el kellene sietnünk – mosolyodott el kedvesen.
- Akkor rendben leszünk?
- Igen – bólintott, amitől megnyugodtam. Nem akartam, hogy szenvedjen, hogy fájdalmai legyenek. – Gyere, ússzunk egyet! – állt fel, s nyújtotta felém a kezét, amit mosolyogva fogadtam el…